Életem Új-Zélandon

Zsuzsához ebédidőre megérkezve kiderült, hogy most ismét 7,8-es erősségű földrengés volt a délnyugat-csendes-óceáni Vanuatutól északnyugatra. Ezután még egy a közelben. Így aztán a csendes-óceáni cunamijelző központ riadót fújt. Wellingtonba 4:30-ra jelezték az érkezését... Ezért aztán még megebédeltünk a Parlament éttermében, majd kicsit még beszélgettünk. Hazafelé benéztem egy-két kiállítást is megnézni.

Itthon aztán kimentem a partra , de a vízszint nem emelkedett, szerencsére nem lett semmi gond.

Vacsora és aztán sikerült anyuval is beszélni! George is meghozta az új monitorját (AOC) , amivel most elkezdett játszani :-) Jól néz ki, szép nagy!

...kint hideg és esik az eső.... :-(

Tegnap (szept. 7.)  volt a Fészek nap. Mivel ismét csak hatan voltunk, elhatároztuk, hogy lemondjuk a szerdai napot. No, nem véglegesen, csak a Community Centre-ben bérelt helységben. Tehát legközelebb szerdán már nálunk találkozunk azokkal, akik jönni szeretnének. Itt alkalom lesz filmet nézni, zenét hallgatni és akár kártyázni is. Ez persze majd nem kerül pénzébe a közösségnek. Mert ugy-e sok kicsi sokra megy. Nálunk pedig szegény az „eklézsia”.

A Fészek után George haza én pedig a belvárosba. Pöttyös kiállítást nézni! Mivel ez egy ingyen belépést biztosító nap, ráadásul ebédidőben is volt mondanom sem kell, hogy szép sor állt előtte. DE egy életem-egy halálom, bizony beálltam a sor végére.

Míg sorakoztam észrevettem Fritzet is, aki a szép időt kihasználva fotózni érkezett… A sor araszolt, s míg  napos helyen álltam nem is volt gondom. Aztán amikor már árnyékba kerültünk, örömmel nyugtáztam kora reggeli  előrelátásomat, hogy nadrág, „téli kabát” és kesztyű is volt nálam!

No de a lényeg, hogy több,  mint ¾ órát sorállás után bejutottam. Azt tudomásul kellett vennem, hogy fotózni nem lehet… A kiállítás érdekes, itt-ott meghökkentő, BIZONY! Mindenesetre óriási fantáziára vall! Csuda nő lehet ez a „kis japán”, aki mellesleg elmúlt nyolcvan!

Ha érdekel kukkants be a WEB oldalára! http://www.artcyclopedia.com/artists/kusama_yayoi.html 

Több, itt kiállított alkotása itt  http://images.google.com/images?q=yayoi+kusama&oe=utf-8&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&um=1&ie=UTF-8&ei=XfDMSpbSOsGIkQWN29zcBA&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=4  is látható!  

Egyszóval élveztem! Mint ahogy az utána következő időt is, amikor kihasználva a szép fényeket még párat kattintottam! A tegnap készült képek közül kettő megnézhető a szokásos helyen.

Hazaérve George füvet vágott, én a vacsit készítettem. Mire mindketten készen lettünk, az éhség is dübörgött a hasunkban.  A tejszínes kukoricás csirke finom lett, s a frissen főtt rizzsel mind el is fogyott. Igaz, az eredeti receptből  kihagytam a sajtot. George különösen örült miatta, de szerintem sem ártott neki!

Ma már csütörtök,  sikerült Petimmel is beszélni. Örültem, mert jól van, a munkája is kezd változatosabb, felelőségteljesebb lenni...

Vacsorára krumplifőzelék tárkonyosan, hamarosan készítem, hogy legyen ideje jól összeérni.  Aztán megyek Zsuzsival találkozni és egy könnyű ebéd mellett tracsizunk. George délután elkészíti a pörköltet a főzelékhez. Este pedig elmegy felvenni a kiválasztott új monitorját! Így mindkettőknek szép nagy lesz J Szóval ma mozgalmas nap …

Az időjárásjelentéssel kezdeném. Délutánra ugyan sütött a nap, de nagyon erős szél fújt és HIDEG volt. Nem ezt várom a tavasztól! Mert ugy-e itt az lenne… Szóval ma már kedd és ma is erősen a benti dolgokra koncentráltam, mert valahogy nem volt kedvem kimenni. Délelőtt még jég is esett. Így aztán úgy döntöttem, hogy  ismét  leírom azt a soha ki nem meríthető, vissza-visszatérő  témát, hogy KI IS JÖJJÖN ÚJ-ZÉLANDRA? Mert ez örökös kérdés a postaládám nem nyilvános levelezés rovatában.  

Tehát mi is a helyzet itt?

A világválság sajnos itt is érezteti a hatását, munkahelyek szűnnek meg, stabil munkaerőket bocsátanak el és bár a mezőgazdaság nagy tábort fogad kétkezi munkásokból, nem szabad-nem lehet erre kijönni ide, a „világ végére”, még ha ez messziről paradicsomnak látszik, akkor sem!  Miért is nem? Mert képzetlen és angolul nem, vagy csak keveset tudó bevándorló-menekültből itt is van bőven! A bevándorlási hivatal pedig nem ad munkavállalási engedélyt hosszú távra alkalmi munkára, egyre gyakoribb, hogy rövidtávra sem!

Ha elmondom a szabályokat, a nehézségeke és a buktatókat, akkor könnyű nekem, szokták mondani a kérdezőlk, mivel már itt-ott vagy, lepasszolsz minket és ijesztgetsz! De mondták már azt is, hogy biztos bal lábbal keltem fel…

Mint hallom, tartós tartózkodási engedélyek birtokában itt levő ismerőseim is gyakran kapják ugyanezt arcukba vágva. Csakhogy, akik ezt mondják, elfelejtik, hogy ki, miért is van itt?

Én például azért, mert a párom nem szeretett volna visszaköltözni Magyarországra. Ha már egymásra találtunk nem szerettem volna, ha nem sikerül az együttélésünk, ezért én költöztem.  Ha ő jön, én otthon maradok!!!

Akire pedig az előbb gondoltam, ők pedig az eszük miatt vannak itt. A kedves férj,  kutat és  tanít az egyetemen, felesége pedig csak természetes, hogy követte, nem a többéves különélést választva. Így egy nagyobb esélyt adott önmagának is az angolja tökéletesítésére.

Szóval ki és hogyan tervezze a kivándorlást-munkavállalást?!

Első és legfontosabb, CSAK LEGÁLISAN! Előre megszerzett biztos állásra, hivatalosan. Hiányszakmában, magasan kvalifikált munkaerőpiac kapva kap az angolul jól tudó, tapasztalattal rendelkezőkön! Akkor még az utazás-kitelepülés költségeit is legtöbbször vállalja a cége!

Szóval ne fejjel a falnak, nem feladva Magyarországon mindent és főleg nem szabad a  látatlanba-ismeretlenbe elindulni egy családdal! Azt azért tudni kell itt nincsenek nagyon magas fizetések, nem lehet hamar meggazdagodni, de akinek biztos munkája van az tisztességesen és főleg nyugalomban él!

2-án, pénteken itthon tettem a semmit. Persze nem szó szerint, mert azért mosogattam, rakott krumplit csináltam, az üvegházban matattam és még filmet is néztem. Megnézetem az Egy magyar nábob, Kárpáti Zoltán filmeket. Kicsit nosztalgiázva jólesett a mozizás.

Aztán elhatároztam, hogy egy csokorba kötöm az elmúlt napok fotóiból azokat, melyeken a városban járva örökítettem meg azokat a versenyző ruhákat, amiket az elmúlt években mutattak be a Montana, a WOW keretében. Amerre megy az ember a belvárosban kicsi-nagy üzletekben, vagy éppen az önkormányzati hivatalban is a HORDHATÓ MŰVÉSZETRŐL szólnak a kiálított "babák".   Ez a show évről évre  egyre látványosabb és egyre többen pályáznak a megméretésre itt.

Azt mondhatnám, hogy jelmezek versenye, de nem,  az attól SOKKAL több! Művészi módon és különleges fantáziával megalkotott ruhákról van szó, melyekben nem csak a kivitelezés a fontos, de maga az ötlet is meghatározó! Szeretnék már látni egy magyar versenyzőt is a befutók között! Az elmúlt évben volt egy itt élő jelmeztervező, aki próbálkozott, de nem sikerült döntöbe (a show-.ba) kerülnie. Azt nem tudom, hogy ebben az évben vajon versenyzett-e, így aztán az eredményről sem tudok beszámolni.

Íme néhány kép, melyet igaz, csak vasárnap, vagyis most öltöttem végleges formáiba.

Mert pénteken félbeszakadt, a munka…szombat kertet rendeztük kihasználva a szép napos időt, este pedig vacsoravendégek voltunk. Hogy most miért érek rá..?? Könnyű kitalálni. Az idő kellemetlenül szeles és hűvös, ráadásul ma reggel lemondták ismét a „börtönlátogatást”. Az okot nem igazán tudjuk, az indok az volt, hogy nevezett jelenleg nincs ott…Vajon mi történhetett? Hova vitték? Mi történt, azt majd csak pár nap-hét múlva tudhatjuk meg.

Ja, hogy nehogy elfelejtsem! Az utolsó itt bemutatott "ruha" pirírósokból,  kenyérszeletekből és sült pékáruból készült. Alkotója az a Mourice Bennett, aki  a közelünkben levő szupermarket (New World) tulajdonosa volt a közelmúltig, mert éppen ebben a kis galériában tudtuk meg, hogy eladta az üzletet. Ő egyébként képeket is alkot pirítós-szeletekből...Érdekes ötlet és ügyes megoldások!

Tehát most aztán ülök a gép előtt és  vasárnap délután felteszem ezeket és hamarosan megyünk vásárolni.

Közben sül a kenyér…és már nagyon várom a friss serclit…

Akkor most már OKTÓBER! 

Hihetetlenül szaladnak a napok és ez is elszaladt gyorsan. Reggel gyorsan rendeztem a rendeznivalókat, majd mostam-mosogattam J Kinyomtattam anyunak az elmúlt két hét naplóoldalait, a fotókat és feladtam a levelet.

Aztán útnak indultam. Irány Lilike, akit meglátogattam és kicsit elbeszélgettünk. Onnan vissza a belvárosba és randevú George-dzsal, jöhetett a közös séta.

Oda mentünk el, amit már régóta tervezek lefotózni, de eddig nem volt rá alkalom. Ha autóval jártunk arra, akkor nem tudtunk megállni, ha pedig bent csavarogtam, kissé kiesik a sétaútból.

A randi után elmentünk megnézni az új alkotást, amit nem sokkal elutazásom előtt (pontosan májusban) emleltek, a régi szép épületekre “emlékezve”. Az idő elég kedvező volt a fotózáshoz is. Most egy kép, még kettőt itt láthatsz.

http://www.panoramio.com/photo/27377388

http://www.panoramio.com/photo/27377394

Hazaérve irány a kert, gazolás. Locsolás az üvegházban, mert ugy-e ott nem esik az eső… Egyúttal felavattam az “új” locsolóslagot, mely kihúzható, visszateker…és 20 méterre ér el. Ami a kevésbbé jó, hogy a sprivccelőjén, ami egy zuhanyrózsához hasonlít, nincs automataállítás, így folyamatosan kell nyomni L Ezzel szemben 4-5 fokozatra állítható, hogy hogyan locsoljon. Ami a nyerő, hogy visszahúz, nem kell tekergetni és nem megharcolni vele. 

A vacsora Fish&chips és aztán következett a lazítás.

Szeptember utolsó napjai…hétfő, kedd, szerda.

Eső és csendesség.
Itthon teltek a napok. Mikor nem esett, irány a kert, mikor esett olvasás, írás és megnéztem a Sándor Mátyás első két részét is.  Kicsit emlékezve a meghalt Bujtor Istrvánra…

A szerda reggel izgalmat is hozott.

A cunami riadó egészen komolyan indult. Még a cicát is bepakoltam a dobozba (szegény nem igazán örült neki), hogy ha menni kell, akkor visszük őt is. Náhányat az értékek közül is bedobtam a táskába (ami nélkül ugyan lehetne élni, de pótolni lehetetlen...), aztán vártuk a híreket. Szerencsére mikorra ide kellett volna érni a nagy hullámnak, addigra teljesen elcsendesedett és a riadót is lefújták.

Szóval minden jó, ha vége jó…ez nálunk szerencsére jól végződött.

Ma délelőtt aztán megérkezett a Diplomata Magazin is.

Még amikor Pesten jártam és a Magyar Kultúra Alapítvány épületében laktam, Bába Szilvia - "a háziasszony" - meginvitált az épületben rendezett divatbemutatóra. 

A fotóimból utólag kért Szilvi a Diplomata Magazin számára néhányat.  El is fogadták és most megkaptam a lapot, amiben viszontláttam a bemutatón készült képeket. Nem mindegyik az én fotóm. Itt vannak a gyerekek :-)

Már tudtam, (Szilvi jelezte), hogy elfelejtették nevesíteni a képeket, hmmm, talán majd pótolják a következő lapszámban.Mindenesetre kiváncsi leszek!

Aztán sikerült kitalálnom a vacsorát. Már régen ettünk tojásos nokedlit és egy kis friss salátával igazán igéretesen hangzott George-nak is.  

Az esőszünetben (mert ma is egész délelőtt kitartóan, igaz szép csendesen, de ESIK…) kimentem salátát venni. Ha már ott jártam, vettem egy húsparadicsom palántát és találtam újhagymának valót! HURRÁ! Így azt is vettem. Hazaérve mentem egyenesen az üvegházba elültetni őket. 

Szóval így zajlanak az események.  Holnap pedig már OKTÓBER.

Ma itt óra-átállítás volt! Így aztán egy órával kevesebbet aludhattunk. Ezzel már 11 órára nőtt az időeltolódás Magyarország és NZ/ Wellington között. Ha otthon meglesz az átállítás, akkor 12-re emelkedik ez a szám (mi annyival előbbre járunk), de sokkal könnyebb megjegyezni, hogy mikor hol mennyi :-). Szóval azért ez az  nem igazán zavart meg minket.

Egyébként is ez egy "különleges nap" volt. Vendég érkezett Wellingtonba. Ez adta a mai nap igazi apropóját. Nem érkezik minden nap, minden hónapban, de még csak minden évben sem ilyen vendég ide. Autóval mentünk, mert „biztos, ami biztos” nem szerettünk volna elkésni. Időben megérkeztünk a Magyar Millennium Parkhoz, szép számmal gyülekeztek a "sosem látott" magyarok is. Aztán egészen kicsike késéssel megérkezett a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László úr is.

A parkban téglaavatás, majd koszorúzás és rövid beszédek voltak. Innen aztán a Parlamentben folytatódott a program. Mivel a belépő az ebédre 60 dollár volt, így George úgy döntött, ő „annyira nem kiváncsi”. Én bezzeg igen!!! Így én mentem… Elég sokan voltak „annak ellenére”. Persze szép számban volt a hivatalos küldöttség is.

A szépen megterített asztaloknál foglalhattunk helyet. Kis bevezető után ebéd, majd ismét  rövid beszédek, és a gyerekek tánca után az elnök úr is beszélt. Hogy mit mondott megörökítettem, majd a Hírmondóban elolvashatod.

Aztán kötetlenebb beszélgetési lehetőség és „fotózkodás” következett. Én is kihasználtam az alkalmat, hogy átadjam neki a kis újságomat, a  „Wellingtoni Magyar Fészek Hírmondó”-mat. Gábor Csaba nagykövet úr pedig nagyon kedvesen, önkéntesen felvállalta a fotós szerepét.

Íme:

Itt megismerkedtem egy kedves sajtóssal, Fazekas Pálmával és egy Aucklandban élő magyar tolmácslánnyal, Nagy Annamáriával, akikkel jól elbeszélgettünk. Persze közben-közben én is mindenkit fotóztam.

Még a sajtótájékoztatóra is bementem, bár volt, aki annak nem annyira örült.  

 A program után a küldöttség már tova is repült Sydney-be, én pedig Annamarival még sétáltam egyet, majd beültünk egy kávéra és megmutattam neki a pöttyös múzeumot... DE NEM MENTÜNK BE, mert kígyózó sor volt előtte. Vasárnap, szabad nap....és első napja a kiállításnak. Majd holnap, (bár az is munkaszüneti nap) vagy a jövő héten... Vacsoraidőre haza is értem, de csak asszisztáltam G. pizzavacsorájához.

Most majd még a több,  mint 200 fotó szelektálása és rendezése következik.

Ma nagyon hűvös, szeles idő volt. Így a délelőttöt inkább a fűtött szobában töltöttük.

1 órára ellenben már a Frank Kitts parkba mentünk, ahová a WOW beharangozó show-ját hirdették.

Szerencsére egy sátorban volt a program, de pechünkre már későn érkeztünk, így csak nyaknyújtogatással lehetett kicsit látni, így a fotózás is háttérből történhetett...

Bemutattak az elmúlt évek ruháiból néhányat (este már a hírekben az ez évi győztest is láthattuk, a FÁBÓL készült fantasztikus rokokó ruhát!) Szóval most egy, a régiek közül:

Innen elsétáltunk, hogy jegyet veszünk egy ÍR táncos műsorra, mely csak egy nap lesz októberben, az Operaházban.Sajnos elkéstünk :-( jegy már nem volt kettő egymás mellé. Így majd legközelebb...

Hazafelé még elmentünk szétnézni egy boltban, vettünk új rizsfőzőt-akciósan. Majd még egy út az autóval borért, nehogy kifogyjon a mindennapi nedűből a készlet.

Útközben megálltunk Lyall Baynél, mert ejtőernyővel többen is szörföztek :-) A napos idő ellenére nem lehetett több, mint 10-12 fok és a víz sem melegebb...

Brrrrrrr

Előkészítettem a vacsorának valót délután, majd elmentem egyet sétálni. Az idő hűvös, a part felé menetben hideg szél, de a parton pazar látvány. Csodás színű volt a víz, a felhős ég dacára szívet melengető.

Kicsit etettem a sirályokat, majd hazaballagtam és betettem a sütőbe a vacsorát. Míg az sült, gyorsan elkészítettem a tegnapi képek lekicsinyítését, így aki kiváncsi, megnézheti, hogy milyen látvány fogadott a ColonialCottageMuseum–ban.  A képeket itt:  http://picasaweb.google.hu/kaprye/ColonialCottageMuseum# láthatod. Elkészültük után, jöhetett a vacsora: egy pohár borral isteni ízbombát adott a szánknak a rakott brokkoli. Pirosra sülve szaftosan, ízletesen. 

Akkor már csak azt kellene kifigurázni, hogy hogyan csatolhatom ide be a fotómat!...az előbb azt hittem, megtettem. De remélem, hogy a kezdeti nehézségek után hamarosan majd egyenesbe kerülök és minden sikerülni fog!

Ma véglegesen elegem lett a másik tárhelyem módszeres fotócsereberéitől. Így ezennel és ünnepélyesen lezárom a http://evakaprinay.spaces.live.com/ szerkesztett blogot és megnyitom ezt. Remélem legalább annyira érdekes lesz, mint az előző és kevésbbé "macerás" :-)

Szeretettel várok ide minden régi és új olvasómat, hogy memutathassam mindennapjaimat!

Az első idelátogatóknak egy "jutalomkép" a tavaszi Wellingtonból, a Botanical Garden éppen virágzó tulipánjairól: