Életem Új-Zélandon

Aug. 15.

Az egész országban havazás, hideg...!

Délelőtt már a megszokott csoporttal angoloztam is :-) Szünetben éppen nagy pelyhekben hullt a hó! Érdekes látvány volt az utcán a fiatalember sortban! :-) 

Ritka esemény: HÓ  Wellingtonban is!

Este villámlott, dörgött és hol eső, hol jég esett...

Az első hétvége itthon. Nem a legkellemesebb. George beteg. Ráadásul hideg, szél és eső. Ami meglepő, hogy ma, vasárnap Wellington egyes részein hó is esett. Nálunk nem.

Az elmúlt hét rendezgetéssel, takarítással, kis sétával a városban és a Hírmondó szerkesztésével telt. 

A városban járva örömmel fedeztem fel az új szobrot. Jó volt látni, hogy elkészült a waka és bekerült a helyére. Jegyet vettem kedves ismerős énekes koncertjére és meglepve fedeztem fel, hogy magyar zongorista jön a városba. Természetesen már az ő koncertjére is megvettem a jegyet!

Hong Kong 

Mikor megérkezett a repülő, mire átmentünk a vizsgálatokon, felvettem a bőröndöt, megtaláltam, hogy hol gyűjtik össze a hotelba szállítandókat…addigra már kellőképpen fáradt is voltam.

Mire a The Kimberly Hotelbe értünk, akkorra már elmúlt ½ 8 is és elkezdett szürkülni majd  gyorsan sötétedni. Mire belőttem a számítógépet, rájöttem, hogy mégsem ingyenes az internet. Hm…38 HK dollár egy óra. Még nem tudtam, ez mennyi, de majd vagy csak este, vagy csak  fogok internetezni és az előre megírt levelet másolom be az üzenetekbe. Eztán már nem volt kedvem semerre se menni, csak kihúzni az időt és elaludni az itteni időben. Este bár álmos voltam nehezen aludtam el.

1.éj

Kicsivel 7 után ébredtem. … Hamarosan  a környéket fogom felfedezni, pénzt váltani, megtudni, hogy mi mennyi. Ennivalót venni, reggelizni, (nem fogok az étteremben reggelizni), fontos, hogy még majd valami legyen a szobában is, ha netán megéhezek…

A szálloda nem új, de nem is rossz, a 17. Emeleten lakom. Igaz csak házerdőre látok, mint többnyire ezen a környéken. A reggeli vásárlás, reggeli: tej, joghurt, kis keksz (tartalékba is) …és amolyan sajtos-bacon-os kifliszerű, ami nem bizonyult rossz vásárlásnak jól laktam vele.

Mindezek  után nyakamba vettem a várost. Kiderült, hogy alapjában véve sok minden a közelemben van. Először elsétáltam az utcán, melynek a Hotel is nevét viseli, majd végig a Nathan utcán, majd a Promenade-ig  ahol a sztárok kézjegyei mellett szobrok a filmnek, Bruce Lee-nek és egyéb ami a filmről szólt. Oda, majd vissza is ugyanezen az úton és végül továbbmentem a Ferry-hez. Ekkor hajóra szálltam és elmentem a Hongkong szigetre. Itt is séta , új és már ismert épületek, parkok…de azért sokkal több volt az új, semhogy ne élveztem volna. Itt meg is ebédeltem. Egy „kis kinait” egy csendes park árnyékos sarkában ettem meg. A rizs mellé csipős halat és valami kicsit brokkolihoz hasonló zöldséget ettem - de több volt a szár és nagyobb a levél. Finom volt és az is igaz, hogy nem is bírtam megenni…Tisztes adagot adtak.

Ezután ismét a ferry következett, melynek ára valami eszméletlenül olcsó. Mintegy  40 NZ centnek felel meg. Az oda-vissza út sem került egy NZ dollárba.

A hotelba érve egy zuhany és kis pihi következett, hogy  estefelé ismét elmenjek a partra, megnézni a fény-showt is. Kis szusszanás után aztán lábamra kaptam a sétáló cipőt és újra útnak indultam, most a másik irányba.  Hihetetlen, hogy mennyire jól átláthatók a belváros utcái, könnyen lehet tájékozódni és amit 2 éve busszal-metróval tettünk meg, egyáltalán nem volt teher…most végig GYALOG.

Séta –nézelődés után ismét arrafelé vettem az irányt, ahol majd a fényshow lesz. Egyszerúen rátaláltam a megfelelő irányra és mire odaértem kiderült, hogy jól gondoltam, a show hamarosan elkezdődik. Kicsit filmeztem, párat fotóztam…de nincs kizárva, hogy majd még valamelyik este elmegyek mert miért is ne, ha már itt vagyok.

Hazafelé egy közeli étteremben vettem vacsorát. Itt a szobámban jól bevacsoráztam (a jól beállított légkondicionálóm kellemes hűvöse - de nem jégverem- jobban vonzott az étteremnél)  és most úgy döntöttem, kicsit hamarabb megpróbálok lefeküdni, hogy holnap reggel korán ébredve megkeresem a piacokat itt a „közelben” . A fiatalember a portán azt mondta, hogy neki 20 perc séta…nekem akkor több mint a duplája. Egyrészt neki hosszú lábai, másrészt jó  helyismerete van…

De igy is érdekes lehet és nem számit a távolság. No majd reggel kiderül.

2. éjszaka

Ma reggel és korán elmentem a piacra. Még nem volt nyolc mire odaértem. Mégsem voltam elég korán, mert a piac nagy része már összecsomagolt, de azért vettem magamnak egy kis gyümölcsöt mert már nagyon hiányérzetem volt. Eladtak mindent hihetetlen...  Mire hazasétáltam jól el is fáradtam, kis kitérők miatt a mellékutcákban sokkal hosszabb volt a hazaút…igy otthon maradtam kis szunyóka és majd ebéd. Csak 3-kor vágtam neki felfedezni a Kowloong parkot. Rövid ámulás és fotózás után kiderült, hogy lemerült a telep és nagy meglepetésre a tartalék is nullán volt (sosem szoktam úgy eltenni…álltában merült le). Így kényszerből visszajöttem, feltöltöttem és míg töltődött megnéztem egy filmet a TV-ben. Aztán vissza a park keresztül-kasul…de nem teljesen, még visszamegyek. Csodás világ, mesés növényzet és ugy-e nem kell mondanom 30 fok felett és 70-80 % páratartalom…szóval nem fáztam, de nem győztem hálálkodni, hogy itt lehetek. Már nyolc felé járt, sötétedett mire hazaballagtam. Már nem volt erőm újabb sétára. A „meki”-ben vettem egy csirkéset  vacsira és a gyümölccsel (nekem névtelen) kiegészítve mennyei lakoma lett.

Estére maradt a képek átnézése, rendezgetés, a legfontosabb e-mailek elküldése és aztán az alvás. Valami miatt ez nem a legjobban sikeredett.

3. éjszaka

Előbb 3-kor, majd 4-kor is felébredtem s ez után már nem is aludtam. Kicsi TV, majd irány a piac, ha már ébren vagyok. Hihetetlen, de sokan már megint összepakoltak, de azért még vettem kis gyümölcsöt. Banán és laychi (?)-t hoztam mellette még egy pékségben finom zsömlefélét, tej a szupermarketből. Mire visszaértem a hotelszoba hűvösébe elmúlt nyolc, lehetett lehűlni és reggelizni, erőt meríteni a következő „túrához”.

Nekivágtam, irány a Történeti Múzeum  és a Tudományok Múzeuma, ahol éppen Einstein kiállítás is volt.

Szerencsére jó időben érkeztem. 10-kor nyitott a Tudományok Múzeuma, ami előtt már jó néhányan álltak, így én is ott kezdtem. Amolyan Csodák Palotája…és nagyon élveztem, hogy sok-sok gyerek volt, kicsik és nagyok. Érdekes, de egy csapat súlyos tizenéves (értelmi) fogyatékos is! A létszámuk úgy alakult, hogy 2 !!! fiatalra jutott egy kísérő!

Elbámészkodtam a bemutatott dolgokon és kigyönyörködtem magam az apró és nagyobb gyerekekben. Ez után már a Történeti Múzeum következett. Ez „nagyon kínai” volt. Mire is számítottam…de olyan erősen piros kínai…Hatalmas méretek sok közlekedő folyosó, nagy terek. Érdekes filmek, érdekes látványos kínai ruhák, sárkányok és minden ami kínai.

Mire végigjártam ennek is a 3 vagy 4 szintjét már nem csavarogtam tovább, hazafelé lépegettem. Útba ejtettem az éttermet, ismét hazahoztam a kaját és már nekivetkőzve, lezuhanyozva, szárazat húzva megebédeltem, közben lábam felpolcolva megnéztem egy filmet, hogy lazítsak.

Ezután jöhetett a folytatás.

Először elmentem megvenni az „álmaim sétálócipőjét”. Remélem majd jó is lesz … a tűzpróba majd Wellingtonban, mert fekete és bőr és olyan, mint egy cipellő. Ezt még visszahoztam a szállodába és nagy levegőt véve még egyszer elmentem megnézni a fényshow-t.

 Érdekes volt mint mindig, de volt egy másik érdekesség is. Egy kedves koreai anyuka és kislányával , most még a férj is velük…találkoztam ma már harmadszor! Még mondja valaki, hogy nagy ez a város…hihihi

Persze jót nevettünk, a kislány nagyon aranyos, csacsogó..és legnagyobb meglepetésemre –mivel kíváncsi volt a nevemre, ő is leírta a sajátját- elsőre hibátlanul kimondta a nevem, nem csak az Évát !!! Fantasztikus. Készült egy közös kép is rólunk, remélem az anyuka majd elküldi.

 Hazasétálva már csak teáztam…és megnéztem egy filmet a TV-ben, leveleket elolvastam, amire kellett válaszoltam…és  lehetett aludni.

 4. éjszaka

Sikerült majdnem 7-ig aludnom. Ekkor  kis reggeli, kávé, majd magamhoz vettem egy kis vizet, banánt és egy kis adag sós rágni valót.Ez utóbbi a só pótlására is szolgál, no meg azért, hogy a napot túléljem. A nagy melegben nem kiván az ember enni, de valamit kell, hogy legyen erő a sétához. 

„Túrára” indultam. Előbb cikk-cakkban séta ki a hajóállomásra. Persze ekkor is felfedeztem pár szépséget. Aztán hajóra szálltam és indulás Hong Kong szigetre. Emlékeztem a parkjára és most is kíváncsi voltam rá, no meg az ott található teaházra is. Sétálva tettem meg az odautat és láttam az új épülő csodát…

A parkot hamar megtaláltam, még mindig olyan szép és hangulatos. Séta, gyönyörködés, virágok, halak, lepkék és talán mondanom sem kell MELEG-forróság, magas páratartalom.

(este mondta a hírekben, hogy 27-35 fok volt és 87 %-os páratartalom!!!)

Lehet, hogy ennek az eredménye volt az, hogy nehezen találtam vissza…Tekeregtem néha az ellenkező irányban mentem le a lépcsőn… Érdekes a sétáló járdák, közlekedő utak, folyosók, mint hidak, néha üzletekkel körülvéve, néha pedig az ott ücsörgő, heverő (főleg ) nőkkel, fiatalokkal. Imádkoztak, volt aki aludt, csoportok ebédeltek, voltak akik gyöngyöt fűztek, mindenesetre nagyon érdekes látvány volt.

 Mi lehetett az oka, erre nem jöttem rá , talán hogy vasárnap és ezek a nők talán csak ezen a napon kapnak szabadnapot ?(Este a hírekből kiderült, hogy ez egyfajta tüntetés volt, de sajna nem értettem pontosan, hogy miért is...)

 A hajóval visszatérés után még a mára tervbe vett Múzeum következett. Mivel eddigre már a lábam alig éreztem…és a melegben sem vágytam tovább sétálni, ez pont jólesett.Tehát jöhetett a Művészeti Múzeum.

 Hüvös, tágas és természetesen nagyon KÍNAI. A régi csodákat többnyire ismerjük, a mesés aranykiállítás is érdekes.

A modern művészet képei között volt egy-kettő amelyik a régi technikát követve alkotott igazán szépet. A kínai írásjeleket mint művészi képeket ellenben nem tudtam megfelelően értékelni…

Hazaúton megvettem a vacsorát. Szobámba érve zuhany,  lábfürdő és vacsi, majd a képek, a történet és csomagolás. Holnap 12-kor el kell hagyni a szobát.

Reggel-délelőtt majd még a közeli Kowloon parkban teszek egy sétát, aztán  zuhany, és irány HAZA.

Aztán a meglepetés, hogy alig láttam a a fényképezőgépen, mert letörlés után azonnal bepárásodott….aztán megszokta ezt a hőmérsékletet és minden rendben ment.

Kicsivel 10 után megvettem a reggeli-ebédnek valót. Most egy másik éttermet választva,  tükörtojás –sonka és az elmaradhatatlan rizs volt a választásom. Ezt is a szobámba érve ettem meg, majd zuhany, lazítás és délben már rendeztem a számlát és eljött a várakozás ideje. Már nem akartam kimenni a hotel hűvöséből, mert nem szerettem volna a repülőre vizesen felülni. Várakozás közben azt is éreztem, hogy a lengére vett ruhámban a hall légkondicionálóját nem szeretem. Természetesen a kézipoggyász tartalmazza a melegebb ruhát, így egy réteget magamra vehetek. Ezt meg is tettem, mert nem szeretnék megfázva érkezni.

Elég egy beteg otthon…igen, beteg…George beteg. Napok óta influenza-nátha-megfázás ??? tüneteiről beszél. Persze eddig orvos nem látta. Hmmmmmmmmmmm férfi.

Kár, hogy édesanyám fájdalmát nem tudtam enyhíteni, s elutazásomig az orvosok sem …. Nehéz volt így elválni. Reménykedek és imádkozok.

 Hongkong hősége és párás levegője olyan volt, mintha 5 napot gőzfürdőben töltöttem volna. Igaz, főleg a saját levemben fürödtem. Naponta 2-3 váltás ruhának kellett a fürdőszobában megszáradni. Nem panasz…bevallom élveztem!

Eltelt 5 éjszaka a csaknem 6 nap.

Aztán ismét repülőre szálltam és hazaindultam már Wellingtonba. Nyárból a télbe érkezni nem egyszerű dolog. Kézitáskámban meleg ruhák.

A hongkongi 35 fok után Wellington napos -szellős 10 fokkal várt.

No most kissé hűtlen lettem a naplóhoz. Annyi minden történt annyi képpel meséltem el a történéseket, hogy ide már nem jutottam. Most egy gyors összefoglaló, mert augusztusra már itt nincs netem és 2-án elindulok visszafelé.

Szóval. Volt Balaton, szép idővel, meleggel, napfénnyel. Aztán fent is Pesten, egészen pontosan Budán. Kellemes napok, igaz, esősek is. Találkozások barátokkal és ismerősökkel.

Ezután haza Ózdra és megérkezett az esős időszak. Közben azért találkoztam itt is ezzel-azzal, és sokat együtt  a családdal. Sütés-főzés-séták és együttlétek.

Most pedig már az utolsó napok…Petimnek tegnap volt a születésnapja. Sajnos nem együtt ünnepeltünk. Hála Istennek most kint dolgozik Hollandiában! Remélem sokáig sikeres lesz és hosszú távon tud megmaradni…kapcsolatokat kiépíteni.

Anyunak itt fáj-ott fáj pár napja, nagyon nehezek ezek az utolsó napok. Sajnos nem tudok rajta segíteni, úgy tűnik, hogy az orvos sem…igaz jelenleg nem is akar elmenni…Nehéz eset.

Holnap itthon, mindenfélét bevásároltam a közös ebédhez, aztán elkezdek majd  pakolni is. Minden eltervezettet beszereztem, megvettem.

Kedden Misi fog várni Pesten, kis tracsi-locsi-fecsi és elröppenek. Itt is elköszönök…talán Hongkongból jelentkezem.

Most már július közepe. Itthon telnek a napok. Kirándulás és kellemetlen betegség is.. Kellemetlen anyunak, merthogy meg-, vagy fel-fázhatott, igy ma az orvosnál is jártunk. Reméljük a gyógyszer hamar használni fog…

Jártam hétfőn Szilvásváradon Marikáéknál. Ott a kis vonattal kimentünk a Nagyrétig, majd kényelmesen lesétáltunk végig a Szalajka völgyön. Hazaindulásom előtt még kis szalonnasütésre is volt idő.

István, Marika, a kicsi Aliz...sajnos Bálint már a szobából nem akart kijönni..

Holnap  Pestre utazom, majd megnézzük a „hullámzó Balatont”.  Ezért aztán ismét pár napig csöndben leszek. Addig míg nem jövök legyenek szép napjaid!

Eddig ebben a hónapban nem írtam. Nem lettem hűtlen a naplóhoz, de annyira nem történt semmi, illetve annyi történt, hogy nem jutottam ide.

Ezek a napok Ózd-Arló között ingázva teltek. Ezért nem rengettem meg a világot. Illetve, ami eseményeken részt vettem, azokat mindig megjelenítettem a fotóalbumban a Facebook-on. Amit meg tudok mutatni képekben, arról nehéz „ódákat” írni…

Azért volt pár kedves esemény.

Pirikével (régen volt szomszédom) sokat beszélgettem és megkaptam egy újabb könyvét, melyet rövid idő alatt el is olvastam. Mindenkinek ajánlom, érdekes.  Orbán Piroska: Vörös & Tulipán.

Marika Szilvásról meglátogatott gyönyörű kislányával.   Zsuzsa is kapott kis félkészítést számítógép használatra…

Közben persze a Suvadás egész hetes rendezvénye, ahol találkoztam sok-sok régi és új ismerőssel.  Szombaton Piac nap és Tibi és az Alapítvány egy napos rendezvénye a Civil Ház előtt.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a borongós napok után végre hétvégére (kánikulai) meleg és napsütés! Amit nagyon vártam elkészült az új szemüvegem és péntekre „kinőtt” a fogam is. Szóval volt sok öröm…

Egy hét mely minden különösebb történés nélkül lazán elfolyt. A napok peregnek, bár néha eszembe jutott, hogy jéééééé még mindig milyen sok idő telik el addig, hogy újra otthon legyek.

Mi is történt mégis? Főztem, sütöttem (no nem kell megijedni, nem süteményt). Együtt voltam a családdal. Hol Arlón, hol itt Ózdon.

Jártam a fogorvosnál is. A váratlan gond meggyógyult így neki lehetett kezdeni a fogcsinálásnak. Most jöhetnek a pépes napok…és egyelőre nem mosolygok tele szájjal sem. Sétáltunk anyuval és beszélgetünk sokat…

Fényképeket is készítek. Cél a szülővárosom bemutatása, ezért szép képeket keresek. Persze, sokan gondolják, hogy azért nem minden rózsaszín ebben a városban. Ez így is van, nem lehet letagadni. DE a csúnyaságát annyiszor mutatja a Tv, fotózzák azok, akik a nyomort szeretik láttatni…de hogy a szépség közben miért vész el megmagyarázhatatlan. Ezért én csak a szépségre hegyezem a gépem…, csak arra koncentrálok. Az album folyamatosan bővül, ezért érdemes be-bekukkantani!

A levegő lehűlt, esős napok járnak...de nincs hideg, langyos eső esett tegnap, melyben egy nagy séta is kellemes volt! Igaz, esőben nem fotózok...attól jobban féltem a masinát :-)

...és akkor kezdődik már július.

23. csütörtök

Itthon, Ózdon. Kora reggeli fényben még leszaladtam a kis templomot kívülről is megörökíteni, így aztán teljes lett a sorozat.

Ezután bementem a városba, séta oda és vissza. Mivel nagyon is meleg volt, utána már jólesett a lakás hűvöse.

24. péntek

A reggel gyors bevásárlás, majd irány a fogdoki. Javulás állandósult és jövő héten nekiugrunk a tervezettnek. Jöhet a csináltatás.

Utána Arló következett és ott előbb ebédfőzés, majd ebéd után a megérdemelt séta…és haza. Sajnos rossz hir is érkezett. Petim visszaúton van, Hollandiában munka helyett egy átveréssel lett gazdagabb.

Este ismét Ózd.

25. szombat

Ez a piaci nap, s nekem is ez volt a cél. Séta oda, majd ott vettem sajtot, pár zöldséget, és találkozás ismerősökkel. Hazaérve kis lazítás, majd Nárcisszal mentünk Kissikátorba. Emlékeim szerint nem jártam a faluban ezelőtt.  Itt most gombafőző verseny ( és falunap?)  volt. Mivel Nárcisz nem ehet gombát, én sem tettem, nem csak szolidaritás, valahogy nem kívántam.

Nagyon sok ózdi kijött erre a rendezvényre. Érdekes volt sokukkal találkozni. A tűzoltókocsi kosaras látrája engem is a magasba repitett.

Körbefotózhattam a kis települést madártávlatból. Elmentünk a kicsi körtemplomhoz is. Fantasztikus kincs ez a templomocska. Jellemző, hogy itt éltem, de sosem hallottam róla.  

Eztán egy finom gulyáslevessel vendégeltek meg minket. Tényleg finom volt és nagyon jól is esett.

Hazaérve még Nárciszékhoz felmentem. Megnéztem a házi sünijüket is.

Itthon pedig a képeket szedtem ráncba.

22. szerda

Petim útnak indult Hollandiába. Remélem, hogy szerencsével járnak és minden jól alakul a jövőben. Munka lesz és fizetés is...

Itthoni dolgok után jöhetett a folytatás. Néhány elintézni való, kis séta, nézelődés. Beszélgetés ismerősökkel. Sikerült Francikának a kért krémet nagyon kedvező áron megvenni. Magunknak is megvettem a konyhaszekrényre a fogantyúkat. Séta a „faluból” haza és persze közben pár fotó.  Képek a város szépségeiről...

Ebéd már itthon, lazitás a kora délutáni melegben a hűvös lakásban. Kora este pedig a csónakázó tónál tettem egy sétát:

majd bekukkantottam a közeli kis templomba is. Egy régi ismerős nagyon lelkesen eligazitott. Az újonnan kapott régi és  a padláson talált antik „kincsekre” is felhivta a figyelmem.  Mindent körbemutatott, magyarázott és én pedig fotózhattam.

Ezzel aztán a napnak is vége…este már csak itthon a megszokott módon telt.

Körbesétáltam a tavat! Csend, nyugalom, békesség:

20. hétfő

A délelőtt  eleje itthon. Kis vásárlás, kis ez-az, majd anyuval útra keltünk. Irány a belváros. Kis mozizás üzletekben. Aminek örültem,  hogy sikerült venni két szandált is neki, mert már a régiek nem igazán feleltek meg a célnak. Egy világos és egy fekete is a szatyorba került. Majd még ezt-azt megláttunk… Aztán a közelünkben levő üzletet sem lehetett kihagyni…

A végén „karácsonyfának” felszerelve alig bírtam a csomagokat. Pont az i-re egy nagyon nagy  dinnyének a negyede volt. Szerencse, hogy akkor már nem jártunk messze az otthontól.

Ebéd után én még elmentem a postára, beszéltem egy ismerőssel…majd kivittük anyut Arlóba.

Ott kis időtöltés, de eléggé lehűlt a levegő. Mehettünk a fogdokihoz. Kicsit jobb híreket mondott. Legközelebb pénteken kell menjek.

Hazaérve Petim jött át beszélgetni. ..és ennek a napnak is vége van.

18. Szombat

Piac nap és természetesen piacra is mentem. Séta odáig…majd megvettem Zsuzsinak az anyagot, onnan fel Ferihez majd vissza a piacra nézelődni. A fekete felhők ellenben erőteljesen ijesztgettek, ezért bevásároltam, majd buszra várva ismerősökkel beszélgettem.

Hazaérve jöhetett az ebéd, majd szieszta és jött Nárcisz hivása, hogy nem akarok-e szalonnát sütni velük. Sütni nem, de csepegtetett kenyeret enni igen…

Zoltán szüleinél minden a helyén volt, kellemes kert, sütögetére tervezett tűzhely és minden finomság. Ettünk, ittunk is egri bort..és aztán még sötétedés előtt haza is jöttünk.

19. Vasárnap

Arló volt a cél, s ettől a reggeli felhők sem tántoritottak el. Már elég korán kiértünk. Az ebédet felvállaltam, anyu a kertben kapirgált, Feri az „űj” fűrészével dolgozott…De azért sétára is maradt idő. Sőt pár képet a kertről is készitettem.

Egész nap kicsit borongós, az előző napokhoz képest hűvösebb idő volt, de nem esett.

Még egy kis gyikocska is látogatóban járt nálunk, Feri fedezte fel:

Hazaérve még előbb a temetőbe is vittünk ki friss virágot. Ezután már itthon, internet, Tv..és a megszokott semmittevés.

 16. csütörtök

Ismét kellemes meleg, korai pirkadat és ezért korai kelés. 5 óra körül kipattan a szemem, a világos, a madarak, az induló autók hangja sem hagy alaudni.

Azért nem érzem magam fáradtnak, igaz, hogy este sokkal korábban kezd leragadni a szemem.

Délelőtt séta be a „bel”városba, ott ügyintézés, nézelődés és ismerősökkel beszélgetés. Ezt a haza-séta követte. Hazaérve ebéd és szieszta és lazítás, amolyan nyaralós semmittevés.

17. péntek

Anyu otthon maradt, mi Ferivel mentünk. Reggel a fogdoki felé haladva egy gólyafészket láttunk. Benne már kis gólyák, de a papa-mama mellett őket nem sikerült megörökíteni.

Visszafelé megálltunk Arlóban. Itt is maradtunk egészen délután 5-ig. Előbb elsétáltam a tó végéig és vissza. Készült pár szép kép. Majd ebédeltünk és”semmit tettünk”. Igaz, hogy a felhők kicsit ijesztgettek, még távoli dörgést is hallottunk. Picit pötyögött az eső, de végül nem lett belőle nagy locsolás.

A cicák is elnyúlva hevertek a kertben…de simogatásba még nem mennek bele. Ahogy közeledünk, már szaladnak is el...

Hazaérve, mikor lement a nap még anyut elcsaltam egy sétára, fagyizásra és már csak itthon maradunk.

15. szerda

Reggel elmentem a gyógyszertárba, megérdeklődni amivel megbíztak. Hazafelé csirkemájat vettem ebédnekvalót…

Peti megérkezett a kimosott függönyökkel és feltettük őket.. Jöhetett a főzés, Kis leveske amolyan gulyás jelleggel, dinsztelt máj kukoricás rizs.

Ebédre megérkezett Feri , Peti, befutott Tibi is. Aztán már csak Ferivel mentünk a fogdokihoz. Kis kezelés és visszafelé bementünk Arlóba.

Kellemes meleg, cicatetetés, ernyő alatt ücsörgés, majd haza. Sajnos sok kóbor-vadon született cica van a környéken. Szépek, de rettenetesen félnek. …és ugy-e nincsenek ivartalanítva és nem kapnak oltást sem. Megfogni sem lehet őket.

Már csak itthon jöttem rá, hogy nem is fotóztam…és a nap eltelt. Sajna korán álmosodok…és korán ébredek.

14. kedd

Ma volt a fogorvos első napja. Korán kiértünk Borsodnádasdra Ferivel, még egy kis sétát is tettem a templom körül. A doki megnézett és értetlenül nézelődött a számban.

Az indulás óta kellemetlen valami ugyan már nem kellemetlen annyira (múlóban?),  de ott van a fájás szemfogamnál… Mivel a röntgen sem mutatott foggyökér gyulladást, nem tudni, hogy ez mi. Mindenesetre fel lett dobva, hogy talán meg kell műteni…de előbb még pár kezelés, hátha elmúlik. Szóval nincs nyugalom és békesség a számban. …és ez erős kihatással van a gyomromra is. Mindenesetre igyekszem türelmesnek lenni.

Fogdoki után kimentünk Arlóba. Itt szép napsütés, kellemes meleg…kis séta a tópartra, a strandra. Nagy a készülődés a Suvadásra.

Ebéd, pihenés, beszélgetés, majd mivel erőteljes fekete felhők közeledtek, úgy döntöttünk Ferivel, hogy hazajövünk. Anyu maradt… ez jó is volt, igy nem zavart abban, hogy Petivel leszedtük otthon a szobai függönyöket, én pedig még  ablakot tisztitottam.  Holnap  Peti majd visszateszi a függönyöket, s mire anyu is hazajön, már minden a helyén lesz…

13. hétfő

Pünkösd, munkaszüneti nap, vagyis semmi nincs nyitva és kihalt a város is. Nem mentem ki Arlóba, a Hirmondóval, képekkel kell foglalkozzak. Mellette kimostam az eddigi cuccaim. Délben Petivel elmentünk pizzát enni és sörözni. A pohárka magyar sör most is „megártott”. Hazaérve leheveredtem a Tv elé és jót szunyókáltam.

Most folytatom a munkát…és élvezem a kellemes időt.

10. Péntek

Reggel Pestre indultam. Az út sima, az érkezés jó és az idő pompás volt. Megérkeztem a Várba, ott a Magyar Kultúra Alapítvány (melyet éppen megszüntettek) fenntartása alatt működtetett szállodában elfoglaltam a helyem és kimentem sétálni, vásárolni pár dolgot, hogy legyen a szobámban a hűtőben.

Délután pedig érkeztek a vendégeim. Előbb Judit és Zsuzsi, volt osztálytársaim. Judit, aki januárban volt nálunk, Zsuzsi meg talán egyszer fog jönni…Aztán megérkezett Márta, akinek a kávé mellé kapott cukros zacskókat szoktam gyűjteni. Rövid idő múlva újabb vendég Eszter, aki majd novemberben jön és eljött a két utastársa is, akik elkisérik őt hozzánk.. Lassan elszállingóztak a korábban érkezők, majd én is mentem intézni a kép ki-vetitést.

Ekkor még befutott Erika és Béla és nagy meglepetésre egy szép tortát kaptam tőlük. Erika nekem sütötte, nem habos, nem krémes …de mint aztán este kiderült NAGYON FINOM, ribizlis volt. Sajnos sok idő beszélgetésre nem jutott.

Aztán elkezdődött a műsor. Minden a Világtalálkozó körül forgott. Én kicsit kilógtam rendhagyó bemutatómmal…vagyis megmutattam a Kormányzó Házát. Azt a helyet, mely csak kevés turistának adatik meg, hogy pont akkor legyen a városban, amikor ez megtekinthető.

A program végén még sok locsi-fecsi…kis koccintások ismerkedések. Ezután egy újságírót nem lehetett elhessegetni…és készült egy riport a Kapu-nak. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

A nap zárásaként pedig visszavonulva a szomszédék szobájába Hódi Margitkánál (akivel jó volt személyesen is megismerkedni). Beszélgettünk Tankáékkal és ünnepeltük magunkat. Margit nap és a szülinap…A kolbász, szalonna és sonka utánra nagyon jól jött a torta is! éjfélig tartott a nagy világmegváltás.

Másnap reggel korai séta a várban, kihasználva a szép fényeket és a turistamentes utcákat. 10-kor pedig Panoramios „lányokkal” találkoztam. Ekkor közös séta, de bizony ez a sok turistakerülgetéssel is együtt járt. Meleg, tömeg…és hamarosan visszavonultunk a HÁZ-ba, ahol a gyönyörűen felújított folyosókat-lépcsőket fotózhatták, a hűvös hallban  pedig kényelmesen beszélgethettünk! Miután elváltunk  Szilvikével volt „randim”. Együtt mentünk ebédelni, kicsit beszélgetni. Ezután úgy döntöttem, hogy ismét sétára indulok. Előbb át Pestre, a Margit hidtól végig a parton az Erzsébet hidig sétáltam és természetesen fotóztam.

Vissza a szállóba, vacsora, kis pihi…majd sötétedéskor még elmentem a várfalra néhány esti képért. Utána jöhetett a megérdemelt pihenés.

Vasárnapot is a teljes lazitásnak szenteltem, mivel elmaradt a tervezett találkozó. Persze nem búslakodtam. Élveztem a vári hangulatot, még a pünkösdi misére is bementem a Mátyás templomba. Könnyű ebéd és kis szieszta – egy filmet néztem a Tv-ben és hűsöltem a szobában. Aztán a város felé vettem az utam. Kávézás már Pesten és irány a buszpályaudvar, hogy hazajöjjek.  Jó tempóban jöttünk, nyugodt sofőrrel,  s a forgalom sem volt nagy, pontosan, korán hazaértem. Még átjött Peti és beszélgettünk.

09. 06. 2011.

A nap főzésről, családi ebédről szólt. Ezért délelőtt főztem. Ebédre tejszines gomba készült és pulykából finom pörkölt. Anyu, Feri, Petim köszöntöttek és együtt laktunk jól.

Délután anyut elcsaltam egy sétára a tóhoz, majd fagyiztunk együtt.

Aztán Petivel is "fotózkodtunk" kicsit.

Este már a készülődés...most még ezt megirom és hamarosan buszra ülök. Panoráma Világklub és találkozó Budapesten sok-mindenkivel.

08. szerda

Délelőtt itthon. Kis főzés, csak egyszerű-nagyszerű. Közben Petim jóvoltából gyógyult a számítógép mikrofonja, mami csapja…. Ebéd után irány Arló:

csak egy kis körülnézés, cica etetés, majd vissza a városba.

Vettem anyunak egy új egyszerű TV-t, mert a régi már bizony élvezhetetlen volt (számomra) és csak neki is rontja tovább a szemét, ha marad, de nem marad...lecseréltük!

Hazafelé még bevásárlás a holnapi ebédhez, kicsi gomba és pulyka is került a kosárba s valamit majd összehozok belőle.

Hazaérve aztán Tv beállítás, mely mindannyiunkon kifogott (Feri, Tibi, én), de jött a mester Peti és percek alatt megoldotta a dolgot.

Aztán még felmentem sógornőmhöz kicsit beszélgetni…folytatás már itthon  s ez a nap is eltelt.

06. hétfő

Ez a nap az első nagy sétával kezdődik. Igaz busszal bementem a város másik „végéig”, majd a Petőfi tértől kezdtem el hazasétálni.

Itt előbb a könyvtárba mentem be, ahol megtudtam, hogy Adél ezen a napon  lesz délután.

Aztán a Széchenyi iskolában Zsókát látogattam meg, majd megnéztem, a nagytemplomot. Igaz, nem volt nyitva…mert nem tudják őrizni, de egy kedves hölgy kérésemre kinyitotta.

Csodaszépen van karban tartva, felújitva…gyönyörű!!! 

Innen séta hazáig kis nézelődéssel. Ebéd után aztán kicsi fiam látogatása, kis beszélgetés, majd irány a könyvtár. Kálnay Adél irónő, kedves volt barátnőm, osztálytársam, iró olvasó találkozója. Sajnos itt is elég kevés volt az érdeklődő…szomorú ezt tapasztalni.Azt ellenben jó volt hallani, hogy Adél munkái érettségi tételek voltak Dunaújvárosban, ahol évtizedek óta él és alkot.

Mindenesetre akik ott voltak, remekül érezték magukat és Adél új könyve "HAMVADÓIDŐ" nagyon hangulatos, pergő stilusával lebilincseli az olvasót.

Innen még nem jöttem haza, hanem elsétáltam az Olvasóba, ahová Nárcisz barátnőm hivott meg egy műsorra. Szerencsém volt, mert a találkozó idején vihar, nagy eső, még is volt, de mire a sétára került a sor elmúlt.

Korán érkeztem, ezért előbb a kórus próbáját hallgattam szombati koncertjükre készültek, majd az emeleten megnézhettem a Kunt Ernő kiállitást és a gyerekmunkákból készült kiállitást. Ezzel aztán el is múlt az idő, Nárcisz is megérkezett, az előadás is elkezdődött.

Vicces fiúk, egyenként a színpadon. A humor többsége ellenben a trágárságra és a nemiségre épült…nekem ez kevésbé tetszett. Ezért aztán én nem tudtam mindenen nevetni…

Mindenesetre sok ismerőssel is találkoztam…

07. kedd

Ma körülnéztem a közeli üzletekben, felvállaltam az ebédkészítést és persze közben  anyuval beszélgettem… Ebéd után régi főnökömet, kedves igazgatónőt, Böbét kerestem fel. Elbeszélgettünk, meséltem és kicsit ő is. Nosztalgiáztunk is...Tőle aztán hazasétáltam, ismét keresztül a városon.

A fotókat ebben az albumban kötöm csokorba. Itt megnézhetitek a város szépségét...a csúnyaságát nem mutogatom, azzal gyakran lehet találkozni mindenféle sajtóban ...

05. 06. Vasárnap

Az éjjel még felébredtem, de aztán szerencsére visszaaludtam… Feri jött reggel és mentünk Arlóba. Kipakolás, lecuccolás és megérkezett Tibi is Katicával.

Mikor túlestünk az ajándékok kiosztásán sajnos egyre feketébb felhők érkeztek, nagy zivatar befutott. A teraszra menekültünk, majd jöhetett az ebéd..és jöhetett a közös fotó a családról. 

Ekkor a jégeső is megérkezett,

szép nagy borsó szemek estek, aztán már csak eső. Kicsit még TV-t néztünk, majd hazajöttünk.

Megérkeztünk és nemsokára befutott Nárcisz a kis Mátéval, aki bizony szép nagy fiú lett. Elbeszélgettünk, majd mikor elmentek még felhivott, hogy menjünk holnap színházba . Majd kiderül, hogy mi is az a DUMASZINHÁZ.

Tudtam George-dzsal beszélni lefekvés előtt. Igy most elteszem magam holnapra.

04. szombat

Ha szombat akkor piac nap…ez már tudott dolog, s erre is készültem. No, azért arra nem, hogy 2 órakor felébredek és nem is tudok elaludni…Még szerencse, hogy itt a gép, lehetett írni, olvasni és kicsit nézelődni.  

Reggel aztán sikerült George-t is elcsipni, majd irány a BELváros. Először Feri tesómat kerestem meg, majd csitt-csatt :

Hihetetlen, de ismét  egy új szupermarket nőtt ki a város közepén. Igaz, még nem nyitott ki,de már hamarosan…Honnan van? lesz? a vásárló?  Aztán jöhetett a séta a piacon, pár apróság „kihagyhatatlan” megvásárlása…majd JUHSAJT JUHTÚRÓ!!! ..és kedves figyelmes eladó, termékei remekek és én sem hagyhattam ki sem a kóstolást, sem a vásárlást!

Vettem még szép virágot,  délutánra a temető is célbavéve…

Hazasétáltam, pihegtem is a nagy melegben.. 30-35? fok… napon még több. Majd jött az üzenet Tibitől, hogy az ÓZDI Napok zárórendezvényén Katica is táncolni fog. Ebéd – juhtúrós sztrapacska – után kis pihenés és mentünk az Ifjúsági Parkba. Kedves táncos gyerekek, néptánc, modern és balett is a palettán.

Majd mikor jött a bumm-bumm…azt már kihagytuk. Hazasétáltunk, majd kimentünk a temetőbe.  Visszaérve még kis locsi-fecsi-tracsi…és megbeszéltünk, hogy holnap Arlóba megyünk.

Június 2. Csütörtök 

A reggeli után pedig késéssel érkezés Londonba. Itt ismét egy teljes káosz. Még az átszálló utasokat is megállitották újabb átvilágitásra, számitógép ki, óra le, tapizós motozás, cipőlehúzással…San Francisco-ban sem tapogattak ennyire végig mint most. Tiszta cirkusz, mert az USA-ból történt elutazás előtt már ugyanezt megejtették, mire gondolnak, nem értem…

Mondtam is a légikisasszonynak, (aki utolsóként velem zárta az utaslistát, már majdnem lemaradtam!!!), hogy mit gondolnak, az angyalok adtak nekem bombát, vagy narkót a repülés során?  

No a lényeg, gépre kerültem…egy szendvicset is kaptam és irány Budapest. Megérkezés természetesen ismét késéssel, igy már izgulhattam, hogy elérem-e az ózdi buszt. Az izgalmat tetézte, hogy a csomagom csaknem és nem akart megérkezni. Nagyon hosszú várakozás és várás…és a csomag sehol…Kiderült a reklamációs pultnál aztán, hogy bizony az Londonban maradt. Jajj nekem… Utánam küldik, ha megérkezik. Jegyzőkönyv felvétel…és reménykedek.  

Irány a Népstadion. Taxisom nem sok jóval biztatott, mondván NEM BIZTOS, hogy elérem a 7 órás buszt…lehetetlen a forgalom miatt, de a végén mégis szerencsém volt. Elértem. A buszon még egy telefont is kaptam kölcsönbe, igy tudtam Ferit hivni. Ő aztán várt, elhozott anyuhoz. Este még sokáig beszélgettünk. Éjfélkor pedig jóéjt kivánva lefeküdtem. Sikerült majdnem 8-ig aludni, eddig nem is éreztem az út során az átállás nehézségeit. 

Június 3. Péntek  

Még szerencse, hogy legutóbb hagytam itt pár dolgot. Igy van mit felvenni. Csak szandál –papucs hiányát érzem…de legalább a San Franciscoban vásárolt sportcipőt tudom váltani.

Ma kis séta délelőtt, és internetet kapcsolattartást intéztem. 2 hónapra megrendeltem…nem kell akkor senkihez sem menni-vinni a gépet, a lakásban lesz.  

Nagy meglepetésemre kora délutánra minden sikerrel járt. Megérkezett a bőrönd, beszerelték az internetet, és mindezek után még a fodrászhoz is eljutottam…

Igaz, közben esett az eső is, de kellemes meleg van még most este is és most itt is utolérem magam…

Szép napot mindenkinek!

1. június szerda 

Reggeli ébredéskor még azt terveztem, hogy indulás előtt elmegyek egy hajóútra az öbölben.

Mire felöltöztem, megreggeliztem és elindultam sajna beborult. Alig értem két sarokkal lejjebb, már ömlött az eső. Program törölve….vettem egy hamburgert és visszatérve a hotelszobába megettem, majd utána összepakoltam a bőröndöm, és abban reménykedtem, hogy még egyet sétálhatok,..

Szerencsére igy is lett. Még a nap is ki-kisütött.. Szóval séta. Nagy meglepetésre láttam, hogy a cable car nem üzemel…mert a nagy eső miatt a sineken állt a víz. Legalább ennek örülhettem, hogy tegnap én sokat utaztam vele…

Aztán betévedtem egy galériába! Fantasztikus képek, Weinstein galéria,  pompásan modern!! Picasso és Chagall…meg mások – érdekesek – modernek. Az igazgatóval is megismerkedve még Gabrielt is figyelmébe ajánlottam. Kedves, szimpi úriember volt Mr. Michael Golden…mondhatnám aranyember…hihi, no azért nem kell semmit félreérteni, kb 4-5 percig beszélgettünk.  Képeket majd albumba teszem..igaz, őt nem fotóztam le, csak a képeket. Ha kiváncsi vagy, itt megnézheted: www.weinstein.com 

Visszatérve a szállodába még egy kis pihenés, majd kijelentkezés és várakozás… Már nincs kedvem a környéket járni, messzebbre meg nem mehetek…csomagok a hallban. Szóval várok. Közben irok és olvasok.  

Ez az utolsó bejelentkezés San Franciscoból…

31. kedd 

Ez a nap már egyedül telt. Ildikóék dolgoztak, mást pedig nem kértem meg...csavarogni akartam. Megállni ott, ahol nekem van kedvem...és leszállni-felülni erre-arra. A terveimet keresztülhúzta az eső...mert ugyan elindultam, a hajókázásról lemondtam. Borús-hideg-esik...minek menjek a szigetre, minden csöpög és a képek fekete-fehérek, már ha egyáltalán elő merem venni a kamerát.

Vettem egy napijegyet. Ez jó, mert $13-ért keresztbe-kasul utazhatok...Meg is tettem. Cable car-ral indultam és előbb lementem a partra a Pier 39-hez. Itt kicsit nézelődtem az „üzletekben”, bemenekülve, mikor zuhogásra váltott.

A fókáknál akiknek több stégjük is van. Aztán elmentem villamossal a másik végére ennek a partrésznek, ahol a kicsi és nagy hajókat és a régi hajó-lakásokat néztem meg. Igazán érdekes volt.

Az eső hol elállt, hol buborékosan esett...

Ismét Cable és most másik vonalon visszafelé. Majd ebéd és egy újabb utazás. Most le-leszáltam a járműről és pár fénykép után mentem tovább, vagy sétáltam. A Lombard Streetről lentről mentem fel a Kanyargós utcán. Elárulom, mire felértem minden kigombolhatót kigomboltam magamon....Fantasztikus utca, gyönyörűen gondozott virágoskertekkel..Egy jelképe is SF-nek. Azért magamban megállapitottam, hogy bár csodás, de nem laknék ott semmi pénzért! Olyan meredek, hogy a rövid szakaszon több kanyart is beiktattak...valójában folyamatos kanyarodásban kell lennie az autósnak. Hol jobbra-hol meg balra...

 Innen sétáltam, majd ismét járműre ültem és elmentem a Cable Car múzeumig. Érdekes volt.

Mig bent voltam elállt az eső ezért végigsétáltam a kinai negyeden

a banknegyeden és eljutottam az állomáshoz is.Visszakanyarodva a hotel felé a „sima” villamost is kipróbáltam. A nap során készült tübb, mint 400 fotó.

Sikeresen tudtam beszélni George-dzsal is. Vacsorára elmentem és megkóstoltam az amerikai hamburgert. Igaz, nem a „mekiben”...de amit ettem, nagyon finom és nagy volt bőven elegendőnek bizonyult!

Már kora este „buli” volt az utcában.

igy egy percre sem jutott eszembe, hogy talán még sétáljak...pedig ekkorra kisütött a nap és szivesen megnéztem volna mégegyszer a parton a naplementét....de hát ez a következménye annak (is), hogy egyedül utazik az ember...