Hétfőn kipihentük az előző napi izgalmakat. A kinti tevékenységtől eltántorított az erős szél. Az üvegházban is meguntam, hogy rázza az egész építményt a szél így inkább vissza jöttem a házba.
Készült vacsora és lassan de biztosan alakul a konyha is.
Kedd a szél még jobban fújt és bár nem volt hideg, sütött a nap is, mégsem vágytunk sétálni. De elmentünk bevásárolni. Sokmindent előre spajzoltunk...és jó sokat el is költöttünk. DE semmi felesleges nem került a kosárba. Lett ellenben egy új szuper palacsintasütőm...”ha már ott jártunk és megláttuk”.
Szerda
A várva várt nap, PARADE-felvonulás a városban, ma itt a rögbi arany-csapat. Az időjárásfelelős nem dolgozott jól...bizony fújt és esett is. Igaz, bent a városban a szelet nem lehetett annyira érezni és még az elején volt olyan , hogy „nem kellett félteni a fényképezőgépet”.
Már a buszon kellemes meglepetés ért. Ott ült Peter Bush a nagy fotós, akinek a múlt héten jártam a kiállításán. Valamikor pár éve Fritz bemutatott neki, Itt lakik ő is Island Bay-n és lefényképezett vele...kedves ember! Most kicsit beszélgettem vele és ott a buszon megörökítettem.
Peter Bush 60!!! éve fotózza a rögbit és legutóbb azt nyilatkozta, hogy akkor nyugdíjba megy, ha Richie kezében lefotózta az aranykupát! Ő a Parlamentbe ment, én a Civic Squarenél akartam kezdeni a fotózást. DE!!! A busz nem arra ment amerre szokott, nem ott állt meg ahol terveztem, így már a tér felé menet fotóztam az utcát, ahol a kellemetlen időjárás ellenére hihetetlen tömeg gyűlt már össze!
A téren sikerült elég jó helyre beállni...fényképek készültek.
Aztán az útra szerettem volna kijutni, de közbeszólt valami. A tömegben, ahol alig-alig sikerült előbbre jutni mellettem-mögöttem egy nő pánikrohamot kapott. Érdekes módon senki nem foglalkozott vele, így én léptem és kézen fogva, utat törve kivezettem a tömegből! Szerencsétlen fiatal nő teljesen kiborult! Vizet kerítettem, majd egy üzletbe kisértem és remélem „jó kezekben hagytam”. Ez után figyeltem, de sehol nem voltak elsősegélyesek, nem volt egy mentő! (Mikor hazajöttem George be is írt az önkormányzatnak.)
Próbáltam a Parádé elé kerülni. Reménytelennek tűnt! HIHETETLEN TÖMEG! Kicsik-nagyok, öregek-fiatalok rengeteg ember! Ez film -nem az enyém - talán átad kicsit ebből a hangulatból!
A Lambton Quay-nél messze távolból még láttam a „szekeret”. A Parlamentél már jobbára csak a tömeg hátát. Ekkor ráadásul az eső is sűrűsödni kezdett. A gépem féltve, a tömeget látva a hazafelé tartó buszt választottam.Jól tettem. Ekkor még nem indult haza a többség. Megérkezésem után pedig ömleni kezdett az eső. Nagyon lehült...fűtünk.
Vacsorára, a délelőtt elkészített bableves mellé (felavattam az új sütőt) pár palacsintát készítettem. Eztán már a szoba melegét élvezzük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.