Életem Új-Zélandon

16 . hétfő

Reggel angol, majd séta...lencsevásárlás, itthon pedig munka. Előbb feladtam az ajándékokat az iskoláknak, a gyerekeknek... Aztán kertelés. Kiszedtem a jerusalemi articsókát a kertben, lett úgy 3-4 kiló. Még egy kis „molyolás itt-ott”és már este is.

17. kedd

Reggel már a városba indultam 9-kor . Megbeszélésem volt az új-zélandi önkéntesek vezetőjével Tim Burns úrral. Már levélben megkért és most szóban is egyeztettünk. Május 23- 24 nagy konferenciájuk lesz FONTOS vendégekkel.  Ott kell majd szorgalmasan fotóznom, hogy senki ne maradjon le és ki a megörökítésből..!  Húzós  lesz, mert reggeltől - estig (díszvacsora hétfő este...) észnél kell lenni. Remélem minden jó lesz és a képek is elnyerik a tetszésüket.

Hazaérve itthoni dolgokat tettem rendbe.  Mivel szép idő volt, jöhetett pár mosás, a szélben hamar száradnak! Ebédidőre egy kávé-tea meghívásra Shokot és Stephanie-t vártam. Ezért aztán készült egy kis körözött  és lazacos dip is.  Sajnos Stephanie nem tudott jönni, mert az egyik fia megbetegedett.. Shoko jött és jót beszélgettünk. Végignézte a kertet, üvegházat és kávézás mellett még egy fura téma is előkerült a süllyesztőből: ők a férjével egy évben egyszer tisztítókúrát tartanak és nem esznek 4 napig...és ez még kiegészül beöntéssel is.

Nagyot nevettünk a végén, ő picit szégyenlősen..., hogy mikről is beszélgetünk. Mivel a fia a velünk szemben levő iskolába jár, így tőlünk egyenesen érte ment. Jöhetett nekem kis  tevékenység a házban és ház körül...és mindjárt este is lett...

 18. szerda

 Ma korán főztem - volt itthon vörös és sárga kumara, lett belőle curry, bele egészben főtt tojás.  Aztán az articsókákat mostam-szárítottam...és egy adagból fokhagymás dip-et készítettem. Utána a városba mentem. Koncert a templomban és ezért előtte találkozás Tibivel. Mire  a templomhoz értem Tibi már ott volt, így együtt hallgattuk a koncertet. Nem a művészek zenei tudásával volt a gond, hanem azzal, amit játszottak. Megállapítottuk, hogy nem a mi ízlésünknek való zene. Érdekesnek érdekes, de....mindenesetre megnyugtató volt a dologban, hogy nem fizettük érte. Utána még elkísértem az egyetemre, s mikor megtudtam, hogy a 9. Emeleten a „faházra” néz a szobája, persze nem hagytam ki a fotózás lehetőségét.  

Fényképezésem végére Anita is megérkezett, így róluk is készülhetett egy közös kép. Aranyosak, kedves fiatalok! Csakúgy, mint az az ugandai diák, aki szintén abban a szobában dolgozik.

Tőlük még beugrottam Gabrielhez a műterembe. Ott kicsit beszélgettünk, megörökítettem az éppen készülő képet:

...s igyekeztem haza.

Jöhetett kicsi kert-ház-írás-olvasás és most este,  írok neked is.