18. péntek 

Ez a nap a takarításról szólt. George a műhelyben és itt-ott, én a házban igyekeztem tisztaságot varázsolni. Persze mellette főztem kicsit előre is, George sütött estére. Ici-pici idő még a kertre is jutott.

A lányok este érkeztek vissza repülővel. Kicsivel 7 után befutott velük a taxi, bableves és frissen sült fokaccia várta őket és persze már mi is alig váruk, hogy ehessünk.

Nagy beszélgetés-élménybeszámoló után még megnéztük a Malaga DVD-t és mindenki elvonult csomagjait-képeit-élményeit rendezgetni.

17. csütörtök

Kora reggeli ez+ az után bementünk a városba. Előbb a Museums Wellington épületébe, irodájába mentünk. Csodás épület múzeum részében jártam már többször is. Nagyon kedvelem, így öröm volt egy kicsit a „színfalak mögé” is nézni. Kis beszélgetés - Paullal és Nik-kel  (aki nő)-  után mentünk befizetni az autó biztosítást.

Megnéztük Gabrieléket, de még nem voltak a műteremben. Elsétáltunk a Cuba Street-en Alan galériájáig, hátha ott lesznek.

A képet (jobb oldalon a falon) még nem fejezték be, de nem is voltak ott.

Ezután már hazafelé indultunk. Még leszálltunk Newtownban. Babot vettem az indiaiaktól, George még elment az olasz üzletbe finom olajbogyót is venni.

Itthon aztán a kertben, üvegházban  felejtettem magam, majd már bent a képekkel kezdtem „játszani” . Kellett egy kis rendszerezés a válogatáshoz.

S lassan ennek a napnak is vége...

16. szerda

Sikerült jól és viszonylag sokáig aludnom. A reggeli tennivalók után aztán a Hírmondó postázása és az ezzel kapcsolatos tennivalók intézése következett. Elmentünk egyet sétálni is és egyúttal postára adtam a leveleket.

Hazaérve egy fontos üzenet várt, holnap megyek egy megbeszélésre, a végeredményt majd aztán....

Előkészítettem a holnapra szükséges anyagot és utána lehetett vacsorát főzni.  Kaptam kora este egy nagyszerű linket, melyben láthatjátok, hogy egy kis hajóról rábukkantak egy vergődő hosszúszárnyú bálnára, ami reménytelenül belegabalyodott egy halászhálóba.
Nézzétek meg a videót: a fiatal bálna mindvégig pontosan tudta, hogy
segíteni akarnak neki!

15. kedd 

Magunkban töltjük a következő napokat. Kora reggel a lányok újrakeltek. Wellington-Napier - Taupo - Rotorua - Wellington útvonalat utazzák végig, nézik meg a látnivalókat és kicsit pancsolnak is a melegvizes fürdőben... Péntek estére érkeznek vissza.

Mi pedig kettecskén igyekszünk a le/elmaradásokat behozni. George füvet vágott, én mostam pár adagot és pakoltam. Délután elmentünk feltölteni az élelmiszer raktárunkat. Útközben ezt a kis csodát is felfedeztem. Még használatban, kifogástalan állapotban van és 1925-ben  kezdte az utak vándora életét!

 Elkészült a Hírmondó és annak nyomtatása -  netre tétele is George feladata. Én úgy döntöttem csak másnap postázok.
Estére már olyan fáradt voltam, hogy nagyon korán meleg fürdőt vettem és ágyba is bújtam.

 14.hétfő

Délelőtt először az összeállított programokért és a jegyekért mentünk el az Információs központba. Eztán kezdődhetett a túra! 

Először elsétáltunk a Lambton Quay-re. Itt a Cable Car-ral felmentünk a Botanikus kert „tetejére”.

Megnéztük a múzeumot, majd lesétáltunk a Botanikus kertbe a „főcsapáson” a főbejáratig, majd továbbmentünk a Rózsakertbe. Elkezdődött a rózsanyílás, de még nem volt minden teljes pompájában...

A Begónia Ház kávézójában tartottunk rövid pihenőt, kis sütemény és kávé, majd még a házat belülről is megnézve gyönyörködtünk a szebbnél szebb virágokban. Csodás illatos orhidea is volt még néhány. 

Ez után lementünk a Tinakori Road-ra, majd a Bowen Street-en lesétáltunk a Parlamenthez. Itt előtte, még az utcán,  összefutottunk Zsuzsival, majd beestünk azonnal induló parlamenti túrára, melynek végén Zsuzsi meghívott minket a szobájába. 

Tőle elköszönve elsétáltunk a St. Paul’s Katedrálishoz, utána a Magyar Kert következett.  

Kis nézelődés-fotózás után a kihagyhatatlan az Old St. Paul’s varázsolta el vendégeimet.  

DE még mindig továbbmentünk. Elsétáltunk az Old Government ház előtt, végig a Lambton Quay-n, majd a Willis Street-en  megnéztük a Hotel St. George-ot, ahol anno a Beatles megszállt és a St Mary of the Angels következett. Innen még mindig egy rövid séta és  kívülről megnéztük a két fatemplomot a közelben, aztán a Cuba Street-en vissza és irány a busz.  Itthon George vacsorával várt.

Mivel már a holnapi napra is kellett gondoljanak a lányok, következett a szendvics készítés, pár apróság vásárlása és a csomagolás töltötte ki a lefekvés előtti időnket.

Ők mennek, mi maradunk. Megpróbáljuk utolérni magunkat a „szabadnapokon”.  

13. vasárnap  

Szurkoltunk, hogy szép idő legyen és sikeresek voltunk. Bőséges reggeli után Ildikó még elment a templomba, s mikorra visszaért már mindenki elkészült. Indulhattunk. Irány a Kapiti Coast. Az első megállót Paraparaumu Beach-ra terveztük.

Nagy séta, sok-sok fotó után egy kis pihentető fagyizás/kávézás után folytattuk sétánkat még itt. Kellemes langy, napsütés és szélmentes idő mindenit elvarázsolt. Élveztük a homok rugdosást, némelyek azt sajnálták, hogy nem hozták a fürdőruhát, mert csábító volt a víz...

Innen már visszafelé indulva előbb a Pataka Múzeum mellett álltunk meg. Szerencsénk volt, még sikerült bemennünk épp egy kiállításmegnyitó is volt samoai-német kapcsolat.  

Ezután még kimentünk egy kis kavicsot rugdosni Titahi Bay-re. Hihetetlen volt, mennyire visszahúzódott a víz és milyen érdekes hullámos – agyagszerű volt a parton a föveny.

A nap zárásához már Wellingtonban a KKMalajzian étteremben megvettük a vacsorát és itthon kényelmesen megvacsoráztunk. Készülhettünk - egyelőre gondolatban - a jövő hétre.

11.

Vagyis 2011. 11. 11. A számmisztikusok bizonyára sok mindent kiokoskodnak ebből. MI a szép időnek örülhettünk ezen a napon. Eszter a késői érkezés után korán ébredt. Reggeli, majd bementünk a városba. Nézelődés, ügyes-bajos dolgok elintézése, Gábriel meglátogatása, majd irány haza, hogy kicsit szusszanjunk, csomagoktól és meleg ruháktól megszabaduljunk, mert MELEG volt!

S ha már süt a nap és szép az idő, menjünk le a partra, séta, kavics és homok rugdosás...

Hazaérve vacsora és ha lúd legyen kövér, ismét be a városba és sétáljunk a péntek estében is.

Mire hazaértünk már majdnem 10 volt és hamarosan megérkeztek Ildikóék is. Itt következett a meglepő felszólítás, menjünk fel a Mt. Viktóriára!  George jó ötlete vevőkre talált! Nem esett és nem fújt és nem is volt nagyon hűvös, így már mind az öten felmentünk a hegyre és gyönyörködtünk a város éjszakai fényeiben.

Ezek után persze nem kellett senkit sem ringatni...

12.

Ma Borka Éva várt minket vendégségbe. A reggeli készülődés után, indult a kis csapat megnézni Éva kis ékszerdoboz Galériáját. Eszter, Ildikó és Erzsébet kis ajándékot vitt Évának és nagy meglepetésre mi is kaptunk.

Mindenki egy-egy szép képet – fotókat kapott a festményekről ...

Vendéglátás finom süteményekkel, szendvicsekkel, majd  fotózkodás, kerti séta és búcsúzkodás. Éva ráadásul az egyik képét az alapítványnak adományozta, ami egyrészt öröm, másrészt ellenben nagy teher, mert „HOGYAN FOGJUK ELVINNI” tört fel (már egymás között)  a lányokból a sóhaj! Majd megoldják.

Évától aztán bementünk Lower Huttba a Dowse Art Museumba. Sok érdekeset láttunk és élveztük, majd lesz belőle egy album, ha lesz időm...

EZ után visszatértünk Wellingtonba és előbb a turisztikai központba mentünk, hogy lefoglalják a jegyet a jövő hétre. Céljuk Rotorua megtekintése. Az útvonal majd Napier,Taupo, Rotorua, és vissza repülővel jönnek.

 Mire elintéztük, mehettünk a Te Papa Múzeumba. Itt is eltöltöttünk bő két órát, mondván, hogy majd még visszatérünk! ... és elindultunk hazafelé. Még Esztert is bevittük az „arany WC-be” és jót nevettünk a fotózkodások alatt.

Hazaérve George alkotta a vacsoránkat. Szerencsére mindenkinek ízlett – és éhesek is voltunk...beszélgetés és nagy nevetések után mindenki elvonult erőt meríteni a holnapra.

08-09-10.

Kettecskén vagyunk három napig.

Kedden csak itthon tettük a semmit, meg vásárolni mentünk és sajnos nem tudtunk kertészkedni, mert délutánra esett. Ismét pizza napot tartottunk, jó az akció és finom pizzát sütnek.Így főzni-mosogatni sem kellett.

Szerdán az itthoni tennivalók után a városba mentem a koncertre és Tibivel kicsit beszélgetni.

A koncert fantasztikusan jó volt a zenészek kiválóak, mindannyian profik, az egyetemen is tanítanak. Tibivel megittunk egy kávét, majd Gabrielhez indultam. Az Alan galériája melletti bejáratot festi a háztulajdonos megrendelésére. Útközben még megálltam a Midland Parknál. Hihetelen ellentmondás még mindig számomra: EPER Fesztivál és a karácsonyfa!

Jótékonyság, pénz gyűjtés is...de a finom eper, a hab és a fagyi kombinációja ínycsiklandozón hatott az arra járókra!

Gabriel „döcögősen” haladt a munkával. Természetesen a nemszeretem munka nem úgy halad, mint amiben szárnyalhat a művészi fantázia. DE pénzt kell keresni.

Megbeszéltük, hogy míg magunk vagyunk csütörtökön eljönnek hozzánk hármasban a babával,  vacsorázni. A babának nem én főzök . Szerencsére Anna tudja szoptatni.

Csütörtök eső-szél és nagyon hideg déli szél. Így maradunk a házban. Örömömre sok gyerekrajz érkezett és ezért velük sok időt eltöltöttem, míg mindenkinek a munkája az albumba került és mindenkinek elküldtem az oklevelét is.

Közben megérkezett a Cook Strait news, (a címlapon kicsiben) és benne egy fotómmal :-) ami a Time Bank megalakulásakor készült.

Az érkező vendégünknek elkészítettem a hálóhelyét, aztán délután már elkezdem a vacsora-vendégségre felkészíteni a konyhát-étkezőt.

Eszter csak nagyon későn éjjel, valamikor éjfél körül érkezik, ő már nem fog akkor enni.

07. hétfő

Korán reggel Erzsébet és Ildikó indult. Még este bekészítettem nekik az útravalót, s reggel már elmentek mire felébredtem.

A reggelim után én is elindultam angolra. Meglepetésre Jackye is befutott, aki Wendy főnöke. Ismét ki kellett tölteni egy visszajelzést.  A tanár munkájáról és a kívánságainkról írhattunk. Sajnos a mostani kormány visszavette a támogatást, így sokkal kevesebbre van lehetőség, mint pár évvel ezelőtt. Pedig nagyon jó programok voltak. Szóval beleírtuk. Legyen lehetőség több órára, esetleg két napon is, no meg a közös kirándulásra, melyet én hiányolok...

Azt terveztem, hogy hazasétálok, de olyan hűvös volt, jeges a szél, csepergő eső, hogy visszafordultam és buszra szálltam. Itthon ettünk kicsit, majd nagy meglepetésre Erzsébetet keresték telefonon...akkor még nem tudtuk miért. Később kiderült, hogy a Ferryk nem mentek délelőtt, de mivel Ildikó nem hívott minket, mi sem tudtunk róluk semmit.Talán nem vesznek el....ez az utazás is izgalmakkal kezdődik nekik, csakúgy mint a Quantas leállás miatt az ideút.

Délutánra aztán nagyon szép idő kerekedett, így ki is tettem magam a kertbe. Egy szál top-ban gyomláltam a nagyra nőtt gazokat és a feleslegessé gyarapodott növényeket.

Vacsora után Zsuzsiék ugrottak be pár percre ...aztán viszonylag korán lefeküdtem. Elkezdtem olvasni a frissen kapott új Moldova könyvet.

06. vasárnap

Reggeli után még kis lazítás. Ildikó templomba ment, Erzsébet még ágyban maradt... 11-re jött értünk Zsuzsi. Irány Upper Hutt az Állat Expo.  A kiállítások a lóversenypálya épületeiben és mellette. Voltak kutyák, macskák, madarak, kisebb háziállatok és még gyönyörű kis alpakák is.

Természetesen engem leginkább a macsekok érdekeltek. Volt közöttük egy két-nagyon szép. A ketrecek miatt ellenben nem tudtam jól lefényképezni őket. Zsuzsit a kutyák, illetve a kutyusoknak való dolgok kiállítása vonzotta. Érdekes volt, hogy zömében nagytestű (és azok közül is nagyon nagy!) kutyák voltak jelen. Sajnos vendégeimet egyik sem kötötte le igazán, így mi sem tölthettünk el annyi időt, mint amennyit szerettünk volna... Nagy sikert aratott náluk a kis alpakák látványa, a "hab a tortán" az volt, amikor fotózás közben (mikor a kicsihez túl közel hajolt) Erzsébetet a mama a szó szoros értelmében szembe!!! leköpte.

EZT a tevékenységét pedig Erzsébet ügyesen le is fotózta! Volt nagy nevetés!

Hazafelé megálltunk egy sétára Upper Hutt belvárosában. Kávé és borkóstolás ürügyén még egy kis tracsi. Közös fotó a pincér segítségével. 

Itthon  George várt minket, a vacsora már készült. Még maradt időnk előtte kicsit a kertben gyönyörködni.  Erzsébet minden virágot-növényt lefényképezett. Vacsora után a vendégek visszavonultak, készülődtek.  Hétfőn indulnak a Déli szigetre 4 napos  rövid útra.

Holnap pedig ismét új hét kezdődik.

05. Szombat

 Délelőtt a „Garage Sale” töltötte ki az időmet. Örültem, hogy szép napsütés és langy szellő volt. Kicuccoltam a garázsba, majd vártam a kedves vevőket. Már 10-kor kinyitottam...a velünk szemben levő iskolában csak 11-kor kezdődött az iskola FAIR.

 Virágok, növények, palánták és az ezer éves megunt, feleslegessé vált dolgaink vártak arra, hogy valaki megvegye őket. Ildikó és Eszter míg én vásároztam lementek a partra kihasználni a szép napsütéses időt. Lassan-de biztosan érketek a nézelődők és a vásárlók....mire 1 óra lett már elégedett voltam az eredménnyel. Le is húztam a rolót, hogy a lányokkal bemenjünk a városba.

Előbb az ő túra jegyeiket intéztük, majd séta következett. Megnéztük Zsuzsit az Underground Marketen:

Körülnéztünk, majd kis nézelődés a vízparton és a lagúnánál. Érdekes volt a vízisíélők látvány, még sosem láttam itt ilyet.

 Továbbsétálva randevúztunk Georgedzsal és a KK Malajzia-ba mentünk vacsorázni. MÉRETES adagok elpusztítása után a lányok úgy döntöttek, hogy ne várjuk meg a tüzijátékot, menjünk haza...

Így ez a nap is csendesen, itthon végződött.

04. péntek

Ma megérkezett reggel a router, így indulás előtt George még igyekezett beüzemelni az internetet. 

A lányok sokáig húzták a lóbőrt J bőséges reggeli, majd indulás a kikötőbe! Első alkalom, hogy bejelentkeztünk egy különleges túrára a kikötőbe és a lányok is kaptak az alkalmon, jöttek velünk.

A kikötő után elváltunk Georgetól. Ő hazajött, mi a városban maradtunk. Az Információs központban megrendelték a lányok a kirándulás jegyet (-szállást-utazás) a Déli szigetre. A „gondolkodási idő alatt” elmentek az Oceania kiállítást megnézni a szomszédban. A kis kávézóban megvártam őket, mert én már nem oly rég jártam ott. Innen séta, átváltani Ildikó pénzét... Meglátogattuk Gabrielt a műteremben, ha már arra jártunk, szerencsénkre ott volt a kicsi is, így sikeresen őt kicsit dédelgettem és  elaltattam.

Tőlük továbbmentünk az Oceánia (másik fele)  kiállítást megnézni a Te Papa-ban, majd a Museum Hotel következett. Nagyon tetszett Ildikóéknak az „arany mosdó”.

Hazaúton Fish & Chips-et vettünk és vacsora után ők elvonultak, már náluk is beüzemelve az internet. Én még vacakoltam a képekkel, majd a George által felvett műsort még megnéztük, sokáig ébren voltunk.

November 03. Csütörtök

Ma érkeznek a vendégek...

Reggel egy email várt Magyarországról  a Közszolgálati Magazintól, hogy sürgősen, ha lehet tegnapra kellene nekik egy fotóm...Még azt megkerestem, elküldtem, hogy nehogy én legyek az oka, hogy hiányosan jelenik meg a lap (hahaha) Persze megjegyeztem finoman azért nekik, hogy kérni tudnak, de a vételárat meg sem kérdezik ... HAHAHA

A délelőtt eltelt egy kis sütéssel - főzéssel, majd már csak a várakozás következett. Aztán 3 órakor a „lányok” is megérkeztek. Ildikó és Erzsébet sok szép és különleges ajándékkal lepett meg minket. George pl. Moldova legújabb könyvének dedikált példányát kapta,  Ildikótól pedig a férje által szerkesztett-írt gyönyörű Benczúr albumot! Ja, és jöttek pálinkák, CD-k és DVD-k is.

Zuhanyozás és felfrissülés után ettünk egy levest, majd mi lányok elmentünk sétálni. Megmutattam nekik a környéket. Irány a tengerpart:

Barna dzsekiben Erzsébet, mellette Ildikó.

Megnéztük  a kis üzleteket, a Supermarket-et, hogy tudják, mi hol van.

Visszaérve kis lazítás, jöhetett a könnyű vacsora, s mivel mindketten ki voltak ütve, 8-kor megengedtük, hogy lefeküdjenek.

31. hétfő

Ez a nap ismét angollal kezdődött. A 3 hetes szünet után ismét együtt a kis csapat. Wendy jó szokásához híven sütött nekünk mini muffin „szerűt”, ami nagyon finom volt. Hazaérve várt az üzenet, hogy a közeli Community Centre vezetője szeretne velem beszélni. Gondoltam, hogy Rose a képek miatt hív, így már vittem is magammal őket egy kis USB-n. Jól tippeltem, az a Time Bankról szóló újságcikkhez kértek képeket és az nekik nagyfelbontásban kell.

Hazaérve következett a takarítás, mosás, kicsi kertelés...”pihenő gyanánt”.  Sok mindent átmostam, portalanítás is egyúttal. Vacsora George dolga maradt. Finom amolyan angol reggelit vacsoráztunk.

Késő délután pedig már jövögettek a gyerekek, akik mindenféle jelmezbe öltözve járják a környéket és gyűjtik az édességeket. Hja kérem az amerikai szokás itt is örömet okoz a gyerekeknek. 

És már november 01. kedd

A mai nap takarítással, pakolással telt. A vendégek sikeresen elindultak. Csütörtökön már itt lesznek ketten. Ildikó és Erzsébet remélem gond nélkül érkezik. Eszter Ausztráliában marad és majd csak 10-én késő este érkezik hozzánk. Hármukkal nyáron Budapesten találkoztam. 

Kertünkben előszeretettel tölti az időt egy tui pár. Érdekes megfigyelni a beszélgetésüket. Szeretik az üvegmosófa nektárját inni csakúgy mint a méhek.  Sajnos a feketerigó család elköltözött-kirepültek?  A gyerekeket legalábbis nem látom. Pár rigó azért itt van mindig a kertben.

Vacsora a keddi Pizza nap hurrá...

 Estére meghalt az Internetünk. George kicsit szaladgált, majd konstatálta, hogy valószínű új „kütyüt” kell venni, de szerdán kijönnek a szolgáltatótól, megnézni a rendszert, mert annak is lehet valami baja. 

..és lett szerda, már második napja a novembernek.

9-re ígérte a szakember, kicsit később ért ide. Előtte én már megcsináltam jó pár dolgot a házban, elől és hátul...folytatva a vendégváró előkészületeket.

Mikor megérkezett a „mester” én eltűntem. Elmentem Newtownba kis banánt venni, mert mind megettünk. Hazafelé beugrottam az Island Bay C.C-be, mert vissza akartam kapni a USB-met. Ott kicsit beszélgettem Rose-zal. Hazaérve jól megérdemelt kávém kortyoltam, amikor összezördültek a poharak a kis zsúrasztalon. Kérdeztem George-ot, hogy most földrengés, vagy a szél lökött egy nagyot? Ő nem érzett semmit, igaz én sem...de 4.9-es földrengés volt tőlünk délre. Zsuzsi mondta, hogy a városban a magas épületekben sokkal jobban lehetett érezni -  ő is érezte a Parlamentben.

EZ után folytattam az elkezdetteket, kiegészítettem egy kis sütéssel. Este vacsoravendégek lettünk. Nagyon nagy a szél,  Gabriel és Anna hívott meg. Örültem a látogatásnak, mert így kicsit ismét babázhattam.

Ma korai kelés volt, a késői fekvés ellenére. Időre 9!-re mentünk először a wellingtoni hegyről elköltözött ismerőst meglátogatni.

A tőlünk mintegy 40 km-re levő intézményben szigor  van, ezért igyekeznünk kellett. Persze ott kiderült, hogy az érkezési szabály csak azért van, hogy azt nem szükségszerű betartani, csak mi vettük komolyan.  A beszélgetés kellemesre sikeredett, mégha nem is értettünk mindenben egyet.

Innen Franciskához indultunk. Igaz útközben eltérítettem kicsit magunkat. Egy érdekes színes épületet megpillantva lekanyarodtunk az útról. Kiderült, hogy egy művészeti iskola épületeit festették nevéhez illő dekoratívra. Míg én sétáltam és fotóztam a parkban George jólesően kicsit szunyókált az autóban a gyönyörű napos meleg időben.  Csodás helyen gyönyörű színkavalkád a természet és a festészet kavarodása! Továbbautózva megálltunk egy szép kis templomnál. George ismét az autóban maradt, én körülsétáltam ezt a kis ékszerdobozt.

Megérkezve Franciskához leraktuk az autót és elmentünk Bandit meglátogatni. Sajnos éppen aludt, így visszatértünk. Kellemes beszélgetés, nagyon finom ebéd után elköszöntünk és bementünk Bandihoz. Ébren volt, kicsit elbeszélgettünk vele is, majd Miután Franciska és a fia Péter megérkezett, mi hazaindultunk.

Gyönyörű napos idő volt, így kimentem a kertbe és két vödör gaztól megszabadítottam egy részét a kerítés felőli "kőkertnek".

Aztán elkezdett fújni erősebben én pedig „visszakozót fújtam”.  

Már a házban maradtam. Mivel nagyon beebédeltem már a vacsorára sem vágytam. George még meglepte magát egy fél adag friss chips-szel hal nélkül.

Közben látjuk, hogy a Quantas nem repül. Elkezdtem kicsit izgulni a vendégeink miatt...Vajon sikerül-e nekik elindulni kedden?

.
..és ezt a nap is véget ér korai lefekvéssel.

 A tegnap késő délutáni party jól sikerült, nemzetközi társaság  jött össze Karstent köszönteni.  Mindenféle finomságok és kellemes csevegés volt néhány órát.

Reggel már kilenc után útnak indultam. Előbb be a városba. Ott most Craft Market- nagyon szép  és érdekes kézműves alkotások. Nagy és ügyes ötletek... Aranyos jópofaságok.

Ez után a Newtown Market következett. Előbb gyümölcsöt vettem, majd meglátogattam Zsuzsit is. Kicsivel többen voltak, mint legutóbb, de messze elmarad „fénykorától”.

Aztán kicsit haza, kávé, pihenő és  délutáni program a közeli, vagyis az Island Bay Community Centre-ben.  Megalakult a TIME BANK, azaz az időbank. Gyakorlatilag az arra vállalkozók egymás között „ingyen dolgozak” időelszámolással.  Vagyis valaki 2 órát vigyáz a másik gyerekére, akkor a következő 2 órát kertészkedik és a harmadik levágja az első haját, az első a számítógép rejtelmeit oktatja 2 órában a másodiknak...szóval érted...:-) Mindenki jól jár és egy kis közösség összekovácsolódik. Persze ehhez az kell, hogy senki ne akarjon senkit kihasználni, vagyis adminisztrálva lesz az egész és ezt az IBCC és az NTCC vezetői és még ketten vállalták fel. A hangulat jó volt, a fotózásra szép napsütés lett, kiváncsian várom a folytatást.

NO és képzeld, Paul (itt volt a Time Bank alakulásánál, Anette is)  most küldte csak el azt a képet, amikor már csaknem egy hónapja, hogy bejöttek hozzám és lefényképezett  Anette-tel.

Jót nevettünk, de nem győzött szabadkozni. Még „szerencse”, hogy benne volt a kép az Ipod-jában. :-)

Itthon „játék a képekkel”, vacsora és más semmi.....Tv.

27. csütörtök kora estére volt meghívásom a The Kiwi Art Gallery-be. Ezért a napot már úgy alakítottam, hogy minden jó legyen. Konyha takarítás mellett vacsora előkészítés  (rakott krumpli, hogy George is örüljön valaminek) és a  képeket is előkészítettem a kinyomtatáshoz.

Szóval délelőtt itthon, majd kis ebéd és irány a város. Előbb a képekkel kezdtem, majd a Studióban kerestem Gabrieléket (nem voltak), ezért jöhetett a séta: a belvárosi vízpart, a lagúna és langy napsütés!

A MOJO kávézóban még egy capuccino-t is engedélyeztem magamnak. Olyan szomjas lettem, hogy két pohár vízzel kísértem !

Ezután a pihenő után séta visszafelé,végig a Cuba Street-en, ahol érdekes embereket láthattam.

Alan galériájába megérkezve ott volt már Gabriel, Anna a kicsivel még sétált.  A főkiállító Di is hamarosan fotózható lett. Aztán sorban jöttek az ismerősök és kellemes csevegőssé alakult az este. Anna is megérkezett a kicsi Ariel-lel. Nagy sikere volt a fiúnak, aranyos szép baba! Én is meg lettem örökítve vele Gabriel által.

Hazaérve  a sütő már be volt kapcsolva és hamarosan élvezhettük a finom rakott krumplit is.

28. péntek Esős, párás minden...nem szeretem nyúlós reggel.

Még jó, hogy nem terveztem semmi különöset. Főznöm kell és a konyhát folytatni.  Főzni azért, mert késő délután Stephanie férjének Karstennek az „utó”szülinapi party-jára megyünk. 

A meghívás úgy szólt, hogy: HOZZ EGY TÁNYÉRT. A felajánlásból a gulyást választotta Stephanie, így ma az készül.A folytatást majd holnap elmesélem.

Hétfőn kipihentük az előző napi izgalmakat.  A kinti tevékenységtől eltántorított az erős szél. Az üvegházban is meguntam, hogy rázza az egész építményt a szél így inkább vissza jöttem a házba.

Készült vacsora és lassan de biztosan alakul a konyha is.

Kedd a szél még jobban fújt és bár nem volt hideg, sütött a nap is, mégsem vágytunk sétálni. De elmentünk bevásárolni. Sokmindent előre spajzoltunk...és jó sokat el is költöttünk. DE semmi felesleges nem került a kosárba. Lett ellenben egy új szuper palacsintasütőm...”ha már ott jártunk és megláttuk”.

Szerda

A várva várt nap, PARADE-felvonulás a városban, ma itt a rögbi arany-csapat. Az időjárásfelelős nem dolgozott jól...bizony fújt és esett is. Igaz, bent a városban a szelet nem lehetett annyira érezni és még az elején volt olyan , hogy „nem kellett félteni a fényképezőgépet”.

Már a buszon kellemes meglepetés ért. Ott ült Peter Bush a nagy fotós, akinek a múlt héten jártam a kiállításán. Valamikor pár éve Fritz bemutatott neki, Itt lakik ő is Island Bay-n és lefényképezett vele...kedves ember! Most kicsit beszélgettem vele és ott a buszon megörökítettem.

Peter Bush 60!!! éve fotózza a rögbit és legutóbb azt nyilatkozta, hogy akkor nyugdíjba megy, ha Richie kezében lefotózta az aranykupát!  Ő a Parlamentbe ment, én a Civic Squarenél akartam kezdeni a fotózást. DE!!! A busz nem arra ment amerre szokott, nem ott állt meg ahol terveztem, így már a tér felé menet fotóztam az utcát, ahol a kellemetlen időjárás ellenére hihetetlen tömeg gyűlt már össze!

A téren sikerült elég jó helyre beállni...fényképek készültek.

Aztán az útra szerettem volna kijutni, de közbeszólt valami. A tömegben, ahol alig-alig sikerült előbbre jutni mellettem-mögöttem egy nő pánikrohamot kapott. Érdekes módon senki nem foglalkozott vele, így én léptem és kézen fogva, utat törve kivezettem a tömegből! Szerencsétlen fiatal nő teljesen kiborult! Vizet kerítettem, majd egy üzletbe kisértem és remélem „jó kezekben hagytam”. Ez után figyeltem, de sehol nem voltak elsősegélyesek, nem volt egy mentő! (Mikor hazajöttem George be is írt az önkormányzatnak.)

Próbáltam a Parádé elé kerülni. Reménytelennek tűnt! HIHETETLEN TÖMEG! Kicsik-nagyok, öregek-fiatalok rengeteg ember! Ez film -nem az enyém - talán átad kicsit ebből a hangulatból!

A Lambton Quay-nél messze távolból még láttam a „szekeret”. A  Parlamentél már jobbára csak a tömeg hátát. Ekkor ráadásul az eső is sűrűsödni kezdett. A gépem féltve, a tömeget látva a hazafelé tartó buszt választottam.Jól tettem. Ekkor még nem indult haza a többség. Megérkezésem után pedig ömleni kezdett az eső. Nagyon lehült...fűtünk.

Vacsorára, a délelőtt elkészített bableves mellé (felavattam az új sütőt)  pár palacsintát készítettem. Eztán már a szoba melegét élvezzük.

22-23.  

Sajnos péntek este nem az „én csapatom” nyert, de jó meccs volt.

Szombat délelőtt bementem a városba. Előbb körülnéztem az "underground market-en". Meglepetésemre Zsuzsi is ott volt. Ezek szerint hamarabb elkezdte a „kéthetenként a vásárban” akcióját.

Innen kis séta, majd buszozás keresztül a hegyen...de nem szálltam ki, mert nagyon fújt a szél. Mikor hazaértem már csak a vacsorakészítés feladata várt rám.

Mellette még készült fotó a futó muskátli között felfedezett madárfészekről is.

Vasárnap, nemzeti ünnep

A napot sütéssel indítottam. Részben magunknak sütikét, és egy sós-sonkás rágni való adagot elvinni az ünnepség utáni beszélgetésre.

Sajnos nem túl sokan gyűltünk össze. Bizony az idősek lassan de biztosan kiöregednek, betegek, gyengék...elmaradnak. A fiatalokat pedig nem érdekli... Aztán az is ront a helyzeten, hogy ilyenkor itt 3 napos ünnep, hétfőn Labour day, sokan elutaznak.  

Mindenesetre mi ott voltunk, a Magyar Park után a Connolly Hallban megnéztük a dokumentumfilm összeállítást 1956-ról.

 Ezután elmentünk vásárolni új sütőformákat (ünnep örömén nagy leárazás), majd vacsorát vettünk a Malajziai étteremben. Itthon vacsora és utána már azt vártuk, hogy KEZDŐDJÖN A MECCS!

All Blacks- Franciaország világbajnoki döntő.

Hát nehéz szülés volt!...rettenetesen izgultunk! ...de világbajnok lett az ALL BLACKS! Örülünk.

20. csütörtök

Eredeti terveim szerint itthon végeztem volna a munkáimat, de közbeszólt egy Facebook hír. MA ingyenes a belépő az OCEANIA kiállításokra! Így aztán egy gyors levélke az akkor még alvó Georgenak, hogy „leléptem”. No persze nem örökre, csak míg megnézem a kiállításokat.

Előbb a Te Papa Tongarewa kiállítórészét néztem végig,

...majd a City Gallery Wellington következett.

A kettő között pedig kis séta a gyönyörű időben, bekukkantás a waka-hoz is.

A kiállítások nagyon szépek, nagyon érdekesek. Egy „hibájuk volt”, nem lehetett fotózni. A városi galériában egy „illetékessel” beszélve egy fotót engedélyezett, de nem azt és nem ott, ahol igazán szerettem volna.  DE a lényeg, hogy nagyon jó kiállítások és örülök, hogy észrevettem a hírt, ezzel jelentős összeget takarítottam meg a pénztárcámnak. 

Hazaérve azért még belevetettem magam a kertbe, a gaz gazok növekedését megakadályozni, néhány helyen ritkítani a magról kikelteket. Elől már egészen jó, igaz itt könnyű a dolgom, a lépcsőzés színes tavaszi világot mutat. Hihetetlen méretűre megnőtt cineraria elnyomja még ugyan a rózsát, de hamarosan elvirágzik és akkor a rózsa is életre kap!

Nem mellesleg pedig felfedeztem egy feketerigó fészket, így elmarad a futómuskátlik ritkítása.... Időnként majd "belefotózok". Ősszel alapos munkát kell végezzek!

Most péntek és délelőtt belefogtam a kaktuszok átültetésébe. Nehéz küzdelem... kis pihenőt tartva a hátsó kert virágos részében ritkítottam a a növényeket, mert a cineráriák ott is hihetetlen módon nőnek a tavalyi elhullajtott magból!

Kis pihenésre bejöttem, naplóírásba fogtam. Este RÖGBI, akkor már nem leszek , a 3-4. helyezést eldöntő mérkőzés. A WALES-nek szurkolok (az ausztrálokkal szemben), megérdemelték volna a döntőbe jutást...

19. szerda

Stephanie már 8-kor „ledobta” nagyobbik fiát hozzánk. Ő ment dolgozni. A kicsiket vitte magával, de Malte-nak nem volt kedve az óvodához, már 13 éves. Ő engem válaszott és azt, hogy velem jön a koncertre.

Mivel szép volt az idő, már 10-kor elmentünk itthonról. Sétáltunk egyet a belvárosban, a Civic Square-en, majd végig a vízparton.

Bementünk a „museum-of-wellington-city-and-sea”-be. Itt Peter Bush-nak volt számomra érdekes kiállítása, de ha  már bent jártunk,  kicsit körbenézettem Malteval is, mert ő még nem járt itt.

Koncert előtt ettünk kicsit, majd élveztük a remek gitármuzsikát. 7 klasszikus gitáros adta ma a koncertet. Jól éreztük magunkat.

Ez után elsétáltunk a Gabrielék műterméig. Szerencsémre ott voltak, és a pici is.

Hazaérve bár az idő kicsit morcosra fordult, azért az üvegházban „elfoglaltam magam”. Mire meguntam a játszadozást, már esni is kezdett.

George a konyhaszekrények ajtajaival gürcölt és már nem volt kedve vacsorát főzni. Így feláldoztam magam és gyorsan összeütöttem a „curry Éva módra” című vacsorát.

Estére aztán teljesen elromlott az idő, fúj és zuhog...

17. hétfő

Mivel Zsuzsinak félretettem a kajából, ma neki vittem be, hogy nehogy éhezzen. Előtte még beadtam Tibinek az egyetemre a CD-t, melyet a Kanada-All Blacks meccsről vettünk fel és amikor Tibiék is jól láthatóak voltak az adásban.

Zsuzsival kis tracsi, majd megnéztem, hogy a Városházán van-e Gega. Sajna nem volt ott (ő is influenzás lett), de azért megörökítettem, hogy mennyire haladt a munkával.

Hazaérve délutáni kis ez - kis az és eleredt az eső. A kertelés elmaradt.

18. kedd

Mivel elég szép idő volt ma elmentem megnézni a Botanikus kert Begónia házában a „csuda növényt”  a Devil's Tongue (Amorphophallus konjac syn. A. rivieri)- vagyis az ördög nyelvét!

Érdekes növény, valóban majdnem fekete és BORZASZTÓAN BÜDÖS!!!

Kicsit még sétáltam a Civic Square-en, Gega nem volt ott (kaptam tőle egy e-mailt, hogy csütörtökön már visszautazik Párisba), és már felszedték a műfüvet is... Bizonyára valami másra kell a tér... Aztán még Ferivel is összefutottam :-)

Hazaérve jöhetett egy kis takarítás, majd az üvegház. A szél miatt a kertet kihagytam... George füvet vágott kihasználva, hogy éppen nem esik. Igaz, a föld nagyon nedves... de leküzdötte.

Már elmúlt a hónap fele és pont tíz napja jelentkeztem ... Bocsi azoktól akik hiányoltak, igaz, hogy sok reklamáló levelet nem kaptam.

Szóval élek, el sem vesztem, de mindig történt  valami és ezért nem igazán írogattam. Röviden most elmesélem, hogy mi is történt velem míg hallgattam.

8-án voltam a marketen, majd egy kínai programon – Chinese Market – ahol különösen az volt az érdekes, hogy Stephanie, a kedves fiatal német anyuka és két fia is táncolt!!!

9-én vasárnap  jártam Poriruában, először VONATOZTAM oda !!! Megnéztem egy fantasztikus maori művészeti kiállítást. Majd a városban már a dobosok előadását figyelve randiztam Georgedzsal.

A Hírmondóról szólt a következő hét.

13-án jelen lehettem Gabriel és Anna kisfiának, Arielnek a születésénél. Csodálatos élmény volt, a baba pedig egyenesen GYÖNYÖRŰ!!! Ariel (francia) neve mellett még van neki 3 neve: lengyel Micha (, magyar Lehel és egy maori is.

14-én Stephanie 3 fiára vigyáztam és sétáltattam meg a srácokat!

15-én a Hírmondó lett netre téve, postázva és nyomtatva...

Mindezek után ma, 16-án Fészek. Főzés délelőtt 20 főre, mely szerencsére nagyon jól sikerült. Igaz, csak 16-an voltunk...így egy adag kaja Zsuzsinak és  nekünk jövő hétre megmarad.

A Fészek után Annát és a babát hazavittük a kórházból és hazajöttünk pihenni, majd hamarosan izgulni is, mert Az All Blacks az ausztrál csapattal játszik, nagy a tét, a döntőbe jutás!

04. kedd

Reggel Stephanie-t vártam egy kis beszélgetésre, délelőtti teára. Az eső kegyetlenül zuhogott, de mi hármasban jót beszélgettünk.  A nap elszaladt, mi eltöltöttük a délutánt, majd vacsora után koncertere mentünk. Elena hívta fel rá a figyelmem.  Egy ÜTŐS csoport koncertje a Városházán ismét. FANTASZTIKUSAK voltak! Nagyon élveztük!

Kicsik és  nagyok félelmetesen ügyesen bántak az ütőkkel, a hangot adó szerszámokkal, de még a tűzzel is, melynek fellobbanó lángjának a hangja adta a „zenét”- a ritmust!

05. Szerda

Itthoni dolgaim után a városháza irányába vetettem magam először. Itt a francia karikaturista alkot, kicsit beszélgettem vele, majd elsétáltam a templomba, a szokásos szerdai koncertre.

Ismét remek társaság gyűlt össze, nagyon jó zenészekkel.

Innen Gabrieléket látogattam meg. Velük is kis locsi-fecsi...és jöttem haza.  Vacsora után irány a SZÍNHÁZ! Még Magyarországon jártam, amikor George írta, hogy jegyet vett a 42. utca című zenés darabra.

Fantasztikus jelmezek, színpompás ruhatár,  csili-vili előadás. Igazi 30-as évek Amerikája hangulat. Jó énekesek-jó táncosok, élvezetes előadás!...de fotózni nem lehetett.

 06. Csütörtök

Terveim szerint Poriruába akartam kimenni a Maori Arts kiállításra, de olyan hideg, szeles és esős idő volt, hogy úgy döntöttem, majd vasárnap...

Ma itthon maradtam délelőtt megfőztem, olvastam és írtam...majd Gaberiel és Anna futott be hozzánk kis beszélgetésre és kis "komputer használat oktatásra" .

Aztán, ha már itt voltak, akkor egy könnyű vacsorára, ami egyszerű, nagyszerű...és ezzel ez a nap is véget ért.

Október

3. Hétfő szokásos napi rutinnal kezdődött. Irány az angol. Itt kellemesen telt a másfél óra, majd beugrottam Ivánhoz a kórházba. Jókor érkeztem, akkor még  még csak cseperegett az úton. Éppen ott volt Éva is, hogy Ivánt hazavigye. Így még kicsit segítettem, majd ők hazahoztak. Időközben ugyanis eleredt az eső - ÖMLÖTT. Iván így kapott egy nagy adag krumplifőzeléket is.

Délután már csak lazítással-olvasással-írással telt. Ömlött az eső, minden kinti tevékenységet félre kellett tenni.

Korai vacsora után pedig a koncertre mentünk. A Városháza színháztermébe meghirdetett koncertre Franciska megvette a jegyünket. Így kényelmesen érkeztünk. A koncert a fiatal zenészek „megmérettetése”, melyre a meghívót a Verner családtól kaptam. A család minden ifjú tagja zenei tehetség, most a zongoraművész Asaph szólót játszott: Ravel egy darabját.

 A darab érdekes volt, sosem hallottam eddig. A zenekar itt-ott nem volt tökéletes, de tehetségesek és a gyakorlás-előadások teszik a mestert.

 Hazafelé is zuhogott...háromnapos esőt igérnek