Életem Új-Zélandon

Szombat-vasárnap maradt a szobafogság és szerencsére volt az olimpia :-)

A fotelban ülve Tv...néha egy kis nézelődés a neten...

Két órakor átmentünk Colinhoz -megbeszélni a megbeszélnivalóka a kiállítással kapcsolatosant. Ott egy óra és vissza a szobamelegbe.

George csirkét sütött ...mindmegettem...és aztán már nem tettem semmit. Még ezt leírom és megyek az ágyba.

Zsuzsitól ajándékba kapott vírus hatásosam működik...Kapar a torkom, fújom az orrom, rosszul aludtam. George éjszakája sem volt tökéletes emiatt.

Így aztán kicsit nyűgösen indultunk 9:30-ra a Pack'n Save nagy bevásárlóközpontba. A nyomtató szerint akkor teszik a falra a panorámaképemet. Szerettem volna megörökíteni ezt...de nem jött össze. Majdnem 11-ig vártunk, persze közben bevásároltunk..sehol senki. Kissé mérgesen hazajöttünk. Itt aztán kiderült, hogy nagy baleset volt az autópályán, mindkét irányban állt a forgalom, ezért késtek.

Dan  elküldte a képet, hogy a munkát elvégezték:

A kép a bevásárlóközpont nyilvános WC-jének előterébe került. Külön örömöm, hogy nem mi jártunk utána, NEM MI AJÁNLKOZTUNK, ők kerestek. A képet itt fedezték fel. Folytatást igérnek/REMÉLNEK ...és nem kell senkinek sem hálásnak lennünk.

Nagy örömÖM ellenére már nem mentük vissza...én jobban éreztem magam a szoba melegében...ÉS KÚRÁLOM MAGAM:-) ...VAN OLIMPIA és lesz esti filmsorozat, amit már az ágyból nézek.

Rohannak a napok!

Reggel még kapart a torkom, így finom manuka mézzel kenegettem :-) Készülődtem, hogy beviszem a Toi Maoriba Anandának a CD-t a pénteki programról. Aztán jött az üzenet, hogy 11-kor randizunk: Ron és Gabriel.

Így két légy egy csapásra ...és a harmadik a fotólaminálás.

Szóval előbb Anandához mentem, aki nagy meglepetésre egy ajándékcsomaggal várt. Gyönyörű könyvek-videó-toll-plakát volt elkészítve nekem:

Tőle mentem a fotósokhoz, mert maradt annyi időm. Találtam 3 képet, mely nem volt rendesen kivágva és gondoltam, hogy azokat is lamináltatom. Onnan még mindig maradt időm, elmentem megnézni a World Press Photos kiállítását

Nagyszerű képek, de ami szomorúvá teszi, hogy a többsége háború-tragédia-szenvedés...

Innen aztán buszra szálltam és Gabriel studiójába mentem. Még volt időnk beszélgetni kettesben, aztán megérkezett Ron is. Megkapta a CD-jét. Kiváncsian várom a véleményét.

Gabriel pedig felvázolta a tervet a készítendő képről.  Hamarosan Anna is megérkezett Ariellel. Én mindenkitől távol tartottam magam, hogy nehogy átadjam a vírust/bacilust.

Innen már hazajöttem. Délután még Bandi jött át panaszkodni...sajnáljuk, nem könnyű a helyzete. Mikor elment kaptam a hírt, hogy holnap teszik fel a képet a falra :-) reggel majd odamegyünk. A hely forgalmas, de ahová teszik nem túl nagy, nincs távlat. Nagyobban jobb lenne, de ne legyek telhetetlen...

Vacsorára a lencsefőzelékhez fasírozott készült és utána már csak az olimpia maradt!

Már este éreztem a torkom...reggel rosszabb volt. Lehet, hogy Zsuzsi megkínált vasárna egy kis bacival is a kirándulás mellett..?

Mivel mára nem volt elmenős programom, kint pedig esik , ezért nem is csábít, hát maradok a szobában és kúrálom magam... AZ olimpiai események zajlanak, a számítógép belőve, nincs unatkozás. Kedd, így vacsora Pizza nap, így arra sem kell gondolni.

Megkaptam a Volunteer Wellingtontól a képeket, mely a születésnapi ünnepségen rólam készült:

Nekiugrottam a Maori koncerten készült fotóknak. Közel háromszáz képet kellett átnézni, kiválasztani a jókat, kicsinyíteni és CD-re ... Jó pár órámba került míg a képekből 190 került kiválasztásra. 

Egy-két kép a kedvencekből, amivel nem sértek személyiségi jogokat. Két férfi hajviselet és egy női táskácska :-)

Délután egy kis sütike készítés is belefért. Az Ágitól tanult ropogtatnivaló gyorsan elkészül és aztán gyorsan el is fogy.

Jöhet ismét az olimpia...és a szurkolás. GYŐZZÖN A JOBB!

Alig múlt 7...fáj a torkom, megiszom a gyógyszert...és bújok az ágyba. Holnap "munkanap".

Érdekes, hogy néha egy/két  nappal később jelennek meg a bejegyzéseim...okát nem sikerült megfejteni...Még szerencse, hogy máshol időben jelent meg a köszöntésem. .-)

Kiderült közben, hogy pénteken mégsem tették fel a képet..."meglepetés"...tehát még reménykedhetek, hogy időben szólnak és meg tudom örökíteni a falra kerülését.

Olimpia lázban égünk mi is. A TV reggeltől-estig és éjszaka is az olimiai csatornála kapcsolva. Örülünk a magyar érmeknek és persze az új-zélandiaknak is.

HÉTFŐ: délután Arts ...és készítettettünk gyapjúból, drótokkal és gyöngyökkel brost:

Haza Marikával együtt jöttem,  érte jött Bandi. Vacsora lencsefőzelék és este már megint csak kettesben,  mellettünk  a TV az olimpiával!

Peti  fiam ma 31 éves...Nőnek a gyerekek, mi fiatalodunk...

 ISTEN ÉLTESSEN Petikém!

Mára Zsuzsival volt megbeszélve egy kis kiruccanás. Elmegyünk Johnsonwillbe megnézni az ottani piacot. Míg nem jött értem Zsuzsi olvastam-figyeltem az olimpiai eseményeket és ...NAGYON ZOKON ESETT, hogy Cseh Laci olyan bután versenyzett. Hmmm sajnálom, mert ettől a hiszékenységtől (gondolta elég rátapadni Phelpsre...)

Igazi gyönyörű napsütéses idő..A zöldségpiac elég nagy rengeteg emberel , semmi más extrával.Ha már ott voltunk a közelükben, meglátogattuk a fiatalokat is :-) Egy-két ötletelés megbeszélve...majd elbúcsúztunk.

Hazafelé jövet még megálltunk az Otari Wilton's Bush-nál és sétáltunk egyet. Örültem, hogy most én

mutathattam meg Zsuzsinak!          Még sosem volt itt!

 A lányok is élvezték a sétát. Gyönyörű hely, már mi is régen jártunk erre éppen aktuális ismét...fotóversenyt is hirdettek..

Hazaérve George-dzsal indultunk megnézni a képet, melyet állítólag feltettek... MI AZT bizony NEM TALÁLTUK MEG...hmmm...

Vissza, haza, kis lazítás, majd vacsorára mentünk Bandi és Marika hívott meg minket a közeli étterembe. A hangulat kellemes volt, a vacsora feledhető...

Hazaérve még készült egy közös fotó...ilyen is régen volt, gondoltam meglepem vele az ünnepeltet is:

Hát elkezdődött..  Igaz már kétszer is kikaptak az új-zélandiak ezt megelőzően. Először a lány, majd a fiú focicsapat is. Nem biztató kezdet.

Így aztán az alvási időnk is lerövidült, mivel a megnyitó ünnepséget reggel 7-kor kezdték nálunk. Persze bosszankodtunk is, mert 8-ig mégsem történt semmi :-( Hmmm...csak előzetesek.

Így aztán én nem is tudtam végignézni (felvettük), mert 10-kor egy kávézós megbeszélésre mentetm a közeli kávéházba. Nem túl sokan voltunk, lehet, hogy mások inkább az olimpia megnyitót választották?

Kis csapat a kávéházban, mi kint. A kisfiú neve Floyd - a kávézóé is az. Remek kis srác, nagy öntudattal, és imád elegánsan öltözködni! A mamája, aki ben ül az most ösztöndíjasként a doktoriját csinálja és nyelvész!

Innen még felmentem a Paekawakawa bush-ba. A meghirdetett szombat délelőtti önkéntes munka eredményét fotózni. Most itt is kevesebben voltak, mint máskor.

Hazaérve már ismét a képek kötötték le a figyelmem. Nem csináltam már semmit, csak azon igyekeztem, hogy ne legyek annyira álmos, hogy idő előtt lefeküdjek, mert abból ismét hajnali ébredés lesz.

Reggel 9-re pontosan jött értem Stephanie. Ahogy számítottam, az anyósát is hozta magával. A meglepetés, hogy Brigitte már holnap repül vissza Németországba.

Az angol Wendyvel szokásos kellemes hangulatban, nagy nevetésekkel  telt.

Alexnek éppen ma volt a születésnapja:

Utána hármasban még bementünk 'Márta kamrájába'. Egy finom kávé, kis szendvics mellett beszélgettünk kicsit. Persze fotó is készült.

Hazaérve a rutinfeladatok mellett kicsit készülődtem a vacsorára, mert Franciska is jön hozzánk. A Banditól kapott paradicsomléből készült az 'Éva paradicsomlevese', az 'Éva curryt'-t is befejeztem - került bele brokkoli, vékonyra karikázott répa és kesudió. A rizs már majd csak frissen. Közben George szenvedett (a még születésnapomra Stephanietől kapott)  ajándékutalvány beváltásával. Egy fotóalbum készült...de annyit kellett vacakolnia, hogy borzasztó. Én már lehet, hogy feladtam volna.

Vacsora után Franciskával mentünk a wellingtoni fotós  közösségbe. Vittem magammal a közösség éves kiállítására szánt képet. A vele járó kiadás ($100)  tartott vissza attól, hogy nem többet, csak egyet. Már csak ott  jöttem rá, hogy a 'nagy kiállításra' való készülés elvette a figyelmem a házon belüli kiállításról - versenyről. NO majd legközelebb. A kiállított képek versenyébe bőven bejuthattak volna képeim.

Viszonylag korán lett vége, Nem sokkal 9 után már itthon is voltam. Jöhetett a Tv :-)

EZ a bejegyzés valamilyen oknál fogva később jelent meg, mint az utána következő nap..."meglepetés!"

Erre a napra sokáig szabadnap volt tervezve...üresen állt az előjegyzési naptáram...de aztán jött egy e-mail.

Ananda kérdezte, hogy fotóznék-e ismét a Maori Art-nak egy rendezvényen. Ez a hét egyébként a maori nyelv hete és ebből az alkalomból néha a csapból is maori nyelven folyta a víz...

Pechemre hajnalok-hajnalán felébredtem és nem tudtam aludni. Bosszantó, mert este talpon kell lenni...DE ha már fent vagyok, akkor dolgoztam kicsit. A leendő kiállításhoz terveztem az anyagot...írtam, szerkesztettem...és persze  törtem a fejem, hogy mit és hogyan lenne a legjobb! Lassan összeáll a kép.

Napközben aztán 'el voltam a semmit tevéssel', a mosógép mosott, nekem csak teregetni kellett. Délután le is feküdtem, hogy egy órácskát aludjak. 6-ra szólt a meghívás. Mivel a rendezvény 7-kor kezdődik, legyen idő a feladatok megbeszélésére és az esemény előtti fotózásra. 

Esemény előtt a mindenféle a képen és Ananda a férjével (ez volt az est utolsó fotója), elköszönés előtt. Kellemesen éreztem magam, jó hangulat volt, kedves embrekkel, de 10-kor elköszöntem, mert gondolom, utána jött a "buli"  amit már így egyedül nem volt kedvem megvárni. Készült sok érdekes fotó, nagyszerű énekesek voltak, de itt nyilvánosan nem oszthatók..."megrendelésre készültek".

Most nem a "lustaságom", hanem a technika ördöge gátolt meg abban, hogy rendes időben tudósítsak :-)

Tegnap késő délután telefonunk és az Interet is úgy gondolta, szabadságot vesz ki és 'se kép, se hang'.

Most összefoglalom a történteket:

Előbb volt kedd:

Délelőtt mentem a nyomtatott képekért. Előbb a laminálóba, ahol kinyomtatták/laminálták az ózdi panorámát. Ezután a fotósüzlet következett, ahol a nagy kiállításra szánt egyszem fotómat készítették el a kívánt minőségben és kivitelben.  Egyelőre ezekkel befejeztem a költekezést...most majd várom a sikert :-).

Hazafelé még lefényképeztem az új-nagy falfestményt, ami az Opera mögötti nagy parkolóhát egyik falát díszíti.

Aztán már csak az itthoni tennivalók...kis főzés / a kiolvasztott pipihúst megcsináltuk kétféleképpen. George édes-savanyú kínait és én pedig egy igazi Éva curry alappal.  Vacsorára ellenben  nem ezt ettük, hanem kedd lévén PIZZA volt.

Szerdán előbb Zsuzsinak néztem utána a Food Market-nek, majd KONCERT. Közben George bement a telefont-internetet reklamálni...

Kellemes orgonamuzsika a kis orgonán. Utána először az Önkénteseknek vittem be a hétfőn készült képeket nyomtatásra. Tőlük a Vincent Arts -ot néztem meg. Kiállítás nyílik este, de már nem megyek vissza...most délelőtt még ugyan nem volt teljesen készen, de így zavaró körülmény nélkül tudtam fotózni. Nagyon klassz dolgok készültek. Igazán csodálatos a művészemberek fantáziája.

Még benéztem Gabrielhez, aki nem volt a műteremben, mert beteg. Anna és Ariel volt ott és sikerült pár szép fotó is.

A délután aztán már otthon...vacsorára most megettünk az édes-savanyú kínai pipit, George alkotását.

A reggelt még a városban kezdtem. A fóliázókhoz előzőször, majd benéztem, hogy készen van-e egy másik a kép...A fóliásokkal minden OK, de a másik képért holnap kell menjek.

Hazaérve a megszokott dolgok, majd 1-re a művészkedő csoport. Folytattuk a megkezdett képet. AZ enyém a végére rosszabb lett, mint az elején volt...HAHAHA, de legalább lehet még festeni tovább. Ismételten bebizonyosodott, hogy egy festő valóban csak ELVESZETT bennem. A képek...nem mondom meg, hogy melyik az enyém...hahaha

No de nem is az a lényeg. Kellemes társaság, jókat nevetünk is...és Marika is jól érzi magát. Közösen hazajöttünk, Bandi hozzánk jött be érte. Kis kávé-tracsi.

Miután elmentek, már nem sok tennivalóm akadt. Hamarosan indulhattam a születésnapra.

A WELLINGONI ÖNKÉNTESEK ma ünneplik a 20. születésnapjukat. Felkértek a fotózásra, az est dokumentálására.

George bevitt és én igyekeztem az első pillanattól fotózni az eseményeket...

Azt, amikor én kaptam az oklevelet, haha bizony!,  azt ugyebár nem tudtam fényképezni, de megmutatom most:

Érdekes a nevemen belül a kis és nagybetűk váltakozása :-)

Az ünnepség után, még volt közös fotózás (talán majd megkapom), de  beszélgetések legvégét már nem vártam meg, igyekeztem haza enni valamit. Fotózás közben nem értem rá az asztaloknál "tolakodni" :-)

Ez a nap munkanap számunkra. Készülés a Fészekre, frissen sülttel...és minden egyébbel.

Munkamegosztás lévén George a rántotthússal járró teendőket vállalta, nekem a krumpli és a kiegészítő kellékek maradtak. 21-en leszünk, nem egyszerű ennyi adagot elkészíteni, hogy még mindenkinek meleg legyen...

DE sikerült.

Kicsit felemás volt a délután, mivel Szentirmay Pali halálának 10. évfordulója és pont Fészek időpontjára szervezték a megemlékezést. Volt akit meghívtak és oda ment, volt aki a Fészket választotta...de bizony volt olyan is akiket oda nem hívtak..Ebbe a körbe tartoztunk mi is, ami Georgenak esett nagyon rosszul, ő jó barátja volt Palinak, a koporsóját is vitte...

DE mi itt is megemlékeztünk róla, egy rövid életrajzzal (a fiatalok miatt) és egyperces néma felállással.

Utána jöhetett a vidámság. Tibiék jelenete, Zsanett éneke és Éva felolvasása. Majd a  desszertek és a kötetlen beszélgetés. Képek itt.

Hazaérve  rövid pihenő után még egy tál gyümölcssalátát készítettem, mert estére a TIMEBANK szervezett egy batyus vacsorát.

Beszélgetés az ismerősökkel, ismerkedés azokkal, akikkel még nem találkoztam....Colinnal a kiállítás időpontjának egyeztetése...de még mindig nem 100%, így nem beszélek róla :-)

Ezzel véget is ért a hét, holnap új startol, sok bejegyzett programmal a naptáramban.

Este már mindent csak leöblítettünk és hagytunk... A reggeli romeltakarítás eltartott egy ideig.

George elment még  pár dolgot venni, tankolni, én pedig a Paekaweakawa területre mentem fel, hogy készüljön pár új kép is.

Szerencsém volt, mert bár későn...de Jennifer és Annette még ott voltak. Szépen haladnak a munkálatok, felesleges és oda nem illő fák kivágva és újabbak ültetve. A képekkel az ő "fotó"naplójukat gyarapítom, és nem mellesleg párat majd a The Wellingtonian új "Munka" versenyébe is elküldök.

Ez pedig azért tetszik, mert az öblünk a szigettel megunhatatlanul szép látvány!

Innen siettem haza, megvártam, hogy George is hazaérjen, majd őt is egy kis sétára csábítottam. Előbb felmentünk a focizókat nézni. Három pályán is rúgták a bőrt.

Mikor elegünk lett a látványból és a nem világszínvonalú fociból (haha) lesétáltunk a partra. Előtte a kínainál még George egy hamburgert is elpusztított. Sajnálom, hogy nem fotóztam le, mert: szép volt, nagy volt és mint mondta nagyon finom is!

Parton kis kör...és egy érdekes autó:

aztán már séta vissza. Kis előkészület a holnapi Fészekre...és jöhetett a szokásos esti "semmittevés".

Ma itthon.

Ráfért a lakásra egy alaposabb takarítás. Nem mellesleg vacsoravendégeket is vártunk. A főzést szokásosan elosztottuk. Leves az enyém...George pedig a halas-tésztát üti össze. Kivételesen a desszertet is, mert Pavlova alapot vett...csak a gyülömcsöt és a habot kell rátenni.

G. 3-ra ment a fiatalokért be a belvárosba, akiket előbb elvitt vásárolni. Felajánlottuk, hogy kihasználhatják az autót, vásároljanak be ami maradandóan kell s este haza is viszi őket majd George, nem kell cipekedniük.

Meglepetésemre korán megjöttek és George egy szép fonottkalácsot kapott tőlük:

Jutott idő a csipegetésre, beszélgetésre  és folyamatos evésre . Sajnos Roland nem tudott jönni, így neki dobozokban vitték el a vacsorát.

A szerdai nap majdnem szokásosan indult...de mégsem. Nem mentem angolra.. Helyette bementem a városba előbb érdeklődni a nyomtatási lehetőségeket (és nem mellesleg az árakat)  és lamináltatni három képet.

Ezután jöhetett a koncert :  

 Fiatalok játszottak, szépen és jól...nagyon élveztem. Kifelé még Fritz-cel is összefutottam, s mint később kiderült ő az emeletről fotózott, s így én is szerepelek egy képén a FB-n. 

....majd kiállítás a vendégelőadóval.

Kathrine Switzer (a kiállított képen is) volt az első nő aki végig futott a Boston maratonon anno. Érdekes  határozott egyéniség, jó előadó. Ő volt az utolsó vendég a sorozatban. A kiállítás is már csak pár napig van nyitva,  aztán az épületet is lezárják. Komoly munkálat veszi kezdetét. Megerősítést kap az épület az esetleges földrengés kivédésére.

Innen már hazajöttem... Időközben George a számítógépembe új agyat tett és így annak telepítése  a meglevő (régiről) a tudás átültetése miatt nem volt gépem....és "nem történt semmi csak megvoltunk csendben..."

DE jó hír, a cég átutalta a fotómra kialkudott összeget...HURRÁ! Jövő héten telepítik a képet, remélem lesz alkalmam megörökíteni a munkát! :-)

Csütörtök a feladatok napja...Előbb George-dzsal mentünk egy fotónyomtatást rendelni. A wellingtoni fotós közösség éves kiállításra egy fotómat szeretném beadni, de annak szabályai szerint kell kinyomtattatni. Mivel elég faxnisak az előírások (melyet George sem ért tökéletesen, sosem csináltunk ilyet) biztosabb, ha velem van. 

Kedves pasi volt akivel sokat beszélgettünk még. Elmondta, hogy mit és hogyan...Megrendeltük...és most várunk. Megemlítette, hogy van pár képe egy közeli étteremben. Mivel útba esett, elmentünk megnézni, s ha már ott voltunk, ettünk is egy könnyű ebédet, mert nekem délután munka....

Randevú 2 órakor Alan galériájában:

A házaspár a megbízó, akik Gabrieltől rendelnek képet (képeket?) és ma végigjárjuk a helyeket, ahol a cégük érdekelt. Mint kiderült róluk épületek légkondicionálásával foglalkoznak, Bejártuk a belvárost és fotóztuk az épületeket. Kedves pár "nagy birodalommal". Általuk érdekes helyekre jutottam fel és be. 2-5-ig sétáltunk és nézelődtünk. Sok-sok élmény, sok kép lett az eredménye. Utunk végállomása ennek az épületnek a tetején (30. emelet) volt ! Fújt a szél ott fönt rendesen..., de az onnan kapott látványért megérte....

Mire hazaértem sötét este lett (6 óra hahaha) és George tálalta a vacsorát. SIkerült még anyuval is beszélni, majd hozzáfoghattam a képek rendezéséhez, hogy aztán majd CD-re írjuk. Mire ágyba kerültem a naptár már péntekre fordult,

Korán reggel a konyhába szalajtottam magam. Először, hogy kis rágcsálnivalót süssek, majd romokat takarítsak.

Terítsek...és várjak... Az volt a naptáramba jegyezve, hogy Stephanie jön el délelőtt  10-re az anyósával Brigitte-vel (aki Németországból van itt pár hétre) 'Morning tea'-ra, majd már csak Brigitte-vel kettesben bemegyünk a városba csavarogni.

Ebből nem lett semmi, az utolsó UTÁNI negyedórában szóltak, hogy nem jönnek. Hmmm még az a szerencse, hogy az utolsó pillanatban meggondoltam magam, nem készítettem 4 személyre meleg reggelit, mert nem tudtam volna mit is csináljak vele...

Kis bosszankodás után elkészült a CD, melyre felkerült a panorámakép, amit jövő héten tesznek falra...Postáztam, s most már türelmesen várjuk a folytatást.

Bementem a városba. Előbb megvettem a jegyeket a LEXUS koncertre augusztus 30-ra. Hihetetlen, hogy csak 2. napja árulják a jegyeket, de már nem nagyon tudtam válogatni a jó helyek között.Beugrottam Gabrielhez utána, Annának elvittem a nadrágokat. Gabriel nagyon szépen halad az új képpel.

Pár (hétfői) képet kinyomtatni is elmentem, majd megnéztem egy fotókiállítást ...(mindig tanul az ember). Hazafelé a buszon összefutottunk George-dzsal, ő is csavargott a városban :-)

Itthon aztán kis pihenő után megnyírtam G. haját :-) Egészen fiatalos lett... :-)  Vacsora a keddi pizza és lehet szervezni a Fészek-vasárnapot!

az ESŐ MÉG MINDIG ESIK...Szerencsére a szél elcsendesedett és az eső is csak sűrűn szitál...

Délelőtt a városba mentem be, hogy megvegyem az elmúlt héten 'kinézett' palettát és ecseteket...mert ma festeni fogok! Azt gondolom, hogy egyuttal azt is bebizonyítom, hogy miért is mondtam ANNO George-nak mindig hogy NEM AKAROK festeni, amikor megkérdezte, hogy szabadidőm kitöltéséhez, nehogy unatkozzam, ne vegye-e ecsetet-festéket...:-)

Ma az arts /művészeti csoportban a festés rejtelmeibe fog bevezetni egy kedves hölgy.  Hazaérve még pár intéznivaló, majd irány a Community Centre.

Festettünk...alkottunk...és majd a jövő héten fogjuk befejezni...A képeket, melyek a csoporttal készültek itt nézhetők, Ezt alkottam én: 

Még ugyan nincs készen, de azért már jól látható, miért is nem akartam sosem festeni....

Az jó, hogy késő délutánra az eső elállt, bár a nap már nem sütött ki, de kitisztult az ég:

Vacsorát George alkotott,  ami a megszokott finom volt!

Ilyenkor sajnálom azokat, akik egész héten munkában voltak, munkahelyre bezártan...és most hétvégén sem tudnak a szabadba menni...

Az eső egész nap ömlött, a szél néha hihetetlen erősséggel fújt...és BRRRRRR hideg volt.

Így mára is maradt a szobafogság. Írtunk, olvastunk, Hírmondót nyomtattunk, postáztunk és az Internetre feltettük.

...és ennyi...

Ez a hét is végetért. JÖHET A KÖVETKEZŐ!

Reggel még nem esett. Terveztem, hogy elmegyek a közeli 'Garage Sale'-re...de mire oda jutottam az időben, hogy indulni kellene, már ömlött az eső. Ezért nem mentem sehová és ez így is maradt egész nap.

Eső nagyon kis szünetekkel...hol erősebben, hol kicsit csendesen...de ESETT ...s ez a meleg szobában marasztaló volt.

Írtunk-olvastunk...Hírmondóztunk. Kicsit nosztalégiáztam a képeim segítségével. San Franciscoban sétáltam...és betértem a Galériába is... és persze Ózdon, Arlón is.

A The Wellingtonian által kért képek közé megint bekerült az egyik fotóm a "Beton dzsungel" kiírásra, igaz, most nem kapott kiemelést. A kép jobb alsó sarkánál levő 'next'-re klikkelve az enyémhez is eljutsz, s az a Rendőrség épülete.

Igaz, egy sokkal érdekesebb sorozatot is küldtem nekik, de EZT valami oknál fogva nem fogadták el - lehet, hogy nem kapták meg? Megmutatom itt, csináltam  egy összeállítást  belőlük:

Persze a képeket külön-külön küldtem...Mellékelt szöveg: A dzsungelben vannak a fák, a fáknak gyökerei...gyökerek a betondzsungel alatt is vannak... A mellékelt képek a Wrights Hill erődben készültek.

Főzni ma nem kellett,  vacsorára a maradékokat ettük. Estére maradt a Tv és az  50 éves jubileumát ünneplő a Coronation Street című filmsorozat visszatekintései. Ez amolyan "Szabó család" Angliából.

Hajnalok hajnalán felébresztett a SZÉL....Mivel nem tudtam aludni, megcsináltam a Hírmondót. A munka csaknem kész, de most a gondot a WEB oldal adja. A szolgáltatóink egymásra mutogatnak, hogy kinek a hibájából nem működik. .Ebédre vendégeket vártunk ezért a délelőttöm jobbára főzéssel telt.

Nagy faxni nem colt, de már napok óta bablevesre és krumplis tésztára gondoltam, ezért aztán  a vendélgek is ezt kapnak :-) Azért aztán, hogy hús is kerüljön az asztalra, készült még kelkáposzta főzelék és marhapörkölt is ---lehet majd választani. Mi majd megesszük másnap, harmadnap (?) a maradékot !

Mire elkészültem mindennel George-dzsal elmentünk vásárolni. Kifogytunk pár dologból és kell a jövő heti pótlás. Előtte még beugrottunk a McDonald-ba, hogy leellenőrizzük, hogy az ottani internetszolgáltató behozza-e a Hírmondót. Láss csodát, ott működött, tehát a mienkkel van a gond. Remélem, hogy mire netre kell tenni a Hírmondót az is megoldódik...mert különben nem tudjuk! Illetve George nem lesz képes rá, mert ebben Ő a szakember, nélküle én egyáltalán nem tudnám :-)

Közeben megérkezett a levél a polgármesteri hivataltól a meghívóval, hogy igen: augusztus 14-én lesz a könyv ünnepélyes átadása-bemutatása és 'piacra dobása'. A könyv, mely a Wellington déli városrészeinek egy napját mutatja be, s melyben 13 fotóm is helyet kapott!

Vásárlás után aztán folytattuk a vacsi dolgait. George előkészítette a süteményt, én az asztalt.Egyszerű-nagyszerű és a saját almánkat nem csak a madarak szeretik, ebben a sütiben az is finom.

Míg én pihentem kicsit George elment Gabrielért és Annáért, no meg persze Arielt sem hagyták otthon.

Mióta Gabriel Európában volt, Anna sem volt nálunk. Ariel nagyot nőtt, már nem köhög annyit ...HAHAHA ő egyfajta köhögéssel jelzi, hogy akar valamit ugorjon az anyja... !
 Kaptunk Gabrieltől egy kis francia kacsamáj konzervet és magyar paprikát :-) Szülinapomra utólagosan pedig egy dedikált brossurával kedveskedett nekem.

A vacsi kellemesen telt. Mindent végigettünk...Ariel is aranyos volt. Neki is ízlett a kelkáposzta főzelékem - kapott kóstolót belőle.                

A pálmát a körte vitte,  be is vágott jó egy decit a körtepüréből, melyet anno azért tettem el, mert tudtam, hogy Ő nagyon szereti!

Még egy ideig beszélgettünk, Gabriel mesélt az európai tapasztalatairól...még vele is egyeztettem a Hírmondó róla készült oldalát....és aztán George hazavitte őket. Mi megnéztük a felvett filmet - a sorozat érdekes fordulatot vett,...aztán a meccs végét is és én már aludtam..Hosszú napom volt.

Ebédre mentem be a városba. Zsuzsival randiztam a Parlamentben, együtt ebédeltünk, kicsit tracsiztunk...Ő maradt dolgozni,  én pedig sétára indultam.

Már régen szerettem volna megörökíteni a Stadion főbejáratát, de mivel kiesik a főcsapásból...nem jutottam odáig. NO MOST MEGKÖZELÍTETTEM...szuper volt, éppen senki nem járt arra... a fények sem voltak rosszak...

Innen tovább a vízparton benéztem a NZ Academy of Fine Arts Galériába, ahol két nagyszerű fotó kiállítás volt. Az egyik Gareth Morgan az Antarktika világát mutatta be hatalmas képekkel, a másik pedig Paul Grimwood kiállítása libanoni , közel keleti képekkel:

Még itt sem fejeztem be, hanem bementem az Olimpiai Múzeumba..Sokszor elmentem már mellette, de valami miatt mindig kihagytam ...NO MOST NEM. Érdekes volt, szépen berendezve (egyetlen őrszem sem volt benne!), a formaruhákat megörökítettem, majd albumba rendezem...de most még  nem értem rá...

Innen még mindig sétálgattam, nézelődtem, majd a Gabriel kiállításának helyszínére mentem. A kiállítás szépen volt megcsinálva...sokan voltak, sok kép készült. ITT MEGNÉZHETED.

Szerdai szokásos menetrendem megváltozott azzal, hogy:

1. ma nincs angol (nem is bánom)

2. ma nincs koncert (ezt nagyon sajnálom)

...de mentem a  városba.

Előbb felmentem a Vincent Galériába. Kedvelem ezt a helyet, bár még nem sokszor voltam ott.Pár fogyatékkal élő és hobbiból alkotó van ott. Nagyszerű alkotások, érdekes alkotók...nézz körül náluk!

Mivel az épületen belül van A wellingtoni önkéntesekhez is bekukkantottam. Pauline örült, hogy benéztem és kiderült, hogy tőlem tudta meg, hogy Vanisa Dhiru, aki az ügyvezető igazgatója az új-zélandi önkénteseknek - lesz az előadó Bev kiállításán.

 Ebből a szempontból direkt jó volt, hogy előtte nem volt koncert, így már az elejéről sem késtem el! Nagyszerű előadó a leány (pirosban) és azt gondolom, hogy mindenkinek tetszett az előadása.Aki mellette, ő közös ismerősünk Matilde, aki a maori Fejlesztési Minisztérium vezető tanácsadója..

Utána mentem a képekért, melyeket befóliáztattam de éppen akkor csinálták...nem vártam meg!

Még felszaladtam megnézni Gabrieléket is.

Nagyszerű lesz az új festmény - két részlet:

.

George is ott várt a műteremben - randiztunk...és már együtt jöttünk haza. Ő készítette a vacsorát, s bár terveztem...mégis elfelejtettem lefotózni, pedig NAGYON JÓL IS nézett ki, amellett, hogy nagyon finom is volt.

Mivel a hét hátralevő napjai ilyen-olyan elfoglaltsággal járnak, ma a Hírmondót készítettem elő. A már beérkezett rajzok alkotóinak megcsináltam az okleveleket...Kiváncsian várom, hogy vajon a Tibi által igért ózdi alkotások is megérkeznek-e.

A hideg nem csábított, a napfény igen, de mégis maradtam.

1-2 órát képválogatással töltöttem készülve a kiállításra...Nehéz a választás, mert mondanom sem kell, szívesen mutatnám mindet, de bizonyos szempontokat mégis felállítottam, ami szerint csoportokat mutatnék majd be. De nem kerget a tatár...töröm még a fejem.

Közben örömmel vettem észre és kaptam lencsevégre ezt az aranyos kis silvereye madárkát, amint éppen az almát eszegette...

Szomorú hírt is kaptam. meghalt a kedves igazgatónőm, Böbe, akitől sokat tanultam....az utolsó éveiben nagyon sokat szenvedett...sajnálom, de talán még könnyebb neki. Nyugodjon békében.

Vacsorára friss pizza KEDD lévén George még forrón hazaszállította. :-) így most azzal sem kellett foglalkozni :-)

Ismét hétfő, a megszokott menetrenddel.

Marikát elhozta Bandi, és együtt mentünk az Arts/Craft  klubba. Ez a nap a hónapban, amikor fogyatékkal élők is látogathatják a foglalkozást. Ilyenkor számukra valami érdekes, de egyszerű megoldást kínálnak fel. A törzsgárdából mindenki azt csinált, amihez kedve volt.

Marikával képeslapokat kezdtünk készíteni, mivel az én mindenes ládámban ahhoz voltak anyagok.  Egy kis nyirkálás régi képeslapokból, néhány színes madártoll és máris egyedi képeslap lett belőle. A madártollaim másnak is ihletet adtak és én persze adtam.... Ez a megoldás nagyon tetszett:

Hazaérve nekifogtam a Hírmondónak...a hétvégére el kell készüljek vele. Vacsora- maradékok kicsit feldobva :-) Georgenak a tegnap kiolvasztott (maradék) csirkemellet készítettem el fokhagymás szószban, én a curryt ettem frissen főtt tojással.

Este még nagyot beszélgettem Gabriellel, aki visszajött Európából és ezen a héten (végre) megnyílik itt is egy kiállítása.