Délelőtt kezdem összeszedni, csoportosítani azokat a cuccokat, amiket aztán majd a szombati Garage Sale-en megpróbálok eladni. Jó alkalom a velünk szemben levő iskola Fair-je , mert arra nagyon sokan szoktak eljönni. Persze, minden az idő függvénye, mert volt már olyan, hogy elfújta a szél és elverte a vihar...Remélem most nem így lesz és sokmindent eladok.
Reggel még olvastam az újságban, hogy Hillary Clinton Wellingtonba érkezik. Azt nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg előbb...mert akkor bizony kimentem volna a reptérre is hajnalban, mert mint azt délelőtt egy ismerős green-től megtudtam Celia, új polgármesterünk kerékpárral ment ki elé! Nem tudom, hogy vajon ezzel-e? Talán nem, mert fárasztó lenne... Délelőtt az idő nem romlott nagyon, így Zsuzsit felhívtam, hogy mit tud Hillary programjáról. Megtudtam, hogy 2-kor fogadják a Parlamentben, ezért aztán gondoltam megnézem őt is.
Útban odafelé még beugrottam Gabrielékhez a műterembe megbeszélni a hétvégét, és kattintani is az új kalapról. Az páros képekkel (az eredeti fotókat most nem én csináltam, hanem ők egymásról), aztán játszottam is kicsit:
Nagyon szuper képek ezek a kalapon! Nekem tetszenek!
Innen aztán irány a Parlament. Az idő hűvös és esővel ijesztgető, de reménykedtem. A maorik, akik fogadták az illusztris amerikai vendéget már ott áltak. Mezitláb, egy szál semmiben...ekkor még csak fél 2 volt! Néha jeges szél fújt, néha cseperegni kezdett. Én nem fáztam, mert a nézők úgy öltözhettek, ahogy akartak...de a szereplőket a protokoll és a hagyományok kötik. Brrr...belehaltam volna!
AZtán megjött az "asszonyság". Hagyományos protokol, volt hongi is, de ettől elég távol voltam és a kis kölcsöngép sem segített nagyon. Itt már a lépcső tetején a miniszterelnökkel és a házelnökkel:
Itt megnézheted a többi képet.
Ja, azért megjegyzem, hogy ilyen biztosítást akkor sem láttam amikor a herceg volt itt!
A déliutáni programban Mrs Clinton és Mr McCully aláírta a Wellington Declaration–t, amolyan "barátsági szerződést".
A 25 éve elmérgesült viszonyt okozó határozat szerencsére nem változott, vagyis Új-Zéland kikötőibe továbbra sem jöhetnek be atom meghajtású, vagy atomfegyvert szálllító hajók! Mára kénytelen volt ezt elfogadni az USA és ezzel együtt "barátokozni" a kicsi, szembeszegülő országgal.
Innen aztán hamar hazaeértem és folytattam a délutánt ott, ahol délben abbahagytam .-) Vacsora után aztán ismét buszra szálltam és egy közeli templomba mentem, ahol Igelese Ete és a kórus, a szereplők próbálják a jövő szombati előadás műsorát. Érdekes emberek, csodás énekek, jó hangulat.... Készült ismét sok fotó, ezeket itt, ha érdekel megnézheted. Hazaérve aztán "vacakoltam velük", hogy felkerüljenek a Facebookra, hogy ők is megnézhessék!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.