Életem Új-Zélandon

13. 12. 2011. Szerda 

Elfelejtettem megmutatni, hogy milyen egyedi ajándékot kapott Gabrieltől és Annától George. Most megteszem:

Nagyon tetszett mindkettőnknek festett ajándék.  

Ma délelőtt mindketten a városba mentünk. George fog-ápolásra, én fényképeket nyomtattatni. A képek elkészülte után Alan galériájába indultam. Tőle kis séta után Karori volt a cél. Meglátogattam Lilikét, akinél már viszonylag régen jártam. Lilike nem tudta már, hogy ki vagyok...de örült nekem, hogy ott vagyok.Nehéz volt érteni, megérteni ...és azt sem tudtam biztosra, hogy ő egyáltalán hall-e. Nem volt kellemes az a 2 óra...

Utána két üzletbe is benéztem, amelyek az ő lakásához közel vannak. Szerencsésen sikerrel jártam...jó dolgokat sikerült vásárolnom. George kapott egy újabb inget és magam is megleptem pár dologgal.

 Mire hazaértem George is otthon volt már, sőt a kertben a fű felét le is vágta. Beálltam én is gazolni kicsit. Mivel a fű már nagyon nagy volt, nem is fért a nagy kukába mind, kivitte a többit a kisebb bödönökkel a szeméttelepre. A kert szép lett.

Vacsora várta mire visszaért és elmondhattuk, hogy hasznos napunk volt.

12. 12. 2011.  

Rend - Rendező-elrendező ez a három szó a jellemzős a mai napra. 

A tegnapi vendégeskedés után mindent a helyére.Visszarendezni az elmozdított dolgokat. Mosogatottakat elpakolni...szóval RENDET TENNI...erről szólt a délelőtt. George még festegetett is...

Közben kaptam egy értesítést ‘Mária-tesó’-tól, hogy a gyerekek elrepültek Új-Zélandból, de még indulás előtt a netre tették az Északi szigeten tett kirándulásaik leírását. Ismét olvasmányos utinaplót kap az olvasójuk és most „ici-picit” mi is benne vagyunk. Köszönjük a kedves szavakat Andinak.

Alantől is jött egy megrendelés egy képre, oda majd holnap megyek...
Az üvegház is várt már, mert szomjasak voltak a virágok, bár kint esik, odabent nem csöpög... 

Vacsorára maradékot „pusztítottunk”.

11. 12. 2011.

Ma van George szülinapja!

Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy tetszik neki az ing, amit vettem és valóban pont jó és nagyon jól is áll neki!  A nagy napra való tekintettel (hahaha) mondtam neki, hogy csak délelőtt dolgozhat, 4-kor be kell fejeznie a munkát. Ekkor már kezdte kérdezgetni, hogy „ talán csak nem VENDÉGEKET HÍVTÁL?”.

Persze nem árultam el és csak óvatosan készülődtem. Szerencsére el kellett mennie venni valami hiányzót, s kicserélni ami nem lett jó az ablakhoz, így nyugodtan dolgozhattam olyanon is, amit neki ekkor még  nem kellett látni.  

A gulyás is lassan alakult, mert hát előbb csak a pörkölt készült. Aztán persze amikor a zöldség és krumpli mennyiséget meglátta, akkor kezdett ismét gondolkodóba esni.  

Mire elérkezett az 5 óra (ez volt a jelzett legkorábbi érkezési időpont a vendégeknek) már minden készen volt. A nappaliban kis és nagy zsúrasztal csipegetni valókkal, dip-ekkel, innivalókkal. Szépen sorban szállingóztak a vendégek. Mindenki hozott egy tányért is...ezért nem kellett sok-mindent sütnöm-főznöm. Végül 12 felnőtt + még  2 gyerek is megérkezett. Kellemesen telt a kora este. A gulyást már a nagyasztalnál az étkezőben tálaltam, ott kényelmesebb és egyszerűbb. Igaz, ezt két részletben oldottuk meg, mert kényelmesen max. 8-an ülhetik körbe a nagyasztalt. A végén csaknem mind el is fogyott a gulyás.

Kellemes nap volt, nem volt zsúfolt a „sokadalom” ellenére és úgy tűnt mindenki nagyon jól érezte magát. A képek önmagukért beszélnek.

10. 12. 2011.

Gyönyörű napos nap, egy hívogató plakát lecsalt a partra. Akik szeretik a környezetüket azok tesznek is ért. Ezért aztán én is igyekeztem. Igaz, csak másfél órám volt erre, de azért egy zsákkal én is séltáltam egyet a parton és gondosan szedegettem a műanyag darabokat, sörös/kólás kupakot, nem odailló szemetet. Rajtzam kívül még páran szorgoskodtak, és gondolom a meghirdetett időponton belül még néhányan lementek. 

Itthon még ittam egy frissítő kávét, majd mentem a marketre.  Alan volt a placcon délelőtt és én a délutánt vállaltam.  

Sokan voltak, de sok csak nézelődő volt. Érdekes, most még enni is kevesebben ettek (mondta ezt Zsuzsi).  

Hazaérve aztán megvacsoráztunk s még kicsit kimentem a kertbe és a napnak hamarosan vége. Most egy filmet nézek meg és aztán elteszem magam holnapra...

09. péntek

Délelőtt itthon-délután úton... 

Csak 3 óra előtt indultam el egy kis csavargásra. Jó volt, hogy észrevettem a buszmegállóban, hogy holnap Island Bay-n PROGRAM délelőtt...

A városban volt pár dolog, amit meg szerettem volna nézni, venni...és aztán 6-tól az Alan galériájában a kiállítás/vásár megnyitása. A séta kellemes volt, pompás idő hozzá.

Mindenfelé karácsonyi hangulat, pár érdekes kép, de inkább most tényleg csak nézelődtem. DE ez nagyon tetszett:

A fodrász a gyufásdobozokat gyűjti!

6-ra a Kiwi Art House Galériánál voltam és már meglepett, hogy többen voltak, mint szoktak...és egyre csak nőtt a tömeg. A kis galéria szűknek bizonyult. Nekem már zavaró is volt, így 7 körül le is léptem. Előtte még megbeszéltem Alannel, hogy holnap délután megyek az "Underground Market"-re....

George várt a vacsorával. Mármint az evéssel...mert a paprikás-krumplit még délelőtt elkészítettem.

A képeket átnéztem, albumba tettem...és jöhet a holnap.

08. csütörtök

Nóra elküldte a direkt nekünk-nekem írt karácsonyi versét! Nagyon aranyos, kedves tőle!

Szepsy Eleonóra: Karácsonyt  várva

            Messze, délen, ahol nyáron van karácsony,

            nincs fehér hó, nincsen zúzmara az ágon.

            Tudom azt, hogy ott is minden ember örül.

            Meleg szeretettel veszik egymást körül.

            Jézus születése éppen olyan ünnep.

            Ők is feldíszített fenyők köré gyűlnek.

            Betlehemi csillag fölöttük is fénylik.

            Hálaénekük is felszárnyal az égig.

            Nem az évszak fontos, hanem a szeretet,

            ami egybegyűjti a jó embereket.

            Folytonos szeretet, csak ez tart életben!

            Érezzük, nélküle élni értelmetlen! 

                        Szeged,2011.12.06.

George-dzsal együtt mentünk be a Museums Wellingtonhoz. Sikerült a beszélgetés Nik-kel és Paul-lal, sőt még Brett Masonnal is megismerkedtünk. CD leadva, minden megbeszélve, hátra lehet dőlni a fotelban és VÁRNI... 

Innen sétáltunk kicsit, majd elmentünk fotókat kinyomtatni. Szokásos helyemen szokásos kedvezmények, így jó sok fotót most előre nyomtattattam. Wendy partiját, hogy majd odaadhassam azoknak,  akik ott voltak. Pár karácsonyi képeslapot  és már a Fészek naptárt is.  

Hazaérve ettünk egy tányér levest,a hűvös időben jólesett. Közben volt egy földrengés is, szerencsére csak pár másodpercig tartott.

Délután még kicsi kertelés részemről, George a műhelyben szorgoskodott...és ez a nap is lassan, de biztosan végetért...

07. szerda

...és szokásos koncert délben. Sikerült előtte pár jó képet is készíteni...

Egy remek gitáros fiatal nő: Jane Curry gyönyörűen zenélt. Itt találkoztam Anitáékkal is.

Anita lába gyógyul, csak holnaptól dolgozik, így ma el tudott jönni.

Kicsikét sétáltam:

... de aztán igyekeztem haza. Itthon várt a jó hír, Celia hivatalosan is elfogadta a felkérést januárra...Remélem nem jön neki közbe addig semmi és nekem sem. Megtörtént a kép kiválasztás, így ismét a fotókkal vacakolva töltöttük a délutánt. Feltöltve a CD-re,  részünkről kész. Holnap ismét megyünk találkozni Nik-kel..

06. kedd

Eső kicsit esik, eső nagyon esik, eső ÖMLIK...ez a három dolog felváltva.  Így aztán nem sok  történt.

Szerencsémre sok-sok szép gyerek alkotás érkezett. Jött egy „csomag” Orosházáról és egy az Igazgyöngy AMI-tól. Ezzel egészen sokáig elfoglaltam magam. Albumba rendeztem a képeket, minden gyereknek és az iskolának oklevél készült. Az iskolák külön levelet is kaptak.

Aztán segítettem előkészíteni George-nak a konyhát. Az ablakfestéshez fogott. Így a takarítás halasztva, mert majd száll a por megint.  Szegény megkínlódott vele. Kiderült az egyik ablakszárny zsanérja eltört, nehezen tudta leszedni.

Aztán vacsora kedd/pizza .

 05. hétfő

 Reggel Wendyhez mentem. Közel hozzánk, de fent a hegyoldalban lakik. Borús idő, szitáló eső. A felhő a háztetőkön ült.

Ő a lakásán tartotta az „End of Year” partyt. Ide hívta meg a hétfői angolos csapatot. 17 „diák” érkezett, természetesen mindenki egy tányérral.  A kínaiak közös ajándékkal lepték meg tanárukat, én is vittem neki egy kis „magyarost”.A háziasszony is mindenféle finomsággal készült.

Jót szórakoztunk, nagyokat nevettünk, de mindannyian sajnáljuk, hogy már nem találkozunk közösen hétfőn. Előbb jön a NYÁRI szünet, aztán nem tudjuk ki tartja a foglalkozásokat. Aro Streeten  lesz majd 2 óra hetente Wendyvel. Egy nap egy héten...több, mint a semmi.

Még 12 előtt elköszöntem, mert 1- re ígértem Nik-nek, hogy bevisszük a CD-ket a Museum City and Sea-be. Bevittük, leadtuk, kicsit beszéltünk, aztán már „jöhet majd a folytatás”.  

Innen átsétáltunk a TSB Arénába, megkérdezni a jegyet a Kormányzó kerti koncertre. Szerencsénk volt, már lehetett venni a jegyet, így egy biztos program 2012. február 11-re!  

Hazaérve összeraktam Wendynek a képeket, átküldtem és nekifogtam palacsintát sütni. Régen volt, most a maradék húsleves/sok hússal után négyféle ízzel töltött palacsinta volt a vacsora.:-)

04. vasárnap 

Borongós-esős, de meleg nap. Mivel vacsora vendéget vártunk a nap erről szól: sütés (már a jövő hétre is) főzés vacsorára (és persze jó ha marad...)

Az újságban benne volt a kép, hogy milyen kár volt itt a földrengés miatt egy nem is túl régen elkészült épületben.

Délután Zsuzsi  befutott egy szeretetadag süteménnyel! Volt bejgli mákos és diós is és még túrós-táska is! Dorbézolhatunk! Kedves volt tőle, és örülök, hogy hirdetéseim jó vevőket hoznak neki!  

George-dzsal felváltva voltunk a konyhában. Ki ezt,  ki azt csinálta. Munkamegosztás van itt kérem.   

Vacsorára Matyi megérkezett. Jó étvágyú és érdeklődő fiú. Aranyosan gyűrte magába a kaját és öröm volt nézni, hogy ízlik neki. Nem szégyenkezett, nem mentegetőzött jóízűen evett.  Beszélgettünk, faggattuk egymást az életről. Értelmes fiú, tudja mit akar és azért tesz is.  Aztán buszhoz kísértem és megbeszéltük, hogy jön majd a szerdai koncertre.

03. szombat

11-re mentem a St Anna’s Hall-ba. Itt volt a hagyományos  „End of year party", melyen elköszönt Wendy. Tulajdonképpen már nem akartam elmenni, de miatta mégis ...Nagyon sajnálom hogy elköszönt, és egyre inkább azt éreztem, hogy nem jószántából. Valahogy nem olyannak ismertem meg, valahogy túl szomorú volt, valahogy „sehogysem” búcsúztatták pedig 6 évig nagyon jól dolgozott.

Még egy kis borítékot köszönőkártyával, egy szál virágot sem kapott...Hmmm nekem keserű volt a szám íze. Mivel csak 12-ig maradhattam, éppen még volt alkalmam őt fotózni befejezésül, aztán mentem az Underground Market-re.

Alannel megegyeztünk, hogy leszek helyette du 1 - zárásig, ő visszamehet a Galériába. Még annyi időm maradt, hogy Zsuzsinál vettem ennivalót. A vásár nagy volt, jöttek-mentek az emberek. Most is érvényes az a pszichozis, hogy ha az asztalnál megáll valaki akkor többen megállnak.
Mindenesetre sikeresen eladtam prá dolgot. Alannek és magamnak is.

Hazaérve kis pihenés, képek lementése, majd mentünk Tibiékhez.  Tibi már lent várt, Anita finom vacsorát készített, kellemesen beszélgettünk. Én még nem voltam a kis studio lakásban. Ami aranyos, picike, de mivel többnyire csak aludni járnak haza, megfelel.

Fotóztam az ablakukból, beszélgettünk, amikor megmozdult alattunk a föld és mi a 6. emeleten elég jelentősen kilengtünk. Rögtön mondtam, hogy földrengés, George előbb hitetlenkedett, majd amikor kilötyögött a bor is a pohárból, igazat adott. ( Hazaérve megtudtuk, hogy 5.7-es rengés volt szerencsére csak 20 másodpercig és elég mélyen ahhoz, hogy ne legyen nagy a kár. )

 Sokat nevettünk viccelődtünk még mindezek után megkönnyebbülve, hogy nem lett nagyobb baj.  

Hazaérve pár dolog volt csak a földön, papírok, képek...de nem tört semmi.

02. péntek

Ebédre finom brokkoli levest ettünk, aztán elindultam a városba még 3 óra előtt. Itt először a karácsonyfához mentem el. Csodás napfényes időben sok-sok fiatal és idősebb heverészett a fa körüli füves terepen. Nagy zsákfotelek mindenféle színben üde színfoltjai a karácsonyi hangulatú Waitangi Parknak. Karácsonyi hangulat? Nekem még mindig nem az itt ilyenkor. Strand, napfény és meleg nem időzi azt a hangulatot, amit gyerekkorom friss ropogós hava, jégvirágos ablakai, a fenyőfa illata adott.

Ez egy más világ, más évszak ilyenkor, nem kellemetlen  M Á S.

 Ezután a panoráma fotókat kiegészítendő a fahídról kattogtam párat mindkét lencsével. Aztán még a Frank Kitts parknál is egy jól sikerültet lőttem.. Sétálva eljutottam a St Mary of the Angels templomához és  csináltam még pár képet. Eszembe jutottak a templomok, melyeket legutóbb a vendégekkel sem sikerült megnézni.

Mivel időm bőven volt, elmentem arrafelé. Szerencsém volt! St. Johns  gondnoka éppen kijött a templomból és megkértem, hogy ugyan engedjen már be....Kedves volt és kinyitotta előttem az ajtót, körbefotózhattam. Még sosem láttam ilyen üléseket templomban! Csodás kauri fából készült a belső borítás és a „bútorzat”. Másik érdekesség ( ilyet sem láttam ez előtt), hogy az orgonának némely sípja kályhacső szerűen meghajlik.

 Fellelkesülve a sikertől a St. Peter templomhoz sétáltam. Itt ért a másik meglepetés. Egy idős hölgy éppen gyakorolt, vagy csak szórakozásból orgonált, így nyitva volt az ajtó! Az üres templomban itt is sok képet csináltam...Nagyon érdekes-szép volt az orgona sípjainak festett mintázata...

 Ezek után a sikeres fotózáson fellelkesülve még a Cuba utcán sétáltam kicsit. Itt is fedeztem fel ismét újat. A Newtownban levő Suite galériának nyílt itt egy üzlete az emeleten. Felmentem, megnézem. Már a lépcsőházért is megérte! Gyönyörű lépcsősor visz fel a 2. emeletre. A galéria nem dobott fel,  nem is volt rossz...de...

Mellette egy festő műterme volt. Mivel éppen festett, kedvesen köszönt, így hozzá is bementem...Bob Kerr, régi katonaképről érdekes alakokat fest meg. Elsősorban történelmi témájú alkotásokat készít.

Ezután már  végcél következett, ami miatt eljöttem otthonról. 6-tól volt Gabriel falfestményének az ünnepélyes átadása – fehér lepel nélkül - Alan galériája mellett.

Ott volt a ház tulajdonosa, Gabriel és Anna  kicsivel, valamint még pár ember. Nem túl sokan jöttek össze. Alan inkább a jövő heti dologra készül.

Hazaérve jöhetett vacsora, mert George megvárt vele.

01. December

Délelőtt  elmentem a Newtown Community Centre-be Annával egyeztettünk és kértem,  hogy cseréljük el a már lekötött Fészek napot. Mivel az előző napokban már sejtetett „örömteli valami” január  22-re esik ezért előbbre tettem a Fészket egy héttel .  

Mire vásárolni indultunk már majdnem dél lett. Még az a szerencse, hogy nem kell majd vacsorát főzni, tegnap csináltam egy nagy adag „Éva curryt”. Délután még a kertben vacakoltam kicsit. Levágtam pár gyönyörű rózsát, hogy a házban is élvezzük...

A permetezés lehetőségét elfújta a szél...Aztán ismét a számítógép előtt ragadtam. A Fészek-naptárt szerkesztettem, Hírmondót és a Panoráma cikkeket írtam.  

Estére újabb levelet kaptam,  Alan ismét változtatást kért a képeslapon. Legközelebb szigorúan leíratom, hogy mit is akar...mert már negyedszer kér változtatást.

30. szerda

Ha szerda, akkor koncert. Ma is ez volt az elsődleges cél. Indulás előtt még fontos e-mailt kaptam...JÓ HÍR!...mese róla m a j d . 

George-dzsal indultunk, még rövid séta együtt, majd szétváltak útjaink. Ő valamit megnézni-vásárolni indult, én pedig zenét hallgatni. A The Nikau Trio játszott. Három nő a három hangszerrel, oboa, fuvola és gordonka által megszólaltatott zenedarabok nagyon fülbemászók voltak. Nagyszerű zenész volt a három nő! Itt még hallgatók nélkül próbáltak:

Egy finom kávé után a Studióba mentem megnézni Gabrieléket. Szerencsére ott voltak, a baba is. Nagyon sokat nőtt Ariel.  

Itt már egészen huncutkás volt:

Hazaérve két nagy levelet is találtam a postaládámban. Egyik a Macska magazint tartalmazta, a másikban egy könyv volt. A könyv Balassa M. Iván összeállítása, a Székelykapukról mesél, s benne megtalálható az egyik fotóm a wellingtoniról is. Az első lapon pedig személyre szóló és a képről említést tevő dedikálás :-)

Délután "munka" volt. Lázasan kerestük, rendeztük és igazítottuk a -reggeli levélben kért- képeket.

Szerencsére sikerrel jártunk, megnyugodtunk.

29. Kedd

Ma 10-re  találkozóra mentem. Hannah Mackintosh-sal a  Wellington South Time Bank kordinátorával volt megbeszélt időpontom.  Most volt az első ilyen találkozónk, a személyi adatok ellenőrzése, az adok-kapok megbeszélése, majd ezután jön a „lekáderezés”.

Két ajánlót is meg kellett nevezni, aztán jöhet a „munka”. Dolgozni majd, de nem pénzért, csak időjóváírásért, amit majd szintén valaki által végzett munkában visszakapok. Érdekes, értelmes, de nagyon komoly adminisztrációval és szigorúan vett jogvédelemmel! Nem sérülhet sem a személyek, sem pedig a tulajdon joga!

Hannah-tól a belvárosba mentem, ahol előbb Martha-hoz beültem egy kávéra, majd Alan-nel egyeztettem a tegnap elkészített képeslapokat. A képek megoldása tetszett neki, kézzel foghatóan is értékelte a bele fektetett munkám. Pici javítást kért az írott oldalra (én azt tettem oda, amit ő küldött), rájött a hiányosságára.

Tőle még elsétáltam megnézni hátha ott van Gabriel a stúdióban, mivel nem voltak ott a közeli üzletben el is költöttem a „fizetésem”, majd hazajöttem. Szép volt az idő, ki kellett használni, hívott a kert. Kellemes a hasznossal, napozás és közben rengeteg gaztól szabadítottam meg elől a kertet. Néhány virágot ritkítani, vágni is kellett, mert ha hagynám hamarosan ősdzsungel lenne belőle.

Ezután mivel ma kedd, jöhetett a Pizza...vacsora, még kis vacakolás a képekkel és most napló, hogy utána már a Tv és könyv következhessen.

28. hétfő

Két hét kihagyás után angolra mentem. Nagy meglepetés volt számomra, hogy ez ebben az évben az utolsó volt és Wendy már nem fog ebben a Communuty Centre-ben tanítani. Még szerencse, hogy majd február végén az Aro Valley CC-ben folytatódnak az órák.

Úgy tűnik, hogy már nem fogok a kínaiakkal találkozni azokon az órákon, legfeljebb csak az utcán. Még jövő héten lehetőség, az már Wendy házában, amolyan "morning tea" lesz.  

Sétálni akartam hazafelé,  de ez elmaradt, nagyon erős szél és eső volt egész délután. Olvastam-írtam, majd Alan elküldte  a képeket, amiket  Gabriel ötlete alapján összehoztam egy igazán nem rendhagyó karácsonyi üdvözlőkártyává.

Elég sokáig vacakoltam vele. Közben George megalkotta a vacsorát. Régen tervezett, de Erzsébet vendégünk tejérzékenysége miatt elmaradt tésztás-halas-sajtos-tejszínes sütőben sült finomságot. Mellé járt egy nagy adag saláta és egy pohár finom borocska is.

27. vasárnap 

Szép napos nap, kissé szeles idő, de sétára csábító! Előbb  kimostam a felhalmozott ruháinkat, majd sétára indultam. Örültem, hogy George is kapható volt így együtt  vágtunk neki. Előbb körülnéztünk az Educations Centre-ben, ahol kedves ismerős állt az ajtóban. Sok-sok gyerek-szülő és látványos kis tengeri állatok. Érdekes volt a jellyfish-t először így látni.

 Tovább sétáltunk Houghton Bay-ig, ahol bár szép hullámok voltak, de mivel a part felől fújt, nem volt egy széllovas sem.

Hazaérve egy tányér leves után a könyvet választottam, de 2 oldal elolvasása után már el is aludtam. Felébredve folytattam a könyvet és végére értem Moldova új könyvének, a „Keserű pohár”-nak. Vacsora után befutott Zsuzsi, mert tegnap ott maradt náluk George sapkája és a süteményes doboz.

Az este már történések nélküli, a szél feltámadt és nagyon lehűlt.

Választás és Vásár

 26. szombat

 Mi tudtuk kire szavazunk, azt is, hogy ezzel a meglevő kormány helyzetén nem sokat változtatunk, csak az arányokhoz szükség van minden szavazatra! 

Ezért aztán reggel én már korán oda mentem, mert utána dolgom volt. Szavaztam...majd buszra ültem. Az Underground market volt a cél. Most kivételesen nem csak fotózni, sőt azt nem is igazán...hanem árulni! Alan a galériájának foglalta a helyet és besegítek, mert ő közben a galériában várta a vásárlókat.

Ha már ott voltam természetesen a saját dolgaimat is vittem. Gabrielék is befutottak egy magyar házaspár rokonsággal, akik Ausztráliában élnek és most egy crouse hajóval érkeztek a városba.

A vásár elég csendes volt, de nem panaszkodok, a tiszta haszonra ami zsebemben landolt.

10:15-től 3:45-ig voltam ott, az elején és végén a munkát Alan-re hagytam. Hazaérve kicsit lazítottam, majd készülődtem.

Zsuzsikhoz voltunk meghíva a választási partyra. HAHAHA elképzelhetetlennek tartanám, hogy otthon az „ellentábor” együtt, egy helyen vidáman vacsorázva,  koccintgatva  figyelje a választás alakulását. Itt pedig ez volt!  

Mire 11 után hazaértünk már nagyjából tudott volt a választás eredménye. Marad a kormány, de változtak az arányok. Jelentősen előrejöttek a zöldek és a New Zealand First  nagy meglepetést okozott.

A mi képviselőnk magasan nyert, de ez a "mindösszesenben" kevés.

25. szombat

Reggeli után a fiatalokkal kis városnézésre indultunk. Szokásos útvonal, természetre koncentrálva. Busszal be, Cable car-ral fel, Botanikus kertben gyalog le... a rózsakertben egy kávé , tovább séta a Parlamenthez (csak kívülről) St Paul’s  katedrális, magyar kert, öreg St. Paul’s (templomok belülről is) Vissza busz a Midland Park-ig... ebédidőben, napsütésben fotózás a karácsonyfánál.

Busszal tovább, Anitánál rövid bemutatkozás és víz frissítőnek. Keresztül a Civiq Sguare-en, vízpart és Te Papa. Itt magukra hagytam őket, hogy a saját tempójukban – érdeklődésüknek megfelelően nézelődjenek.

George nem volt itthon, vásárolt egy „játékszert” magának és hogy a digitális adás bevezetésével majd később se legyen gondunk.

Lefoglaltam magam ...házimunka mindig akad . A fiatalok is megérkeztek, majd kimentek vacsorának valóért.  Most ők hívtak meg „vendégségbe”. Örültünk, amikor kiderült, hogy ezzel jó tippet is kaptak, mert ezelőtt sosem vásároltak Fish and Chips üzletben, így nem tudták hogy az milyen finom, milyen kiadós és mennyire olcsó!  Jól jön még ez a tudás a hátralevő időre!

Még George útravalóul Andinak adott egy kis „tanulnivalót”, melyet majd a munkájukhoz, könyvkészítéshez és képek rendszerezéséhez jól tudnak használni.

24.csütörtök

Ez a búcsúzás napja is. Eszter, Erzsébet és Ildikó (a képen balról jobbra)  ma útra kel. A közös reggelihez megérkezett Andi és Attila, körbeültük a nagy asztalt.

A bőséges "fogyasztás" után még nem széledtünk szét, mert Attiláék  élménybeszámolót tartottak a legérdekesebb és a legizgalmasabb helyekről. Volt sok csodában részük, nem volt könnyű kiragadni képeket, filmeket. Már majdnem egy év a világ körül! Nagy munka lesz a feldolgozás. Könyv is készül belőle.

 Előbb ők szedelőzködtek, tanácsomra és mert ragyogóan szép idő lett elmentek a Zealandia parkba. 

A "lányok" is összeszedték a cuccaikat, majd még lementek egy rövid sétára a partra. Meglepetésemre Ildikó  egy búcsú-ajándékkal is kedveskedett. Azon túl, hogy ránk hagyta a könyvet, amit az útra hozott magával, még egy láncot is kaptam tőle. Meghatott, mert tudom, hogy mennyire szereti az ékszereit!
1 órakor jött értük a taxi, bepaszírozták a csomagjaikat és magukat. Borka Éva képe már csak az ölükben fért el, így aztán semmit nem láthattak útközben. 

Gyorsan kicsit rendbe tettem a lakást, ágyneműket lehúztam, majd a vacsorafőzéshez fogtam. A kimosott ruhák teljesen megszáradtak, mire a vacsorának való (rakott krumpli) a sütőbe került. A maradék bableves lett még felturbózva kicsit mellé. Süteménynek az Éva süti alapokat készítettem bőven, hogy szombaton majd Zsuzsiékhoz is tudjunk vinni belőle.  

Attiláék nagyon pontosan 7-re megérkeztek. Nagyon figyelmesen egy üveg bor és desszert is volt a kezükben. Örültek a vacsorának, mert az útjuk során bizony erre nem volt lehetőségük. Vacsi után jót beszélgettünk, nagyokat nevettünk, mi élveztük a fiatalok társaságát!

Mivel szálló-vendégeink elmentek, felszabadult a kis lakás, felajánlottuk, hogy bár itt a lakókocsijuk, ha akarnak aludhatnak a házon belül is.  Nem ellenkeztek.

A  kiadós reggeli után mindenki a maga ügyeivel volt kicsit elfoglalva. Borongós, szeles-esős idő, de ennek ellenére (éppen ezért) a vendégek is jöttek velem,  bementünk a városba a szokásos szerdai koncertemre. Kicsit korán érkeztünk, mert már nem sétáltunk semerre sem az egyre sűrűsödő eső miatt.

Ma Benjamin Booker, fiatal zongorista játszott. Szépen zenélt, két Liszt darab is szerepelt a programjában. Kedves, ügyes fiú. Sikerült egy közös fotót is készíteni.

Rowena-val összefutottunk, beszélgettünk és mi még egyeztettünk különböző koncert programokat.

Ez után elsétáltunk Anitához, ahol ő megvendégelte vendégeimet egy-egy forró csokival.

Utunk tovább a Te Papához vezetett. Mire megérkeztünk Attila és Andrea már ott volt az étteremben, éppen ebédeltek. Másik, nagyobb asztalhoz ültünk és ott vártuk, hogy befejezzék az ebédet.

Következett a kölcsönös bemutatkozás, majd megegyeztük, hogy a beszélgetést nálunk folytatjuk....Ők a lakóautóval, mi busszal jöttünk haza. Pár perc differenciával sikerült érkezni.
 

Kis kávé-tea-aprósütemény és beszélgetés. Meséltek élményeikről lassan véget érő világ körüli útjukról, további terveikről. Nagyon kellemesen telt a délután. Mi 5:30-ra mentünk vacsorázni, ezért akkor elköszöntünk tőlük és megállapodtunk, hogy holnap reggelinél folytatjuk a megkezdett beszélgetést.  

Vacsora....

A közeli étteremben a The Chekee Pipi-ben foglalt Eszter és Erzsébet asztalt.

Mennyei finomságok, szép – tisztes adagok...nagyon jóllaktunk! A képen az általam választott kaja!!!

Hazaérve az ajándékok kiosztása következett, a vendégek pedig elkezdtek pakolni. Mi a nyugalmasabb Tv-t (és a blogot)  választottuk.

21. kedd

A reggeli tennivalók után George tanácsára már délelőtt útnak indultunk. Cél a fókatelep megtekintése volt és az idő kegyes volt hozzánk. Kék ég, szikrázó napsütés és a szél is csendesebb, mint tegnap volt. Útban a telep felé látnivalók is bőven akadtak.

Szerencsénk volt. Igaz, már nem volt a telepen az összes fóka, de 3-at így is sikerült látniuk. Egyiket pedig igazán közelről is tudták fényképezni. Visszafelé egy szakaszon még egy amerikai férfi is csatlakozott hozzánk.

Láttunk paua szedő búvárokat is. Akiket aztán az úton sikerült megállítanom és még egy kóstolót is kérhettünk a friss kagylókból! Érdekes és finom volt!  

Hazaérve vacsora előtt jutott egy kis pihenésre is idő. A vacsora a corned silverside nagyon ízlett Ildikónak és Erzsébetnek mikor először ették, most Eszter kedvéért megismételtük ezt. Sok zöldséggel mennyei lakoma volt.

Vacsora után megint útnak eredtünk. Először a Teputeranga marae-hoz mentünk.

Nagyon örültem, amikor Bruce-t megláttam a számítógépe előtt. Mivel apró ajándékot is vittem neki (mondván Magyarországról hoztam) kísérőt is kaptunk magunk mellé és a lányok belülről is megnézhették a különleges épületet.

Utána még körbesétáltunk kicsit a parkjában. Tovább haladva az apácák által fenntartott a  „Home of Compassion”-höz mentünk. Itt van a Taoista Thai Chi csoport, akikkel Ildikó szeretett volna találkozni és ajándékot is hozott nekik. Pont jókor érkeztünk.

Éppen szünet következett. A csoport kedvesen üdvözölt, az edző örült az ajándéknak, de Ildikó nagy bánatára nem  adott viszont pólót. Mi is kaptunk a teából, kis szünet után még rövid gyakorlatsorra beállt Ildikó is.

Hazaérve mindenki boldogan nyugtázta, hogy nem kell majd elaltatni... Kis beszélgetés után elvonultunk és a mai napi nagy séták után gyorsan el is aludtunk.

21. hétfő

MI erre a napra kimenőt kaptunk a vendégektől. Reggeli után ők bementek a belvárosba. Így alkalmuk volt megtapasztalni, hogy milyen is a szél...amikor igazán fúj! 130 km-es széllökéseket élvezhettek. Erzsébetet néha meg kellett fogni, hogy nehogy véletlenül elfújja! Közben elmondásuk szerint múzeumban, galériákban, üzletekben jártak. Ebédeltek is.

Kora délutánra kisütött a nap, kellemes meleg lett, így én is kimentem a kertbe. Dolog mindig akad...

Késő délután volt mire hazaértek. Már nem kívántak vacsorázni, így mi kettecskén tettük azt.

½ 8-ra a közeli iskola halljában volt egy rendezvény, mely már régóta szerepelt a naptáramban. Mivel őket is érdekelte együtt mentünk el. Michael McCormack, ír származású festő, 10 éve él Wellingtonban és ennek apropója volt, hogy egy kis előadást tartott magáról, képeiről és a jelenlevőknek akik elsősorban  a „Wellington Southern Bays Historical Society Incorporated” tagjai voltak.

Minket, váratlan vendégeket is kedvesen fogadtak. Igaz, Eszter már hamarabb haza akart menni, de a végén nem bánta, sőt élvezte a kötetlen beszélgetést, a  kedves vendéglátást, az invitálást a teára, kis finomságok (valószínű tagok hozta) kóstolóra.  

Hazafelé már ismét esett...s a nap végére  mindenki elvonult.

20. Vasárnap

Ez a nap a Fészekről szól. Iígy aztán megegyeztünk, hogy bár főzni nem engedem őket, de besegíthetnek az ebédfőzésbe.  Reggeli után neki is ugrottak és gyorsan meg is lett tisztítva 6 kiló burgonya, 1 kiló hagyma és ez után ők „kimenőt kaptak”.  

Eszter úgy döntött, hogy a megtalált honlapjára, melybe sikerült beléptetnem, bepótolja az elmaradásokat. Ersébet és Ildikó elment a partra az oktatási központ tengeri állataink bemutatótermébe, ahol aztán kisállatokat is simogathattak... Ahogy visszatérve mondták elvarázsolta őket is ez a hely.  

Míg ők elfoglalták magukat én elkészültem az ebéddel és ¼ 2 után elkezdük a bepakolást. Sajnos ismét ott táncolt a thai csoport így csak késve tudtunk bemenni a terembe. Addig a folyosón zajlott az ismerkedés-beszélgetés. Mivel több fiatal is volt, gyorsan sikerült étteremmé varázsolni a termet. Ebéd előtt még egy gyors és rövid bemutatás, majd Eszter elmesélte Gabriel kérdésére, hogy mi is az, amiben Borka Éva olyan szorgalmasan szerepet vállal, vagyis a „Küldj egy követ”.

Az ebéd mindenkinek ízlett (nagy örömömre) és még ebéd közben is érkeztek fiatalok. Ott voltak Tibor és Anikó, jött Zsanett, Matyi elhozta az öccsét is Attilát,  és már a „műsor közben” megérkezett Enikő is.  Nagyon jó arány lett, mert Mártonnal együtt már csaknem fele-fele arányú lett az idős-fiatal arány! SZUPER!! Nagyon boldogok vagyunk ezért! 

Eszter ebéd után egy szép műsort adott.

Először egy csokor gyönyörű erdélyi népdalt, majd válogatást Heves megyei dalokból. Mindenki elragadtatással hallgatta. Aztán még egy kis éneklésre Zsanettet is felkértük. Ő kicsit indiszponáltan, de nagy-nagy átéléssel adta elő a dalait. Nagy meglepetés volt Aradszky László száma az ő szájából: Nem csak a húszéveseké a világ! Ez nagy meglepetés és talán elgondolkodtató a fiataloknak is (reméljük).

Nagyon lassan szedelőzködött a társaság, időn túli maradás azt jelentette, hogy mindenki igencsak jól érezte magát!

...és hát persze voltak itt is meglepetések! Kiderült, hogy Enikő egy évfolyamra járt Ildikó lányával a főiskolán! Nagyon jól ismerik egymást és most is bebizonyosodott, hogy kicsi a világ!!! 

A fiúkat végül – Matyit és Attilát-  Mikulás környéki vacsorára is meghívtam, mert ők leginkább a magyar kaját, a házi-kosztot hiányolják...Kicsit majd anyjuk helyett anyjuk... 

Az ezen a napon készült képek és már a jövő éves Fészek naptár is itt megnézhető! Ha netán erre jársz...

Hazaérve még elmosogattam, amit félig elmosva hoztunk haza. Kimosta a gép a terítőket-konyharuhát és mindezek után én már nem voltam semmire sem fogható. Az is igaz, hogy ebbe belejátszott az is, hogy feltámadt a szél és az eső eleredt.Ezért aztán a lányok is inkább a szobáikat választották.

19. szombat

Reggel Erzsébetet köszöntöttük. Kis apróságot kapott tőlünk,  Esztertől egy Ausztrál naptárt és nem mellékesen levágtam neki a kertből öt szál rózsát, hogy igazi névnapi virágcsokor is legyen! Öröm volt nézni, milyen boldog volt!

Reggeli után bementünk a városba. A Wellington City and Sea Museumban nézelődtünk. Már sok képet készítettem itt, de ma sem tudtam megállni, hogy ne csattogjak párat, természetesen a „lányok” itt sem maradhattak le.

Innen továbbsétálva a vízpartra mentünk a Queens Wharfnál.

Ildikó nagyon „élvezte”, hogy FÚJ A SZÉL... Az idő gyönyörű volt, kellemes langy kék éggel habos fehér felhőkkel. 

Elsétáltunk az Underground Market-ig, ahol vendégeim előbb a Maori boltban vásároltak pár apróságot. Erzsébet még egy „ajándékot” is kapott, mert kérésemre hongi-zhatott az  ismerős maori eladóval.

Zsuzsinál megebédeltünk, majd mindenki külön-külön körbejárt nézelődött-fotózott. Találkozónk ismét Zsuzsinál volt. Ott egy magyar házaspárral is összefutottunk, akiknek a fia Krisztián a Bolton Hotelben van gyakorlaton. A szülők kicsit körülnéztek az északi szigeten3 hétig utazgattak. Beszélgetés után a Colonial Cottage Múzeumba indultunk. Szerencsére az idő továbbra is nagyon kellemes meleg volt, így a séta sem volt teher. A kis múzemban ismerős idegenvezető volt, így megspóroltuk a belépődíjakat is, mert mivel én voltam kisérő nem ő beszélt nem kért pénzt sem.

Hazafelé sétáltunk már, de még beültünk egy kis kávéházba:  „Márta kamrája” Ildikó és Erzsébet tetszését is elnyerték. Nagyokat nevettünk, felpróbáltunk pár kalapot, legyeztük magunkat a szebbnél szebb legyezőkkel...és persze fotózkodtunk is.

Hazaérve kis pihenő után  jöhetett a vacsora. Örültem, hogy mindenkinek ízlett a currys kumarám. Vacsi után még elmentünk  Scorching Bay felé, és vissza a vízparton reménykedve hogy esetleg látunk kék pingvineket, majd irány Zsuzsiékhoz.

Zsuzsit Eszter  egy magyar zenei  CD-vel is meglepte. A sok vendég érkezése miatt a két kutyus nagyon boldog volt!

Kellemes beszélgetés, egy nagy tál bejgli elfogyasztása után  a vendégek is kaptak ajándékot Zsuzsitól, melynek nagyon örültek! Egy-egy konyharuha, rajta az új-zélandi madarakkal, virágokkal.

Hazaérve aztán ki-ki elvonult és rendezte gondolatait a naplójába, vagy a számítógépes blogjába.