Életem Új-Zélandon

Október 23. otthon Nemzeti Ünnepnap.

Ma már viszonylag korán elindultam. 10-kor  buszon ültem, kicsit félve az esőtől igyekeztem fotózni...Első,  amit mára célul tűztem ki, hogy megörökítem ezen az ünnepnapon is a MMP-ban lobogó magyar zászlót. Mivel a közösség majd csak holnap tartja a megemlékezést, a zászló akkor már nem biztos, hogy a rúdon lesz. Ha már megörökítettem, a történetét is megírtam.

Innen sétáltam egyet és szép tompa fényben sikerült a St Paul templomot is lencsevégre kapni.  Aztán kiderült, hogy a katedrális mellett is Market van szombaton, ott is tettem egy kört és Erikára gondolva készült ez a fotó:

Innen a Te Papa Tongarewa mÚzeumba vettem az irányt :-) Több programot igértek mára, így ott folytattam.

Először a Rugby kupát fotóztam aztán még vele magam is :-) Nagy esemény az ország és az All Black életében is a Rugby Világbajnokság Új-Zélandon lesz jövőre!

Aztán jött a fotókiállítás. Brian Brake csodás fotói hűen mutatták meg merre járt a világban. Tájak és emberek "minden mennyiségben" és minőségben. Gazdag, szegény, szép és csúnya...de főleg hiteles ábrázolás és mindösszesen nem a borzalmak domináltak. Nagyon élveztem, majd még visszajövök hétköznap, mikor kevesebben lesznek.

Az "aula" részben nagy bemutató és kiállíás várta a múzeumba látogatókat. Persze itt is eltöltöttem ezután egy kis időt. Felkészítés a tragédiára, védekezés és megelőzés. Túlélő csomagok, túlélő technikák és főleg figyelemfelkeltés, óvatosságra intés... Földrengésre, cunamira, árvízre és balesetekre.

Gyerekeknek élvezetes játékokkal, felnőtteknek tanácsokkal és mindenféle szóróanyaggal, túlélő csomagokkal.

AZ apácák "látogatásra" Chrictchurchből érkeztek, ahol nem olyan régen a nagy földrengés volt és azóta is mozog a föld!

Aztán...? Előbb ittam egy kávét és meghallottam a zenét. Szamoai diákok és velük felnőttek adtak műsort. Jó hangulatot csináltak, élvezte kicsi és nagy egyaránt a remek ritmusú dalokat!

Aztán még megnéztem pár újonnan kialakított részt, majd ide fogom feltenni őket, de ahhoz már majd csak holnap fogok hozzá.

Itt még mindig nem ért véget a napom. Elsétáltam a Queen Wharf-ra, ahogy kedves ismerősnek igértem "körbefotózni". Igaz, itthon vettem észre, hogy "egy sarok kimaradt". Azt majd legközelebb, ha arra járok pótolom.

Ezek után már tényleg hazafelé vettem az irányt. Newtownban még bementem a zöldség piacra, ami az iskola udvarán van szombatonként most, hogy javul az idő.  Banán és brokkoli kínálta magát nagyon jó áron. Sikerült a festett falat is lefotózni kerítésen belülről...Aztán már haza is jöttem.

Lehetett írni, olvasni, képekkel vacakolni, és most megírni NEKED, igen, neked, aki ezt most olvastad! Köszönöm, hogy itt jártál! Legyen szép napod!

21. csütörtök Borús, hideg, esős, szeles... Így aztán napközben itthon házon belül. Vacsora után azért elindultam Ron meghívására az új kiállítás megnyitóra. Mire odaértem már csaknem egy órája tartott ... sokan voltak. Remek hangulat, élőzene, egy pohár bor, és ismerősök...Itt láthatsz képeket. A művésznő elmúlt nyolcvan. Határozott, egyéni stílusa van. Tetszettek a képei, és nem meglepetés, de első este 6-ot el is adtak közülük.

Nem vártam ki a "party" végét, kellemesen megenyhült az idő, elállt az eső, egy séta mellett döntöttem. Csodás fények voltak. Az öböl vize szinte "tükör" sima. Sikerült pár érdekes felvételt készíteni.

Mire hazaértem G. már az ágyból nézte a TV-t s közben olvasott. Napok óta Moldova ragasztja a monitorhoz, mert a netről falja. AZért még megnéztük együtt a (miattam) felvett sorozat aznapi részét...:-)

22. Péntek Késő délelőtt elvitt G. Borikát meglátogatni, ő ment tovább pár dolgot vásárolni. Borika örült, kicsit elbeszélgettünk, majd tőle sétáltam egyet. Először betértem Alan Galériájába. Kedves "fiú", de túlságosan is sűrűre tölti picike gallériát. Kevesebb több lenne...de találtam egy pár Gabriel képet, amit anno készülésekor láttam a műteremben. Most megmutatom nektek is. Aranyos kis képek :-)

Innen továbbsétáltam és beugtottam Gabrielákhez a műterembe. Itt megláttam azt az "Évát", akiről előző nap mesélt. Nagyon érdekes ötlet és gondolat, a nagyméretű kínai-vietnámi (?) kalapra festett! Szuper lett, a fotón nem látod, a térhatás nem érvényesül, de pont ezért nagyon érdekes megoldás! Anna hátán különösen :

Hazaérve aztán kicsit kert, kicsit főzés (holnapra) majd George vacsorát tálalt és el is repült a nap.

Még azért elmesélek egy esetet, ami a mai "Tv újság"-ban volt. Te Anau-ban 3 spanyol turista kiszállt a lakóautóból és az út szélén végezte el a nagydolgát. Észrevették, felháborodtak az ott lakók, majd az ejnye-ejnye után jött a felszólítás:  most pedig  "Szedjétek össze !"
Gondolom ezek után megjegyzik hogy hol és hogyan ... Egyébként itt van mindenhol nyilvános TISZTA WC.

A napsütés ellenére hűvös napunk volt. Délelőtti itthoni tennivaló "apróságok" után átmentünk a szomszédba. Most először látogattuk meg a legújabb szomszédunkat a pár hetes babát. :-)

Noah nagyon rendesen viselkedett végig aludta a látogatás-időt. Kényelmesen aludt az ölemben és jólesően nyüöszörgött, amikor simogattam a popsiját-hátát. A három gyerek mellett megszokhatta a "zajt", így a beszélgetés sem zavarta.

Hazaérve ettem kicsit, majd elmentem meglátogatni Lilikét. Mivel már késésben voltam, így Borika kimaradt. Lilike örült nekem, kicsit panaszkodhatott...és beszélhetett magyarul...

Hazaérve az utcánkban összetalálkoztam Pia nővérrel, a közelünkben élő apácával. Mivel edddig nem járt nálunk, (én már többször is náluk) beinvitáltam. A kertben is körülvezettem, majd pár cserép növénnyel , hajtásokkal lett "gazdagabb".

Ezzel aztán a mai napnak is vége, vacsorára régen nem evett Fish&chips :-)Ja, hogy nehogy elfelejtsem, már az internetről is letölthető a Panoráma Magazin leújabb lapszáma, benne a Déli-szigeti kirándulásunkról szóló cikkel. Az is meglepetés, hogy a címlapon is látható egy fotóm :-)

+1 Ma egy levelet kaptam jó hírrel.... :-)

Szóval elszaladt ez a pár nap, de most bepótolom, hogy mi is történt. Sokminden nem, de valami mégis :-)

17. Vasárnap

A délelőtt a Fészekre készüléssel telt. Sült csirkecomb volt az én feladatom, George a zöldséges rizst alkotta mellé. Szépen elkészült minden időre és mire a többség megérkezett a NCC-be, már minden a helyén volt.

Jó volt, hogy Erzsike unokái és a fia is eljött, kis színt és fiatalságot hoztak közénk. Az 4-6 éves gyerekek és Gyuszi bácsi! -  szép  kontrasztos nap. Igen Gyuszi bácsi, akivel megünnepeltük a születésnapját, a 87-diket!! Bizony :-) Irénke a felesége pedig a jövő hónapban lesz 78. Majd csak fordítva kell szúrni a gyertyát a tortába.

A Fészek után Gabriel és Anna eljött hozzánk kicsit beszélgetni.

Nem igazán tudom, hogy ekkor mi gondolkoztatta el őket ennyire...

Annát megajándékoztam a még Magyarországról hozott új estélyi ruhával, melyet sosem vettem fel, mert ahova mi járunk nem volt rá szükségem és már nem is lesz....(kinőttem belőle).  Annának pedig pont jó. Örültem neki, hogy jó helyre került és majd fogja is hordani...Talán a nagy vacsorára ezt veszi fel amit a Free Ambulance támogatására szerveznek. Gondoltam rá, hogy elmegyek, de aztán a belépő ára eltántorított... Persze jótékonycélra megy, de én ezért most nem adok ki  150 dollárt fejenként.  Mindenesetre jó sokáig tracsiztunk, majd hazavittük őket és a késő estében még egy pár képet is "lőttem" Oriental Bay-en. Megsúgom, hogy olyan hideg volt, hogy majd befagyott a pár kattintás alatt a fenekem...

18. Hétfő reggel angolra mentem, nagyokat nevettünk Stephanie és a másik német diákkal (mindkettejük férje az eü-ben dolgozik) kicsit szembekerültünk a tanárral. No, nem vérre menő csata volt, csak nem értettünk egyet bizonyos gyógyászati kérdésekben. Oltás és megelőzés...gyógyszer és vitamin kérdés...

Délután aztán a kert következett, mert gyönyörű napsütés volt, közben háromszor is ment a mosógép, mire egyik lejárt, már az előző meg is száradt! Szeretem az ilyen mosónapokat .-) Közben átmentem Gabrielnek és Annának is jegyet venni a Hangira! Este még összeraktam Őfelsége új-zélandi hadihajóiról készített képeket is.

19. kedd Vendégház "napja". Most is sikerült meg is szárítani a lehúzott-cserélt dolgokat :-) Mire készen lettem, G. kitalálta, hogy akkor most "azonnal"  vegyünk egy új WC tetőt a mi fürdőszobánkba. Körbenéztünk a közelünkben és a negyedik  üzlet után visszamentünk az elsőbe (ami a legközelebb volt hozzánk!),  és megvettük az ott kinézettet. Jó tulajdonsága, hogy szépen lassan magától lecsukódik... Míg ő szeretl , majd füvet vágott én kicsit kézbevettem a porszívót...de ezzel el is szaladt a délután is.

Ma elmaradt az "öreglányok" meglátogatása, de holnap beiktatom mindkettőt.

Sokmindent terveztem mára, de sokmindent az időtől is függővé tettem.

Reggel még szép naposan indult, de aztán rohamléptekben jöttek a felhők és erős szél kerekedett. Ennek az lett az eredménye, hogy ugyan eső nem lett, de nagyon kellemetlen volt.

Azért nem tétlenkedtem...már 10-kor elindultam :-) Először a közelünkben levő óvodába mentem, ahol "GÁLA" volt. Ez amolyan vásár, a nyílt nap és a búcsú keveréke. Sokszor érdekes dolgok vannak ilyen helyen, most is tettem egy kört...és láttam pár érdekeset...A legnagyobb meglepetést egy pici baba okozta, akiről kiderül, hogy ma alig 3 napos! :-) Nem semmi...a mama a nagyobb gyerekkel sétálgatott, míg a papa a picit vigyázta.

Aztán érdekes volt egy kis fa az óvoda udvaron...ÍGY is lehet védeni a fát. Terasz lett köré építve!:

Innen bementem Newtownba, ott is egy "vásárt" hirdettek. No az feledhető volt, de helyette jó fényekben tudtam fényképezni a Community Centre-hez tartozó játszóteret, az új játékokkal! A főút felőli képen jól látható a "mászóka", melyre fantasztikus színes alakzatot/maszkot tettek!

A tetszésem még ez a hinta is elnyerte, ugy-e milyen ötletes? 

A zsiráf nyakára illesztett kosárháló sem elvetendő...és még sok szép kis állatfigura mindenfelé a kertben.

Innen még hazajöttem, kis szusszanás után irány a belváros. Egy kerékpáros felvonulásra igérkeztem. Szervezője egy tervező, stylist... Igaz, nem kerékpárral mentem, csak gyalogosan, de kamerával a kezemben :-)

Sajnos a vízparton még kegyetlenebb szél fújt. Időnként a köd is szitált.  Így aztán a maskarások is szerényebbek voltak.  Eljött Celia is, az új polgármester, ő természetesen kerékpárral. Egészen érdekes darabja van :-) Egy sorozat készült, s ha még nem láttad volna, akkor itt megnézheted!

Indulásuk után én már nem utánuk mentem, hanem az öbölben felfedezett hadihajót megnézni. Benn állt a Te Kaha nagy hajó és előtte horgonyzott a Taupó naszád. Nagy örömömre most fel is mehettem a hajóra :-) Sosem jártam még ilyesmin... Ennek képeire kicsit várnod kell, mert mára már elég volt a képekből, holnap pedig Fészek, sütéssel-főzéssel.. Majd valamikor a jövő héten...most megyek aludni!

Igen, a tegnapi és a mai nap is a Hírmondóval telt, persze nem is vágytam semerre sem, mert sűrűn szitálva, hol enyhébben, hol erősebben, de szinte folyamatosan esett.

Okt. 14. csütörtök elkészültem, késő estére netre is került, tehát aki komolyan vette az igéretem, 15-én már nézhette is a Hírmondót. Látni természetesen csak akkor látja, ha az aktuális lapszámot nyitja ki! :-)

Nagy örömünkre késő este, nagy csatában a netball-os lányok legyőzték az ausztrálokat :-) Így elmondhatja a kiwi küldöttség, hogy jobb eredménnyel, több és fényesebb éremmel zárta a tornát, mint 2 évvel ezelőtt.

15. péntek. Ma délelőtt itthon vacakoltam pár képeslappal, meg az anyunak elküldendő beszámolóval.

Mikor készen lettem a dolgaimmal elmentünk bevásárolni. Egy piros lámpánál megállva az út szélén figyelmes lettem valamire. George még nem is tudta, hogy mi történt, kipattantam az autóból és felvettem egy 10 dollárost! Igen HAHAHA! :-)  Szerencsém volt...persze jobb lett volna a lottóval lett volna szerencsénk, de azzal sajna csak tapasztalatot nyertünk eddig...(ismét arra, hogy nem érdemes játszanunk).

Hazaérve aztán postáztam is azt a pár újságot, amit postázni szoktam...és most megosztom veletek is a "híreket" :-)

A picike orchidea, amit az elmúlt évben vettem, most kivirágzott. Tisztes neve: "coccinea cerise" és egy gyönyörűsége lett:

Gyönyörű napsütés, enyhe szél...Ez annak ellenére is tettrekésszé varázsolt, hogy éjjel sokáig szurkoltunk a rugbyseinknek. Sikerrel tettük, mert nagy harcban, de megérdemelten legyőzték az ausztrálokat!

AZ itthoni délelőtti tennivalók után, 99 %-ra befejeztem a Hírmondót, és gondoltam megyek valahova, hogy hova az majd menet közben derül ki... Bementem Newtownba, ott volt kis dolgom, majd a buszmegállóhoz érve jött a Lyall Bay-i busz. Erre szálltam :-)

A beachre érkezve a látvány a megszokottan gyönyörű, a szikrázó napsütésben a hullámok moraja...

Szörfösök és pancsoló gyerek...

No azért elmondom, hogy a napsütés ellenére 15 fok lehetett, igaz, a napon az ember ezt sokkal többbnek érzi, de a víz ettől kicsit hűvösebb...

Szóval én nem éreztem késztetést, hogy megmártózzak...

Itt aztán elhatároztam, hogy az idő szép, ráérek, minek buszozzak? ...hazasétálok. Végig a parton nagyon kellemes volt és meglepetésre 1 óra alatt már Island Bay-re értem.

Itt még kis nézelődés, majd egy ismerőssel tracsi, és haza. Hazaérve gyorsan átmentem az iskolába, mert az úton olvastam, hogy ott lehet megvenni... a Tapu Te Ranga Marae-ban november 18-án készülő Hangi-ra.  Végre megkóstolom ezt is... Látni már láttam, párszor a készítés módját, de még nem volt alkalmam az IGAZI-t megkóstolni! Szóval jegyek megvéve....

Itthon aztán az első dolgom az volt, hogy megnézzem a neten, hogy KI LETT A POLGÁRMESTER?

Fej-fej mellett haladt a számlálás során Kerry Prendergast és Celia Wade-Brown.

A jelenlegit,  Kerry-t a gyakori találkozásokkal mondhatom ismerősömnek. Az ÚJ, mert igen csere lesz, Celia kedves ismerősöm, de ő személyesebb. Mikor édesapja még élt - nagy fotós volt!-  az utcánkban a közelünkben lakott, néha-néha találkoztunk. Megismerkedésünket egy fotóverseny hozta, amit Celia írt ki édesapja halála után, annak emlékére. Innentől datálódik a valódi személyes ismeretség. Ennek 2 -3 éve. Ebben az évben aztán sokat találkoztunk a Newtown Marketen és persze itt-ott a városban is. Ez már a polgármesterségre való készülés jegyében volt.  Sok fotó készült róla és mindig volt alkalmunk beszélgetésre is. Kedves, közvetlen és egyszerű.

Most 174 szavazattal nyert! ZÖLD polgármestere lesz a városnak. Remélem szép jövőt hoz!

Miután kicsit kiörömködtem magam, irány a kert még kihasználva a napsugarakat megszabadítottam pár vödör gaztól a kert egy részét. Közben George füvet vágott.

Vacsora, írás-olvasás, "mozi" a TV-ben és azt hiszem, korai fekvés...

Pár nap szünet volt az írásban, ennek részben a "más " elfoglaltság, részben a lustaság volt az oka. ... de megyek sorban, mi is történt az utolsó jelentkezésem óta? 

09.  SZombat Az itthoni dolgok rám vártak. Kicsit lakás, kicsit kert...ez, meg az.  Míg el nem felejtem  most elmondom, hogy felfedeztem a swan plant-on  sok monarch lepke "tojást"...tehát hamarosan hernyókat mutogatok ismét!

Aztán George-dzsal lementünk Newtownba, majd hazasétáltunk :-) Kell egy kis mozgás jelszóval.

Estére nekem programom volt. Egy kedves szamoai család hívott meg egy érdekesnek igérkező programra. Fiatal énekesek adtak műsort, s ebben a család 4 ! gyereke is szerepelt.

A lányok más összeállításban is, a fiú a kórusban is...de itt együtt a  család a "5th Melodie":

Nekem a balról a második leányka hangja volt a leginkább meglepetés, a 12 !!! éves lányból valami fantasztikus hang jött ki! Őt most hallottam először. A többiek szerepeltek a The Malanga programban is.

A műsorban szereplő valamennyi énekes remek teljesítményt nyújtott. Elsősorben ennek a négy lánynak szólt ez a szervezés, mert ezzel (gondolom a bevétellel és az adományokkal is) támogatták őket, mert hamarosan Washingtonba utaznak egy versenyre!

Nagyon élveztem az egészet. Profi szervezés de az egész közvetlen, laza... George nem jött el, mert ő bár szereti a zenét, ehhez nem ragaszkodott. Tudva, hogy milyen program volt, szerintem nagyon élvezte volna!

10. Vasárnapra ismét esőre virradtunk. Kellemetlen idő délelőtt, de aztán szerencsére kissé barátságosabbá vált, délutánra pedig már a nap is ki-kisütött. Kora délután elindultunk, mert az Operába volt jegyünk. A magyar cigányzenekart hallgattuk meg. DE előtte még felmentünk Gabriel műtermébe, kicsit beszélgettünk velük is. Anna szerencsére jobban van. Új helyre költöztek ismét. Most az Oriental Bay-re néz az ablakuk.

Aztán jött a koncert. A zenekar remek, a műsor profi. Mindegyik zenész a hangszerének mestere....mégis volt egy kicsit felemás érzés bennem. Fura volt az Operaszínpadon komolyzenei koncertként hallgatni őket. A végére azért kicsit lazítottak a feszes hangulaton, ekkor aztán a nézők is meg lettek énekeltetve. Előbb magyar dalokkal...majd ezzel a  gyönyörű kiwi dallal is kedveskedtek a jelenlevőknek. Nagyon szeretem ezt a dalt én is, és természetesen ekkor már énekelt mindenki!

A műsor után mi az előre megbeszélt társaságunkkal (Franciskáék és Zsuzsiék) elmentünk vacsorázni. Egy thai étteremben folytattuk az estét. A vacsora végére ismét ömlött az eső, és nagyon lehűlt a levegő....nem vágytunk sétálni! Zsuzsiékkal jöttünk haza.

11. Hétfő Elkezdődött a S.E. ismét együtt a társaság, és angolozunk... Jó volt, annak ellenére, hogy nagyon hideg volt. brrrrrrrrrr egész téliesre hűlt a levegő! A hegyekben, a Desert Road-on hó is esett megint! 

  Hazaérve még ágyneműt húztam nálunk, majd kicsit kerteltem az üvegházban, de aztán behúzódtam a szoba melegébe és nekifogtam a Hírmondónak. 15-re készen kell legyek. Ezt igértem és ezt tartom is.

Megtudtam estére azt is, hogy egy fotóm most Komarnoban került kiállításra.

12. Kedd Délelőtt ágyneműcsere a vendégházban. Mivel az idő "napos" szeles, ment a mosógép is, s mire készen lett egy adag, az előző már meg is száradt. Hol kint, hol bent...dolgozgattam. Még egy sétára is elindultunk,de mielőtt leértünk volna a partra visszafordultunk, mert fekete felhők közeledtek. Igaz, aztán szétfújta a szél és nem lett belőle semmi. 

A Hírmondó összeállítást folytattam és már vége is lett a napnak :-)

Már napok óta tervcezgettem, hogy el kellene menni öreg barátunkat meglátogatni. Ma végre rászántuk magunkat, vagy inkább ma már George nem akart nemet mondani...és elmentünk.

A reggeli szép napsütést sajnos később egyre több felhő takarta. Mire elértünk Paraparaumuba már "lógott az eső lába", így a beach kimaradt. Barátunk Waikanae-ban nagyon örült nekünk, különösen a sebtében leszedett virágcsokornak. Szegényke még mindig reménykedik, hogy kikerülhet az otthonból, pedig erre már nincs esélye.

Tőle hazafelé megálltunk Paraparaumuban. A levegő erősen lehült, enyhén szitált az eső...nem volt sétálni való kedvünk. Így egy gyors ebéd és hazaindultunk.

Útközben olyan zivatarba kerültünk, hogy volt egy szakasz, amikor alig lehetett kilátni a szélvédőn és szinte pillanatok alatt sötét lett:

Hazafelé közeledve megelőztük a felhőket és a várost már világosban pillantottuk meg. Itt-ott még kék eget is láttunk!

A levegő ellenben nagyon lehűlt, így hazaérve gyorsan egy forró teát készítettünk. Aztán persze rá kellett jönni, hogy az eső utolért minket, igaz, itt végül nem esett annyira, mint útközben. DE maradt a szoba védettsége.

Jobban örültem volna egy napos napnak, de így is örömmel tölt el, hogy öreg barátunk mennyire boldog volt, hogy meglátogattuk.

06.  szerda

A nagyon erős szél eltérített minden szabad levegős sétától...Így maradtam az üvegházban , és a lakásban egész nap. Üvegházban átültettem, elültettem pár növényt. Ehhez 40 liter friss földet elhasználtam...hmmm.  Pedig azt gondoltam, hogy még sok is lesz. Most pedig kiderült, hogy kevés ...

07. csütörtök

A délelőtti itthoni tennivalók után elindultam, hogy felfedezzek egy még felfedezetlen területet. A Tapu Te Ranga Marae, amiről csak hallottam, de még nem jártam arra. Valami oknál fogva nem mentem el. Érdekes, ugy-e? Pedig itt van a közelünkben.

Nem olyan régen ismét olvastam róla, most kiírtam magamnak, térképet rajzoltam és ma neki indultam. Tőlünk pár utcányira a hegyen egy Marae! Megérkezve előbb bebocsátást kértem, majd kisérőt kaptam magam mellé. Egy kedves kislány vezetett végig az épületen.

Végigkalauzolt a hatalmas házban. Megnézhettem a meeting szobákat, mert bizony több is volt belőlük! Nagyon élveztem a képeket, a felnőtt és gyerek alkotásokat.

Mikor végigjártuk a házat, akkor a tulajdonos Bruce Stewart is fogadott.

Kereskeszékes, maori íróember, kedvesen fogatott. Elmesélt pár dolgoz az életéből, a marae-ról. Arról, hogy itt tanítanak, továbbadnak a kulturájukból és a tudásukból.

Azt is elmondta, hogy a ház és az épületek nagy része "szemétből", újrafelhasznált anyagokból készült. Szerették volna ha eladná, mert nagy terület és jó helyen. Eladhatná, de mint csinálna a pénzzel...? Ezt a hatalmas területet épületeket a köznek adta, ....(hozzá, ha jön Krumplit legközelebb  elviszem!)

Nem győztem fotózni, sétálni nézelődni a "hegytetőn" és a völgyben... Ha kiváncsi vagy, nézz be ebbe az albumba.

Még egy-két nap, mire teljes lesz és a képek felkerülnek.

Hazaérve még George-ot is egy sétára csábítottam .-) Gyönyörű volt az idő, napsütés és kellemes meleg. Igaz a part felé haladva azért összehúztuk magunkon a felsőket. Csodás felhőket is láttunk, melyek a hegytetőn pihentek:

Mára ennyi szépséget osztok meg veletek,  és most folytatódhat számomra a képrendezgetés....

Igen, az elmúlt napok gyönyörű napsütésben teltek!

03. Vasárnap Előbb elmentem a TSB Arénába, megnézni az idei Montana győztes ruháinak kiállítását. Igaz, "élőben" csak egy darab volt, de képeken valamennyi a show-ra bejutott látható volt.

Az élő darab pedig ez: 

Így itt nem időztem sokat, irány a piac...de előbb  egy kis nézelődés a parton. Csodás színek, napfény, langy meleg. Rengeteg ember!

Zöldséggel-gyümölccsel felszerelkeztem és igyekeztem haza. Itthon pedig kint felejtettem magam a kertben élvezve a napsütést.

04. Hétfő Itthoni dolgaimmal elkészülve mentem Borikát felköszönteni születésnapja alkalmából. Séta előtte, majd séta utána. megkerestem, hogy hova költözött a ROAR Galéria. A hely nem a legideálisabb, kevés szerintem az átmenő forgalom és a parkolsi lehetőség sem a legideálisabb.

Innen aztán igyekeztem haza, hogy a kertben "bogarásszak".

05. kedd

Vendéglakásban ágyneműcsere- mosás :-) Majd Lilikét akartam meglátogatni. El is mentem, de ő nem volt otthon, így azán nem sokat csavarogtam egyedül. Hazaérve Georgedzsal együtt mentünk egy nagy sétára.

A parton érdekes látvány fogadott:

A felállított uszadékfákra tűzött török vagy indiai papucsok :-) Aztán meg a fürdőzők látványa! No nem sokan, de voltak akik fürödtek! A levegő hőmérséklete 15-16 fok, (igaz napon többnek érezni), a víz ellenben biztos hidegebb...BRRRRRRR

DE van aki megszokta már. Én nem. A több, mint 5 kilométeres séta után vacsorafőzés következett lazításképpen :-) és már véget is ért a nap.

Előbb még egy meglepetés...figyelmeztetett valaki, hogy egy fotómmal más nevében találkozott...

Hmmm...most írtam nekik, kiváncsian várom a folytatást.

Október 2. szombat délelőttre volt a randevú megbeszélve Franciskával a Botanikus kert Begónia Házába. Ekkor volt az Orchidea klub éves versenye meghirdetve. Orchideák minden mennyiségben...és persze vásárlási lehetőség felkínálva. A Felhozatal gyenge volt, de azért egy-két csodás orchidea elvarázsolt...

Orchideák után elmentünk tulipánokat nézni. Egy hét alatt most már minden ki (és lassan el) virágzott...de még így is találtunk sok gyönyörűséget!

Eztán még lesétáltunk a Bolton felé, keresztül a régi (áttelepített) temetőn majd elváltunk. Igyekeztem haza, hogy a csodás időt még kihasználva George-ot is sétára bírjam.. Így aztán kettecskén is elsétáltunk Owhiro Bay-ig és vissza...Valahogy ekkorra a lábam már nem hiányolta a hegyen keresztüli visszatérést.

Estére még kis vacakolás a képekkel. Ekkor ért a nagy meglepetés, hogy a feltöltött képeim között, amik a Google Earh-ön is láthatók, egy kiemleten magas nézőszámmal "dicsekedhet".

Persze nekem is nagyon tetszett ez a kép, de nem gondoltam volna, hogy így kiugrik...

Gyönyörű napsütés, remek programterv mára :-)

Kiállítás a Pataka Múzeumban, Coco-nak nyakörv kell...és még ami belefér. Így indultam reggel. Szerencse, hogy előbb a belvárosban beugrottam megnézni a nyakörvet, mert kiderült, hogy éppen elfogyott és csak kutyaszíjak voltak. Kellemetlen lett volna, ha mindez hazafelé derül ki.  Így kicsit átalakult a tervezet.

Előbb elmentem Poriruába, a Pataka Múzeumba. Kiállítás új-zélandi találmányokból! Volt egy pár igazán érdekes, de valahogy picit csalódtam ebben...Nem a találmányokban, hanem a zsúfoltságban...Sokminden kis helyen és egy-kettő ugyan lázba hozott, de a többség hidegen hagyott. Persze nem is nekem tervezték a többséget...de ÖTLET-et azért kaptam egy-két dologhoz.

AZért ért más kellemes meglepetés. Volt még egy pompás maori kiállítás. Modern kivitelezésű, de régies ruhákból az egyik helyen, tágasan, szellősen..., aztán hatalmas fotókból, családi képekből is egy nagy csokor, pompásan megcsinálva.

Aztán felfedeztem egy részt, amit eddig nem láttam...pedig voltam már itt párszor.

Innen aztán visszamentem Johnsonville-be, ahol a bevásárlóközpontban megvettem a nyakörvet, ittam egy finom kávét, ettem egy remek muffint.

Ezután vissza Wellingtonba, ahol elmentem megnézni, hogy kikerültek-e  Gabriel képei a belvárosi galériába?

Nos IGEN! Beszéltem a tulajjal, a nagyon szimpatikus Don-nal....és IGEN,  az EXHIBITIONS Gallery of Fine Arts sokkal méltóbb helyet ad a képeknek.

Hazaérve még az üvegházban élveztem a meleget, a napot, majd nekifogtam, hogy megírjam neked....

Tegnap is szinte egész nap, de akkor még délután ki-ki lehetett menni a kertbe.

Estére és éjszakára, no meg ma egész nap ellenben széllel-viharral és esővel  "élvezzük a tavaszt". Azért mutatóba néhány virág a kertből.

Ráadásul szegény cicánk ismét elhagyta a nyakörvét, rajta bejárati ajtaja "kulcsát"...így éjszakára kint rekedt. (lehet, hogy már előző nap is) Most reggel tűnt fel, hogy vajon miért nem jött be az itéletidőben még reggelizni sem. Szegényke, most azóta is a hősugárzó előtt fekszik és töltődik a meleggel!

JÓ HÍR! Nagy meglepetésre már tegnap késő délután szóltak visszaérkezett a fényképezőgép, megjavítva......A számla 278 dollár..Hmmm. Ez bizony nem hiányzott, illetve most már hiányzik a költségvetésből... Kiderült, hogy ki kellett cserélni azokat a kis érzékelőket is, amit a letört műanyag megsértett. Meglepetés volt a javítónak, hogy a "viszonylag új gép" és már több mint 41 EZER klikkelést követtem el vele!  Hát...ha egyszer nekifogok...kattogok is! Most kicsit szervizelve is lett a gép, így kapott 3 hónap garanciát is.

George pedig a még garanciális MAC-jétnek a monitorját is kicseréltette, megcsinálták  röpke két nap alatt. Azzal a hibával együtt lehetett volna élni, de ha eladásra kerül a sor esetleg később, már nem lehetne kimagyarázni...Míg van garancia, addig kell megoldani és  legyen tökéletes. Szuper :-) S hogy a későbbi gondokat megelőzze még 2 éves garanciára is befizetett.

Szóval ezeket intézni felvenni-átvenni bementünk a városba, a séta a zuhogó eső miatt elmaradt. Szobafogság mára is.

Sziasztok! Nem vesztem el, át sem alakultam, csak sok volt a dolog...és hát képek nélkül nem akartam írni. Köszönöm azoknak, akik reklamáltak, mert hiányolták a bejegyzést, bevallom nagyon jólesett!

Mostanra "normalizálódott" a helyzet. A kölcsöngép képeit meg is tudom mutatni...elfogadhatóak. Most esik az eső, tehát valószínű ma szobafogság...

Szóval akkor onnan, ahol abbahagytam:

Szept. 23. Franciskával megnéztük a fotókiállítást, írtam róla, most itt a kép.

aztán a Wellington nevű hadihajót:

Délután pedig a fókákat..Fújt a szél nagyon...de sok szép fókát láttunk!

Szept. 24. Pénteken az itthoni dolgokkal voltam elfoglalva.

Szept. 25. Szombaton a marketen jártam, ahogy eligérkeztem, ahová elkisért -vendégünk- Anikó is.

Délután a kertben varázsolódtam el a napsütést és a viszonylados szélcsendet kihasználva. Este pedig az orosz balett előadásában a Csipklerózsika című balettet néztük meg!

Gyönyörű előadás volt, remek táncosokkal, igazi szép klasszikus balett-jelmezekkel.

Szept. 25. vasárnap reggel meglepetéssel kezdődött. Mivel ekkor volt az óraállítás én G. félreértelmezéséből majdnem csapdába estem. Ő azt mondta, hogy vissza kell állítani, s mint kiderült előre kellett...Ha nincs Anikó, akkor bizony lekések egy randit. Még szerencse, hogy Anikónak megigértem a piac megmutatását...így ő jött a megbeszélt időben. Szerencse, hogy már felöltözve voltam, így nem késtem...igaz, egészen a piacig nem kisértem Anikót...csak megmutattam az utca végéről, hogy  OTT vanm.

A randevú egy fiatal magyar párral volt, akik csak egy röpke kiránduláson voltan NZ-n. Zsófi és Péter kedves fiatal pár és akiknek Wellington nevezetességeit igértem. Séta a városba, rövid koncert hallgatás a Te Papában, ahol Brahms Magyar táncokból is kaptunk egy rövid ízelítőt.

Innen a Botanikus kert és Parlament...Részben a szokásos "útvonal" a látnivalók tekintetében. A nagy ajánlat másnapra szólt. A fókák megnézhetősége, fotózás lehetősége. Szemük csillanásából láttam, hogy bizony ez jó mézesmadzag...randi másnapra megbeszélve...Mikor tőlük elváltam meglátogattam Gabrielt is a műteremben. Elkészült a Free Amulance-nak felajánlott képpel...

Koccintottunk is a sikerre. :-)

Hazaérve kicsit a hátsó lakással foglalkoztam, mert míg én a városban jártam, Anikót George elköltöztette az általuk bérbevett házba.

Szept. 26. hétfő

Délelőtt a vendég lakással és 3 adag mosással lefoglaltam magam. Gyönyörű idő, szél...a ruhák gyorsan száradtak és én pedig kényelmesen elkészültem a takarítással. Jöhet az újabb vendég. Már megérkezett, de ezt a pár napot a szomszédban a lányánál töltötte, de hosszú távra a kényelmeset választja. Három kicsi gyerek mellett és hamarosan érkezik a negyedik, nem lehet pihenni. Kényelmesebb így nekik és valahol ki kell pihennie magát.

Délután indultunk a fókákhoz. Az idő szép, de megszokott szeles...A fókák kedvesek, Zsófi és Péter szívta magába a gyönyörű látványt!

Visszafelé a szél megerősödött, néha különlegesen csodás dolgokat produkált. Vízszintesen fújta magával a vízpermetet, a hullámzással 45 fokos szögben és közben a szivárvány fényeit láthattuk rajta hatalmas területen, de gyorsan haladva... Sajna mindezt a kölcsöngéppel képtelenség volt megörökíteni. Valamit sejthetsz ebből: 

Visszaérve még kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúztunk a fiataloktól, ők másnap Christchurchbe repülnek.

Szept. 28. kedd

Itthoni apróságok után pár dolgot intéztünk a városban, majd kis nézelődés a California Garden-ben. Most "hős" voltam, mert megálltam, hogy nem vettem semmit...Igaz egy másik üzletben azért egy nagy zsák virágfölddel megleptem magam. Bevásárlás, tankolás (október 1-től jelentős áremelés) és újra itthon.  Délután beköltözött a lakónk, majd kicsit váratlanul, de beugrottak Anikóék is, visszahozva a kölcsön apróságokat, és most elvitték a tőlem kapott,  kiválogatott növénykéket.  Anikó is szerelmese a succulenteknek :-) Persze azért kapott egy kis cserép virágzó mini orchideát, petrezselymet és paradicsom palántákat is.

Szept. 29. Mihály napja

Szeretettel gondolok édesapámra, aki ezen a napon született és ezen a napon ünnepelte névnapját is. Eszembe jutnak kedves emlékek, gyertyát is gyújtok...és gondolok más Mihály nevű ismerősömre is.

Esik az eső...hamarosan kimegyek az üvegházba, mert ugy-e ott nem esik :-) Vagy néhány ki-, és átültetni valóm, így elfoglalom magam. Még azért megmutatom, hogy bizony már virágzik az alma és a körtefa is! Tegnap vettem észre, hogy a cabbage tree is virágzásnak indul ... majd ha jobban fotózható, megmutatom azt is.

Üdv mindenkinek...

Már régen megbeszéltük a mai napot Franciskával. Randi a városban, majd a kiállítás ...megnéztünk a World Press fotókat.  "Jó időben rossz helyen" készült a legtöbb fotó. Remek képek a sport kategóriában és egy-két portré...de valahogy most nem voltam elájulva...Szörnyű, véres, nyomúságos képek...DE valóban, mint fotók jók, hírértékűek. Azért volt egy-két olyan kép, amire azt mondtuk, ha mi készítettük volna, mivel nem volt fókuszban, kidobjuk...hmmm

A parton észrevettem egy hadihajót. Még egy kicsit megnéztük az új Wellingtont is. :-)

Innen hazajöttünk hozzánk, kis szusszanás, könnyű evés - ivás,  majd autóval el Owhio Bay végéig. Addig, ameddig sima autóval lehet menni...Mivel nincs négykerék meghajtás az autónkon, tovább már csak gyalog. Mentünk a fókákhoz!

Csodálatosan szép volt az idő, gyönyörű az ég, a víz csodaszép zöld, hatalmas hullámokkal...és szél is volt. Nem is kicsi...Az ellen védett a kabát, engem még a kapucni is. A nagy sétánkat siker is koronázta, mert voltak szép számmal fókák is.

Készítettem a Franciskától kapott  kölcsöngéppel képeket is, de..... Az Olympos speciális kártyáját nem olvassa a kártyaolvasóm, sem a laptop olvasója, így aztán meg kell várni, míg a kábelt is megkapom hozzá...Szóval most kép nélküli beszámolót kaptok. Azért, hogy addig ne maradjatok fóka nélkül, lehet nézegetni az előző utak során készített képeket itt.

Hazaérve hamarosan Bandi is megérkezett, George pedig finom vacsorát készített nekünk. Beszélgetés majd elköszönés és még ezt neked is megírom, aztán jöhet a pihentető alvás.

Délelőtt a kertben tettem-vettem...majd George-dzsal elmentünk vásárolni pár apróságot. Hazafelé még megálltunk fotózni, de nem maradtunk sokáig, mert én csak rövidujjuban...és bizony fújt a szél a parton rendesen.

Hazaérve le akartam tölteni a képeket, de nem jött ki a memóriakártya. Egy-két három  próbálkozás, kijött, de ......letört a végéről egy csíkban a műanyag...és NEM LEHET KIVENNI!

Hmmm. Vittük a  szervízbe, ők nem hallottak még ilyenről, nem nyúltak hozzá. Megcsinálni nem tudják, fel kell küldeni a Nikon-szervízbe Aucklandba. EZ bizony 3 hetet is jelenthet. Már most "elvonási tüneteim" vannak...DE reménykedek a jó barátokban.

Tavasz és takarítás...

Igen, ennek az időszakát élem...Nem csak a ház, hanem a kert is igényli az odafigyelést, ha nem akarom, hogy dzsungellé váljon. . A sok esőtől nő a gaz, mint a GAZ...és az üvegházban meg locsolni kell...igaz semmi őstermelői vállalkozó nem lettem, de ami virágom-növényem van, azt szeretem megőrizni. Az újakat felnevelni.

Szóval nem unatkozom. Azért egy kis frissítő sétára többnyire marad időm és erőm, különösen ha olyan szép meleg napsütés van, mint volt tegnap. (Ezt a felállított uszadékfát messziről egy embernek láttam...s csak közelebb érve jöttem rá, hogy egy szép nagy fadarab!) 

Lesétáltam, hogy  a húscafatokat megosszam a sirályokkal. Mindig hálás közönség!

A tervezett program mára is hasonló. :-)

A kis szünetet a Hírmondó és egyéb elfoglaltság miatt tartottam. A Hírmondó elkészült, ha még nem olvastad, itt megteheted.

Közben persze volt még sokminden más is, hogy mik is történtek?

Menjünk sorban:

15. Szerda George-dzsal mentünk be egy hivatalba "ügyet intézni". Onnan elsétáltunk a Cuba Street-re, mint kiderült a Wold Press Photo kiállításnak a beharangozó reklámja indult. Sok lufival, színes labdákkal,  egy-két fotóssal.

Ha már ott voltam persze én sem mentesültem a fotózás alól. Egyrészt én fotóztam, másrészt engem is. ...mert ugy-e mondanom sem kell Fritz-zel is összefutottunk.

16. Csütörtök Munka itthon, Hírmondózás és a szokásos, ami mindig megvár :-)

17. Péntek  Előző találkozásunkkor Fritz említett egy kiállítást, ami csak egy napig lesz látható, így természetes erre készültem. Az időjárásjelentés nagy vihart jósolt, de nem vagyok cukorból. Busszal mentem, mert a Pipitea Marae, ahol a kiállítás volt, pont a buszpályaudvar után van. Egyszerű megközelíteni. Mikor beértem csak kicsit esett az eső. A kiállításon bent sétálva hallottam a dörgést, észleltem a villámlást és az ablakon kinézve láttam, hogy ÖMLÖTT az eső...   A képek nagyon érdekesek voltak, a kiállítás egy emlékünnepre készült és ezért csak egy napos.

Mikor úgy éreztem elég volt...éppen kicsit elcsendesedett. Egy körbenézés a közeli áruházban (nem vásárlási szándék vezetett), majd esőmentesen elértem a buszmegállót. Hazaérve már ismét esett. Rövid idő elteltével,  napsütésben kék ég alatt elmentünk vásárolni - már a Fészek ebédhez. Megúsztuk eső nélkül, de hazaérve aztán ismét rékezdett. Igaz, itt Wellingtonban a beigért nagy vihar szerencsére elmaradt, nem úgy, mint más városokban... kicsavart fák, árvíz, vagy pL. Invercargill-ban  a hirtelen leesett nagy hótól beomlott a sportcsarnok teteje!!!

18. Szombat A délelőttre tervezett, az SPCA által szervezett program, a jelzett vihar miatt elmaradt. Igaz, az idő kicsit rácáfolt, mert nálunk az erős szélen kívül mégsem volt vihar. DE a program lefújva, így délelőtt nem mentem Island Bay partot takarítani...

Helyette még délelőtt kimentem meglátogattam Lilikét. Eredeti terv az óvodai program utánra volt. Vittem neki ebédre egy adag paprikás krumplit is :-) Nagyon örült neki, és mikor eljöttem éppen már falatozta is. Tőle mentem Évához az Óvodába. Már hetek óta szervezte ezt a napot, hogy Jarid-nak,  egy volt óvodásának és a családnak pénzt gyűjtsön.

Szegényke 9 évesen súlyos beteg, áttétes rákos. AZért, hogy nagyobb legyen a visszhang, felajánlotta a haját. Igen, Éva kopaszra vágatta a haját. A fodrász én voltam...és előtte-utána a fotós is. Megörökítve ezt a rendezvényt.  A hangulat jó volt, sok pénz befolyt az árverésen és reméljük, hogy még lesz folytatása.

Ugy-e mire nem képes egy gyógypedagógusi szív!???  Mert még nem írtam, de Éva szintén a Bárczin végzett, ő vakszakos. Itt él már 20 éve, a saját Óvodáját vezeti.

Hazaérve még kicsit a kertbe is kitettem magam...

19. Vasárnap Ez már a Fészeknap. Vendégünk is visszaérkezett. Boldog, mert sikerült megszerezni a kiválasztott lakást. Költözés majd 25-27.

George volt most a FŐszakács. A resztelt máj az ő specialítása, az enyém csak a krumpli tisztítás-főzés és a pakolás volt. Szépen kényelmesen elkészültünk, időre minden. Közben még a szép napos időt kihasználva egy kis gyomlálásra is szántam időt.

A Fészekben nem túl sokan voltunk, (a képről 3-an hiányzunk), de nagyon jó volt a hangulat és meglepetésre senki nem kezdett el idő előtt cihelődni...Így most meglepetésre kicsit  túl is léptünk a bérelt időn...ez jó....:-)

Sajnos  a pont erre az időre, Alan által az Kiwi Arts House-ba szervezett Gabriel kiállítás-találkozás részemről elmaradt.

Hazaérve még egy sétát engedélyeztem magamnak, le a partra, mert az idő csodás volt, kellemes meleg langy, napsütés :-)

20. hétfő.

Mára nincs konkrét program. E sorok befejezése után nekifogok a rám váró házimunkáknak. Ha a napsütés így marad, akkor belefér egy kis kert is, de ha a szél is marad, akkkor csak az üvegház...

Így most megragadom az alkalmat és

ÉDESANYÁMNAK

és minden kedves Mária nevű olvasómnnak

nagyon boldog névnapot kívánok!

Szelesen kezdődött a nap. Fúj erőteljesen, s bár sütött a nap, a tervezett programot mégis felülírtuk. Franciska barátnőmmel készültünk a fókákat megézni, de mivel várható volt az eső helyette a belvárost választottuk. Randevunk Kirkcaldie & Stains kávézójában. Egy kört bent is tettünk. Most megmutatom a virágüzletét, ahol minden amit látsz MŰ. ...de hihetetlenül szép és élethű! (Nem igazán szeretem a művirágokat, de ezek számomra is "elviselhetők")

Itt fedeztük fel ezt a szatyrot is, amelyik jellegzetes magyar mintával, láncszemes varrással eredeti "Made NZ"!

Séta, kávézás, néhány galéria, majd a Te Papa. Mikor a  sétát folytattuk volna, visszafordultunk a Múzeumba , mert süvöltő szél és szakadó eső volt. Így egy könnyű ebédet ettünk az étteremben, majd úgy döntöttünk hogy a szélre és a gyülekező felhőkre tekintettel inkább mindeketten hazafelé vesszük az irányt addig amíg nem zuhog.

Levelet kaptam egy (eddig azt hittem kedves) ismerősöm levélcíméről, de érdekes módon a férj írt! "... Hagyjam békén a feleségét a leveleimmel, mert csak  sok  marhaság amit küldök, egyébként is utálnak, mert "viszketegsegi maniaban"szenvedek... "

Bevallom mellbe ütött. Egyrészt elgondolkodtatott, vajon miért a férj írta. Másrészt, ha feleslegesnek érezte a leveleimet, miért nem a feleség kért meg -akivel gyakorlatilag a kapcsolatot tartottam-, hogy ne küldjek ilyesmit, hogy egyáltalán ne írjak nekik.

Olyan volt már, hogy valaki írt, hogy ilyet-olyat  ne küldjek, mert nagyon megterheli a postaládáját ...Vagy mert nem szereti. Igyekezetem szerint olyat már régóta nem továbbítok, amelyik fenyegető hangot üt meg a végén  ... Tudomásul veszem mindenki kérését. Én is szoktam kérni azt,  aki nekem nem tetsző hangú levelet, vagy továbbított összeállítást küld, hogy nem kérek ilyesmit a jövőben.

DE be kell ismernem, tényleg sokszor továbbítok leveleket. Vicceseket,  képeket, humorosat és elgondolkodtatót. Ahogy engem megérintettek, azt hittem mást is érdekelhet... Ezen túl sokkal jobban meggondolom, hogy bármit is továbbítsak.

Most kérek mindenkit, hogy írja meg, ha gondja van azzal, amit küldök-küldtem. A jövőben nem fogom zaklatni semmi olyasmivel.

Igaz, előbb még volt egy vasárnap. Esővel indult, borongósan folytatódott, majd kisütött a nap és akkor gyorsan elmentem sétálni is :-) A parton gyerekek és sirályok...és váratlanul a rendőrség gyors katamaránja is leírt egy kört az öbölben:

Estére George finom vacsit rittyentett, s felhívta a figyeleme, hogy igazán lefényképezhetném: 

Vacsi közben hívott Gabriel, hogy elkészültek az újabb képpel, találkozzunk ismét.

Így aztán a hétfő délelőtt így indult. Be a városba, Gabrielnek az új munkája nagyon jó lett. A következő kép már elkezdve :-)

Tőlük elsétáltam az Információs központba, pár új kiadványért. Továbbmentve megnéztem az EXHIBITIONS GALLERY of Fine Arts -ot. Nagyon érdekes kiállítási anyag volt benne. (Tudtam volna választani)  Talán a legközelebbi alkalommal már Gabriel munkái is itt lesznek.

Hazaérkezéskor ismét esett....Így szobafogság és írás-olvasás maradt délutánra. Ezen a héten már készül a Hírmondó is. Legyen nagyon szép és vidám heted!

Pénteken "takarítás" napot tartottam :-) Közben, mert szép napsütés és kis szél is volt mostam is kettőt, ami 2 óra múltán már meg is száradt. Jó volt az is, hogy érkezett pár rajz a rajzversenyre. Gyönyörű és különleges munkák! Igazán tehetséges gyerekek!

Szombaton aztán meglepetések is értek. Korán reggel megtudtam, hogy Zsófiék visszatérőben a Déli szigetről már Wellingtonban vannak és beugranak hozzánk kicsit beszélgetni és elköszönni.

Így aztán gyorsan összeütöttem egy húsleves jellegű leveskét, mert tudom, a jó magyar gyomor szokta értékelni a zöldségekkel és a kis husikákkal :-) Bele a petrezselymes  grízgaluska csak hab a tortán. Igazam lett, nyerő volt.

Kedves fiatal barátaink a hónap végén már Németországba utaznak, Zsolt ott pályázott meg egy állást. Sajnálom, hogy messzebb kerülnek, de érthető az ok. Igaz, az internet nem ismer határokat és azon keresztül a kapcsolattartás is élő maradhat. Ha mindketten akarjuk!

Márk nagyon jó baba volt és kicsit babázhattam vele. Természetesen csattogtam a géppel is ...egy albumra valót "lőttem" :-) Most egyet, az egyik kedvencemet megmutatom, remélem ők sem haragszanak meg érte.

Kitartóan szemezett a kamerával Márk!

Gyönyörű baba!

Délelőtt aztán az is kiderült, hogy kedves lakónk Anikó visszatér Aucklandba a férjéhez, a jövő hetet az ottani dolgok intézésére fordítja. Majd 18-án vasárnap érkezik ismét.

Így aztán ebéd után elköszönve Zsófiéktól még kivittük Anikót a reptérre. Utána bevásároltunk a P&S-ben. AZ elmúlt két hétben abból gazdálkodtunk, ami itthon volt. SZigorú voltam :-) Csak tej volt a kivétel...sikerült kicsit kikopasztani a fagyasztót, most ismét hosszú szünetet akarunk tartani. Igaz, ennyit még sosem hagytunk a bevásárlóközpontban!

Hazaérve már csak olvastunk, írtunk. Utána hamar fekvés, éjfélkor rugbyt akarunk nézni.

Már hetekkel ezelőtt bekerült a naptáramba, hogy szeptember 9-én hivatalos vagyiok a japán követségre egy különleges "Tea Ceremony" -ra. A résztvevők száma korlátozva, így nagyon örültem, hogy sikertült.

Tegnap, mint meséltem, csodás idő volt, ma is szép naposan kezdődött, de mikor induláskor kiléptem az ajtón, bár az ég még kék volt, de már szitált a "felhő", szállt le a köd. Tegnap még ezt fotózhattam:

Ma nem vehettem elő ideérve az utcán a gépet, mert addigra már nagyon sűrűn szitált ...

A nagykövetség a The Majestic  épület 18. emeletén van. A gyönyörű kilátás lehetősségét elvette a köd...de azért megörökítettem, mert azért az így is érdekes. A látványt kifelé az épületből és a belső látványt is , no meg a program résztvevőit. Nagyon jól éreztem magam! A csoportképbe még én is befértem :-)

A teakészítés érdekes, a tea NAGYON ZÖLD és fura ízű, de nem rossz :-) Persze a mindennapi teaivásomat azért nem alakítom át!

A kimonóban szorgoskodó nők (nem fiatalok) lárványa, a teafőzés lassított felvételhez hasonlatos tempója sűrű fotózásra sarkallt. Ha belegondolok, valamikor ez nagyon is természetes volt és némely hagyományokat őrző családnál még ma is ilyen. Az ikebanák szépek, egyszerűen nagyszerűek.

Hazaérve maradt a házimunka,  vacsora és most elmeséltem neked is. Legyen szép és jó napod!

Sajnos igen, megint... Tovább nőtt a kár, és újabb régi szép épületek, templomok, lakóházak váltak áldozataivá. Az előző rengésekben megsérültek, és újabbak is. Ismét szükségállapot Christchurchben, iskolák továbbra is zárva. Borzasztó helyzet. Az eddig emlegetett kár nagysága megduplázódott. 2-ről 4 milliárd dollárra nőt!

Wellingtonban gyönyörű idő volt. Ezért aztán irány a város, séta és megleptem magam egy farmer nadrággal, mert az előzőt sajnos - egy melegszárítás után-  bizony kinőttem....:-)

Gabrielék nem voltak a studióban, így nem tudtam az új képeket megnézni. A vásárlással szerencsém volt, sikerült hamar egy megfelelőt vásárolnom. Aztán sétáltam egy nagyot. Elmentem egy "éppen Tv felvétel készül" mellett is.

Továbbsétálva benéztem az Academy of Fine Arts Galériába. Ismét sok érdekes alkotás volt kiállítva. Ma ez tetszett a legjobban.

Kisétálva közeledő felhőket láttam az öböl felől, így jobbnak láttam, ha idő előtt hazaérek :-)  Newtownban összefutottam George-dzsal is :-) Így már együtt jöttünk a buszon.

Akkor már esett az eső :-) Mire hazaértünk kicsit szünetelt, de aztán ismét belelendült. Szerencsére itt nem kapott nagy lendületet, nem úgy, mint az ország egyik-másik területén, ahol bizony mostanra komoly árvizek vannak!

Délután aztán elkezdtem palacsintát sütni! Olyan régen nem készítettem már, hogy a kitalált mexikói bableves mellé pont jó ötletnek bizonyult vacsorára. ...és hogy maradjon is dupla adog készült belőle.

Ha idáig jutottál, legyen vidám, jó napod!

Nekem jól zárult, most kaptam a hírt, erről: 

Meghívó

Az Ausztrália és Új-Zéland magyar szemmel című fotókiállítást a Magyar Köztársaság Nagykövete Ő Excellenciája Csaba Gábor úr nyitja meg, 2010. október 3-án d.e.11,00 órakor a Melbourne-i Magyar Központ Társadalmi Klubjában. A kiállítást megelőző pályázatot a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus hirdette meg Magyarország Canberra-i nagykövete és Ausztrália budapesti nagykövete védnöksége alatt. A pályázatra beérkezett legjobb 80 fotóból készült kiállítás a Melbourne-i Magyar Központ rendezésében 2010. október 3. és 9. közt tekinthető meg, a Társadalmi Klub termében. Látogatható hétköznap 19-21, hétvégen 14-17 óra közt. Bővebb felvilágosításért hívja: Fodor Sándort  0421 800 733

Kiállítók: Balogh Klára, Benke József, Berendi József, Börzsey Bálint, Steven Cseke, Csorba Károly, Deák Ferenc, Debreczeni Zsolt, Farkas Sándor, Farkas Zsuzsanna, Gál Mihály, Gellinek Jenő, Jó Ilona E-MAFOSZ, Kaprinay Éva, Kecskés Szilvia, Keri György, Kingl Vivien, Koren Zsolt, Kosik Szabolcs, Kovács József, Kovács Róbert, Kovács Zoltán, Lantai Ottó, Major Balázs, Marczi István, Markó Milan, Megyeri Szabolcs, Mészáros Bálint, Nagy Csaba, Simon Gábor, Simon Noémi, Szatmári Zoltán, Szeker István, Szenzenstein Rita, Tajti Edit és Vörös Attila.

Sajnos azóta is  a fő szereplői a híreknek, hogy RENG A FÖLD. Utórezgések a Déli szigeten, rengés az Északin és ma Wellington közelében is. Bevallom ez utóbbiról csak Zsuzsitól értesültem először, mert bár talpon voltam, mégsem éreztem. SZERENCSÉRE! 

Hogy hol és milyen erősséggel reng a föld, itt láthatod, nyomonkövetheted. 

Borzasztó látni a képeket, hogy azok a kedves kis/nagy  régi épületek megsérültek, némelyik menthetetlenül. A katedrálisban is felfedeztek repedéseket...Azt látni, hogy a folyóssá vált, majd megszilárdult földet takarítják ...Ma sok-sok diák fogott lapátot és talicskát hogy segítsenek! Óriási repedések a legelőkön-földeken. Volt olyan hely, ahol NÉGY MÉTERT mozdult el a föld! Képzeld úgy, hogy mintha az út lenne a repedés (no azért nem annyira széles) és a jobboldali járda négy méterrel előre menne...

Most estére kaptam az értesítést a Panoramios fotómnál, hogy bizony ez a híd is megsérült! Tragikus, de nem győzzük hangoztatni, milyen csodálatos, hogy senki nem halt meg!

Hogy én mit csináltam ma? Rászabadítottam  magam kicsit a kertre. Gyönyörű napos idő, trókóra vetkőzve lehetett dolgozni!

Amikor azt megelégeltem, akkor a konyhába vonultam vissza. A fagyasztóból kivett vadas-marhahús mellé krumplis knédlit "alkottam". Bevallom az igazi knédlit jobban szeretem, így aztán majd legközelebb már azzal esszük! 

Utána még sütöttem, hogy nehogy kifogyjunk a rágcsálni valóból. Most is köszönet Erikának a klassz receptért :-) Még mindig nem untuk meg! 

Zsuzsi beugrott hozzánk késő délután, így azt is megbeszéltük, hogy az októberi előadás után majd egy Thai étterembe megyünk vacsizni mindannyian! :-)