Reggelizés után még kis locsolás, és várakozás aztán megérkezett hozzán Sándor és mentünk a Makarába a temetőbe. Már sokszor "terveztem", hogy elmegyek erre a helyre, de még nem volt ilyen alkalmam, hogy vigyenek és ne szomorú dolog legyen az ok.
Most vendégeimmel sírlátogatásra mentünk, mert Juditék is kiváncsiak voltak arra, hogy milyen ez a hely.
Csodálatos környezetben, gyönyörűen gondozott sírok és sorok, színes, vagy fekete márvány, egyszerű és díszes, kicsi, de többnyire alacsony fejfákkal, vagy csak földre tett lapokkal. A környezet is lenyűgöző!
Megérkezve a sírokhoz egy kis emlékezés az eltávozottakra, majd visszaindultunk, mert kicsit még "cseperegni is kezdett". Bementünk Sándorékhoz és egy kávé mellett beszélgetve - gyönyörködtünk a "millió dolláros kilátásban" is! Íme:
Innen már hazahozott kedves fuvarozónk, ebéd és kis szusszanás után irány Eastbourn.
Ide is régen terveztem ismételten kimenni, hogy megnézzem a Wahine emlékművet, így most erre is sort kerítettünk.
De előbb egy nagyot sétáltunk a világító torony felé (de nem mentünk el végig).
Mindenestre jól kisétáltuk magunkat, hazaérve már csak lazítottunk, vacsiztunk és véget ért ez a nap is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.