Életem Új-Zélandon

16. hétfő

 Kert – mosás-teregetés-  napfény.

Elkészítettem a vacsorára a gulyáslevest, George megbízva a focaccia elkészítésével, én séta.

 Előbb elmentem a partra és hazafelé sétálva még beugrottam Bandihoz és Marikához. Ők azok akik vasárnap először voltak a Fészekben és nagyon jól érezték magukat, mellesleg pedig egészen közel laknak hozzánk.

Érdekes volt, hogy többször találkoztunk velük, gyakran a házunk előtt, de nehezen szánták rá magukat a “közösségi életre”, de most már örülnek, hogy eljöttek.

Kicsit elbeszélgettük az időt, s mire hazaértem, kiderült, hogy George már izgult miattam, hogy hol lehetek. Vacsora, lazítás...TV

17. Kedd

KERT – ÜVEGHÁZ...délelőtti munkálkodás. Miután nem befejeztem, csak meguntam a munkátl, elmentem Newtownba. Itt a gyalogúton a lépcsők mellett fantasztikus gyerekalkodátokat sorakoztattak fel! MICSODA ÖTLET, természetesen meg is örökítettem.

Newtownban Hannah-val szerettem volna beszélni a TimeBank-nál, de sajna nem találtam bent, így sétáltam. A fodrásznál nem volt senki...és mivel mostanában már aktuális lett volna egy hajvágás nálam, “egy életem egy halálom” beugrottam. A fodrásszal jól elbeszélgettünk, nagyokat nevetgéltünk és levágta a hajam. Nem teljesen olyan, mint....de a többit majd hozzáigazítom.

Hazafelé aztán már sétáltam. AZ úton rámdudáltak...Bandi és Marika volt, nem utasíthattam el, hogy hazahozzanak...mert így aztán bejöttek hozzánk beszélgetni-körülnézni.  Az  idő így gyorsan telt, s mire elmentek nemsokára mi vacsoráztunk is.

15. Vasárnap

A Hírmondó a neten, a nyomtatott példányok postázásra készen.

Mozgalmas napnak ígérkezett. Délidőre Szilvia meghívott a Philippines közösség rendezvényére fényképezni. Kedves ismerős, neki nem lehet „nem „ –et mondani. Ő volt az, aki anno a közösségi termükben ingyen biztosított nekünk helyet a Fészek számára. Azóta is örülünk egymásnak bárhol találkozunk.

Reggel befejeztem a pörköltet, majd a babfőzelék következett. Már ½ 12 volt, mikor minden helyére került, elkészült és kikészítve várta, hogy majd George behozza a Community Centre-be. Nekem indulni kellett a rendezvényre.

Ismerős terepen a Newtown St. Anna’s hallban volt és szép számmal összegyűlt a filippin közösség. Fotóztam szorgosan, még a templomban is...ahová ezelőtt nem jutottam be. Most majd figyelem a lehetőséget, mikor lesz nyitva, mert nagyon érdekes fotótéma belülről, ha üres.

A rendezvény végét, a party-t már nem várhattam meg, pedig ahogy láttam mindenféle finomság került az asztalokra...

Még mielőtt eljöttem volna bemutattak a nagykövet asszonynak, aki nagyon kedves-közvetlen és szívélyes volt. Ragaszkodott egy közös fotóhoz is.  

Érdekességképpen még elmondom, hogy  a templomban kiválasztott egy gyönyörű kislány...és sétáltam kicsit vele-fotóztam is. Ami érdekessé tette a dolgot, hogy egy autista kislány volt! Milyen érdekes, itt is megtalálnak a fogyatékosok, vagy én őket?

¾ 2-re a CC-hez mentem, ahol már George éppen kipakolt az autóból. A Fészeklakók is érkeztek sorban...végül 23-an voltunk, pedig a fiatalok most nyaralnak...! Mindenki nagyon jól érezte magát. Az a pár is, akit régóta győzköd valaki, hogy nézzen be...de eddig nem volt hajlandók. Most kiderült számukra, hogy „ez egy jó hely”.  A babfőzeléknek akkora sikere volt, hogy a 2 kiló babból készült nagy fazéknyi mind elfogyott és a több mint kétkiló marhahúsból is csak mutatóban maradt a lábas alján.

Hazaérve pihenőképpen feldolgoztam a képeket..és marad a lazítás a TV előtt. Egy kis fagyival még rásegítettünk a jobb komfortérzésünkhöz. ...és végetért ez a hét.

13. Péntek

SÜVÍTŐ szél és eső indította a napot. A szél közelében a 100 km-nek így aztán nem kívánkoztunk sehová. Igaz, zárni kellett a Hírmondót, elküldeni az okleveleket.AZ eső elállt, de a szél nem, azért elmentem Newtownba, hogy befizessem a Fészek terembérlését.  Itt sokat beszélgettem Annával, s a végén még ő is egy riportot készített velem a Newtown News számára.  Tőle elmentem az indiaiakhoz tarkababot venni a vasárnapi főzelékhez.

Délután  George-dzsal vásárolni mentünk. Útközben a a szélmérőnél is jártunk.

Volt egy pillanat, amikor majdnem vizszintesen állt a pálcája. A kép készültekor azonban már felfelé emelkedett.

Mivel nekünk is megcsappant a készletünk, így magunknak is  és vasárnap Fészek, annak is bevásároltunk.

Ezek után már csak az elpakolás, vacsora készítés követezhetett...

14. Szombat

Mostam pár adagot, a szélben csak a nagyobb darabokat tettem ki de ezek is hamar megszáradtak. Összekészültem, hogy bemegyek a városba, megnézni, kaptak-e meggybefőttet George kedvenc süteményéhez. Már nyitottam a kerti ajtót, mikor megállt a ház előtt egy lakókocsi. Sándor érkezett meg,

Igaz, már kint jelezte, megy is tovább... Így természetesen visszafordultam, s nem mentem már sehová. 2-3 órát volt csak itt, érdekes volt, amiket mesélt az otthoni-családi helyzetről.

Miután elment George hozzálátott a hagyma és a hús előkészítéséhez, én még elmentem egyet járni. Le a partra és vissza...Az idő kellemes napos, meleg, de elég erős szél fújt. Hazaérve még kis kertimunka...majd feltettem a pörköltet, leszedtem-elraktam a ruhákat...és vacsorára George ment el fish and chips-ért.

Csak úgy mellesleg és nem mellesleg G. kinyomtatta a Hírmondót, majd a Netre is feltette. Ez a része a munkának befejeződött ...

Szerda délelőtt a Cook Strait vezető újságírónőjét Agnes Ginestet-et vártam. Nagyon pontosan, a megbeszélt időpontban érkezett és közel két órát beszélgettünk, nézegette a képeimet. Sokat kérdezett és írt, majd kiderül, hogy mit alkot meg belőle.

Miután elment nekifogtam az étkezőben a szekrényt kipakolni...

Jó nagy rumli lett, de a régi szekrényt nem tudtuk kivinni, olyan nehéz volt nekem. Vacsira a pörkölt mellé egy kis nokedlit főztem frissen.

Csütörtökön először a Városi Tanácshoz mentem. Laura kérte a képeket, az elmúlt évi rendezvényről, ami a Pipitea Marae-ban volt. A Waitangi Day-re szeretnének párat kinyomtatni belőlük.

Laura kedvesen még egy másik szárnyába is elvitt az épületnek, ahonnan csodás kilátás volt a Civic Square-re.

Innen aztán igyekztem haza. Kiderült, hogy pár perccel előttem meghozták a szekrényt. A „fiúk” könnyedén kivitték a régit és behozták az újat. George egy kis sörrel honorálta kedvességüket, melyet ebéd után meg is ihatnak.

Ezek után nekem lehetett bepakolni. Nagyon szép darab. Színben illik az asztalhoz és a székek fája is ilyen. DE ezt a szekrényt sem fogjuk ide-oda tologatni, mert rettenetesen nehéz tölgy.

Rajta ott van most is a matuzsálem korú rádió, mely  George összeszerelése még az ötvenes évek végéből, amikor is a Philips-nél dolgozott. Ma is működik! Ha vasalok mindig ez szól.

Éppen készen lettem amikor befutott Zsuzsi. Jót beszélgettünk, nagyokat nevettünk...és elvitte a rózsatövet, amit nevelgettem neki.

Mikor elment kezdhettem a vacsorát melegíteni. Minden „maradékot” megettünk. 

Estére  Agnes átküldte a cikket "átnézésre", a sok beszélgetésből nem túl sokat írt le. Picit azért George "igazított rajta". Gondolom, majd jövő héten jelenik meg.

10. kedd

Reggel sikerült az újságíróval telefonon beszélni, aki majd szerdán jön hozzánk. Aztán következett a főzés.Franciskát vártuk ebédre, így készült egyszerű-finom. Lebbencs-leves és rakott karfiol, mellé sör dukált és utána áfonyás joghurtfagylalt.

Ebéd közben eleredt az eső. Kicsit lefelé görbült a szánk emiatt, de mire túljutottunk mindenen, addigra ismét kisütött a nap.

 Így aztán a közös  beszélgetés-kávé után Franciskával mi úgy döntöttünk, hogy sétálunk. George-ra hagytuk a konyhát és a mosogatást.  

Kicsit párás meleg, fényes napsütés  kellemes séta és természetesen fotózgatás.

Hazaérve Franciska már indult is tovább.

Alattunk alig melegedett meg a szék, mikor csöngettek. A régi szomszédunk keresett fel. Kedves volt tőle, hogy meglátogatott, ha már itt járt. Amivel ellenben az igazi meglepetést okozta, hogy Karácsonyi-újévi ajándékot is kaptunk tőle! Megköszönte a segítségünket és azt, hogy jó szomszédai voltunk. Hát nem kedves? Tulajdonképpen én sajnálom, hogy elköltözött. Ja és azt még nem is mondtam, hogy már 4 !!! gyereke van, az elmúlt 6 (?!!!) évben szorgos volt. Igaz az első ikerpár...
Egyébként ő az aki főkönyvelője volt az ENSZ-nek Gazaban, most pedig FARM-ja van és 250 tejelő tehene, amivel dolgozik, vagyis főtehenész!

 Kellemesen elbeszélgettünk, igazán örültünk, hogy bejött hozzánk.

09. hétfő

NEM ESIK! Hurrá ...igaz, hogy friss az idő, de szerencsére nem is fúj! Megbeszéltünk a randevút és én bementem először a Te Papába. Itt egy lengyel táncos csoport adott nagyszerű műsort. Persze, ha már ott jártam, még egy-két mást is fotóztam. Innen a Dixon Street-i Studióba mentem, ahol előbb Jane-nek ígértem fotózást valósítottuk meg, majd természetesen Gabrielt is megörökítettem.

Ez után jöhetett a randevú George-dzsal. Így már együtt mentünk a kinézett szekrényt megvenni. Fantasztikusan szerencsések voltunk, még meg volt és mint kiderült az egyetlen darab....és a MIENK LESZ! Csütörtökre kértük a szállítást, akkorra mindent elrendezünk itthon a régivel.

Olyan gyönyörű idő lett ekkorra, hogy elcsábítottam magunkat egy kis kirándulásra. Nézzük meg a szélturbinákat és közelről azt az egyet, amit lehet. Csuda jó volt, napfény, szélmentes...gyönyörű látvány, nem győztem gyönyörködni, George csak nevetett rajtam...ahogy „örömködtem”!

07. szombat

A délelőtt  elszaladtam a piacra, gyümölcsöt, zöldséget vásároltam. A nap többi része itthon telt, szép napsütés és csábító meleg.  DE délután látogatóba Upper Huttba mentünk. Ez a távolabbi „intézmény” mindig tartogat meglepetéseket, mellyel aztán a látogatókat is kellőképpen bosszantják.

Most mi volt? Kiderült, hogy amit nem vihetünk be, azt egy szekrénykébe kell tenni. Ez ez előtt is így volt,  DE... Most "kapun belül"  egy másik helyre kellett menni, jött a meglepi. Itt a szekrényke csak akkor zárható, ha beteszünk 1 dollárt! No, mármost ki a fene visz magával oda fémpénzt.... Hiába, hogy visszakapjuk, de a George-nál levő 5 dollárost nem tudták felváltani...így a megőrzendő nyitott szekrénykében maradt. Bosszankodással kezdődött a látogatás, de ezen aztán már közösen nevettünk jó sokat...

Hazafelé úton beugrottunk előbb a függönyös üzletbe megnézni, hogy mennyiért cserélhetnénk le a nappali-dolgozó szobánkban a nylon függönyöket. A kínálat és az árak után úgy döntöttünk, hogy még teszünk egy próbát egy speciális mosószerrel, mert a függönynek semmi baja, csak a színe.....

Aztán egy bútorbolt következett. Az étkező szekrényének lecserélésén már régóta gondolkodunk. Találni olyan, ami fában, színben no és nem utolsó sorban árban is kedvünkre lenne az elmúlt években nem sikerült. Most talán igen. Nagy leárazás során egy szép-nagy tölgy szekrényke megtetszett...méretet vettünk, itthon lemértük és megfelelőnek találtatott, majd visszamegyünk megrendelni. ( Több mint kétezer helyett csak 999 dollár + szállítás EZ kell nekünk!)

08. vasárnap

ÖMLIK AZ ESŐ...FÚJ A SZÉL...Brrrrrrrrrrrrr idő.

Nem megyünk sehová! A bútorboltot  is elhalasztottuk, reméljük esőmentes lesz a hétfő. Szobafogság...ezért nekifogtam a Hírmondónak, amit lehetett rajta megcsináltam. Írtunk-olvastunk... s a vacsora is készült.

06. péntek

A napom a „takarításról szólt” bár itt kevesebb a por, azért itt is kell. Pihenő és kávé időben hozzáfogtam a Hírmondóhoz is. ... Délelőtt közben gyorsan megfőtt a lencsefőzelék. Délután George elkészítette a fasírozottat és már lehetett is vacsorázni. Ez a nap gyorsan elszaladt.

05.  csütörtök

Ma viszonylag korán indultam otthonról. Franciskával randevúztunk a pályaudvaron. A vonata ¾ 10-re érkezett be, én egészen pontosan érkeztem. Innen elsétáltunk a Reserve Bank Museumba. Mindig van valami érdekesség benne, s kiderült, hogy Franciska már nagyon régen nem járt itt.

Továbbsétálva megnéztünk pár üzletet, majd  az ‘ Akademy of Fine Arts Gallery’ következett. Érdekes, bár többségében nem igazán tetsző képeket láthattunk most. Csak néhányra mondtuk azt, hogy ezt még el is fogadnám. Itt Jane pár képe is volt kiállítva és a shop-ban is lehetett párat venni még.(nem vettem)

Innen átmentünk a másik  oldalra, a City and Sea Múzeum a megszokott kiállított tárgyai mellett volt egy új kiállítás.

Temetési szokások különböző nemzetiségű és vallású itt élő emberek mutatták be a temetkezési szokásokat, tárgyakkal és meséltek... Érdekes, némely bizarr...

Nagyon tetszett ez a megoldás:

A központi vázra felfüggesztett lapocskák üzenetek azoknak, akik már nem ezen a földön járnak. Egy cédulát én is felkötöttem és üzentem rajta az  elment szeretteimnek...

Ismét séta majd egy könnyű ebéd következett a Civic Square-nél. Ez után bementünk a City Galériába is. Itt a földszint nekem egy üres teret mutatott, gyorsan csattogtam is párat a géppel.

Aztán odajött hozzám egy leányka, hogy itt nem lehet fényképezni a művészi alkotásokat....mondtam, hogy  én csak a teret fotóztam.....HAHAHA aztán kiderült, hogy VAN ott egy alkotás is!  Szóval a művészi alkotás az a felfüggesztett lánc- (izé ), ami egy hullám-vonalként látszik a képen...Persze letöröltem egy képet, hogy megnyugodjon...de azért marad mutatóba nektek (kicsit azért maszkírozva...):

Innen Apple-hoz mentünk megnézetni Franciska Iped-jét, mely meghalta magát...nem lett okosabb a megnézéstől, de nem akart feleslegesen $40-et fizetni, hogy alaposabban szemrevételezzék. Au-ban tesz majd egy próbát a fia ismerősével...ingyen.

Ez után séta az Aro Park felé, ahol aztán elváltunk. Franciska haza és én pedig a Studióba  mentem Gabrielhez. A kicsi aludt, Anna fogorvosnál...Beszélgetésünk közben Gabriel dolgozott, de felébredt Ariel és elég hevesen követelte a mamát és az ebédet...Több mint 3 óra eltelt az előző evés óta. Mivel egyikkel sem tudtunk szolgálni, így tisztába tettem és Gabriel elindult vele a fogorvosi rendelőhöz...

Hazaérve aztán gyorsan eltelt a nap hátralevő része. Mivel egyikünknek sem jutott eszébe semmi vacsorára jöhetett a Fish&Chips. Most tisztes szép adagot kaptunk.

Érdekes, hogy gyakran ez a két nap egyszerre kerül le- és bejegyzésre.

03. kedd

A délelőtti mosás-sorozat után úgy éreztem sétálnom kell. Ez különösen azért is megerősítést nyert, mert KEDD-PIZZA nap, tehát nem kell főzni.

Sétámat csak itt Island bay-n tettem. Útba ejtve a postát és feladva anyunak a levelet-naplót. Az üzlet mellett három kedves ismerőssel is találkoztam.

Meglepett, amikor egyikük azt kérdezte, hogy MI TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON? ...mert látta a BBC-n. Hmmm semmi jó – mondtam neki és sajna nem is lehet tudni, hogy mit fog hozni a jövő.

Továbbsétálva szokás szerint a parton kötöttem ki, majd vissza. A kertben folytattam...majd jött a pizza, vacsora és lazítás.

04. szerda

Ma délelőtt angolozni mentem Newtown-ba a könyvtárba. Kíváncsi voltam, hogy milyen programot hirdetnek a szünetre. Néhány érdeklődő volt, szerencsére mindannyian különböző nemzetiségiek. Ukrán, csilei, afgán, kínai és én, mint diák, az egyik segítő holland származású kiwi, a másik kiwi, és hamarosan Irakba készül. Érdekesen telt el a két óra. Élveztem a beszélgetést és megegyeztünk, hogy jövő héten ugyanitt...

Hazafelé még beugrottam két üzletbe megleptem George-ot egy új inggel, magam egy kalappal.:-)  Az üzletben egy kedves japán „volt osztálytárs” asszonykával futottam össze. Kisfiával volt, és meglepve láttam a lapos ruhát a hasán. Kiderült, hogy egy hete megszületett a kislánya Hanna. Jó volt, hogy a férje is bejött és így elkészült a babáról a családról az első közös fotó is.

Aztán már igyekeztem haza, hogy kitegyem magam a kertbe. Az idő szép napos, kellemes és pár dologtól meg akartam szabadítani a kertet, holnap viszik a szemetet.  

Jól elszórakoztam. Az előtérbe is kihoztam az üvegházból a hamarosan virágzó begóniákat, hogy élvezzük majd a szépségüket.

 Könnyű vacsora...(maradékokból) és a TV előtti lazítás következhetett.

02. Hétfő

AZ elmúlt napok kellemetlen időjárása után ma szép napra ébredtünk. Ezért el is mentem egy kis csavargásra. Séta induláskor (a busz ritkán jár), majd busszal be a belvárosba.

Cél lefotózni azokat a házakat-épületeket, amelyeket a felmérés/ellenőrzés gyengnek talált földrengés esetében. A városban sok helyen vannak ilyen épületek, most a Cuba Streetet vettem célba.

Itt szép számmal akadnak itt épületek, amik kék és piros jelzést kaptak.  Kékkel a megerősítésre  várók, a  piros jelölést kapottak „azonnali bezárás,  nem használható”,  itéletet könyvelhettek el maguknak! Mint ez:

Séta először az utca elején, majd egy könnyű kis ebéd a Mekiben....s folytattam tovább a sétát és a fotózást.  A megörökítésük azért érdekes, mert sok tulajdonos nem biztos, hogy meg tudja menteni az épületet a költségek miatt és akkor lebontásra kerül és természetesen lesznek akik igen, de akkor lehet, hogy változik majd az épület külseje is.

Mire hazafelé indultam ismét hűvösre változott az idő. Hazaérve aztán már a szobából ki sem dugtam az orrom. George míg egyedül volt „kifigurázta”, hogy hogyan tud a számítógépekről filmet továbbítani a Tv -re, s így egy Peter Jackson filmet a District 9 –t meg is néztünk.

Aztán következhetett egy gyors vacsora- curry cumara főzelék kemény tojással...és végére is érünk a napnak.

31. 12. 2011.

Eljött hát ez is. Az év utolsó napja. Hihetetlen, de pont 10 éve, hogy Wellingtonba először jöttem...és már 8 éve hogy itt élek.

Mivel 3. napja esik és nem úgy néz ki, hogy el akarna állni, ma valószínű itthon maradunk. A belvárosi programok pedig csábítóan hangzottak, de ebben az időben nem hiszem, hogy sokan fognak tolongani ott.

Még elmentünk egy vásárlásra, nehogy ne legyen enni.

Még lefotóztam az ablakból a virágokat:

Aztán készült vacsora, amit meg is ettünk... Közben kiderült, hogy mivel nem derült ki (hahaha) lefújták a  Wellington New Year's Eve party-t, az esti programot a városban.

Így mi is itthon maradunk....és most még az Ó-évből  mindenkinek Boldog Újévet kívántunk. Anyuval sikerült telefonon egy jót beszélni ...de nem sikerült feltenni a blogbejegyzést így máris következik az év első bejegyzése is.

2012.január 01. Vasárnap

1-2 között feküdtem le és valamivel fél 7 után ébredtem. Így az elmúlt évek szokásának megfelelően lementem a partra. Sajnos a felhő borús volt de szerencsére így a napfelkeltét sem késtem le. 

Készült az év első fotója...

...ezen keresztül köszöntök mindenkit az új évben.

Kívánom, hogy mindenki vágya teljesüljön! Az élete úgy alakuljon, ahogy szeretné! Egészsége tökéletes legyen mert ez a legfontosabb!

Délelőtt aztán eltelt gyorsan, majd 1-re Anitáért mentünk és kivittük a reptérre. Indult haza látogatóba.

Terveim szerint a szokásos év első napja csavargás következett volna, de az időjárás közbeszólt. Ismét elkezdett cseperegni , a felhők a háztetőkön. Így aztán hazajöttünk és most befejezem a blogot, kinyomtatom a levelet anyunak, hogy holnap postára adhassam. ...és folytatjuk ezt az évet a megszokott tempónkban és ritmusunkban...

30. péntek

Ma Gabriel születésnapja.Ezért úgy gondoltuk, ők akkor tudnak ünnepelni, ha mi hívjuk meg őket. Közös barátaink Anita és Tibi is vendégek lettek, mert Anita hamarosan hazautazik pár hétre és mert jó együtt lenni velük.

Így aztán az én   napom a főzésről szólt. Kisajátítottam a konyhát. Készült currys krumpis-brokkoli leves, tejszínes gombás csirkecomb (csontosan, de bőr nélkül), hozzá egyszerű rizs. A desszertnek rakott palacsinta, mely mint utóbb kiderült 16 szintből állt. Négyféle töltettel és kis fehér csokis dekorral  a tetején...

Délutánra készen lettem és akkor már csak magának rotyogott a vacsorának való. Egész nap kisebb-nagyobb intenzitással esett, ömlött és zuhogott. Nagyon nemszeretem idő...

George ment a vendégekért és 6 előtt már együtt is volt a társaság.

Ariel kisebb nagyobb szünetekkel evett és ordított.

Közben azért piciket szunyókált is. Ez azért nem zavarta a társaságot, nagyokat nevettünk, jót beszélgettünk és ami nem mellékes mindenki jóllakott.

A rakott palacsintának nagy sikere volt. 

10 körül járt az idő, mire elmentek...George volt ismét a fuvaros, addig én a képekkel vacakoltam kicsit.

29. csütörtök

 Délelőtt egyezetettük a mai és a holnapi  programokat. Ma Gabrielékért mentünk 1-re, velük együtt aztán irány Otaki.

Sajnos már csepergett mikor indultunk, de reménykedtünk Otakiban majd változni fog.

Alan családjának a nyaraló-házában volt a találkozó-gyülekező Mivel ott sem biztatott sok jóval az idő,  ezért érkezés után azonnal a partra siettünk, hogy még legalább egy kicsit sétáljunk.

Az idő kellemes volt, a víz langyos...sokan fürödtek is. MI nem hoztunk fürdőruhát.

Nagy séta fordulójánál elkezdett esni az eső, s mire visszaértünk bizony csaknem bőrig áztunk. DE szerencsére hideg nem volt.

Beszélgetés, ismerkedés, majd a BBQ sütögetése következett. Az evés után jöhetett a desszert, melyet Gabriel tortája koronázott meg.

 8 órakor aztán hazafelé indultunk. Bő egy óra alatt már itthon is voltunk. Ekkor jött a képek rendezése, az album összeállítása és el is szaladt az este.

27. kedd

Gyönyörű napos nap ismét. Szellő sem rebbent. Csábított a csavargásra. El is mentem pár képet kinyomtatni, majd séta következett. AZ Aro Parknál összefutottam Gabriellel és felmentem vele a studióba beszélgetni. Akkor eszembe jutott, hogy mégsem csavargok tovább, elcsábítom Georgeot és vásárolunk hazafelé meg pizzát veszünk  vacsorára.

Ez így is lett....

Érdekes volt, hogy egy ismerősöm felhívta a figyelmem, hogy az interneten valamire rákeresett és „mindenhol” az én fotóimmal találta szemben magát. Aztán vérszemet kapott és  párat még körbenézett...elküldte a linkeket.

http://www.10best.com/destinations/new-zealand/wellington/

http://www.nileguide.com/destination/wellington/photo-gallery/photo-47117477#

http://www.tripmondo.com/new-zealand/

http://mappery.com/Wellington-Rail-Map

http://www.earthplacemarks.com/placemark.aspx?id=5200

 http://en.db-city.com/New_Zealand/Wellington/Wellington

 http://mappery.com/city-maps-Wellington

 http://mappery.com/Pipitea-Campus-Map

 http://mappery.com/Wellington-Tourist-Map-3

 http://mappery.com/Karori-Campus-Map

 http://mappery.com/Wellington-Tourist-Map-2

 http://www.eurekabooking.com/en/guide/new-zealand/wellington/photos.html

 http://kjohnsonnz.blogspot.com/2010_08_01_archive.html

 http://en.db-city.com/New_Zealand/Wellington

http://www.nzhistory.net.nz/media/photo/martinborough-post-second-world-war-memorial

http://www.nzhistory.net.nz/media/photo/martinborough-second-world-war-memorial

 http://en.db-city.com/New_Zealand/Wellington/Porirua

 http://travelingluck.com/Oceania/New%20Zealand/New%20Zealand%20%28general%29/_2188858_Khandallah.html#local_map

 HAHAHA jó mi?

28. szerda

Reggel az újságban felfedezett cikkben olvastam, hogy OPEN DAY-van egy olyan helyen, ahol még  nem jártam, így George-ot is elcsábítottam erre. Irány a Wrights Hill Fortress. Karorinál fent a hegyen a régi ágyúk helye volt látogatható.

Mivel ez egy évben csak 5 alkalommal nyílik meg a nagyközönség előtt elég sokan voltak most kihasználva  a szép időt is.

Érdekes volt a hegy gyomrában járni, látni (filmen)  a hatalmas ágyú működését, mellyel a wellingtoni öblöt védték. Lent egyébként dermesztően hideg volt és nyirkosak a falak... kint csodás kellemes meleg.  Egy szép panoráma kép is sikeredett.

Hazafelé George kiszállt a belvárosban én hazajöttem az autóval. Itthon a szép időt kihasználva a rózsákat szabadítottam meg az elszáradt virágoktól, permeteztem a gazokat, ami a legutóbb kimaradt.

 Estére összeraktuk a panoráma képeket. Island Bay gyönyörű lett.

 A nap végén még Zsófival is beszélgettem, nagyon aranyos nagyfiú lett Márk és szépen kezd már beszélni.

26. hétfő

Karácsony második napja – itt Boxing Day Mi nem terveztünk vásárolni erre a napra, nekem volt programom: Egy fotós „ oktatás”.

George karácsonyi ajándéka volt ez is. 

9:30-3:30  Találkozás a Te Papa kávézó udvarán Xavier Radic fotóssal.

Itt telt a délelőtt. Beszélgetéssel, magyarázattal.  A fotóson kívül tanulni vágyók csak 5-en voltunk. Egy kínai család 3 ! tagja,  egy fiatal fiú és jómagam.  Ebédidő 30 perc, majd után elmentünk az Oriental Bay végére és ott következhetett a fotózás.

Előbb magunkat kellett fotózni, majd a satnya, de ott levő növényeket.

Végül a közös fotózás. CSOPORTKÉP Nagyon élveztük, nagyokat nevettünk.

  Xavier hazahozott, bejött hozzánk még kicsit beszélgetni és "legurítani két sört". Kiszáradtunk rendesen, meleg, napsütés és szél. Én a beszélgetés alatt 1 liter!!!  narancslevet ittam meg!

Miután elment lezuhanyoztam, majd vacsorára mentünk Éváékhoz. Ők tegnap nálunk, ma mi náluk vacsoráztunk. Hazaérve már csak a napló maradt...

25. vasárnap

Karácsony első napja

A reggel szélmentességét kihasználtam és gyom-gazirtóval lespricceltem a „veszélyeztetett” területeket. Utána a konyhába tettem magam és  sütöttem, majd elkészítettem a vacsorára szánt levest. Sütni sósat és édeset is. A sós első ilyen próbálkozás, a látvány nem rossz és az íze sem, a stanglik lehetnének kicsit egyformábbak....majd legközelebb.

Az édes a szokásos- piskóta, melyből a habos meggyeset alkotom majd, és a gyümölcskenyér „szerű”, ami jó lesz későbbre.

A leves currys karfiolleves, legutóbbi vendégeknél nagy sikere volt, most is megkísérlem. A hátralévő sütögetés hús-zöldségek már George feladata.

Miután készen lettem, elmosogattam, rendet tettem magam körül a konyhában és elmentem egy sétára. A parton nagyon sokan voltak, az idő csodás és sokan fürödtek is. A gyerekek kékülő szájából itélve és hogy nem túl sok felnőtt lubickolt, gondoltam a víz szokásosan hideg.

Hazaérve zuhany és terítés...vendégvárás –

Éva-Iván_András_Márton-

ajándékozás - vacsora –beszélgetés-búcsúzás és jöhet a napló.

24. Szombat

Otthon nagy sütés-főzés ez a nap, kicsit őrület a fa díszítéssel és a csomagolással. MI itt mindent nagyon lazán éljük ezt a napot. A fárt már régebben feldíszítettem. Az ajándékokat már megkaptam...George nem vár semmit, neki én vagyok az ajándék.

Délelőtt még kimentünk a piacra, kis zöldség-friss gyümölcs kell a későbbi napokra. Hazaérve mindketten az olvasás örömét választottuk...Vacsorára nem készült semmi mert rendhagyó szentestét találtunk ki.

Olvasás közben mindketten jót szunyókáltunk HAHAHA bizony! Aztán felébredve összekészítettem a cuccot, elmentünk a Fish&chips-eshez és irány a tengerpart. Ünnepi vacsora piknik módra. Csodás napsütéses naplementében., alig szellővel semmitől-senkitől sem zavartatva. Georgenak kis sör nekem egy kis üveg bor és a hangulatunk tökéletes.

Igaz egészen más az érzés itt napsütésben karácsonyozni, mint ha otthon a ropogós hidegben,  hóesésben meleg szobában tenné az ember ezt.

De mindenezek leszámítva köszönjük jól vagyunk...

Hazaérve George is megkapta a „meglepetését” egy üveg, finom Whisky-t... örült...

23. péntek

Reggel megérkezett a karácsonyi ajándékom. George egy új monitort rendelt nekem. Mindig csinál nekem valami meglepetést különösen mert mindig nézi az újabb és jobb „kütyüket”...s ha úgy gondolja nem lehet lebeszélni arról a gondolatáról, hogy: nekem szükségem van rá.

Mivel tegnap kaptam egy üzenetet a postásunktól, hogy fáradjak be egy küldeményért, melyet alá kell írni... így az első út oda vezetett. Kiderült, hogy a Közszolgálat c. magazin érkezett meg, melybe két fotóm is bekerült.  A szerkesztőség kérte  a képeket, én adtam, cserébe a magazint kaptam....

 Ez után George a közeli utazási irodába ment a „pontjaimat” intézni, én pedig továbbmentem. Kellemes séta a National War Memorialhoz és körüljártam a környékét.  Sétáltam benne is, sikerült szép képeket készíteni. Innen még megnéztem egy-két kiállítást, majd Alanhez is bementem.Tőle aztán továbbsétáltam a Cuba Streeten és Gabrielékkel szerettem volna beszélni, de az nem jött össze...Nem voltak a studióban.

Ekkor úgy döntöttem, hazajövök, gyors vacsorát készítek és George-ot is elcsalom sétálni. Ez jól sikerült. Gyors paprikás krumpli készítés, megmentendő a meglevő virsliket. Séta a parton és végre egy közös fotó is sikeredett...

Hazaérve  döbbenten hallgattuk a TV-t, ismét földrengés – nem is kicsi – Christchurchben. Borzasztó! Szerencsétlen emberek... Szörnyű, hogy ismét karácsonykor,  ráadásul rövid idő leforgása alatt három 5 – nél is nagyobb rengés is volt!

Közben befutott Zsuzsi, ők Aucklandban töltik az ünnepeket....Így most köszöntöttük és ajándékoztuk egymást.

Utána vacsoráztunk, még friss saláta került a krumpli mellé,  majd jöhetett az „esti mese” a Tv-ben.

22. Csütörtök

Ma reggel temetésre készültünk. Sajnos nem lehet az időt és az elmúlást visszaforgatni, így ma elbúcsúztunk Bandi barátunktól. A búcsúztatás Lower Hutt-ban volt, ahol egyébként is laknak. Elég sokan voltak. Mi mindketten elérzékenyülős fajtából vagyunk, így sűrűn használtunk az előre bekészített zsebkendőinket.

Hazaérve kihasználtam a szép időt és kitettem magam a kertbe. Már szépen növöget a különleges "kövirózsám" - AEONIUM TABULAEFORM - virágzata.

George a konyhában ügyeskedett még, az ablak záróját, a küszöböt csinálta meg..hamarosan végére ér a munkának. 

Jöhetett a vacsora és utána maradt a Tv sorozat.

20. kedd 

Takarítás-kert és vendégvárás. Sütés-főzés. 

Vacsorára Anikó-Gyuri érkezett és hozták Zsuzsit is Gyuri testvérét, aki most látogatóban van itt. Kellemesen telt az est...

21. szerda

Ma is kaptam képekre felkérést. Most a Tapu Te Ranga Marae honlapjához kértek tőlem képeket.  Így aztán előbb ezt kellett ....

A nap mosogatással folytatódott, mert este már nem volt együnknek sem ilyen „aprósághoz” kedve.  Pihenő gyanánt elmentünk egyet sétálni. Gyönyörű idő, napfény , igaz a szél is fújt kissé. 

Hazafelé találtunk egy nagyon szépen virágbaborult pohutukawat.

Ekkor még elmentünk Petone-ba, egy darab alumíniumért a kert felé nyíló konyha ajtó küszöbére.

Hazaérve kert következett, majd Wendy ugrott be hozzánk elvinni a képeket, amiket nála készítettem és egy kis beszélgetésre. Utána jöhetett a vacsora. Szerencsére volt maradék.

Mindezek után kis olvasás-nézelődés  itt-ott...és megakadt a szemem egy hirdetésen!!! EZ EGY IGAZI KARÁCSONYI AJÁNDÉK!

Szóval ez volt és lett az elmúlt hetek titokzatos tennivalóinak az eredménye.

18. vasárnap

FÉSZEK NAP 

George a májat már tegnap 90%-ra elkészítette, nekem már csak sózni és melegíteni, átsütni kellett. Részem a krumpli volt, de mivel még az utolsó pillanatban is érkeztek bejelentkezők, kevésnek találtam a krumplit még készült egy nagy adag rizs és rántotthús azoknak akikről tudom, hogy nem esznek májat.  

Ezek a munkálatok kitartottak indulásig. Megérkezve örültünk, hogy a thai csapat most nem abban a teremben van ahol mi is...Így a fiatalok és idősebbek segítségével gyorsan berendeztük a termet, megterítettük az asztalokat  és lehetett ebédelni. SOKAN jöttek! Egy fiatal magyar házaspár, egy maori pár és a fiatal Zsanett ifjú barátja is. Régen nem voltunk ilyen sokan! 27 ember a Fészekben! Ja, és el ne felejtsem Zsuzsi hozta a lányokat és a két kutyus nagyon rendesen viselkedett. 

Volt ének, vers és zene...egy videót is felvettem, mely bár nem tökéletes, azért nézhető. Időn túl voltunk...nem akaródzott sokaknak elmenni, beszélgetés-ismerkedés-program-tervezés.

Hazafelé még eljött velünk az új pár kicsit folytatni a beszélgetést. Klári és Péter kedvesek,szimpatikusak,  két lábbal a földön járnak. Jót beszélgettünk.

Aztán ..... véget ért a nap.

19. hétfő

Romeltakarítás...mosás, (több adagban) pakolás és üvegház rendezés. George festett is kicsit. A nap itthon telt. Délután megtudtuk, hogy Bandi barátunk elment.... . Távozása már várható volt, az elmúlt napokban a szervei egymás után mondták fel a szolgálatot. Nyugodjon békében...

Temetése csütörtökön lesz.

17. szombat

Hideg, nyirkos és esős ez a nap is... (tegnap este még be is fűtöttünk)

Reggel már 9-kor a Marketre indultam. Mikor odaértem Alan már kipakolt és aztán el is ment. Vissza a galériába. Maradtam 1-ig.

Elég jó forgalmat csináltam Alannek, de magamnak sajna nem...mindenesetre jót szórakoztam. Még egy ismerősnek is eladtam két képét,  aki mikor hazafelé indultam megkért legyek helyette egy kis időre.

Itthon egy forró kávé után elmentünk vásárolni. Nagy meglepetésre az eltetetett máj majdnem nem lett meg...majd végül összeszedtük a kellő mennyiséget és még engedményt is kaptunk, ha nem is túl sokat.

Hazaérve finom kumara-curryt készítettem vacsorára pár kemény tojással. Aztán George átvette a konyhát, hogy a holnapi ebédet előkészítse.

December 16. péntek

George olvasta az újságban, hogy rögbis Richynek  tervezték  a sir címet adományozni, de mikor érdeklődő beszélgetés során ez szóba került Ő ELUTASÍTOTTA azzal, hogy még korai, majd ha befejezte a pályafutását! Mindig is nagyon tiszteletreméltó volt ez a játékos, most még nagyobbat nőtt a szememben.

Szépen gyűlnek a jelentkezések a Fészekre! Már 26-an bejelentkeztek. Így aztán lesz munka!

 Eső esik most is,  néhol hatalmas víztömeg zúdul le a hegyekről okoz nagy árvizeket, földcsuszamlást és sárlavinát...nagyon nagy gondok a déli és északi szigeten egyaránt...

 Ma itthon, kis takarítás, karácsonyfa díszítés

Csak mézeskalácsok kerülnek az idén rá. A Még Juditék hozták Budapestről a mézeséktől.

Aztán  nekifogtam az üvegházban a nagy  orchideákat rendbe tenni, táplálni. Amelyek készen lettek, kimentek egy kicsit  a házon kívülre, hogy az eső is lemoshassa őket. Aztán jöhetett a vacsora és a megérdemelt „semmittevés”.

Minden a megszokott, s ha szerda akkor KONCERT. Ebben az évben ez volt az utolsó (sajnos), de minden jó, ha vége jó nagyszerű előadás részesei lehettünk! Karácsonyi koncert operaénekesekkel, kicsi és nagy orgonával, de még tangó-harmonika is volt. Tibivel és a szép számú hallgató-nézővel együtt nagyon élveztük a jól szervezett műsort. Legközelebb csak február 15, vagy 22-lesz az első koncertnap 2012-ben.

Innen kicsit sétáltam, nézelődtem és George-nak vettem trikókat. Megérdemli. Itthon aztán még kis ez-az.  George a konyha ajtókereteket festette, én elkészítettem Alan-nek a megrendelt fotót – üvegkerettel. Remélem a kedves vásárló is elégedett lesz.  

Ezzel még beszaladtunk a Galériába, onnan pedig folytattuk az utat Lower Huttba.

Előbb Bandit látogattuk meg a kórházban, ahol az is kiderült, hogy Erzsike is bekerült és egy emelettel feljebb van egy kórteremben. Sajnos Bandi állapota nem javul, sőt a gyakran kapott antibiotikumok miatt már azok mára hatástalanok, így a tüdőgyulladása hullámzóan gyengíti a szervezetét. Erzsike a vérnyomásával, szívével került be, de szerencsére nagyon jó hangulatban találtuk, volt kedve viccelődni is. Reméljük, hogy még majd a vasárnapi Fészekbe is el tud jönni a lányával, Marikával.  

A kórházból Franciskához mentünk, aki vacsorával várta a fiát és az unokáját, no és  minket. A vacsora finom volt, s míg a fiúk az étkezőben maradtak a múltat s jelent megvitatni,

mi a nappaliban megnéztünk egy filmet, melynek a Koncert volt a címe. Nagyszerű film, igaz, a szemünk kicsit bepárásodott a végére....Magyar kötődése is van a filmnek, mert magyar zenekar játszott benne!

Mire hazaértünk már jó késő volt...