Hétfő , ünnepnap ezért Ildikó és Gyuri nem dolgozik. Elvállalták, hogy megmutatják a várost, elvisznek olyan helyekre, ahol nem-vagy nehezen megoldható egyedül. 11-re értem jöttek. Velük volt Ildikó édesapja is, aki már szintén itt él Amerikában.  Mint kiderült, Loncika ragaszkodott egy ebédmeghiváshoz, igy aztán először hozzá mentünk. Pezsgővel várt minket...

... és aztán a finom leves, rántott csirke, kávé és elindultunk.  

Természetesen a Golden Gate hidon is átmentünk,

Mögöttünk a város..és wellingtoni időjárás széllel:

Aztán keresztül-kasul a városon.  Kedves tengerparti sétálóutcákon... művész negyedben, megnéztünk gyönyörű villákat. Elmentünk a kilátóhoz, ahol olyan magasra nőttek már a fák, hogy a telepitett látcsövek csak a fákat nézik...

Aztán jött a Városháza, Operaház, magyar 56-os emlékmű

(igaz, csak rácson keresztül láthattuk a munkaszüneti nap miatt) és még sok-sok minden... majd lassan képekkel megmutatom.

Végül elmentünk vacsorázni a Pier 39-ben levő Baba Gun –ba! A kilátás csodás...

...ráláttunk a börtönszigetre, mesés naplemente és a hid látványa csak tovább emelte a fantasztikus vacsorát. Hatalmas adagokat hoztak. Mi nem is tudtuk megenni ( Ildikónak hazavihető csomag lett belőle). Desszertet is kért Ildikó, de mondtuk, csak egyet, és majd kicsit eszik mindenki belőle, mert tele vagyunk, de kell az emésztéshez egy kis édesség... NO EZ A KICSI akkora volt, hogy négyen nem tudtuk megenni!!!! Finom volt, de egy kisebb torta méretű parfé.

Innen aztán már hazahoztak, elbúcsúztunk ... de úgy gondolom, hogy ez a kellemes új ismeretség ezzel nem fejeződött be. Következhetett a zuhany és az ágy...

Május 29.

Elindultam Wellingtonból. Igen. Vasárnap du. 3 órakor felszállt a repülőgép gyönyörű napsütésben.

Érkezés pontosan Aucklandba, majd át a nemzetközi reptérre. Ott beszállás,majd valami oknál fogva várakozás és bő félórás késéssel 18:30 után indultunk.

Nagyon nem kényeztettek el a gépen. Azért nem éheztem, ettem-ittam és még sikerült kicsit szunyókálni is.

 A reggeli után aztán kicsi késéssel megérkezdünk San Francisco-ba. Vasárnap délelőtt 10:30-kor. NEM TÉVDÉS! Visszafelé jöttem az időben!

Zökkenőmentes érkezés, „rabositás”...újlenyomat, szemfenékvizsgálat és minden fennakadás nélkül VESZÉLYTELENNEK nyilvánittattam. Beléptem életemben először USA területére.

Ahogy kiléptem már szemben is találtam magam egy papirlapot tartó úriemberrel. Ahogy előre megbeszéltük, Ildikó férje Gyuri várt. Nagy örömömre bevállt a jóslatom és Ildikó elveszettnek hitt bőröndje is megkerült és szépen ott várt Gyuri mellett.

Innen aztán egyenesen a Bencések által fenntartott iskolába, a  Woodside Priori Schoolba mentünk. Az autóút  mintegy háromnegyed órát tartott. Ez nagy területen iskolát, kollégiumot, monostort és mindenféle közösségi épuleteket is magába foglaló elit magániskola. A környezete csodás, hatalmas fákkal domboldalban...amolyan új-zélandias...

A templomba mentünk egyenesen, igy a mise végére pont megérkeztünk. Az atya nagyon kedvesen fogadott, a jelenlevő  magyarok is.

Vendéglátóim, akik ide meghivtak, Ildikó és Gyuri:

A résztvevők a templom után közös ebéden vettek részt, majd kis beszélgetés után átmentünk a kis koncertterembe, ahol egy erdélyi származású, éppen Amerikában oktató zongoramúvész Gabos Judit koncertjét hallgattuk meg.  

Judit betegen  (a szeles-hideg SF-ban előtte napokban megfázott) csodás koncertet adott, melyet aztán beszélgetés követett.

Végül egy taxit hivtunk, mert megijedve a forgalomtól Loncika nem vállalkozott a hotelig fuvarozni. A távolság már nem volt nagy, a taxi nem vészes...megérkeztem a Metropolis-ba .

Kipakolás-lazitás után kicsit a környéket felfedeztem, )első 4 kép) aztán vacsorát vettem...majd forró zuhany  és ágy. A hotelszoba tiszta, nincs benne sem csótány sem poloska...de azért nem fogom ajánlani senkinek...elsősorban a környéke miatt. Egyedül sötétedés után már nem sétálgatok...

Szerda előbb megebédeltünk a közeli étteremben ...Kirúgtunk a hámból, így leettük a második bónuszjegyünket. Délután elmentünk fotózni. George „erősítésnek" kellett, mert 35 embert irányítani-sorba és „helyre rakni” határozott angol tudás kell. Jó is volt hogy jött... Több szem többet lát. A fotózás sikerült, mindenki képbe került:

és Andy még engem is lefotózott.

Hazafelé vettünk tablettát és bolhairtót Coconak.  Este még megcsináltuk a DVD-t a (hétfő-kedd) konferencia fotókról is, aztán már csak könnyű vacsora és vége a napnak.

26. Csütörtökön vittem a DVD-t az NZ önkéntesek irodájába, de meglepetésre nem volt bent senki (igaz még a tanfolyamok-továbbképzések folytatódnak a városban) valahol úton lehettek. Még kétszer visszamentem, majd otthagytam a névjegyem azzal, hogy HOLNAP ismét jövök.

Ezután meglátogattam Alant a galériában, de nem tudtunk időpontot egyeztetni már az elutazás előtti fotózásra, így majd mással kell megoldja...

Innen Gabriel következett. Szorgosan dolgozik, ismét elkészült egy képpel.

1-kor pedig George-dzsal volt randim az üzletben., ahol a képeket nyomtattatom. Mivel rendszeres visszajáró vendég vagyok, így jelentős kedvezményt kaptam...Persze most nem én, hanem a VNZ társaság jár majd jól. (ezt fizetik)  

Innen aztán kivittük Bandinak az otthonba a kis TV-t. Sajna nem túl jól volt....nem is ébresztettük fel. Mivel Franciskát sem találtuk otthon, jöttünk haza.

 
27. Péntek

Reggel előbb elvittem a DVD-t. Tim ott volt, és meglepetésemre még egy benzin $20-as ajándékkártyát is kaptam („cserébe” az időmért-munkámért).  Tőle felvittem a tanfolyamosoknak a fotókat.

Onnan egyenesen haza, majd már George-dzsal együtt mentünk sétálni és egy kis USA pénzt venni, hogy majd érkezéskor ne azzal kelljen vacakoljak.  

Hazaérve pedig a kertbe vetettem magam. Megmetszettem a rózsákat. Mivel már nem sok minden volt rajtuk egyébként sem, téli álomra metszettem őket. Itt ugyan július közepét tartják a legideálisabb időnek rózsametszésre. No, de akkor nem leszek itt, aug. közepe pedig már túl késő lenne.  Szóval nekiestem...még pár gaztól-levéltől is megszabadítottam a kertet. Aztán George kapott „eligazítást” viráglocsolásról. Locsolni az üvegházban és a házban kell, igaz, hogy télen szerencsére hetente egyszer elegendő...

Jöhetett a megérdemelt vacsora...

Május 20-után

Hát igen, nem lehet unatkozni. Különösen akkor nem, ha az ember lánya nem bújuk el a feladatok-kérések „kihívások” elől. Hogyan  és mi is  történt? 

Vasárnap Fészeknap. Ezért már főzni szombaton elkezdtünk. A marhapörkölt úgy finom, ha lassan és rotyogva fő...és egy melegítés csak ízesebbé teszi.

Vasárnap Fészek és közös ebéd, feladatok elosztása és kis „búcsúzkodás”. Aztán mert jó idő volt Zsuzsit elkísértem a lányokat megsétáltatni...

 Hétfőn korán kezdődött a nap. 8-ra igértem, hogy a konferencia helyszínén leszek. S a napom egészen este 9-ig ott tartott. Készültek fotók 1., és hogy kicsit előbbre legyek még az este-éjjel az első nap eseményeti csokorba kötöttem.. Alig több mint 400 képet kellett átnézni, megcsinálni. ... A képek még a 2. albumba is kerültek.  Másnap reggel ismét csatasorba léptem. Ez a nap már rövidebb...csak 4:30-ig tartott. Mire haza értem jöhetettt a George által alkotott vacsora. Nagyon jólesett annak ellenére, hogy a konferencia vendégeit igazán nem hagyták éhezni. Voltak finom friss falatok, ebédre meleg étel, gyümölcs és még utoljára jégkrém és torta is...

AZ este aztán ismét a képekről szólt...De a végére értem, remélem, hogy mindenki elégedett lesz az eredménnyel.

Most szerda, pótolom ide is amit kell...és készülök a délutáni fotózásra. Kell majd az állvány is. Sajna a séta úgy néz ki, hogy elmarad...mert eső és szél váltja egymást, illetve néha közös erővel támadnak...brrrr nemszeretem idő. 

Persze most a vulkán kitörést sem szeretem...Ráadásul most nagyon is  feszültté teszi számomra az utazás előtti napokat.

19. csütörtök

A „három grácia” előbb angolra ment együtt, majd az órák után elmentünk a Super Haka –t megnézni. Gyönyörű idő volt, kellemes sétálás a parton és az emberek is gyülekeztek.

A haka is elkezdődött, Stephanie és Shoko is beálllt és én pedig csak fotóztam, de azt szorgosan tettem.  

Hazaérve aztán már csak a szokásos itthoni dolgok következtek. 

20. péntek 

A délelőtti "ez és az" után bementünk a városba, sétáltunk egyet,  majd  a KK Malajsian étteremben vettünk háromfélét és irány Franciska.

Mivel számunkra nyerő volt az elmúlt héten ez az étel, így azt gondoltuk Franciskát is meglepjük vele, megkíméljük a főzéstől és elmegyünk hozzá ebédelni, de visszük az ennivalót. El is mentünk..de még nem volt otthon...vártuk is...

Séta a ház környékén, elmentem a vasúti hídhoz majd a gáton is sétáltam kicsit. Miután eltelt sok idő és Franciska még mindig nem érkezett haza, gondoltuk, valami gondja akadt, nem vártunk tovább. Bementünk Bandihoz a kórházba. Én elköszönni tőle, mert elutazás előtt már nem megyek be még egyszer.

Ott egyszer aztán megpillantottam Franciskát, aki nagyon izgatottan mondja, hogy nem találja az autót. A látogatás végeztével, már Franciskával együtt végigjártuk azt az utcát, amire mondta Franciska, hogy ott hagyta az autót. ...az autó ott nem volt. Így hazavittük, majd együtt megettünk a vitt ételt. Háromféle volt,de nem külön-külön ettük, hanem mindenki mindegyiket megkóstolta! Kicsit beszélgettünk. Igaz, Franciska előbb a rendőrséget is értesítette...

Tőle hazafelé én leléptem George mellől. Gabriel kiállításának vége, egy kis party a Galériában. Itt ismét fotózás és beszélgetés ismerősökkel és ismeretlennel. George pedig közben elment bevásárolni, mert vasárnap Fészek nap.

Hazafelé még a Majestic épületét sikerült a holddal együtt megörökíteni. Mire hazaértem olyan fáradság jött rám, hogy le is feküdtem hamar...

16 . hétfő

Reggel angol, majd séta...lencsevásárlás, itthon pedig munka. Előbb feladtam az ajándékokat az iskoláknak, a gyerekeknek... Aztán kertelés. Kiszedtem a jerusalemi articsókát a kertben, lett úgy 3-4 kiló. Még egy kis „molyolás itt-ott”és már este is.

17. kedd

Reggel már a városba indultam 9-kor . Megbeszélésem volt az új-zélandi önkéntesek vezetőjével Tim Burns úrral. Már levélben megkért és most szóban is egyeztettünk. Május 23- 24 nagy konferenciájuk lesz FONTOS vendégekkel.  Ott kell majd szorgalmasan fotóznom, hogy senki ne maradjon le és ki a megörökítésből..!  Húzós  lesz, mert reggeltől - estig (díszvacsora hétfő este...) észnél kell lenni. Remélem minden jó lesz és a képek is elnyerik a tetszésüket.

Hazaérve itthoni dolgokat tettem rendbe.  Mivel szép idő volt, jöhetett pár mosás, a szélben hamar száradnak! Ebédidőre egy kávé-tea meghívásra Shokot és Stephanie-t vártam. Ezért aztán készült egy kis körözött  és lazacos dip is.  Sajnos Stephanie nem tudott jönni, mert az egyik fia megbetegedett.. Shoko jött és jót beszélgettünk. Végignézte a kertet, üvegházat és kávézás mellett még egy fura téma is előkerült a süllyesztőből: ők a férjével egy évben egyszer tisztítókúrát tartanak és nem esznek 4 napig...és ez még kiegészül beöntéssel is.

Nagyot nevettünk a végén, ő picit szégyenlősen..., hogy mikről is beszélgetünk. Mivel a fia a velünk szemben levő iskolába jár, így tőlünk egyenesen érte ment. Jöhetett nekem kis  tevékenység a házban és ház körül...és mindjárt este is lett...

 18. szerda

 Ma korán főztem - volt itthon vörös és sárga kumara, lett belőle curry, bele egészben főtt tojás.  Aztán az articsókákat mostam-szárítottam...és egy adagból fokhagymás dip-et készítettem. Utána a városba mentem. Koncert a templomban és ezért előtte találkozás Tibivel. Mire  a templomhoz értem Tibi már ott volt, így együtt hallgattuk a koncertet. Nem a művészek zenei tudásával volt a gond, hanem azzal, amit játszottak. Megállapítottuk, hogy nem a mi ízlésünknek való zene. Érdekesnek érdekes, de....mindenesetre megnyugtató volt a dologban, hogy nem fizettük érte. Utána még elkísértem az egyetemre, s mikor megtudtam, hogy a 9. Emeleten a „faházra” néz a szobája, persze nem hagytam ki a fotózás lehetőségét.  

Fényképezésem végére Anita is megérkezett, így róluk is készülhetett egy közös kép. Aranyosak, kedves fiatalok! Csakúgy, mint az az ugandai diák, aki szintén abban a szobában dolgozik.

Tőlük még beugrottam Gabrielhez a műterembe. Ott kicsit beszélgettünk, megörökítettem az éppen készülő képet:

...s igyekeztem haza.

Jöhetett kicsi kert-ház-írás-olvasás és most este,  írok neked is.

14. szombat
 

Reggel már indultam a Pipitea Marae-ba. Itt pár órás program a maori kultúráról. Meglepetésre Atene Andrews ( maori vezető) kedvesen hongival (a jellegzetes maori köszönés, orr és homlok összenyomás)  üdvözölt és "kinevezett ceremónia-fotósnak", amit aztán nagyon komolyan vettem és vettek, mert bizonyos dolgokat csak én fotózhattam!

Ismét - az elmúlt évben is voltam itt- nagyon kellemes időt töltöttem el. Sok-sok kép készült. Megismerkedtem érdekes kedves emberekkel, játszottam gyerekekkel, jóllaktam finom ételekkel. Még  kis műsorral is kedveskedtek nekünk.

Mire hazaértem már késő délután volt, és a hátralévő időben a képeket rendeztem albumba.

 15. vasárnap

 Már éjszaka megérkezett a vihar. Süvített és zuhogott. Délelőtt  még villámlott és dörgött is, ami ritka jelenség itt. Egész délelőtt ÖMLÖTT aztán, és  nem is mertem gondolni arra, hogy bárhová is megyek aznap. Persze nem bántam nagyon Hírmondóztunk...netre került és postáztam is, akinek kell.

Délutánra hihetetlenül kisütött a nap, az idő csodás lett! Amit aztán ki is használtunk és elmentünk egy nagy sétára...aztán vacsora és jöhettek az "esti mesék".

12. csütörtök

Angollal kezdtük a napot. Stephanie, Shoko és jómagam együtt mentünk, együtt jöttünk.

Estére Ivánékat vártuk vacsorára, George a töklevest készítette el én pedig a csirkepörkölt, nokedli és a desszert felelős voltam. Mivel 20 fok meleg és nagyon kellemes idő, egy délutáni sétát is beiktattam, miután előkészítettem a pörköltet, hogy már csak főddögélni kellett neki.  

A víz is nyugodt volt, így pár vízi-növényt, állatkát is sikerült fotóznom a sekély helyeken. Ebből az egyik a Neptun nyaklánca nevet viseli, a másik egy ici-pici kis tengeri kökörcsin (a sárga) volt.

Éváék megérkezve meglepetést okoztak azzal, hogy már szülinapra köszöntöttek...mondván, hogy napján nem leszek itthon. Jópofa  összecsukható bevásárlókosarat kaptam tőlük. A vacsora finom volt, mindenki jóllakott, jutott idő a beszélgetésre is...

 13. Péntek 

A délelőtti itthoni dolgaink után mentünk vásárolni. Az idő kellemesnek volt mondható, de a kimosott ruhát mégsem terítettem ki, csak a mosókonyhában lógattam...SZERENCSÉRE.

Vásárlás: pár apróság és az elromlott kenyérpirító helyett egy új...majd tankolás, és nagy meglepetésre CSÚCS-ot döntöttünk, csaknem $ 130- ig pörgött a számláló... hmmmmmmmmmmmm (péntek 13 kellemetlen része)

Mire az utcánkba kanyarodva hazaértünk elkezdett cseperegni, majd már mindent becuccolva, a házban ülve szemlélhettük a külső ablakmosást! ÖMLÖTT az eső!

Estére Anikó és Gyuri érkezett vacsorára. Kis kosárkánkat visszahozták, zavarbaejtőn felpakolva érkeztek. Még Gyuri alkotta friss KRÉMEST is hoztak George nagy örömére!

 Beszélgetés-tracsi...és ez a nap is véget ért. Nem lett rossz a péntek 13...

09. Hétfő

Reggel még angol. Éppen kis ellenőrzés a vezetés részéről, persze semmi szigor és ejnye-ejnye...a tanár van értünk...Jókat nevettünk. Wendy pedig a társaságot egy finom saját tortával lepte meg jutalomból.

A foglalkozás után egyenesen Lilikét mentem meglátogatni. Ez a látogatás is az utolsó elutazásom előtt. Örült nekem, beszélgettünk kicsit és elköszöntem, mondván, hogy megvárjon míg visszajövök!

10. kedd

Délelőtt itthon , majd ebédidőre egy kávéra-teára - Stephanie-val együtt - Shoko-hoz voltunk hivatalosak.

Shoko japán, a férje fél maori-kiwi kellemes szimpatikus ember. Ők Japánban ismerkedtek meg, ahol Blair angolt tanított sok évig. Nem túl messze laknak tőlük. Kedvesek, szorgosak szépül a házuk munkájuk nyomán.

Shoko sem tud sokkal jobban angolul mint én. Így aztán nagyon jól megértjük egymást.

Kávéztunk-beszélgettünk, jókat nevettünk. Aztán itthon folytattam a tennivalókat. Szerettünk volna George-dzsal  a közeli étteremben enni az esti színház előtt, de kiderült (hmmmm), hogy az étterem konyháját 4-kor bezárják. Még szerencse, hogy a kedvenc fish-and chips-esünk ezt a luxust nem engedi meg magának.
Nagy dorbézolást csaptam. Fél adag Bluff-oister lett a vacsorám hasábburgonyával...nyamiiii. Nagyon kár, hogy ez ennyire drága luxus...

Aztán mentünk a St James színházba. Webber összeállítást néztük meg. Remek énekesek, remek előadók, jó díszletek JÓÓ műsor. Szóval ÉLVEZTÜK nagyon!

11. szerda 

A déli koncert elhalasztva egy héttel. Azért bementem a városba, mert egy fotóversenyre kerestem a témát. Gabrielt is meglátogattam, ő elkészült egy új-érdekes képpel...és kezdte a következőket...

Készítettem jó képeket a városban, de végül mégsem neveztem az egynapos versenybe. Helyette csupán feltettem a Facebook oldalamra őket a „Sétáltam” albumba.

Délután még elmentünk Bandit meglátogatni. Örült nekünk, különösen Georgenak! Hazafelé ömlött az eső. Csak araszoltunk a városban. A KK Malaysian étteremnél megálltunk vacsorázni. Sajna hely nem volt, de mivel csinálnak elvihető kaját is, nem vártunk az üres asztalra, hazahoztuk a vacsorát. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem csak a reklám mondja, hogy tisztes adagok olcsón, a valóság is az volt! Finom, ízes és méretes adag! Én nem bírtam megenni... Az ár is olcsó $10/adag. Ide máskor is megyünk, vagy onnan máskor is hozok...

Mára megjött a hivatalos felkérés is egy nagy konferencia fotózásra. Volunteer Awareness Week 2011

Megbeszélés majd a jövő hét kedden...NAGYON elfoglalt lesz az utolsó hetem a 4 napos fotózással! Persze, bizonyára nagyon fogom élvezni!

07. szombat

Egész  nap nyomott volt, sűrű párás levegő napközben, szitáló esővel...délután még aludtam is.  

Estére mentünk  Zsuzsi barátnőmnek a szülinapját köszönteni. Ekkor ünneplik a lányok szülinapját is.  Aranyos dögök, szeretem őket és ők is engem! A kutyusok most voltak 8 évesek, Zsuzsi ellenben örök fiatal!

Vendég volt Gabriel és Anna is, mi vettük fel őket és együtt mentünk. Jó társaságban, jó hangulatban vidáman telt az este. A kaja nagyon finom, nem véletlenül kapta Zsuzsi azt a kis egyedi alkotást a művészpártól.

Mikor hazafelé jöttünk gyönyörű csillagos volt az ég, de rohanó fehér felhőkkel...

08. vasárnap és itt most van ANYÁKNAPJA Gondolok sokat anyura....de hamarosan már találkozunk.

Nagyon erős szél fújt  és ha esik, akkor zuhog ... de nagyon gyorsan jönnek -mennek a felhők.

Ki tudja mi lesz lesz délutánra. Most úgy tűnik, hogy mindjárt kisüt a nap. Délután megyünk a hegyre látogatni, azt gondolom elutazásom előtt ez lesz az utolsó vizit ott.

Ha nem esik, kipróbálhatom az új "kütyüt" is a fényképezőgépre. A mini GPS...hogy könnyebb dolgom legyen a feldolgozás során a képek tájolásával!

Rohan az idő...énekelhetném is Koncz Zsuzsa dalát. De tényleg. Hihetetlen, hogy ma már péntek.

06. péntek

Naptáramban egy Volunteer Wellington  (wellingtoni önkéntesek) egy programja szerepelt ebédidőre szólt a meghívás, a Social Media workshop -ra. Így a napom a reggeli itthoni ez-az után a belvárosban folytatódott. A városi önkormányzat épületében megrendezett találkozó a wellingtoni önkéntesek munkáját igyekezett segíteni, hogyan használhatják a médiát ebben.

Celia ( a főpolgármesterünk) is megérkezett, ő nyitotta meg a programot. Nagyon jólesett az, ahogy bejött a terembe, rögtön hozzám jött, puszival üdvözölt. Ilyenkor eszembe jut egy ismerős megjegyzése, hogy jó lenne tudni, hogy ez a nagy kedvesség vajon a személyemnek, vagy a kamerának szól...

Érdekes volt a program, sokmindenről szó esett. A végén még egy újabb rendezvényre is felkérést  kaptam, szintén fotósnak.  Mivel már egyet már előtte megbeszéltünk Pauline-val a vezetővel, ez ráadásként jött. Így az indulás előtt még kétszer is kell egy-egy nagy sorozatot „hivatalosan” készítenem 

02.  hétfő

Az idő rossz, de ezért kicsit a kertben, kicsit a házban...tettem-vettem...és a nap elmúlt.  

03. kedd

Ma először a városba mentem a kanadai követségre. Még pénteken találtam egy jogosítványt, s mivel kanadai volt az illető, oda adtam be. ŐK, ha akarják, tudják majd értesíteni.

 Utána  Galériába mentem Alan-hez, elsősorban az új képeket kellett még fotóznom. Onnan továbbmenve Franciska ajándékát vettem meg a szomszédban...Hazaérve pedig ismét kicsit kitettem magam a kertbe.S ez a nap is elszaladt.

 04. szerda

Ez a nap a koncert napja...Délelőtt még a Hírmondó előkészítésével voltam elfoglalva, majd mentem a koncertre.Most nem sokat fotóztam, de egy darabot felvettem...:-) Nagyon kellemes program volt, egy óra a zenéről szólt. Hegedű és zongora szépséges dallamai. Milyen jó lehetőség a zeneakadémiai „diákoknak” és pihentető ebédidő a környékbeli irodákban dolgozóknak! S mindezt ingyen! 

Utána jöhetett a randi George-dzsal. Meglátogattuk Franciskát, felköszöntöttük...Tőle Bandihoz mentünk. Örömmel láttuk, hogy sokkal jobb állapotban van.

Hazaérve vacsora, levelezés és Gabriel művész-CV-jének megalkotása és már mindjárt itt a hét közepe! Repül az idő!

Otthon többfélét is ünnepelnek e napon. Mivel ez most május első vasárnapja is, ANYÁK NAPJA!

Először is édesanyámra gondoltam sokat ezen a napon, s tettem ezt annál inkább, mert nem sikerült felhívni telefonon...

EZ a vers ellenben nagyon is fülemben cseng és "akár én is írhattam volna":

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Naptáramban kora délutánra egy Island Bay-n rendezett ünnepség szerepelt. Természetesen elmentem, az idő kellemes, napfény és érdekes emberek...Sok új dolgot megtudtam az itteni élővilágról is. Élveztem az itt eltöltött pár órát, kedves régi és új ismerősök társaságát!

28. csütörtök 

Mára terv semmi, itthoni ez-az…és délután mentünk Bandit a kórházban látogatni, majd a feleségét otthon. Franciska vacsorára hívott minket, így a napot ehhez igazítottuk. Nagyon finomakat ettünk, majd beszélgettünk és még megnéztük az indiai gyerekekről szóló filmet. Élveztük, érdekes volt és nagyon is elgondolkodtató.Különösen úgy, hogy tudjuk, a szereplő gyerekek élete nem sokat változott a sikeres szereplés után.

Hazafelé még bementünk a nagy szupermarketba bevásárolni, hogy egyúttal azt is letudjuk.

29. péntek

Ma az esküvő körül forog a világ…mindenki – mindenhol erről beszél…Engem jobban érdekelt a kézzel fogható. Gabriel és Anna kiállításának megnyitója. Ezért én ennek rendeltem alá a napot. Már kora délután bementem a Galériába, hogy hátha kell Alan-nek segíteni. Kicsit képek feltevésében is segítettem, de aztán megérkezett Gabriel és Anna és átengedtem a terepet nekik. Elmentem sétálni. Bementem egy másik galériába és nem mellesleg megláttam egy ajándékot Franciskának az „elfelejtett” születésnapjára.

Ez után már vissza a galériába, a vendégek és beszélgetések…no meg a fotózás.

Hazaérve aztán még az esküvőt is megnézhettem. Kiderült, hogy semmiről nem maradtam le!

30. szombat

Mára a Newtown Peoples Market szerepelt a naptáramban. Sajnos egyre inkább elnyomja ezt a marketet a mellette levő sarkon levő zöldség/vegyes piac. Kevesen jönnek át az út másik oldalára, így az eladók is elmaradoznak…A bevételből (mert azért az is lett kicsi) bevásároltam a zöldségpiacon, friss gyümöocs zöldség a jövő heti főzéshez. Azért jól éreztem magam, és természetesen készült pár kép is…

Hazaérve sem unatkoztam. Kis szusszanás után nekifogtam vacsorát készíteni. A neten talált receptet még a hét közepén félretettem, és ma nekifogtam az alkotásnak. Egyszerű és finom….igaz az adag 6 személyre szól, de mivel nekünk ez a FŐétkezés, gondoltam annyiben készítem el, legfeljebb marad kicsi…

Sonkás-brokkolis-tejszínes  tojás vajastészta "kosárban".

Valóban kicsi maradt….:-) Finom volt, máskor is készítek ilyet.

Eztán már csak pihegés, beszámoló neked…és jöhet a TV-ben a William és Kati …a róluk készült film, amiben a herceget egy új-zélandi szinész játssza.

27. szeda

Országszerte ítéletidő, eső, nagy  szél  (éjjel Wellingtonban is jóval 100 km fölött mértek!) és hideg, 10 fok alatt…Nem sok kedvem volt a kimozdulásra, különösen nem  amikor még ömlött az eső, de mégis rászántam magam. Ígéret szép szó…és azt betartom. Gabrielnek ígértem…

DE már csak 12 után indultam el, amolyan mentem-jöttem. Beugrottam Gabrielhez, aki nagy munkában van a péntek este nyíló kiállításra dolgozik „ezerrel” .

Gyűlnek az új  képek, gyülekeznek a „régiek”  a falnál…Nem is tartottam fel sokáig, neki munka van…

Tőle még beugrottam pár  friss tojásért, aztán már haza…és örültem a szoba melegének.

26. kedd

Erre a napra program volt beírva a naptáramba. Iskolaszünet van, ezért a Te Papa Múzeum hirdette a gyerekeknek: készíts saját  POI-t. Mivel a mód és a gyerekek is érdekeltek, így nem is lehetett kérdés, hogy ott a helyem.

Az idő nem volt nagyon csábító semmi másra, csak benti programra. Esőre hajló, nagy szél és HIDEG… Bementem a városba, előbb még bementem az egyik üzletbe és megvettem az előző héten kinézett „ruha-mellényt”.

Aztán a múzeum…és  először megnéztem és élveztem az új Maori kiállítást:

Nagyon érdekes volt, szép darabok voltak benne, de nem lehetett  fotózni.

Ittam egy finom capuccino-t, majd jöhettek a poi készítés titkai…Fotók itt, a munkamenettel …és mint látható, nagyon egyszerű, de az igazi tudók mesterien bánnak vele!

Hazaérve a meleg szobában telt a nap hátralevő része. Olvastam, képeket rendeztem, majd vacsora és TV…csak úgy egyszerűen.

23. szombat

Terv nem volt semmi különös..Ebédre voltunk hivatalosak, így a főzésről sem kellett gondoskodni és gondolkodni. Anikóékhoz mentünk, akik szokásukhoz híven kitettek magukért. Étvágygerjesztőnek egy „NZ fiúk”  által készített rumot kaptunk, majd Anikó zöldborsólevese következett. A korona a vadas-marha ( gombás-tejfölös mártásban) – zsemlegombóccal s végül tiramisu. Teljesen tele ettük magunkat s ezt még fokozta egy kis finom vörös bor is. Hazaérve aztán csak pihegtünk…

 24. Húsvét vasárnap

George reggelire „különlegeset” kapott névnapja alkalmából. Felbontottam egy libamájat! Ez volt a névnapi ajándék! A lényeg, hogy örült neki és tetszett az ötletességem ...

Mivel mára sem kellett a fő- étkezésünkről gondolkodni, így teljes kényelem jellemezte ezt a napot is. Igaz, én még délelőtt kimentem a piacra kíváncsiságból, hogy egyáltalán van-e. Előbb a City Market-re néztem be, ahol meglepően  sokan voltak,  képeket itt nézegethetsz.

Innen a zöldség-gyümölcs piacra sétáltam. Nem volt nagyon nagy, de itt is sokan voltak, Húsvét vasárnapjának ellenére.  Közben ha már ott voltam persze kis gyümölcsöt is vettem. Óriási, némely avokádó méretű fijoa-t, banánt, és kis brokkolit, meg póréhagymát is. Jönnek a hűvösebb napok, ilyenkor jól jön egy tányér leves. J

Vacsorára Éva-Ivánékhoz mentünk. Mire odaértünk már szinte sötét este volt alig 6 óra ellenére.  Iván a fotelban várt...A fiúk az itallal ügyeskedtek, Éva a vacsorát mesélte...:

Vacsorára finomakat kaptunk.

Előételnek zöldsalátával töltött friss zsömleszerűt, majd a sütőben sült lazac látványa is elkápráztatott, a mennyisége lenyűgözött:

de jó étvágyunkat jellemzi, hogy vacsora végére alig maradt a serpenyőben! Desszertnek még egy kis sajtkrémtorta következett.
Pukkadásig ettük magunkat. Hazaérve is csak pihegtünk …

25. Húsvét hétfő

Reggel nem szántam rá magam a korai ébresztőre. Ebben az évben nem mentem ki a hajnali ANZAC ünnepségre, nem úgy mint egy évvel ezelőtt.

Itt nincs locsolkodás...szerencsére. Így aztán csak a reggeli emlékeztetett az otthoni megszokottra. Szendvics-sonka főtt tojással...

Délelőtt néztük a Tv-ben az ünnepséget-megemlékezést. Aztán az Attatürk emlékműhöz sem mentem el, egyedül nem volt kedvem. Helyette a közeli ünnepségre mentem fotózni. Itt a szemben levő iskola udvarán van egy emléktábla haranggal. Ide szerveztek megemlékezést. Innen még a partra is lesétáltak a megemlékezés ott is folytatódott.

Innen hazaérve a képekkel vacakoltam kicsit, majd megvacsoráztunk. Jót nevettünk azon, hogy nálunk az „ünnepi vacsora” kelkáposzta főzelék lett sült hússal J , de bizony, hogy milyen finom volt!

22. péntek

Itt ez a nap munkaszüneti nap, ezért üzletek sincsenek többségében nyitva.

 Mára nem volt betervezve semmi. Lesz ami lesz, majd minden időjárásfúggő. Nagyon borongósan indult a reggel,  ezért aztán késő délelőtt úgy határoztam megyek sétálni, míg lehet. S milyen jól tettem! Először azon gondolkodtam, hogy bemegyek a városba, majd aztán mégsem arra vettem az irányt. Felmentem a Tapu Te Ranga Marae-hoz. Mire felértem teljesen kimelegedtem, ráadásul szerencsémre még a nap is ki-kisütött. Maorik gyülekeztek, hogy honnan érkeztek nem tudom, de jópár autó állt már a parkolójukban. Megrakva cuccokkal…Egy fiatalembertől megkérdeztem, hogy milyen rendezvény van itt? Kiderült, hogy a Húsvét napjait töltik majd a marae-ban. Sajnos elhangzott a hívó szó, beszélgetőtársam is gyorsan a többiek után ment…így nem tudtam meg, hogy honnan is érkeztek.

Ha már ott jártam készült pár fotó is természetesen.

Innen lesétálva a másik  hegyoldal felé indultam. Csábítottak a fák , a nagy ház…és persze itt is készült pár kép is. Sajnálatosan nem ápolt a lépcsősor, nincs rendszeresen söpörve…de a fotónál ez direkt előny volt.

Mire hazaértem egészen leizzadva, kimelegedve a napsütés hatására kellemesen el is fáradtam. A kertben Coco várt...

Délutánra maradt az olvasás, Gabriel kiállítási meghívójának tervezése, képek rendezése.

Aztán jöhetett a vacsora és következhetett a naplóba bejegyzés is.  

Boldog és vidám Húsvéti Ünnepeket kívánunk nektek!!

20. szerda

Erre a napra előre beírt program volt a naptáramban. Ingyenes koncert ismét a templomban. Itthoni dolgaim után kicsit korábban indultam, mert még beugrottam Gabrielhez és csak utána a koncertre.

A templomban gyülekeztek az emberek, még sikerült pár képet készíteni a nagy orgonáról is. Közben ismerős arcot is felfedeztem a Vektor Wellington Orchestra  karmestere is a nézők soraiban.

A zenészekkel is beszélhettem fotózás ügyben. (Engedélyezve)-

A hangverseny fúvósokról szólt. Érdekes ősbemutatókat is hallhattunk. Modern, izgalmas hangzás…persze számomra nem a „nagykönyvben megírt klasszikus” zene, de élveztem. Örülnek a fotóknak…a főszervező profilképnek is választotta az egyiket.

Innen aztán randira mentem. George-dzsal beszéltünk meg találkát a Cenotaph-nál. Innen együtt mentünk meglátogatni Bandit a kórházban.

Hazaérve még gyorsan leveleket söpörtünk, hogy reggeli szemetessel elmenjenek. Eztán mivel gyorsan hűlt és sötétedett, maradt a szoba melege…

21. csütörtök

Gyönyörű napsütés, kellemes langy…Gyors mosás, fodrászolás és utána elcsábítottam George-ot egy  kis sétára.

Én szívesen sétáltam volna valahol a tengerparton, de helyette, a  kedvéért a belvárosba mentünk. Séta, nézelődés…és még egy kabátot is megláttam, amit nem lehetett otthagyni…HAHAHA kellett nekünk a belvárosba menni.

Hazaérve egy tányér levessel jutalmaztuk magunkat, majd újságolvasás következett. Még egy adag a mosógépben is landolt... Én pedig még egy kis sétára vágytam. Hegynek fel, völgynek le és a tengerparton tova … majd vissza. Mielőtt hazajöttem volna megvettem a vacsorát is, ami  „fish and chips” lett.

18. Hétfő

A reggeli nagy eső-szél délre kicsit csendesedett, így beszaladtam Gabrielékhez a műterembe. Pont ott volt Alan is, akivel a kiállítást, annak meghívóját tervezték… (Április 29-én lesz a megnyitó)

Itt aztán lefotóztam a legfrissebb elkészült képet és a készülő újabbat, majd hazajöttem. Itthon a szoba melegében maradtam, mert hideg, kellemetlen szél volt, igaz, már legalább nem esett.

Estére ilyen fantasztikus volt az ég az étkezőnkből kitekintve.

 19. Kedd

Reggel főztem kicsit, előre, hogy „legyen mit enni” és azért is, hogy a friss kelkáposzta ne zakkanjon meg.

Készült frankfurti leves és egy adag kelkáposzta főzelék is. Valószínű, a fagyasztóba is kerül belőle. Jó lesz Georgenak, ha nem leszek itthon.

Aztán elmentem meglátogatni Lilikét. Szerencsém volt, hogy ott volt a „mindenese”, így be tudtam menni. Lilike ugyanis még aludt ekkor ½ 1-kor… Aztán mégis rászánta magát, hogy felkel…evett kicsit, majd beszélgettünk. Ő mondta és én meg bólogattam. Hazafelé egy kicsit sétáltam is egy buszmegállónyit a belvárosban, majd jöttem haza.

Erősen hűlt a levegő, ismét maradt nekünk a meleg szoba.Vacsorára ettünk a rántott pipi májból és sok zöldséget legeltünk hozzá.

15. péntek

Mivel az idő esős, szeles, kellemetlen a napot jobbára a házon belül töltöttük…Készen lett a Hírmondó kora délután még felvittünk egy kis csomagot a hegyre, majd a bevásárlás következett, magunknak és a Fészeknek is. Hazaérve már csak szusszantunk, majd vacsora és irány a SHOW.

Amatőr előadás, régi kort idézve, régi dalokkal, jó humorral fűszerezve. 8-kor kezdődött és rövid szünettel 1/2 11-ig tartott! NAGYON ÉLVEZTÜK!!!

16. szombat

Délelőtt a pörkölteket készítettem el. Választható lesz a menü és ezért disznó és zúzapörkölt is készül, amikből aztán rizses-hús lesz. Mellette még néhány krémet is alkottam. Lett halas és sonkás krém, meg kőrözött. Délutánra vendégeket vártunk.

Tibor és Anita jöttek el. Tibor a Viktória Egyetemen a doktoriját fogja csinálni, pályázott és ösztöndíjas lett. Pontosan 3-ra érkeztek a rossz idő és a buszozás ellenére…, nagy meglepetésünkre egy tál sütivel, üveg borral és kis bokrétával érkeztek. Kedves fiatalok szegediek. Három évre szól a maradásuk…Tibor tanul, Anita pedig dolgozik és fejleszti az angol nyelvtudását, jól jön a turisztikában.

Elbeszélgettük a délutánt, a kora estét. George aztán hazavitte őket.

17. vasárnap

Reggel Zsuzsi telefonált, hogy menjek ki vele a piacra. Igaz, hogy nem volt tervemben, de mivel jól haladtam a napi dolgaimmal, miért ne J, majd gyümölcsöt veszek. Előbb ellátogattunk a City Market-re. Zsuzsi talán a képeim miatt is,  de kedvet kapott, hogy megnézze talán jó lenne a jövőben itt árulnia… Beszélt a „főnök” asszonnyal, majd körbesétáltunk. Persze körbefotóztam ismét.

Hazaérve folytattam a főzést és pakolást. Készülődtem a Fészekre. Aztán bepakoltunk mindent az autóba, mentünk … terítettünk, kipakoltunk. Akik beígérkeztek megérkeztek, akik nem ígérték, nem jöttek. Fogy a létszám…

De az „új fiú” Tibi ott volt. Ide elhoztuk a tegnap nekünk hozott süteményüket, melynek nagy sikere volt, csakúgy, mint a Borika és a Marika süteményének. Felesége sajnos nem tudott jönni, mert ezen a napon dolgozik…4-kor aztán hazajöttünk.

Én még lementem a partra,

kihasználva, hogy nagyon kellemes volt az idő és a húscafatokat sem akartam hagyni veszendőbe menni. A sirályok nagyon örültek neki.

Mire hazaértem már gyorsan sötétedett…és mikor anyuval beszéltem már bizony korom sötét volt, pedig csak ½ 7-volt itt.

Miközben ezt írom, már hétfő és ismét ömlik az eső....úgy néz ki, hogy ma is szobafogság lesz.

13. szerda

Itthoni dolgaim után mentem be a városba. Sajnos Olga nem tartott velem, mert kitört az ablaka és várta, hogy megcsinálják...

Egy kis séta, majd a koncert ismét a St Andrew’s templomban. Megérkezéskor egy érdekes hangszer várt. Zongora méretű, különleges színű csembaló!

Fantasztikus látvány volt a templomban. Aztán következett a koncert. Egy oboa, cselló egy mélyhegedű és a csembaló. Különleges hangzás, remek zenészek, jó muzsika. Élveztem nagyon…és jövő héten ugyanitt egy másik koncerten.

Ezután ismét séta, majd beugrottam Gabrieléket is megnézni. Készülnek erősen a kiállításra. Gyűlnek a munkák. Szurkolok nekik, hogy jól (és eredményesen) sikerüljön!

A buszon hazafelé George-dzsal is találkoztam, ő is bent járt a városban. 

Hazaérve nem csináltam már semmit jószerével. Kicsi kert, kicsi ez meg az.  Eltelt a nap írással (Hírmondó) -olvasással és a végén a TV műsorral. Fél hétkor már sötét este van, így aztán maradunk a szobánk melegében.

14. csütörtök

Reggel Stephanie már várt a kapu előtt. Csatlakozott hozzánk Shoko, a japán „lány” is, aki szintén itt lakik Island Bay-n. Irány az angol, az utolsó foglalkozás Húsvét előtt. Most 2 hét szünet következik.

Az órák után jöttem velük haza egyenesen, kis szusszanás után kitettem magam a kertbe, kicsit utol kell érnem magam…AZ üvegházban lelegeltem az összes paradicsomot. Igaz, van még néhány fürt, de nem biztos, hogy meg is pirosodnak...A kertben a gaz gazok ellenben szorgalmasan nőnek.Ma az utcafronti nagy dobozokat gyomtalanítottam. Aztán vacsora , TV és  ....és ez a nap is végetért.

12. kedd

A mai napot „munkanap”-nak szántam.

Előbb a megérkezett képeket kellett rendbe tennem. Hihetetlen mennyiségő érkezett az Igazgyönygy iskolásoktól. Csodálatos alkotások, gyönyörűséges munkák. Bizony nehéz lesz a választás a zsűrinek….

Kicsit tovább tartott az igazítás-netre tevés, de megérte. Közben dolgozott a mosógép. Kihasználva a napsütést és a csendes szellőt ment a nap folyamán 3-szor is.  Míg az dolgozott,  bent a porszívó is munkába lendült, aztán jöhetett a konyha is…majd az üvegház és kicsit a kert is kapott a dédelgetésből.

Pihenésképpen már a Hírmondót is írogattam-rendeztem kicsit….aztán vacsora és most elmesélem neked is…

10. vasárnap

Mivel Erika megkért valamire, ráadásult estére vacsoravendégek jöttek, az idő sem volt olyan napos….mellesleg a kiválogatott képek elegendőnek bizonyulnak…egyszóval mégsem mentem el mégegyszer a Government House-ba.

Helyette: délelőtt irány a vasárnapi piac. Erika sóra vágyik…és itt olyat lehet kapni, amit ott nem. Szóval sóra vadásztam. Közben azért meg-megálltam másnál is. Persze közben készült pár kép is, és az egyik utcazenészt is megleptem egy  régebben róla készült fotóval. Örült neki.

Aztán séta egy másik marketre, amelyet eddig még nem fedeztem fel. Szép helyen, elegáns körülmények között, minőségi áruk…és borsos árak.  A képek ellenben nem rosszak.

Hazaérve még pár dolgot rendeztem a házon belül, majd levest főztem és átadtam a konyhát George-nak.Érkeztek képek a Hírmondóban hirdetett versenyre, szépen gyarapodik az album.

Gabriel és Anna hamarabb érkezett kis beszélgetésre és képszerkesztői programra kiváncsi Anna, azt megtanulni vágyik. George kisegítette kis tanulni valóval. Aztán Zsuzsiék is megérkeztek.

Jöhetett a vacsora és közben beszélgetés…jó nevetések és finomságok.Előételnek dolmades és oliva, majd zöldségleves Éva módra,  aztán krumplipüré és rántott csirkemell uborka salátával "a la George", majd Zsuzsi sütije volt a korona  a vacsora végére. Ezt kicsit később még megfejeltük finom fagyival…és már közel jártunk a kipukkadáshoz.

Vendégek elmentek…Coco sehol.

 11. hétfő

Coco egész éjjel nem jött be, hmmm izgultam.

Angolra mentem, majd haza és benéztem a Koru Galériába is, ahová Gabriel tegnap pár munkáját leadta. Jó volt, hogy bementem, mert egyik sem volt kitéve, csak hátul letéve a pultra. Így azzal, hogy bementem, felvilágosítottam az éppen boltban levő eladót (aki kedves és szimpatikus volt), hogy ki is az alkotó, felcsillant a szeme...és rögtön ki is tette a kirakatba őket. Kaptak egyet a kalapos posterból is.

A délutáni látogatási időre elmentünk Bandit megnézni. Sajna nem jól van…most beszélni sem tudott. Azért beszéltünk hozzá, úgy tűnt örült nekünk.

Jártunk az SPCA-ben is, hátha COCO-t elütötte valaki, mert még mindig nem került elő. Már mindketten nagyon izgultunk!  Hazaérve még mindig nem volt Coco. Körbejártam a környéket…benéztem kerítések mögé és minden garázsnál hallgatóztam…Nagyon izgultunk… Zsuzsinak is elpanaszoltuk, mert  beugrott hozzánk, elhozott egy virágmagot, vitte a lányokat sétálni. Most nem mentem vele, mert már éppen vacsorához készültünk. . Remélem tudok belőle növényt is nevelni.

Sötétedéskor ismét elindultam, körbenéztem a környéken, majd bementem a szomszédhoz is, HÁTHA bement vasárnap napközben a kerti „ház”-ba Coco  és bezárták.

Nagy meglepetésre tényleg ott volt! Panaszosan nyávogott, ahogy nyitottuk az ajtót. Nagyon örültünk és így aztán végre megnyugodtunk!

Ő még körbejárta a házat, duplán vacsorázott…és én pedig most leírom mindezt neked is.Legyen szép heted.

09. szombat

Régóta vártam ezt a napot. Két éves kihagyás után ugyanis megint lesz nyitott kapu a Kormányó Ház-nál. Ennek megfelelően készültem is.

Igaz, előbb a bevásárlást intéztem a hétvégére és a jövő hétre. Korán és kivételesen autóval mentem először Kilbirnie-be a P&S-be, majd a W-be, onnan már hazafelé  a newtowni piacra. Bevásárolás után itthon reggeli, kávé és George-dzsal együtt mentünk a házat megnézni. Vagyis irány a Government House.

A mindenkori kormányzó, aki Új-Zélandon Erzsébet királynőt képviseli, ebben a csodás parkban levő palotában lakik, mikor Wellingtonban van.

A királyi vendégek is itt vannak elszállásolva, ha a városba érkeznek.

A házat 1910-ben építették (pont akkor, amikor a mi házunkat!)  és az elmúlt két évben teljesen felújították. 45 millió dollárt költöttek rá. Földrengésbiztossá tették, kicserélték a tetőt és elvégeztek minden javítást, szigeteltek és mindazt megcsinálták, amire szükség volt.

Az épület belső elrendezését azonban nem változtatták meg. Cseréltek szőnyeget, kárpitot...de a lényeg maradt. A ház, a körülötte levő park, a csodás fák, növények és virágok azonban egy évben csak egyszer látogathatók. (Az elmúlt két évben a felújítás miatt ez is elmaradt)  Fogadások, protokoll rendezvények vannak itt, de némelykor amolyan "jutalom", vagy jótékonysági rendezvények is.

Másik alkalom a látogatásra, amikor a kerti koncert van, de akkor nem lehet bemenni az épületbe. Ebben az évben sajnos az időjárás miatt ez is elmaradt…

Nyitott nap, ez volt ma, amikor tehát bárki bemehet, körbe járhatja megnézheti, és ha kedve tartja, akár piknikezhet is a parkjában. Ebben az évben is sok ezren látogattak el már az első napon. Közöttük voltam én is, de még lehet, hogy holnap is elmegyek.

Hogy mennyi mindent láttam-néztem, mi sem bizonyítja jobban mint hogy 270 fotót készítettem itt ma. Egy kis válogatás van itt, hogy ti is megnézhessétek, sétáljatok velem a kormányzó palota parkjában és magában az épületben.