Életem Új-Zélandon

Kedd-

…és itt koncert ismét. Most a Levéltár kávézóban Franciskával találkoztam, majd együtt mentünk a koncertre. Nagyon jó fúvósok adtak nagyon jó műsor! Mindketten és rajtunk kívül még nagyon sokan élvezték. Kis baleset itt is volt, a fuvolás lány leejtette lapozáskor a kottát és senki nem vette észre csak én. Gyorsan segítettem rajta, mert szegényke teljesen “lebénult”…

A koncert után igyekeztem a kórházba, Ivánt meglátogatni, de véletlenül rossz buszra szálltam, így sikerült megnézni még egy felfújt sátor és “versenypályát” is a Waitangi parkban. (később kiderül az All Blaks is megérkezett késő délután ide.

Igaz, ha tudtam volna sem várom meg őket. Várt George a Kórházban.  Ott randiztunk,  Iván műtétje jól sikerült, egészen jól érezte magát az előző napi beavatkozás után.  

A buszon találkoztam Fritz-cel aki megkért, hogy menjek el helyette fotózni, mert ő nem igazán szeret embereket fényképezni. Én meg örömmel rábólintottam.

Hazaérve kis kert, kis vacsora főzés/evés és már nem is történt semmi más mint TV.

Szerda

Előbb Iván látogatása a kórházban, majd irány a szerdai megszokott koncert és randi Tibivel. A koncert itt is nagyon jó, nagyon élveztük! Innen elcsaltam a fiút, hogy nézze meg a Civic Square-n a Wizard-ot. Jó volt látni, hogy a szép időben sokan hallgatták a CHCH-ből itt vendégeskedő „mestert”. Tibi nagyokat kuncogott...és örült, hogy szóltam neki. Eztán következtek nekem még Gabrielék, akikhez egy gyors vizitára beugrottam.

Hazaérve vacsorafőzés és már este is lett...

Csütörtök

Már reggel nekifogtam a vacsora előkészíthető részleteit megcsinálni, mivel 1-től fotózni fogok.  

A tervezett vacsora:

előételnek vasajtészta-kosárban sült zöldségek tojással

Zelleres paradicsom leves reszelt sajttal

Tejszínes gombás csirkecombok nokedlival

Éva süti meggyel-csoki öntettel-tejszínhabbal  

A fotózás előtt még beugrottam Ivánhoz a kórházba is. A Villaparkban előbb végig-fotóztam a kiállítást. Szuper alkotásokat készítettek a gyerekek. Persze a komoly dolog is nagyon érdekes volt, a park története, érdekes képekkel, tablókkal.

Aztán jött a megnyitó ceremónia. Hagyományos maoris és de kevés beszéddel. JÓ volt.

Hazaérve még gyorsan szétválogattam a képeket.  Folytattam a vacsorát és megérkezve a vendégek  - Gabriel és Anna - MIND MEGETTÜK!

Jó volt, hogy Gabriel nem szerette a paradicsomlevest, de ezt megkóstolva két tányérral evett belőle!!! A tejszínes hús pazarul sikerült mindenki megnyalta minden ujját utána!

Még jó sokáig beszélgettünk, majd George hazavitte őket...és véget ért a nap.

Péntek

A délelőttöt Alan-nél kezdtem. Tőle séta a vízparton, RUGBY-porték kiállítását megnéztem és kis nézelődés a napsütésben, bekukkantva a Maori Gallery-be, ahol Annától egy szép ponamu kulcstartót kaptam. Ez után randevú Georgedzsal a Civic Square-n.

Aztán együtt bementünk Ivánhoz a kórházba, de ő éppen aludt és nem zavarttuk fel.

Hazaérve vacsora, lazítás...majd mentem be Alan galériájába ismét fotózás ürügyét kihasználva -társasági életet éltem. Nagyon jó volt a hangulat, élveztem!

 Késő este –éjjel még rögbi...és nem kellett ringatni...

Szombat, már OKTÓBER!

Mivel a közeli Óvodában GALA – és vásár volt, gondoltam ha jó az idő én is kinyitom a garázst. Nem hirdettem meg, de csinálok egy gyors GARAGE SALE-t.

Pár dolog már össze volt készítve „ha úgy alakul” alkalomra. Még reggel pár dolgot, felesleges növényeket összeszedtem...és kihasználva a szép napsütéses időt kiültem a garázsba én is.

A nézelődők-vásárlók jöttek. Sok felesleges dologtól megszabadultunk. Közben még benézett hozzám az önkormányzati és országgyűlési képviselőnk is, akik itt jártak az óvodában. Nagyon jó kapcsolatban vagyok  velük, meglepetésemre még pár növényt mindketten vásároltak is!!! Paul egy fotót is készített Annette-ről és rólam itt a kertben, de sajna eddig nem küldte el.

JÓL árultam ...és mellette még élveztem is. Utána bementem a városba megnézni a „birkaversenyt”. Beszédbe elegyedtem a tulajdonossal és kiderült, hogy CHCH-ből jöttek. Mikor mondtam, hogy szegény város, de sokat szenved, a meglett férfi elsírta magát...jaj én is majdnem...úgy sajnáltam! Borzasztó lehet az ott élőknek!

Hazafelé beugrottam Ivánhoz a kórházba, most nem volt olyan jó kedvű és bizony többet kellene már mozogni!

Hazaérve megegyeztünk Georgedzsal, hogy megjutalmazzuk magunkat egy hozott vacsorával. A KKMalajsian étteremből nagyon finom kaját hozott. Megszokott ízek, tisztes mennyiség, nagyon jó ár.

Vasárnap

Délelőtt irány a város...Előbb összefutottam Elena-val.  Kicsit segítettem neki és persze pár fotó is született. Majd a Kaumatuaval beszélgettem és -fotóztam, majd  bementem Zsuzsihoz is. Körséta a vásárban, kis fotózgatás, majd elmentem Elena előadását is meghallgatni. Még a TE KAHA hadi-hajót is megörokítettem úgy, hogy az öreg daru fedélzetére fel lehetett menni. Ismét vissza Zsuzsihoz. Onna már hazafelé tartottam, amikor a buszmegállóban buszra várva eleredt az eső. Itthon éppen nem esett, de 5 perc elteltével  már vizes lett itt is az ablak...JÓKOR indultam haza.

Aztán jöhetett a RÖGBI. Az ALL BLACK-Kanada mérkőzés. Nem játszottak túl jól, de fölényesen nyer az új-zélandi csapat. Erre a meccsre kapott Tibi és Anita jegyet az „apóstól”. Mint elmondták remekül érezték magukat, mi pedig felvettük a meccset, hogy majd az após is láthassa, mivel okozott örömet!...a meccsen a megörökített felvételen még Tibiék is láthatók!

Estére is marad a TV és holnap már új hét kezdődik.

Hétfőt angollal kezdtem. Innen elsétáltam a közeli otthonba, ahová pár hónapja bekerült Ilonka. Mivel közben Magyarországon voltam, majd beteg, még nem látogattam itt meg.

Nagyon szép helyen van, “maori föld”, villalakások, apartmanok és önálló szobák is vannak benne.

Mivel Ilonka állandó figyelemre szorul ő az egy szobás lakrészben lakik. Vannak szép közösségi terek, sarkok, közös étterem, de a szobában (fürdőszobával)  saját bútorai, személyes tárgyai. Éppen ebéd volt, szívesen megkóstoltam volna, mert nagyon ízletesnek tűnt a tányéron !  Kicsit elbeszélgettünk, majd máskor is beugrom hozzá…igaz, kicsit labirintus szerű a dolog, de idővel majd megtanulom.

 Hazaérve kis ez-kis az, majd kert is, mert éppen nem nagyon fújt, sütött a nap és gyorsan este lett.

Mármint ez volt a 38. hét ebben az évben. Ezen a héten nem sok minden történt, mert „szobafogságot” adtam magamnak...Már elegem volt a köhögésből, orrfújásból, szeretnék a végére érni. Ezért aztán nem is mentem sehová, nem osztom a bacikat/vírust és nem tettem ki magam a szélnek, esőnek...

Szóval mit is csináltam? Otthon ezt-azt, az üvegházban is kicsit, a Hírmondóval is játszottam, gyerekek rajzai is érkeztek.

Szombaton aztán elmentünk délben a Newtown Peoples marketre. Zsuzsinál ettünk, majd felszereltük magunkat egy kis zöldséggel-gyümölccsel...és irány haza.

Estére aztán izgultunk a rögby meccsen, szerencsére nem okoztak csalódást a fiúk... Richie-nek is sikerült a 100. Válogatottság. Szóval minden jó...

Igaz, órát kellett állítani és a késői/korai lefekvés ellenére korán kellett kelni. A hangsúly a KELLETT-en, mert sajnos most a közeli HEGY helyett, távolra kellett menni látogatóba, és korai időre...Ezért a nem megszokott dolog: óra ébresztett 7-kor (ami ugye tegnap még 6 lett volna...)

 Azért időre megérkeztünk, gyorsan eltelt a lehetséges 2 óra. Visszaúton egy McD-ben ettünk kicsite... A kávét-teát már itthonra hagytuk..OTT még gyönyörűen sütött a nap, de ahogy közeledtünk Wellington felé úgy kezdett egyre jobban zuhogni az eső...hmmm.

 Maradhattunk volna ahol voltunk, de én ragaszkodtam hazafelé...még boltba kellett menni és sütni is akartam...

Zsuzsinak is igértem finomat, George is szereti vacsi után...és most egy hétre megcsináltam.

 Zsuzsi jön értem, megyünk a Kiwi Art Gallery-be, mert

Very Special Baby Shower for

Anna

Ekkor visszük el a babának szánt apróságokat. Igazi magyar-kiwi ajándékot viszek, egyrészt  még az anyukám által kötött kis együttest, és mellé egy NZ irhacipőcskét a babának.
Meglepően sokan eljöttek, készült sok kép is, megnézhető itt. Nagyon jó volt a hangulat, élveztük !

Kint jó idő     volt,    ...de én     bent     gyógyulok :-)

...a torkom kapar, köhögök és ...nyugton maradok.

 Hétfő angol lefújva. Biztonság kedvéért irány az orvos. Szerencsémre kaptam időpontot hétfő délelőttre. Így az utunk oda vitt . Útközben azért megálltunk pár pillanatra, hogy lefotózzam az All Black feliratot, melyet eddig mindig elmulasztottam.

Doki "néni" nem túl lelkesen, de unszolásomra antibiotikumot is felírt. Mondtam, hogy én érzem, anélkül már nem szabadulok a kórságtól, mert már nyelni sem mertem annyira fájt.

 Még beugrottunk pár dolgot megvenni. Hazaérve még megcsináltam a vacsorának valót a szombati piacon vásárolt nagy kelkáposzta feléből nagy adag jó sűrű frankfurti levest. Nekem nagyon jól esett. George sem panaszkodott. 

Kedd reggelre eső-szél és egy pillanatra szivárvány.

Aztán ismét eső és szél. Koncert most kihagyva... Délutánra ugyan kisütött a nap, de a szél és a hűvös miatt jobbnak láttam a szobában maradni.  

Vacsorára egy kis kínait kívántam, a közeli kis üzletből George hozott egy nagy adagot az itthon főzött rizs mellé. Ketten nem bírtuk megenni. Milyen érdekes, de George-nak az volt a baj, hogy sok volt a hús és kevés a zöldség benne...

Este ismét rögbi :-)

A napot 5 kiló krumpli megtisztításával és a krumpli-főzelék elkészítésével kezdtem. Mikor készen lettem bementem megnézni Zsuzsit a belvárosi marketen. Sajnos az idő borongós, hűvös.

A vásáron sok kiállító-eladó volt, de most nem volt nagy a nézelődők száma. Igaz, még csak akkor indult a nap...és most nem tudtam sokáig maradni.

Igyekeztem haza. Még azért belefért az időmbe, hogy miután észrevettem, hogy nyitva van a csónakház ajtaja, ahová megérkezett az új waka a héten, még oda bementem. Szép az új hajó, és néhány maori éppen gyakorlatozott...

Hazaérve pakolászás, kis szusszanás, George kisütötte a fasírozottakat, és irány a FÉSZEK.  

Nagy örömünkre megérkezett mindenki, és mégnagyobb örömre jött egy fiatalember, és még egy fiatal pár is. Szóval alakul...talán elkezdünk fiatalodni?

Hazaérve csak pihegtünk, és mert az én torkom ismét nagyon kapar...csöndben is voltam.

...ezért most „hangos szó nélkül” megosztom a mai nap  történetét.

Délelőtt Jane, kedves ismerősöm kiállításának megnyitójára mentem. Vele Gabriel kiállításain ismerkedtem meg, azóta itt-ott találkoztunk és beszélgettünk alkalmanként. Most megkért, hogy fotózzak  a kiállítás megnyitón.

A Colonnial Cotage Museum kedves hely,  szép régi emlékekkel. Most itt állította ki néhány képét. Többször jártam már itt, de azért most is sikerült „újat felfedeznem” a kiállítás fotózása mellett!

Innen lesétálva betértem Alan galériájába, hogy megörökítsem a rögbis képeket. Most NZ-n a „csapból is” rögbí folyik, miért maradna ki a MŰVÉSZET?

Séta végig a Cuba Streeten, ahol mindig történik valami... Zenészek, énekesek, kávézók és sétálók...színes világ!Egy csoport "MARKET-et csinált, közöttük nagyon tetszettek a maori alkotások.

Itt beszédbe elegyedtem a faragóval, aki lelkesen mesélt nekem látva érdeklődésem. 

Hazaérve a képekkel dolgoztam, majd a George készítette vacsorával JÓLLAKTAM...és most mielőtt megkezdődne a rögbi meccs ezt leírom nektek is....

Miért írom? Kinek írom? Miért jó ez nekem? Kérdezik néha kedvesen, néha gúnyosan, időnként csipkelődve, alkalmanként irigykedve és „jó magyar szokás szerint” van aki beszólva - leszólva...

Egyszerű a válaszom: CSAK.

Megörökítem magamnak és persze a távol élő családomnak, barátoknak, akik kíváncsiak rám. Sosem kérdezem meg, hogy olvasta-e...

Jó időnként (nekem) visszalapozni. ha elfelejtettem egy dátumot, vagy egy esemény pontos helyét), hogy mi, hol és hogyan történt.

Nem titkoltam, hogy ez inkább egy fecsegő napló, amit egyszerűen, sallangoktól mentesen írok le. Nincs benne napi politika, nincs benne tudományos értekezés, nem célom a történelmi-földrajzi továbbképzés sem vele...CSAK LEÍROM, mi történt velem, a párommal és ha érdekes lehet másnak is, mi történik a barátaimmal-ismerőseimmel (természetesen mindez az ő beleegyezésükkel).

Miért is telnek úgy a napjaim, ahogy? Nyugdíjasként élünk, ezért magamnak-magam osztom be az időmet. A munka pedig megvár. Senki nem csinál meg helyettünk semmit.  George szeret itthon lenni, az interneten olvasgatni, én szeretek csavarogni.  Ezt  tudomásul vesszük és tiszteletben tartjuk.  Azért persze gyakran vannak közös programjaink is.

Az én naptáram jó előre van feltöltve. Minden számomra érdekes programot kiírok- bejegyzek jó előre...aztán ahogy közeledik, vagy a napján szelektálok. Az,  hogy hova megyek, gyakran időjárásfüggő, de mindig elsők barátok, a lefixált meghívások.

Ebben benne van a házi/ház körüli munka, a kert,  a vállalt feladatok, amiknek az időre történő megvalósításában nem engedek...Első a „kötelesség”. Ezt is a szülői házból hoztam.

Sokan ezt nem értik....és azt sem, hogy miért dolgozok ingyen, miért nem keresek fizetős munkát/állást...és egyáltalán miért élvezem az életet.

Tudom, most sokan felkapják a fejüket és megjegyzik: könnyű nekem...nekik KELL dolgozni....és gyakran bizony lealacsonyítóan kevés pénzért. Igen, ezt tudom, megértem és sajnálom is érte őket. AZ én életemben is volt olyan időszak, amikor bizony a pénz uralta a helyzetet. Kellett dolgozni OTThon, másod, harmad állásban ahhoz, hogy céljaimat elérjem, megéljünk.

Most már nem gyűjtök semmire. Beosztjuk amink van, odafigyelünk a kiadásokra és ÉLVEZZÜK AZ ÉLETÜNKET. Azt, hogy élvezhetjük nagy kiváltság, köszönet érte annak, aki mindezt lehetővé teszi!Tévedések elkerülése végett itt is be kell osztani, a nyugdíj nem aranybánya...és ha nem tudjuk a határainkat, akkor mi is siránkozhatunk. De hogy  elmondjam, édesanyám sem siránkozik sosem. Mindig mondja, hogy ennyi a bevétel, ebből ezt-meg azt ki KELL fizetni, a többit pedig be kell osztani. Ezt jól megtanultam tőle csakúgy, mint George az édesanyjától! Így aztán ebben is, mint sok minden másban egyetértünk.

Ma, péntek és napsütés, de csípősen friss levegő. Azért a reggeli dolgaim után nem hagytam ki egy kis csavargást sem. Előbb  a Cable car-ral a Botanikus kert „tetejére” mentem.

Innen  lesétáltam, végig a főbejárathoz.  Elkezdődött a tulipán virágzás.

Buszra szálltam és elmentem pár képet kinyomtattatni. Hazaérve pedig ki a kertbe, DOLOGRA. A napfény csábított, igaz, közben hol le-, hol felvettem a pulóverem.

Aztán vacsora ...Pizza sok-sok salátával...és hamarosan jöhet a rögby is.

Reggel a Hírmondó befejezése volt az elsődleges feladatom, Georgenak a dolga, hogy a  netre tegye. Aztán a győztes gyerekek oklevelei lettek elküldve. Ezt kis lazítás követte. Irány a belváros és Zsuzsival ebédeltem a Parlamentben. Az étel finom volt, mellette jót beszélgettünk, majd ő vissza dolgozni én meg haza indultam.

Még pár dolog elrendezése és megérkezett a jégeső ismét.

Szerencsére most nem tartott olyan sokáig...Igaz, mivel George éppen akkor ért haza, gondosan kivárta a garázsban hogy elálljon.

Ettünk egy kicsit és indultunk immár kettesben a városba. Koncert a Te Papa Múzeumban. Kedves ismerősöm Aivale Cole és énekes társa Benjamin Makisi koncertjére indultunk.  

Igaz, hogy Georgenak nem sok kedve volt eljönni, szerencsémre annál jobban élvezte az egészet. Nagyszerű szamoai opera-énekesek és remek előadók. A zongorakísérő (egyetemi énektanár) is szuper volt, magyarázati humort sem nélkülözték. Jó hangulatot teremtettek,  mindenki élvezte a "Island Chai" koncertet! 

Hazafelé megálltunk vacsorát venni, de már otthon ettük meg. Lefekvés előtt pedig még mindezt elmesélem neked.

Ami az elmúlt napok leveleiből kimaradt. De fontos elmondanom:

Először is ( utólag) megkaptam Gabrieléktól a szülinapi ajándékom és mellé ezt a nekem készített egyedi képeslapot!

Hát nem aranyos?

Két levelet is kaptam tegnap, melyben arról írnak nagyon-nagyon kedves ismerőseim, hogy ők a „felüdülés” miatt olvassák a blogomat. Blog, melyben csak fecsegek, elmondom mit láttam, merre jártam, őket energiával-jókedvvel tölti el. Egyikük a regénybe illő levelében ezt írta:

„A Naplódat is tudom végre olvasni, és örülni annak, hogy újra a „régi”  vagy..) derűs, bizakodó, önzetlen.” Másikuk meg így: 

„Örülök, hogy újra aktív vagy és jössz-mész mindenhová. Ha nincs túl jó kedvem reggel, vagy nincs kedvem valamihez, "elolvaslak" és rögtön kedvet, lendületet kapok a naphoz abból az energiából ami a blogon is átjön.”

Fantasztikus érzés ez nekem ! KÖSZÖNÖM mindkettejüknek!

Délelőtt a városba mentem. Előbb Zsanettel találkoztam egy kávézóban és kicsit elbeszélgettünk.  Ő magyar-kambodzsai, de itt tanul. Érdekes volt, hogy ahogy legutóbb jött a Fészekbe. Akkor kiderült 5 éve él Wellingtonban, de csak most hallott a Fészekről. Örült, hogy magyarok között lehet! Most jobban  megismertük egymást.. és remélem még gyakran jön a Fészekbe.

Beszélgetésünk után ő a dolgára ment, az egyetemre, én pedig az öreg St. Paul’s-ba  a koncertre. Egy kis kórus adta most a hangversenyt, remek hangulatot csináltak, a jelenlevők nagyon élvezték,  velem együtt.

Kilépve a templomból jeges szél , borult ég fogadott és ezért egyenesen hazafelé vettem az irányt. Jól tettem. Mire Island Bay-be ért a buszom, havas-jeges eső kezdett esni.

EZ is tavasz...

11. vasárnap 

Vasárnap – vásárnap...de most nem mentem sehová. Esett az eső és egyébként is vacsoravendégek jönnek. Ismét munkamegosztás, ezért délelőtt a levest készítettem. Egyszerű – nagyszerű: karfiolleves. Kora délután a hegyre mentünk látogatóba. Csak ott ért minket a meglepetés, mert ismerősünk időközben más helyre került. Hogy ezt nekünk miért nem mondták a telefonba...??? hmm...Bosszúsan jöttünk el. Vásárlás következett, ha már arra jártunk, megvettük a jövő heti „ennivalót”.

Hazaérve George fogott hozzá előkészíteni a vacsora rá eső részét.  Hagymás krumpli, beirdalt sült virslivel, mellé majd savanyú káposzta dukál.  

Anita és Tibi meg is érkezett. Jót vacsoráztunk, majd beszélgettünk és következett a rögbi meccs.

Ennek azért volt jelentősége, hogy közben megismertessük Tibivel a rögbi szabályokat. Van jegyük az All Blacks – Kanada mérkőzésre, nem árt addig nagyjából tisztában lenni a szabályokkal. Aranyos, kedves fiatal pár és nagyon szeretünk velük együtt lenni, beszélgetni.

12. hétfő

A reggel az angol csoporttal kezdődött. Az első percekben sokkolt a hír, hogy Wendy 10 napos kislány unokája kórházba került légzési problémák miatt, valamitől fulladozott.... de az okát nem tudják. Szerencsére már jól van, de azért nagy az ijedelem!

Angol után randevú George-zsal. Ő vérvételre ment, én meg az óráim után odamentem. Miután kicsit „megcsapolták” (kontroll) együtt mentünk Franciskához ebédre. Ebéd, beszélgetés, kis virágoskert, majd még Bandit is meglátogattuk az otthonban. Úgy tűnt, örül nekünk. Közben elállt az eső, kisütött a nap, elég kellemes lett az idő. Ezért aztán még kis séta a Hutt folyó parton:

...és éppen elrobogott egy magyar vonat!

Hazafelé még  megálltunk Petone-nál.  

Itthon aztán eltespedtünk...

Azért kicsit foglalkoztam a képekkel, a naplóval (ezzel) és ha kedved van te is  nézd még meg a Franciska kertjében ma fotózott tavaszi virágokat.

Délelőtt a gyerekek rajzai netre tevése, majd az oklevelek készítése és küldése volt a feladatom. Ismét csodálatos munkák  érkeztek! 

10-kor aztán átmentem a közeli Játszó központ mai rendezvényére az első félórát megörökíteni. Akkor még kellemes volt az idő, rengetegen voltak, volt enni - inni való és lehetett alig használt dolgokat vásárolni...ez mind támogatásként, a működés költségeihez való hozzájárulás. Még nekem is  sikerült pár „kihagyhatatlan” dolgot vásárolni!

Hazaérve meglepve tapasztaltam pár perc után, hogy sűrűn esik az eső! Ez meghatározta a napom. Mivel már sehova nem....így nekifogtam összeállítani a Hírmondót. Hamarosan teljes lapzárta és jó nagyján túl lenni. Bizony, mindjárt a hónap közepe! ROHAN az idő!

Szenzációs volt a nyitórendezvénye a világbajnokságnak, (ha van időd feltétlen nézd meg, képet kaphatsz az itteni kulturából!) igaz, számtalan gond volt a tömegközlekedéssel. Nem irigylem most azokat akik a stadionok közelében laknak!!! Wellingtonban is lesz majd meccs, szerencsére mi a város másik felén lakunk.

Mikor csendesedett az idő, elállt az eső,  még lemetszettem a kerti yuccaimról az oldalhajtásokat. Hihetetlen megerősödtek, de nem akarom, hogy elágazzanak.

Vacsorára pár palacsintát sütöttem a „maradék” bableves mellé. Aztán beszélgettem ezzel-azzal és ismét rögbi lesz az esti főprogram.

A reggelt a konyhában kezdtem, mert estére vendégeket hívtunk. Szokásos megosztás: leves, desszert az én területem. A főfogás George feladata lesz.

Munkám előkészítése után aztán ismét a Te Papába indultam. A beígért program valóban nagyon remek volt. Előbb egy városi kórus adott elő remek hangulatban dél-afrikai dalokat:

Őket egy maori társaság követte, óriási sikert aratva:

Eztán indultam is hazafelé. A bejáratnál a teljes dél-afrikai rögbi csapatba „botlottam”:

Itt most 6 hétig szinte minden és mindenhol a rögbiről fog szólni!

Ez volt este nálunk is. Az ünnepélyes megnyitót ugyan még felvettük, mert az alatt vacsoráztunk. Gabriel és Anna volt nálunk.

Vacsorára dolmades volt előételnek, majd „tavaszi bableves” Éva módra, ezt követte George által elkészített silverside és sokféle zöldség, szósszal. Desszertnek meggyes piskóta tejszínnel.

Anna és Gabriel tanulta a szabályokat, miközben az All Blacks legyőzte Tongát. Igaz az eredmény nem volt olyan látványos, mint az előző években megszokott volt.

Reggel gyorsan „romokat takarítottam”. Az esti vendégeskedés nyomait megszüntettem, majd bementem a belvárosba. Előbb a Te Papában tettem „tiszteletem”. Ma nyílt meg néhány új kiállítás és mint kiderült a „Kapa Haka” terem is.

Fantasztikus látvány a magasból...és bent pedig „indulhat a show”... Az érdeklődőket megtanítják hakázni, és aki kéri/megfizeti azt meg is örökítik közben.

Innen sétáltam egyet, előbb a vízparton kicsit. Éppen énekelt kedves ismerősöm is. Aztán a Civic Squere-nél  összefutottam Celiával is, a főpolgármesterünkkel, akivel éppen egy riport készült.

Innen még meglátogattam Anitát, aki finom kávét készített nekem. Hazaérve pedig jobbára már csak a képekkel játszottam. Vacsora közben telefonált Zsuzsi, hogy eljön értem, hogy megcsináljuk a fotót az új design-jéről. Mentem-fotóztam-feldolgoztam...és már majd Zsuzsin múlik, hogy mit választ. George járt jól, mert Feritől és Zsuzsitól is kapott süteményt!

Ez és a TV a nap végét is jelentette...

Reggel előkészítettem a vacsoránk egy részét. Anikót és Gyurit vártuk ma  és ezért kicsit több mindenre is kellett gondoljak. Aztán irány a belváros. Elfogyott az uborkánk és a tojás így először azt vettem meg, majd mentem a „Lunchtime concert”-re. Itt Tibivel találkoztam és beszélgettünk kicsit mielőtt a koncert elkezdődött volna.

Az előadó fiatal művészek most nagyon jók voltak, technikai tudásuk és a választott művek szinkronban voltak és így nagyon élveztük! Végezetül Tibivel megbeszéltük, hogy ők majd vasárnap jönnek hozzánk vacsira.

A koncert után még Gabrieléket is meglátogattam a studióban. Ők éppen ebédeltek-munkaszünet volt. Velük a pénteki vacsorát egyeztettem.Hja meggyógyultunk, beindult a élet!

Ez után már egyenesen haza. Folytatva a főzést és a vendégvárás egyéb előkészületeit. Anikó és Gyuri időben érkezett, jót beszélgettünk. Vacsora, majd az otthoni és utazási élmények kicserélése.. Gyuri is járt Magyarországon. Most pedig már elmondhatom, hogy ez a nap is gyorsan véget ért.   

Ma Franciska jött délelőtt hozzánk. Egy gyönyörű nagy cserép orchideát kaptam tőle, utólagos szülinapi ajándék gyanánt.

 Kis beszélgetés - kávé után együtt mentünk be az Old St. Paul templomba, az „Ebéd időben” koncertre.  Ma egy előadó művész  volt Dacid Trott, aki orgonista és több darabot is játszott, majd a végén egy hallgatóságtól kapott dallamra-dalra improvizált.

Érdekes volt. Ezután még sétáltunk kicsit Franciskával,  megmutattam pár dolgot, amit még nem látott a belvárosban. Hazaérve hozzánk kicsit Ettünk, majd ő is hazament.

Maradt az itthoni ez-az...kicsi kert, kicsi üvegház.

George finom vacsorát rittyentett, amit gyorsan megettünk, mielőtt eszembe jutott volna, hogy lefényképezzem ... HAHAHA  és most TV, ezzel aztán ennek a napnak is vége lesz hamarosan.

Hétfő: 

Reggel angol. Jókat nevettünk, Caron is kitalált egy „játékot”, pechére mire felírta a táblára a betűket, már kimondtam a szót...No mindegy, máskor csöndben maradok.  

Wendy elmesélte, hogy megszült a lánya, múlt csütörtökön hajnalban ment be a kórházba, hamar meglett a baba. Délután pedig már nála volt a család!!! (Ezt sokan elképzelhetetlennek tartanák otthon, hogy itt mennyire természetes a terhesség, a szülés és az egészhez a hozzáállás...) Most mint elmondta, kicsit sok a dolga, mert 1-2 hétig náluk laknak, így könnyebben tud segíteni.

Hazaérve szusszanás után levittem a partra a sonka „maradékot”, mely emberi fogyasztásra már nem volt alkalmas, de a sirályok „verekedtek” érte.

Gyönyörű napfény, kellemes, de messze nincs még meleg! 

Hazaérve gyorsan összeraktam a vacsorát, hogy még legyen ideje állni-összeérni a főételnek: fenséges paprikás-krumpli virslivel.  Aztán vártam Ivánt, aki hajat vágatni jött. Gyorsan megoldottam, és már folytattam is a konyhai munkát. Kis édesség, már Franciskára is gondolva, kukorica lisztből!  A vizsgája jól sikerült, George azt kapott vacsora utáni desszertnek és ráadásul duplázott is belőle, pedig ilyet ritkán szokott... :-) Majd holnap lefényképezem. 

01. Csütörtök

Mára végre annyira jól éreztem magam, hogy nem féltem attól sem, hogy továbbadom a vírust, ezért terveztem Lilikét meglátogatni.

Útban felé a felhőket látva úgy gondoltam, hogy talán előbb megyek a Botanikus kertbe és nem a látogatás után (akkorra hátha esni fog).

Első tavaszi nap, séta a Botanikus kertben. A sétát úgy kezdtem, hogy a Cable Car-ral felmentem a tetőre, onnan ilyen borongós volt a kilátás...majd lefelé sétálva végigfotóztam az útban látott virágokat. Szép ez a hely télen is, mindig virágzik valami, de most a tavaszi virágbontás majd lenyűgözővé válik az idelátogató számára.

Még korán volt, nem sok virág, de azért kapkodhattam a fejem a pompás magnoliák, a rhododendronok és nárciszok sokaságát látva.

A kert lapos részén természetesen itt is minden a rögbi világbajnokságról szól...a jelenlevő nemzetek zászlói fognak életre kelni ha virágpompába borulnak a beültetett növények. A főbejáratnál (most itt volt a sétám vége) pedig egy hatalmas rögbi labda jelzi a nagy esemény közeledtét!

Lilike jól van, ő nem kapta el a vírust, igaz, nem is megy már sehová. Talán ha jó idő lesz majd egy kis körre elviszem sétálni.

Látogatásom végeztével igyekeztem haza, hogy George-t elcsábítsam egy sétára, le a partra. Eső helyet kicsit kisütött a nap, csípős levegő , de kellemes sétaidő volt. Hazaérve még egy kis kertelés  is belefért nekem a napba.

02. Péntek:

Ez a nap a takarításról, majd bevásárlásról szólt. A vacsorát George állta. Mióta visszajöttem most készült a nagy kedvencem: sült lazac, sok zöld salátával. NYAMI...nagyon szeretem!

Szombat:

Délelőtt kicsit magamban a városban. Érdekes volt ismét új dolgokat felfedezni. Visszakerült a Civic Squere-re a a gömb és műfüvesítették a teret. Minden a rögbi jegyében!

Visszasétálva bekukkantottam a vásárba is, rengetegen voltak, még  ennyi embert nem is láttam itt. Gabrieléket nem sikerült elcsípni...utánam 10 perccel érkeztek a műterembe.

Itthon még kis kert, majd vacsora főzés és evés...és TV.

Vasárnap:

Délelőtt itthon, ez+az...aztán elmentünk Ivánhoz az elmaradt születésnapi felköszöntést megtenni. Tőlük pedig a koncertre mentünk. Még sosem voltam a Viktória egyetemnek ezen részén. Gyönyörű épület 1904-ben készült. Csodás lépcsőháza, termei-folyosói patinásak.

A koncert az új-zélandi vonósnégyes és magyar zongorista közös koncertje. Bartókkal kezdődött, Ligetivel folytatódott, volt kis Liszt is... , Dohnányival zárult. Remek művészek, Pazar technikai tudással varázsolták elénk a darabokat. Igaz, egyik sem „sikerdarab” nem amolyan tapsot kicsikaró zene, de nagy tapsot kaptak, mert nagyon jól játszott mindenki!

Innen hazajöttünk, de kimentünk a közeli PuB-ba vacsorázni, így nagyon kényelmes napom lett. Ezzel véget is ért ez a hét :-)

Hétfő:

Angollal kezdtem reggel, majd hazaérve a kerttel folytattam és vacsora...ezzel máris elszaladt a nap!

Kedd:

Franciskával elmaradt a randevúnk, beteg lett most ő is. Az itthoni tennivalók után elmentem előbb képeket nyomtatni, majd rövid séta után a hangversenyre. Szép zene, remek előadók, csodás környezet. Innen rövid séta és megnéztem a World Press Photo kiállítását. Ebben az évben is megállapítottam, hogy a képek töbsége tragédiáról szomorúságról, gyakran borzalmakról szól. Egyetlen magyar résztvevő Lakatos Péter képe is. ( A Szabadság hídról lángolva leugró férfi ...)  

Hazaérve kicsi kert ismét, majd vacsora és ez a nap is véget ért.  

Szerda:

Délelőtt kis ez-az, majd George-dzsal elmentünk a városba. Hosszú hetek óta neki ez volt az első sétája. Előbb a belvárosban nézelődtünk, majd egy MC. ebéd után a vízpart felé vettük az irányt. Érdekes fotókiállítást fedeztünk fel a földön, vízparton!

Még nem jutottak a végére, összeszen mintegy 150 !!! fotó lesz a földön „kiállítva”.

Aztán a kis fókát is megtaláltuk messze a víztől!

A kicsike elbarangolt és akkor nyugodtan napozott az új csónakház mellett!

Hazaérve még kimentem a kertbe  (holnap viszik a szemetet) a gazokat ritkítani.

Aztán már csak ismét vacsora...és augusztus vée. Holnap már TAVASZ!

Vasárnap:

Délelőtt székelygulyás rotyogtatás...kis kertelés, majd irány a Fészek. George elvitt, .de aztán úgy döntött, hogy hazajön, nem osztja a vírusát...Zsuzsi bejött hamarabb segíteni pakolni, de sajna a Thai csapat ott próbált, így nekünk pont 2-kor lehetett csak bemenni a terembe.

A székelykáposzta hamar elfogyott.

Aki ott volt mindenki jóllakott...  Volt ismét finom sütemény,  háromféle is!  Nem túl sokan voltunk, de voltak újak, fiatalok ismét, ami örömteli. Zsanett kambodzsai-magyar szülők gyermeke, aki már 5 éve tanul itt. Mátyás magyar szülők gyermekeként Németországban született és egy éve tanul itt az egyetemen. Mindketten remekül beszélnek magyarul.  Szimpatikusak, kedvesek. Remélem nem ez volt az első és utolsó találkozás.

 Haza Zsuzsi hozott, itthon George ágyban én pedig még írtam-olvastam míg vártam az esti TV filmet az új-zélandi írónő Katherine Mansfield életéről.

Hétfő:Még nem vagyok tökéletesen, de Wendyvel elmentem a Colonial Cottage-ba. Rendhagyó angol óra, időutazás az 1800-as évek második felére.

Kedd: Nem múló betegség, de kötelezettség. Elvittük a dzsekit a hegyre és hoztunk egy csomó cuccot. Nem örültünk neki. Bevásárlás után már csak vacsora következett.

Szerda:Még mindig krákogás és orrfújás, de a napfény is csábított, no meg a koncert a St. Andrews templomban. Nagyon jól tettem, hogy mentem, nyitó szám: Kodály zongoradarab! Ügyes társaság adott koncertet, élveztem nagyon.

Innen még elmentem megnézni az öreg Dominion épület lépcsőházát, ahová Gabrielék is alkottak. Nagy a felhajtás a franciák háza táján a rögbi világbajnokság miatt. Innen még beugrottam Gabrielékhez a studióba is. Távolságtartva megkapták a kis madárlátta ajándékot és Anna a szülinapi ajándékát...de megbeszéltük, hogy koccintani majd ha visszajöttek Aucklandból.  

Csütörtök: Koncert az Old ST. Paul ...de rosszul írtam fel, nem csütörtök, hanem majd kedd...De ha már ott vagyok a Parlament felé indultam és Zsuzsival megebédeltünk.. Ő hívta fel a figyelmem az vízparton napozó fókacsemetére. Útban felé még felfedeztem egy számomra új építményt, az igazán mutatós nyilvános WC-t!

A vízpartra érve a képen középtájon megtaláltam a kicsi fókát, igaz, nagyon szeretett volna elbújni a kövek között. Szerencsére az emberek békén hagyják.

Hazaérve eljátszottam a fodrász szerepét.és George fejéből emberi formát varázsoltam.

 
Péntek: Ma itthon. Kis takarítás, majd folytatás az üvegházban...ott kellemes meleg, kint napsütés, de szél. Még óvom magam.

Eztán a vacsora és a fészeknek a pörkölt elkészítése volt. Ma elkészült a pörkölt, majd a káposzta is belekerül: Így lesz alkalma jól összeérni vasárnapig. Lehet 1-2 alkalommal felmelegíteni.

Nekünk vacsorára kis tárkonyos krumplifőzelék. Mióta elmentem George nem evett ilyet. Szeretjük.

Mivel még mindig tartja magát a köhögés és a rossz közérzet, mára is maradt a szobafogság.  Meghívást lemondva - fotózni hívtak az ukrán culturális napra....nagyon sajnálom, de első az egészség.

Azért mégis  fotókkal foglalkoztam és párat kiválogattam a Panoramio-s albumba is a Hong Kongban készült képekből. Ez már kicsit adósság volt, mert oda igyekszem időrendben feltenni a képeket. Most pótoltam...bár megtört a "sorrendiség".

Igen, mind a ketten "élvezzük" a vírus kínálta köhögést és levertséget. Így aztán nem mentem angolra sem csütörtökön...és lemondtuk az Anna születésnapi party-ját is.

Szobafogság, fekvés, pihenés és én döntöm magamba a mézet.  George az alvásra esküszik. Igaz, ami igaz, hogy az időjárás sem csábít. HIDEG VAN! Mellette meg még hol esik, hol fúj és ennek csak az intenzitása változik.

Igaz ma (19 aug.) reggelén egy rövid pillanatra szivárványt is láttam:

Mire beértem a géphez, már ismét zuhogott!

Ekkor még "jó" idő volt, s kihasználtam a szélcsendesebb időszakot lesétáltam a partra először, hogy hazajöttem.

Mikor visszaértem utolért a következő vihar szele ...még le sem vetkőztem, már esett, fújt. Később jött a jég...és még erősebb vihar, mely tartott éjjel is. Így szerdára is maradt a szobafogság.

Wendy az angoltanárom és unokája is először lát havat itt Wellingtonban!