Életem Új-Zélandon

Még mindig tart a NYÁR!

Csodás meleg, kellemes idő. A délelőtti ez+az után úgy döntöttem irány a part!

Előbb bementem az Island Bay Marine Education Centre-be. Mindig élvezem az itt töltött időt, a megtapogatható, kézbe vehető tengeri "herkentyűket" és az üveg mögött megcsodálható egyéb csodákat!

Innen továbbsétáltam a parton. Sokan voltak az itteni megszokotthoz képest.

JÓ volt látni a sok embert, a rengeteg gyereket. Egynémelyiket egy-egy nagyobb hullám fel is lökte. Aranyosak voltak. Egyszer engem is meglökött egy, mert bár a homokon sétáltam,  egy nagyobb hullám a hátsó felemig csapott. Szerencsére terpeszben álltam, egyébként a fényképezőgépem látta volna a kárát. Mire hazaértem a nadrágom megszáradt...

 Meleg volt, de amikor a víz is érte a lábam pár másodperc alatt lehűltem. Az is igaz, hogy néha kapkodtam a lábam a forró homokon!

Kedves híres fotós ismerőssel is találkoztam (ő nem emlékezett már rám, de persze nekem könnyebb volt őt megjegyezni, a leghíresebb NZ rugby fotós Peter Bush-!) . Azért ez nem zavarta annyira, így kicsit beszélgettünk.

Továbbsétálva még betértem a parkba is. Ott egy gyerekcsapat különböző játékokat járszott. :-) Volt többek között csizmadobó verseny is.

Arra figyeltem, hogy 1/2 4 előtt hazaérjek, hogy még a rugby meccset megnézzük. Szerencsére most reggel nem hallottam meg az eredményt, így a mérkőzés  teljesen meglepetés volt. Persze kellemes, győzött az All Blacks - Walles ellen. :-) 

Jó mérkőzés volt. Utána már jöhetett a vacsi, George kínai költeménye! :-),  majd kis locsolás, Tv és most ti is , így leírom nektek a napom.

Legyen nektek is hasonlóan kellemes vasárnapotok.

NO nem tévedtem, ma még csak szombat (27.) , de ma Newtown Peoples Market, vagyis vásár, vagy inkább piac nap :-)

Miután itthoni dolgaimat letudtam, mentem a marketre. Előbb a zöldségpiacon nézelődtem, vásároltam ezt-azt. Természetesen most visszamentem ahhoz az árushoz, aki legutóbb ingyen adta nekem a banánt, mert már csak három db volt neki... Zöldség-gyümölcs került a szatyorba.

Onnan csak rövid séta a NPM, ami havi rendszerességgel a közelben van. Zsuzsinál lepakoltam a cuccaimat és odaadtam neki az elkészült naptáromat! 2011-es naptár (kicsi, könnyű, de beleírható) és a wellingtoni fotóim közül válogattam bele! "Első új-zélandi gyermekem". Folytatás következik.......... REMÉLEM!

AZtán tettem pár kört fotózni. Nézelődtem is és most kivételesen néhány dologra még el is csábultam!

Nagyon örültem, hogy tetszett a kép annak a "karakteres idős nőnek" akit már többszor fotóztam. Első időben csak lesifotósként, majd legutóbb megkértem az engedélyt is. Most jutalomképpen kinyomtatva oda is adtam neki. Láthatóan örült! Így aztán most is készült pár újabb kép is róla. Nekem most ez tetszik:

Persze több fotó is. Itt megnézheted a többségét.  Örültem, hogy most a maori nő engedte az egyedi fotót. SŐT, beszélgettünk és meghívott oda, ahol gyerekeket tanít a tradicionális maori táncra. Remélem, hamar érkezik a hivatalos invitálás a Pipitea marae-ba. Érdekes figura volt még a nyakgyűrűkkel megrakott nő, aki egy éve él Wellingtonban. Gyönyörű sálakat szőnek (selyemből?).

A vásár után hazaérve kicsit "pihiztem", majd kimentem a kertbe "napozni". Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy kifeküdtem, hanem kicsit bogarásztam. A tavaszi virágok mára már száradnak és kell a hely az újaknak. Nagyon élveztem, mert ismét csodás meleg napsütés volt!

Aztán jöhetett a vacsora, majd lazítás és most a "naplóírás", hogy neked is beszámoljak, mi is történt itt az Óperenciás tengeren is túl. Legyen jó hétvégéd!!

Light a Candle for the Pike River Miners

Igen, most három napról számolhatok be egyszerre...

Először is, George felcsípett valami útszéli bacit és az egészen az ágyba döntötte...Így a  betegápolás is felvéttetett a napi feladatok közé.

Persze, nem rossz beteg, csak hagyjam aludni :-) No és noszogassam megfelelő időben, hogy egyen, meg igyon.

24. szerda úgy telt, hogy kivételesen meleg ebédet készítettem azt a bizonyos "penicilinbombát",  vagyis egy  könnyű csibehúslevest,  zöldségekkel. Előtte-utána a kertben tettem-vettem. Gazoltam és irtottam a már elhervadó, száradó tavaszi virágokat....holnap viszik a szemetet. Közben persze jót napoztam, merthogy remek idő volt!

Miután elintéztem kerti ügyeimet, megvacsoráztunk. (az is csak könnyű sült pipi zöldségekkel). Vacsora után George az ágyba, én  a városba. Kaptam egy lehetőséget, hogy a "legmagasabb" toronyházból fotózhatok. Ezt nem lehet kihagyni. A Wellington Plimmer Towers 30. emeletén van Gyuri cégének irodája, így onnan körbenézhettem...

Sajnos az ablakokat nagyon régen tisztították és nem csak kívül, de belül is hihetetlenül koszosak voltak. Így aztán bár gyönyörű látvány az öböl, mégsem lettek nagyon sikeres képek. Nyugat felől még a lenyugvó szikrázó nap sem engedett fotózni pedig már 1/2 8 volt! ...NO, de sebaj, majd máskor még feljövök ide. Anikó is bejött, kicsit beszélgettünk, aztán sétáltam még egyet vízparton, majd buszra szállva jöttem haza.

25. csütörtök George még ágyban. Ismét az itthoni dolgaimat rendeztem előbb  délelőtt, majd a könnyű ebéd után irány a belváros.

Először a wellingtoni önkéntesek irodájába mentem. Itt a vezetőnek tetszettek a Tapu Te Ranga Marae-ban készült fotóim (Facebookon  klikkelt rám!). Felajánlotta, hogy nekem ad egy másolatot Michael Fowler marae-ról készült  festményéről! Kedves volt tőle...szóvel először oda mentem a képért és ha már ott voltam, kicsit beszélgettünk is.  Tőle aztán Gabrieléket látogattam meg :-) és készült ott is pár fotó az új képről.

Aztán csavarogtam, nézelődtem kicsit, majd  5-re a Te Papa- hoz mentem, randevum folt Franciskáékkal. Velük rövid közös séta után a múzeum kávézójában beszélgettünk, majd megnéztük az Európai fesmények a 19-20. századból c. kiállítást.

Ezt követően ismét a kávézóba tértünk vissza, ahol a fenti az időszakból származó zenékből  játszott egy kamarazenekar (remekül!!!). Kezdés után nem sokkal váratlanul Gabrielék is befutottak. Így összeismerkedett a két pár. Ők még nem találkoztak.

A koncert után még kis beszélgetés, nekem célirányos séta a parton...néhány esti fotó. Persze "lekéstem" egy buszt. A 20 perces várakozás helyett kis sétát választottam és bementem egy MD-be, hogy a beteget "kiengeszteljem" egy hamburgerrel. Nagyon örült neki!

26. péntek10-re a hegyre mentünk a nyomdába. Megbeszéltem a megbeszélni-valókat :-) Sikerült árban is elfogadhatót egyezni...Hazérve George az ágyba... én meg miután mindezt leírom, a kertbe irányítom magam. Mára már nem tervezek más menetet, így most bepótolva az elmulaszottakat, megnyugodva megyek dologra!

A reggeli tennivalóim után kihasználtam a gyönyörű napsütéses időt, kitettem magam a kertbe. Olyan kellemes meleg volt, hogy nekivetkőztem trikó, rödvidnadrág :-) Bizony ez már majdnem nyár :-)

Közben fényképeztem a növekedő hernyócskákat is, íme egy szép példány:

Bizony szép számmal vannak. Mindenféle méretben találhatók a megnőtt swanplanton,ami a nappali szoba ablaka alatt van.  Franciska is hozott jó pár hernyót, mert nincs elég palántája. Igaz, hogy azok valamerre elzarándokoltak a két almafa közötti fácskáról.  (?)  Ezért aztán, hogy később is legyen nekik majd mit enni, gondoskodnom kell az ennivaló utánpótlásról.

A komposztálót  áthelyeztem. Mivel már föld volt  benne,  azt szétterírettem, és a helyére kiültettem a magról nevelt picike swanplantokat. Jó dús füld, remélem nagyra nőnek és mire pillangófelhő lesz nálunk akkorra már megnőnek annyira, hogy az utánpótlás sem fog éhezni.

Üvegházba "bújtam"  a perzselő déli nap ellen...majd később folytattam a kertben. Már majdnem 4 óra volt, mire befejeztem a munkát. Bőrömön érzem az első n"napozás" hatását, pedig bekenekedtem.  Még lementem a partra, hogy a marhahús mócsing nehogy megromoljon...és a sirályokkal nem árt jóba lenni :-) Szép nagyok is jöttek a "hús"ra.

Az idő még mindig gyönyörű volt, kellemes meleg :-) és örömmel nyugtáztam, hogy a halásznadrágot ebben az évben is tudom majd hordani, nem nőttem ki belőle :-)

Mire ezekkel végeztem George a délelőtt vett új játékszerét is beüzemelte...

A felvevő, mely egyszerre két csatornáról is képes műsort felvenni  és még számtalan előnnyel bír.

Ezután már csak vacsora, lazítás, TV... Sajnos a bányászokról nincsenek jó hírek. Ráadásul a robot is elromlott és most azt várják, hogy AU-ból megérkezzen egy. Sajnos hangok, jelek nem jöbnnek a mélyből és a 29 ember sorsa megpecsételődni látszik... Jó lenne, ha nem lenne igazam...

Most, hogy  beszámoltam neked is kösz, hogy itt jártál, hogy érdeklődsz az életünk felől.

Volt a vasárnap és ma már hétfő is lassan elmúlik...

21. Vasárnap. Már hetekkel ezelőtt be volt írva a naptáramba két program is. Legelőször, hogy Fészek. Aztán pár hete, hogy délelőtt nyílt nap lesz a reptéren.... Érdekessége, hogy majd meg lehet nézni az új terminált!

Úgy döntöttünk Fraanciskával, hogy mi kimegyünk fotózni, megnézni. A "fúk" itthon maradtak.Sok nem tetszést kinyilvánító véleményt olvastam róla, kívülről érdekes, majdnem mondhatnám, hogy "látványos", de mindösszesen nem egy nagy dobás. Amolyan "kiwi"-s.  Azt gondoltam, hogy  belülről majd durran...Hát ez nekem nem. Csalódtam benne. Érdekesnek mondhatom, azt is, hogy nagyon egyedi, de bevallom nem tetszik... A közlekedő folyosók beton fala pedig egyenesen förtelmes.

No, hogy milyen belülről, azért mutatok pár képet. Rengetegen voltak, nem volt egyszerű fényképezni...

Hazaérve még rövid beszélgetésre volt időnk, majd összepakoltunk és indultunk a Fészekbe.

Itt a szokásos társaságon kívül egy Magyarországról visszatért is váratlanul eljött. Pali 6 hónapot otthon, 6 hónapot itt tölt. Kétlaki életet él mióta nyugdíjas, élvezi.

Míg oda voltunk, a vendég-lakók is megérkeztek, jó volt, hogy indulás előtt beadtam a szomszédba a kulcsokat.  :-)

Fészek után már csak itthon a szobánk melegének örültünk. Nagyon beválni látszik a szigetelés!!! :-)

Hétfőn reggel angolra indultam. Wendy erre az évre elköszönt. Ma pedig az is kiderült, hogy több foglalkozás nem lesz már.

Ennyien voltunk ma:

Hazaérve lazítás, majd egy könnyű séta a partra.

Az idő friss, de szép napos.

Most pedig már fél szemmel a TV-t nézve írok nektek. Nézem-hallgatom, mert sajnos a 29 bányásznak életbenmaradására nem sok esélyt látnak...borzasztó tragédia. Hihetetlen nagy öröm lesz (lenne), ha valahogy sikerült mégis életben maradniuk....

Ma szabadnapot adtam magamnak. Igaz, reggel még kicsit locsoltam, mert (szerencsére) most sem esett...  hazaérve portalanítottam a vendéglakásban... De ez nem zavart abban, hogy a kettő között csavarogjak kicsit.

10  után elindultam, "valahova",  végcél a rózsakert.... Newtownban leszálltam, átszállóhely, s ha már itt voltam, benéztem a Newtown Marketre. Zöldség-gyümölcs piac szombatonként...

Itt találkoztam egy-két ismerőssel, tanfolyamtárssal. Venni nem vettem semmit, mert ugy-e megyek tovább. Felszálltam ismét a buszra. Most a belvárosban a nagy zene és "tömeg" eltérített, így ismét leszálltam.

Kiderült, hogy  "Christmas Charity Street Party" zajlott éppen. :-) a KIRKCALDIE&STAINS (a legelegánsabb, legpatinásabb áruház - és ugy-e mondanom sem kell az egyik legdrágább) melletti utca lezárva.  Sátorral, asztalokkal, székekkel, zenével, arcfestéssel, bohócokkal és sousage (kolbász) sütögető önkéntesekkel és érdeklődőkkel tele...

Még egy tűzoltóautó is körözött itt. Gyerekek minimális pénzért utazhattak rajta. Kicsit örömködtem itt, majd eredeti célom felé indultam Botanikus kert, Rózsakert :-)

Ismét busz...majd séta és: Gyönyörűséges rózsák... Innen séta a főbejárathoz és arrafelé is nézelődtem kicsit. A hatalmas pohutukawa decemberre virágozni fog.

Aztán már hazafelé...Newtonban még tartott a vásár, bementem oda is. Aztán találkoztam egy ismerős ismeretlennel, akit lefényképeztem a Santa Parade-on. Kinyomtattam a képet, hogy örüljön (egy felnőtt fogyatékos, akivel gyakran összefurok a környéken), látásból ismerős nekem. Most megörvendeztettem.

Hazaérve már a holnapi marhapörköltet csináltam. George megtisztította, összevágta a hagymát, felkockázta a marhahúst. Nekem már könnyű dolgom volt vele, csak sütni-főzni kellett, befejezése majd holnap délelőtt.

Ja és hogy megemlítsem, induláskor a postaládában  találtam egy levelet. Úgy tűnik, a "SANTA is értékelte a munkám a Parádén" igéret jött, hogy kapok a csizmámba, netán a papucsomba, vagy inkább a tarsolyomba (?)  valamit...

Igen ismét párban jönnek a napok.

Csütörtök

Napközben a pénteki napot készítettem elő. Ki-be-el-pakolás, leterítés és még ez, meg az.

Kora estére volt jegyünk a Hangi vacsorára. Reggel még Feri szólt, hogy eljön velünk, így George ment érte 4-re. Mire ők megérkeztek, Gabrielék is itt voltak. Tőlünk immár öten sétáltunk fel a marae-hoz. Mikor felértünk már sokan voltak, rengeteg gyerek, mert mint kiderült ez elsősorban az iskola szervezése volt és  a gyerekek kis műsort is adtak!

A hangi addigra már készen volt, éppen sikerült még elcsípni az első adag kiemelését és leszállítását. A tűzforró ételesdobozokat (alufólia) aztán újságpapírba csomagolták, hogy megtartsa a meleget! Aztán jöhetett a vacsora. Addigra jó éhes voltam, de nem csak én, mindnyájan. Így fotó csak késve készült, addigra szinte elfogyott amit ettünk :-)

A dobozokban egy csirkecomb, egy szelet juh-hús, káposzta, krumpli, kumara, sütőtök és valami olyasmi, amit a töltötthúsba töltenek.

Minden vaj puha volt és finom! AZért értékelték a "fiúk", hogy a táskába borsot és sót is tettem...A hangiba nem tesznek semmilyen fűszert!

Ja, persze azt is elolvashatod, hogy hogyan készül...

Itt több száz adag készült! Ástak egy gödröt. Tüzet raknak benne, melyre nagy köveket is tettek.  Szabályos alakú gödör, miután leégett a tűz, kiveszik a köveket és beteszik az ennivalóval elkészítette kosarat (fém), majd ráteszik a forró követ és betakarják földdel.  Lefedik ponyvával. A nagy kövek tűzforrók. Mikor elkészült, kiemelik a kosárral az ételes dobozokat, nedves zsákrongyokkal takarják s az előbb leírt módon folytatódik a tradicionális maori hangi. Mi jóízüen mind megettük!

Innen hazasétáltunk együtt, még beszélgettünk, Zsuzsi is befutott Feriért. Mi pedig hamarabb feküdtünk, mint egyébként...másnap "korán kezdődik a nap"

Heat pump szerelés – ház szigetelés

Az emberek percre pontosan érkeztek: 8: 30-kor.

Az előszoba tele lett (és pillanatok alatt a padlásra felcuccolt) szigetelő anyaggal.  Mire észbekaptam, már semmi nem volt lent...de hamarosan kezdett “lefolyni” a burkolóanyag.

Dolgoztak a szigetelő-fiúk, mint a gép, 
 4 “fiú” végezte a padlást és a ház alatt. A villany-szerelést 2 mesterember.

Mindösszesen 4 óra 30 percet töltöttek itt. Hozták magukkal a takarót, amivel a szőnyeget védték (volna), ha mi nem előzzük meg őket. Minden szemetet elvittek, eltakarítottak maguk után.

Munkájukban két szépséghiba volt, mindkettőt a szigetelő fiúk okozták! A telefonzsinór széthúzása  a padláson (ezt észrevettük míg itt voltak), és az antenna zsinórral történt valami a szigetelés során.... Ez bosszantó volt, mert csak este vettük észre....így ma csak hallgatjuk a Tv-t, majd előveszünk valamit a felvettekből.

Jött a telefon is, hogy megjött a kamerám :-) HURRÁ... :-) Elmentünk érte, hazahoztuk :-) De nem játszottam vele, mert még délután kitakarítottam a hátsó lakást. Vasárnap vendég érkezik. :-) Szombatra ellenben egy szusszanós szabadnapot adok magamnak .-) ha az idő engedi, elmegyek kicsit csavarogni.

Legyen neked is nagyon jó hétvégéd!!!

Vagyis rögtön két nap :-)

16. Kedd

10-kor volt találkozónk a hegyen levő nyomdában a "főnökkel". Eltöltöttünk nála bő egy órát, megbeszéltünk a megbeszélni valókat :-) Jó  árajánlatot és ajánlatot adott, de nem akarok visszaélni vele,  majd kiderül, mi lesz megvalósítva.

Onnan a elmentünk bevásárolni. Lassan két hete nem jártunk a P&S-ben. Így alaposan felpakoltunk, egyuttal már a Fészeknek is. Sétára nem volt kedvünk, nagyon hideg lett és erős szél fújt.

Hazaérve aztán bent a marasztaltuk magunkat. :-) Vacsira lazac volt friss salátával George módra. NYAMI...szeretem.

17. Szerda

Reggeli itthoni dolgok után bementem pár fotót kinyomtattatni. Ott még meglátogattam Gabrieléket a műteremben. Folyamatosan dolgoznak :-) Gyűlnek a munkák.

Megbeszéltük a holnapi napot, a HANGI vacsorát :-)  Nagyon szurkolok, hogy jó legyen az idő! Remélem tudok fotózni is :-)

Hazaérve kicsit kerteltem, a kitett növények szépen fogyogatnak :-) A postaládában landolnak a pénzecskék :-) Én olcsó vagyok, a vevők pedig becsületesek :-) Mindig sajnálom kidobni a feleslegesen elszaporodott növényeket. Mikor összegyűlik egy adag kiteszem a garázs elé reggel és beszedem este. Ami elkel az elmegy...ami nem, az tovább növekedik! :-) Délután Naomi, a japán ismerősöm behozott két jegyet a Hangira, hogy ők vették, de nem tudnak bejönni ezért nekünk adták, már csak valakit kellene találni, aki szívesen eljönne....

Még egy adag mosásra is jutott idő, a vacsorakészítés mellett. Ma rakott brokkoli volt "Éva módra", ami igazán finomra sikeredett :-) Mire túlestünk a vacsorán már minden meg is száradt. Kellemes idő, kifejezetten meleg lett délutánra, kora estére. Este még szervezkedtünk, körtelefon a  a Fészeknek, kolbászrendelés, Hangi toborzó...és eltelt a nap.

A menetrend a szokásos. A reggeli "rutin", majd az angol és aztán az itthoni dolgok.

Megérkezett a Panoráma Magazin is, azt is olvasgattuk, mert ugy-e más a papírt kézbe venni, mint a neten olvasni. Természetesen remek ötlet ma már, hogy a neten is olvasható, így könnyebben elkerül a világban bárhová!

A kis  Hírmondó-nk is a netre került.

Délután még a kertbe is ki-"kergettem" magam. Az üvegházban eddig nevelt rózsát kiültettem, majd az üvegházban lomoltam, locsoltam, mert ugy-e ott nem esik. Persze most kint sem, így kint is locsoltam kicsit, meg feltöltöttem a madáritatókat. Elszaladt az idő!  

Leszedtem a virágzó rózsák közül egy párat, nekünk illatozzon, ne az utcának! Ugy-e milyen szép?

Estére az összeszedett képeket csokorba kötöttem, hogy kedden tudjuk vinni a nyomdába.

Gyönyörű napsütés, kellemes langy melegre keltem. Itthoni dolgaim után beszaladtam a piacra, egy kis zöldség-gyümölcs vásárlásra. Hazafelé jövet már egy szál trikóra kellett vetkőzni olyan meleg volt. NYÁR, tavasszal...

Ez ma azért is érdekes, mert ezen a napon (meglepően korai időpont), de megérkezett a SANTA Wellingtonba. Előző években nem mentem el a Parádékra, mert vagy más programunk volt, vagy kellemetlen volt az idő, most nem hagytam ki...már csak a kíváncsiságom is elvitt.  :-)

A teljes belváros lezárva! A parkolást már előző nap megtiltották, az utak teljesen kitisztítva, autó mentes volt  2-3 km utcasor, ahol a parádé vonult. A buszok is egészen más útvonalon közlekedtek. Mire beértem kicsivel a kezdés előtt már hatalmas tömeg ülte-állta végig az út szélét. Hihetetlen számú gyerek! Mindig is meglepődök, hogy itt milyen sok kisgyerek van ... most még azt is felülmúlta. AZ meg, hogy egyetlen nyafogó, hisztiző gyereket és egyetlen veszekedő szülőt nem láttam, külön kellemes élmény volt.

A képek természetesen csokorba kötve itt megtalálhatók.

Hazafelé is mindenfelé gyerekes szülőket láttam. "Hömpölygött a tömeg". Sokan piknikes táskákkal a partra vonultak, a Frank Kitts parkba, Botanical gardenbe...vagy másfelé.... Nyárias napos meleg volt! Ideális szabadprogramnak! Itt megjegyzem, hogy sokfelé láttam asztalokat, rajtuk napozótej-, fényvédő krém,  ingyen kenhető.

Mikor Island Bay-n leszálltam a buszról már kellemetlen déli fuvallatokat éreztem. Ekkor 4 óra volt. Kora estére, alig 7 óra, már 10 fokot csökkent a hőmérséklet! Hűvös lett!

Rugbyt néztünk, az All Blacks alaposan helybenhagyta a skótokat. :-) Még a rugby  Four Nations League -ben "fiaink" győzelmének is örülhettünk az ausztrálok ellen! Ez utóbbi volt a nagyobb tett és különleges meglepetés!

Coco cicánk még mindig keresi a helyét az átalakítás után. Hol George, hol pedig az én fotelembe helyezkedik el:

Persze aztán kicsi sértődés lesz a dologból, mikor mi szeretnének leülni. Lehet, hogy veszek neki egy kis fotelt....??? Igaz, hogy amikor cicakosarat vettem, soha nem feküldt bele, ezért aztán új állapotban el is adtam.

Ennyi volt a vasárnap itt.

Legyen szép a következő hetetek!

12. Péntek Ugy-e mondtam, hogy ma pénzt gyűjteni megyek. Szerencsére szép idő volt, kellemes napsütéses tavaszi nap. Már félórával hamarabb ott voltam, amit kiválasztottam magamnak a lehetőségek közül. A Központi Könyvtár főbejáratánál. Persze nem csak én gyűjtöttem, hanem egy egész napos akció révén 50 méterenként lehetett a városban SPCA önkénteseket látni.

Kicsit izgultam, hogy nehogy üres maradjon a kis vödröm, de ahogy telt az idő, úgy lettem egyre nyugodtabb, mert bizony szépen gyűlt a pénz. A többség 1-2 dollárt, de akadt aki 10-20-at is adott. Mire letelt az időm egész súlyos volt a kis vödörkém...2-300 dollár lehetett.  Leadtam, és hazajöttem. Itthoni tennivalók mindig akadnak, de azért kicsit lazítottam is, majd vacsorához láttam. Kicsit megbolondított csirkemell sült, mellé krumplipüré és bébi zöldbab párolva.

Vacsi után meglepetésre vendégek ugrottak be hozzánk. Zsuzsi és Feri látogatott meg minket. Nagyon örültünk nekik, és jól elbeszélgettünk. Közben a két kutyusuk örömtáncot lejtett, hogy bejöhettek... Ők örültek, Coco ellenben után alig mert bejönni a szobába.

....és véget is ért a nap.

13. Szombat  Délelőtt elmentem megnézni a főpróbát a Michael Fowler Centre-be. Nagyon jó volt, hogy bementem, mert  a főpróba előtti pillanatokat, a készülődést, a beéneklést, maszírozást, és a lelki felkészülést láthattam...A főpróba első perceit még megnéztem, majd eljöttem. A műsort meghagyom estére, hogy George-dzsal közösen élvezzük. 

Sajna a gépem hiánya hátráltat. A megszokott tempó és képi tisztaság nincs a kicsi masinával...több, mint a semmi...de....

Innen elmentem meglátogatni Lilikét. Szegény egyedül van, egyedül érzi magát...Igaz, szerintem nem tudna senkit elviselni folyamatosan maga mellett...de szerencsére van a cicája és kölcsönösen örülnek egymásnak.

Tőle hazajöttem, még gyorsan megcsináltam (amennyire lehetett javítgattam) a főpróba képeit, majd vacsorakészítéshez fogtam.

Újmódi rakottkrumpli.  Most nem főztem meg a krumplit, hanem uborkaszeletelővel vastag karikákra vágtam és a vasfazékba raktam a sorokat. A szokásos krumlpi-kolbász-tojás. A rétegek közé egy kis ízesített besamel mártás "szerűt" alkottam... a tetejére jött a tejföl...és végül a fedő. Így ment be a sütőbe, melyet felmelegítettem addigra 250 fokra. Ekkor csökkentettem 200-ra. Ebben sült-főtt 40 percig, majd levéve a fedőt, még 5 percig légkeveréssel sütöttem-pirítottam a tetejét. Nagyon jó lett....ha nem tudtam volna, nem derült volna ki számomra, hogy nem a hagyományos héjában főtt krumpli az alap...

Vacsora után mentünk a "Sina Oe" műsorra. Nagyon csodásan énekeltek, Igelese remek zenét alkotott ismét, jó volt!

....most hogy leírtam ezt nektek,  megyek aludni. Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad, amit neked írtam.

10 Szerda Az elkezdett pakolást-lomolást-selejtezést folytattuk. Az egész ház a feje tetejére állt. Igaz, hogy két szobát cserélünk meg, de gyakorlatilag mindenhol megmozdítunk-felcserélünk valamit. Így aztán nem csoda, hogy szegény COCO-nk sem találja a helyét.

Délelőtt jött a telefon , hogy megjött a kamerám! HURRÁ, akkor már minden ok. Örültem előre, de hiába, mert valóban visszaküldték a gépet, de az nem úgy működik, ahogy előtte megszoktam. Akad a kártya és nem jön ki simán...így azonnal visszaküldettük. Hmmmm, ugy-e nem kell mondanom, mennyire bosszant ez az egész!

DE, ha már ott voltunk, felszaladtunk Gabrielékhez is a műterembe:-) Kicsit beszélgettünk, megörökítettem a készülő képet.

Hazaérve folytattuk a pakolást, mellette a "tavaszi nagytakarítást".

Estére pedig elmentem a próbára fotózni ismét. Fantasztikus ez a zene, nagyon tetszik és a társaság igazán csodás hanggal bír! Kíváncsian várom a szombati előadást. A próba képeit itt megnézheted, ha még nem láttad volna. Sajnos a zenét nem tudom mellé tenni, pedig Igelese csodás zenét írt!

Itt pedig egy szereplő, egy fából faragott fegyver...Úgy hívják, hogy a "FOGAK GYILKOSA" szamoai nyelven: NIFO' OTI

11. Csütörtök   egész napos munkát adott. Ebbez a pompás idő, nyárias meleg is segített. "Ezerrel" sütött a nap, kint szinte perzselt. Bent pedig izzadtunk a cipekedéstől...DE MEGOLDOTTUK! Sikerült annak ellenére, hogy szinte az első nagy cipelésnél George sikeresen belerúgott, a nagylábujja lila kiscipó lett. Estére pedig párnácskán  jár... Mivel sokmindent nem tehet vele, kénytelen elviselni.

Ezzel együtt készen vagyunk az átcuccolással, még kis válogatás maradt az egyébként is "lomos"-nak számító  "lány"szobában... Mire vacsorához ültünk addigra már én is éreztem az izmaim. 

Most azon szurkolok, hogy holnapra szép idő maradjon, mert délelőtt dolgozni fogok. Persze ez is ÖNKÉNTES MUNKA! Az SPCA-nek fogok pénzt gyűjteni. A Központi Könyvtár előtt leszek 10-12-ig. Remélem sikerrel járok majd! Szurkoljatok, hogy sok pénzt gyűljtsek össze!

AZ idő gyönyörű, napsütés és meleg! DE, MUNKA VOLT!

George a vezetékekkel vacakolt a ház alatt, fúrt és illesztett, ki és bebújt... Nagyokat nyögött és dolgozott, hogy mindenhol a "föld alól"  jöjjön a telefon-internet vonal. Nem egyszerű, mert a háza alá menni csak görnyedve lehet...csak alig 1 m. a belmagasság. A lényeg, hogy a vendéglakásban is megoldotta, de a bútorok ma még nem költöztek.

ÉN  azért kihasználtam a napsütést és délután a kertben a napon tettem hasznossá magam...

Gyönyörű vasárnap, napos meleg. Ezért aztán amint túltettem magam a reggeli dolgaimon kint is felejtettem magam a kertben :-) Vacsorára nem volt gondunk, vendégségbe mentünk :-) Meghívott Gabriel és Anna az új bérleményükbe vacsorára. Csodás idő, langy még este is...a tegnapi borzalomhoz képest 100% fordulat!

Már naplemente volt, mikor leparkoltunk Gabrielék közelében az Oriental Parade-on

A kis szobájukból ilyen a kilátás, persze ezt nem ablakon keresztül fotóztam:

Érdekes vacsorát kaptunk. Leves, mely a francia konyha szerint különleges csemegének számít. Itt az erdőben szedték hozzá az alapanyagot. MI nem tudtuk megfejteni, hogy mi is az a növény, amit annyira dicsőítettek. Kaporhoz hasonló, de ánizsos íz...Gondolunk valamire, de nem vagyunk biztosak benne. Az ízhatás savanyú, a zöldek nagyon zöldek, és növényi szárak,  de megettük és még repetáztunk is belőle... Érdekes volt - ez volt mindkettőnk véleménye.

Aztán marhamáj következett "tarhonyával" és káposzta salátával. 

Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, az idő elszaladt.

Hazafelé pedig már ez a látvány várt az autó felé közeledve. A kép annak az épületbek a tetejéről készült, melyet ma először mutattam meg.

Hazaérve még ugyan elkezdtünk egy filmet nézni, de aztán belealudtam.

Hétfő délelőtt angolozás. Persze gyakori lelkiismeretfurdalásom is elő-előjön, hogy többet kellene foglalkoznom vele.  De más napokon más köt le...Hmm...az vesse rám az első követ, aki akarja...:-)

Délután aztán nekiugrottam a pakolásnak. Átköltöztetjük az irodát a nappaliba és funkció-csere. George a telefonvonalat bűvölte volna át  a ház alatt... Közben ezért , majd azért el kellett mennie a boltba, így a tényleges költözés maga elmaradt... Ami mozdítható volt és elbírtam, azt mozdítottam és továbbtettem, hogy azért haladjunk :-)

Ja, a szombati rossz idő miatt elmaradt Garage Sale-re kiválogatott palánták és feleslegesen elszaporodott virágok -növények most kint "napoznak" a garázs előtt, hogy aki akarja megveheti...aki elviszi, annak váljon egészségére...Eddig 3-an fizettek :-) és egyet sem vittek el "csak úgy". Közben pedig addig is szépen növekednek :-)

Mellesleg az elmúlt napokban a számítógépem teljesen bolondját járatta velem. Semmit nem tudtam megnyitni, vagy rövid időre igen, majd mégsem...levelekre válaszolhattam, de újságot olvasni már nem...Szóval bosszúság is volt. Remélem hamarosan megoldódik majd minden, de addig is lehet, hogy 1-2 SZÜNNAP is lesz a blogírásban!

05 Péntek a készülődés jegyében  telt ... lekerült a padlásról is, amire már biztos nem lesz szükségünk. Az üvegházban is összeszedtem a felesleges “szaporulatot”. A szekrényeket is átéztem.

Délután még sütöttem kicsit, elkészült ismét az Erika blogjából tanult sokáig elálló sütike, most citromos jam-be (melyet citromlével hígítottam kicsit)  forgattam. Dupla adagot sütöttem, mert tudom, eláll és mindig van “vevő” rá, ha enni kell...

Aztán: Ismét megkerestek fotózás ügyben. Egy jótékonysági bál előkészületeit  és magát a bált kellett volna fotózni (szombaton), de hát ezzel a kis kölcsön géppel nem lehet nagyon jó képeket készíteni... A bálon kiöltözött embereket egy “játékszerrel “ fotózni kicsit megmosolyogtató lettem volna. Igaza van ebben Georgenak, persze az is igaz, hogy neki nem volt egyáltalán erre elmenni. Így hiába keresett nekem egy másik gépet a szervező Anna, ha már meggyőztük magunkat, hogy nem megyünk. Oda ugyanis egyedül nem vállalkoztam.

Most először sütöttem a szintén Erikától ellesett “félórás kenyeret”. Nem ragaszkodtam az eredeti összetevőkhöz, de a mennyiséghez és a sütési időhöz igen.  Nagyon finom lett. George sütés után rögtön bevágott két szeletet és szerinte a “sós muffinhoz” hasonlít. Szerintem meg a sokmagos kenyérrel murat hasonlóságot, mivel jól megszórtam napraforgó és tökmaggal. A tésztába pedig egy kávéskanál lenmagot is tettem.- Szóval van belőle  “Éva-kenyér”.  Mennyei volt reggelire egy nagy adag natúr joghurttal.

Ezek után estére vihar kezdődött és szombat reggelre is maradtak a  rohanó felhők, eső és szél...

Pedig a tüzijátékot is meg szerettem volna nézni, de ilyen időben nem megyek. A szomszéd ellemben egy kisebb vagyont eldurrogtatott...Cocó szerencsére visszavonult a hálószoba sarkába.

 06. Szombat. Garázs vásárom ébredés után pihenőre állítva...Várok, mert néha úgy tűnik, mintha kisütne a nap, aztán persze jön a következő felhő és máris esik...

Sajnálom Anna-t, a bál szervezőjét, mert még kora reggel is felhívott, hogy nagyon kellenék a képeimmel....de már kimondtuk, hogy NEM. Engem még rá lehetett volna beszélni, de George-nak  sehogyan sem akaródzott...így aztán nem erőletettem.

A vele való beszélgetés után Anikó is bejelentkezett, hogy beugranak hozzánk. Elhozzák a kis kauri fákat és tracsizunk kicsit.

A Garage Sale-ről lemondtam. Mikor elkezdődött az iskolában a vásár éppen zuhogott. Ennek ellenére sokan  voltak, de én nem nyitottam.  Aztán kisütött a nap, gyorsan elkezdtem kicsit kipakolni...de hamar jött a következő felhőtömeg és elkezdett esni.  Még reménykedtem kicsit, de aztán megérkeztek Anikóék és nem lett  a vásárból semmi.

Anikóékkal jól beszélgettünk, még közös ismerősre is akadtunk Magyarországról! Hihetetlen milyen kicsit ez a világ!

Aztán már visszahúztódtunk a fűtött dolgozószobába (még nem költöztünk át, pedig jobb lenne!) Ehhez azonban George-nek kell ihletet kapni, mert sajna egyedül nem tudok pakolni. Ha rajtam múlna már régen megtörtént volna...De nagyon nem izgatom magam, eljön az az idő is. Persze, jó lenne még  jóval a lapzárta előtt átcuccolni, hogy abban nehogy gondot okozzon...

Aztán a vacsorakészítés is sorra került. A  sütőben sült a magyaros hagymás-krumplis-csirkedarabos-kolbászkarikás egytál étel. 

...GOND:  egész nap vacakol az internetem, (hol tudok csatlakozni, hol meg nem...szelektíve) így nem tudom, hogy mikor sikerül az írást fel is tenni...Hmmm...de azért igyekszem.

Azért, hogy kicsit színesítsek, a száraz beszámolón megmutatom két frissen nyílt kaktusz virágomat:

Délelőtt kezdem összeszedni, csoportosítani azokat a cuccokat, amiket aztán majd a szombati Garage Sale-en megpróbálok eladni. Jó alkalom a velünk szemben levő iskola Fair-je , mert arra nagyon sokan szoktak eljönni. Persze, minden az idő függvénye, mert volt már olyan, hogy  elfújta a szél és elverte a vihar...Remélem most nem így lesz és sokmindent eladok.

Reggel még olvastam az újságban, hogy Hillary Clinton Wellingtonba érkezik. Azt nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg előbb...mert akkor bizony kimentem volna a reptérre is hajnalban, mert mint azt délelőtt egy ismerős green-től megtudtam Celia, új polgármesterünk kerékpárral ment ki elé! Nem tudom, hogy vajon ezzel-e? Talán nem, mert fárasztó lenne... Délelőtt az idő nem romlott nagyon, így Zsuzsit felhívtam, hogy mit tud Hillary programjáról. Megtudtam, hogy 2-kor fogadják a Parlamentben, ezért aztán gondoltam megnézem őt is.

Útban odafelé még beugrottam Gabrielékhez a műterembe megbeszélni a hétvégét, és kattintani is az új kalapról. Az páros képekkel (az eredeti fotókat most nem én csináltam, hanem ők egymásról), aztán játszottam is kicsit:

Nagyon szuper képek ezek a kalapon! Nekem tetszenek!

Innen aztán irány a Parlament. Az idő hűvös és esővel ijesztgető, de reménykedtem. A maorik, akik fogadták az illusztris amerikai vendéget már ott áltak. Mezitláb, egy szál semmiben...ekkor még csak fél 2 volt! Néha jeges szél fújt, néha cseperegni kezdett. Én nem fáztam, mert a nézők úgy öltözhettek, ahogy akartak...de a szereplőket a protokoll és a hagyományok kötik. Brrr...belehaltam volna!

AZtán megjött az "asszonyság". Hagyományos protokol, volt hongi is, de ettől elég távol voltam és a kis kölcsöngép sem segített nagyon. Itt már a lépcső tetején a miniszterelnökkel és a házelnökkel:

Itt megnézheted a többi képet.

Ja, azért megjegyzem, hogy ilyen biztosítást akkor sem  láttam amikor a herceg volt itt!

A déliutáni programban Mrs Clinton és Mr McCully aláírta a Wellington Declaration–t, amolyan   "barátsági szerződést". 

A 25 éve elmérgesült viszonyt okozó határozat szerencsére nem változott, vagyis  Új-Zéland kikötőibe továbbra sem jöhetnek be atom meghajtású, vagy atomfegyvert szálllító hajók! Mára kénytelen volt ezt elfogadni az USA és ezzel együtt "barátokozni" a kicsi, szembeszegülő országgal.

Innen aztán hamar hazaeértem és folytattam a délutánt ott, ahol délben abbahagytam .-) Vacsora után aztán ismét buszra szálltam és egy közeli templomba mentem, ahol Igelese Ete és a kórus, a szereplők próbálják a jövő szombati előadás műsorát. Érdekes emberek, csodás énekek, jó hangulat.... Készült ismét sok fotó, ezeket itt, ha érdekel megnézheted.  Hazaérve aztán "vacakoltam velük", hogy felkerüljenek a Facebookra, hogy ők is megnézhessék!

EZ már november, melegedő napok,  de hűvös szelek és esték.

02. Kedd az itthonnal telt. A lakás, a kert és vendégvárás. Közben anyunak is "végig"-fotóztam kívülről a házat-kertet, hogy egy kicsit közelebb érezze magát hozzánk, vagy mi legyünk közelebb hozzá? 

Ebből egy képet megmutatok most, az egyik kedves fánk, az üvegmosó ilyen furcsa szögben nőtt, amíg ott volt a fenyő és kúszott a nap felé:

Szeretem így, fentről érdekes látvány, de ha a szobából nézem ez nem tűnik ilyen "borzasztónak".  A kép jobb szélén, a vöröses levelű flex mellett, kicsit látszik a  kivágott fenyő meghagyott törzse a kőkertben, melyben most különböző succulentek, kaktuszok növekednek... A látható ablak pedig a még most dolgozószobának használt szobánk ablaka. Hamarosan átpakolunk...

Délutánra megérkeztek Franciskáék, jót beszélgettünk, vacsoráztunk és elszaladt a nap.

03. szerda és szép napos nap, de meglepetés hűvös még délelőtt. Elmentem kinyomtattatni a képeket, hogy anyunak "jobb" papíron küldjem. Ha már bent jártam a belvárosban, felmentem, Gabrielék műtermébe is. Dolgoznak szorgalmasan. Gabriel készített új kalapokat is, most az egyik: 

Hazaérve még Georgeot is elcsaltam egy sétára. Kicsit hamarabb visszafordultunk, mert borzasztó éhes lettem. Hazafelé jövet G. bement az ismerősünkhöz, aki házeladásokkal foglalkozik. Kiderült, hogy a közvetlen szomszédunk mégis el akarja adni a házát. Lorein-t bízta meg a tender kiírásával. A házért  900 e-dollárt  akar kapni! Kiváncsian várjuk a fejleményeket, főleg azt, hogy vajon a mostani szomszédaink (eddig bérlők)  megveszik-e, mert pár hete még a 850-et sokallták, amikor azt ajánlotta Sean!  Netán új szomszédot kapunk??? Mindenestre érdekes fordulat!

A délelőtt eltelt a megszokott teendőkkel. Vendégünk elköszönt, mondta, hogy nagyon jól érezte magát, mindennel elégedett volt, máskor is hozzánk jön.

Gyönyörű napsütéses idő volt, de friss a levegő. Délután a hegyre mentünk látogatóba. A másfél óra gyorsan eltelt. Utána elmentünk bevásárolni, majd már csak haza. Itt jöttek is a gyerekek. Ezért kellett cukorkát is venni... Az első a szomszédból a csipet csapat, utánuk jött egy kicsit nagyobb társaság:

Még jottek sokan az utcán, de több látogatónk most nem volt.

Estére mécseseket gyújtottam és így emlékeztünk mi is...

Ezzel véget is ért az október.

Közben az is kiderült , hogy miért szóltak szombaton az ágyúk!

Már november!

Hétfőn délelőtt mentem kicsit angolozni, volt nagy nevetés, jól szórakoztunk. A délután itthon és a mindennapi szokásos dolgokkal el is szaladt... Ma arról szólt az újság, a Tv, hogy:

"Wellington ‎#4 best city in the WORLD and is the "coolest capital city"  - Wellington a 4. legjobb város a világon,  és a legszuperebb főváros!

Ha még nem jártál volna itt, gyere sétálj egyet a képeim segítségével! Persze, akkor is megnézheted őket, ha már jártál erre....

30. Szombat

Mivel ez a nap a hónap utolsó szombatja, természetesen az első utam a Newtown Peoples Marketre vezetett. Előbb körülnéztem a zöldséges-gyümölcsös nyitott piacon árusítók között, majd mentem a megszokott helyre is. Most kicsit gyérebb volt a forgalom. "Micsoda meglepetés", hogy most egyetlen képviselőt, vagy a versenyben indulót nem láttam itt ...

Azért a hangulat jó volt, ehhez a latinos muzsikát szolgáltató kis zenekar nagyban hozzájárult. Zsuzsi a magyar konyhájával fogadta a visszatérő látogatókat :-)

Képek pedig itt láthatók.

Innen a belvárosba igyekeztem, mert ott randevúztunk George-dzsal. A TSB Arénában volt egy utazási kiállítás "vásár", ahol körül akartunk nézni a jövő évi utazásom ügyében.  Kicsit hamarabb érkeztem, hogy kedves barátomnak a 4. szögből is megmutassam az aréna előtti teret befedő hatalmas vitorlákat. Itt most már a tér minden oldaláról láthatja a képeket.

George pontosan mgeérkezett, de a program nagyon nem olyan volt, mint amire számítottunk. Ott elsősroban szervezett utakat kínáltak...s nekem ugy-e nem arra van szükségem. Így aztán egy kis kör után ott is hagytuk. Ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a bel-belvárosban. Útközben betértünk egy utazási irodába is.... Kedves fiatal lány volt ott egyedül, s hogy ne unatkozzon, megkértünk, nézzen körül számomra megfelelő (nagyon fontos az ár is...) repjegyeket illetőleg...:-) Kedves volt, jópofa, nagyokat nevettünk és egy előfoglalást is intéztünk. Majd azért még elmegyünk más helyekre is...aztán meglátjuk. Hamar kell dönteni, mert hihetetlen módon sok járat már most tele van...(jövő év másuj-július valamikor) és még csak októben vége!  Most egy új "útvonal" a tervem, ment-jövet egy-egy megálló megint, egy-egy számomra még ismeretlen (persze ilyet nem nehéz találni) helyen.

Hazaérve aztán már csak a képekkel vacakoltam, nagyon tetszett a vásáron ez a szemüveg...Mármint a készítő ötlete...:-) Zsuzsi lefotózott, így most megosztom veletek is. Hát elég vicces, nem???

Legyen szép napotok, bár tudom,  ez a hétvége a halottakra való megemlékezésé. Indulnak a "temető járatok". Mi itt csak csendben emlékezünk... Meggyújtok pár mécsest és várjuk a jelmezes gyerekek...csak nehogy elfelejtsek cukorkát venni! 

28. Csütörtök

Gyönyörű napos nap, kellemes meleg ! Igazi meleg tavaszi nap! Előbb az itthoni dolgokkal végeztem. Kisütöttem mintegy másfél kiló (a hentestől ajándékba kapott!!!) zsírt. SZép húsos is volt közte és természetesen tepertő lett belőle. Mivel ez ritka csemegének számít, gyorsan frissibe már ebédeltünk is belőle friss kenyérrel, lila hagymával! 

Aztán, hogy azért vigyázzunk a vonalainkra is, elmentünk egy "nagy körre", vagyis lesétáltunk több, mint 5 kilométert. A parton el és a hegynek vissza... Azért büszke vagyok magunkra, mert lihegés és megállás nélkül végiggyalogoltuk még a hegymenetet is.

A parton azért elsült néhány fotó, mert a víz csodás tengerkék volt itt-ott zöldes áramlatokkal.

Ahogy sétáltunk egy tartalékos katona(?) sétált velünk szemben...ha jól saccoltam, legalább 30-40 kilós hátizsákkal, kezében súlyzóval...Mit mondjak... Könnyedén lépkedett!

Hazaérve pihentünk egy kicsit, ittunk egy finom teát, majd elmentünk Évát szülinapján felköszönteni. Kis tracsi-locsi-fecsi, majd hazafelé megleptük magunkat egy másik "diétás" ritkasággal: McDonalds burgerrel. :-)

...és véget ért a nap.

29. péntek

A tegnapi gyönyörű, meleg nap ellentéte virradt ránk.

Hideg, borús, nem szeretem... hűvös. Ezért aztán egész napot  a lakásban töltöttük. Igaz, azért kimentem a kertbe megörökíteni az első kinyílt rózsát. Kékes színű volt még az elmúlt évben, most valamitől meglilult...

Már megmutatja bimbóját a "majdnem fekete" is, ugy-e milyen gyönyörű?...és persze jönnek a többiek is!

Délután megérkezett az a pasi, akivel azért egyeztettünk időpontot, hogy a ház komfortján javítsunk. Tárgyalás alapja az alul- és föntbélelés és egy heatpump beszerelése.

Vagyis a padló alá és a plafon fölé kerül egy "paplan", bár a tető alatt már volt egy a hőszigeteés miatt. Ezt hasonlóképpen a magyarországi energiatakarékossági korszerüsítést, most itt is támogatják. Nem hagyjuk ki és nem árt, ha melegebb lesz :-)

A heatpump-on sokat gondolkotunk már, visszariasztott az ára, de most becsaptunk a lovak közé. Ha lúd, legyen kövés alapon azt is megrendeltük. Ez persze még pár dolgot majd előtérbe hoz. Áttelepítjük a dolgozószobát a nappali helyére , mert oda tetetjük be a "fűtőmasinát".

Egyszóval ezzel ma kisebb vagyonnak vertünk a fenekére...és nagy munkát előlegeztünk meg magunknak is a költöztetéssel. A hétvége a "pihenésé" és a munka startol a jövő héten.

Ma ezt kaptam:

Kedves Pályázó!

Örömmel értesítjük, hogy a Cseppek Öröme fotópályázat zsűrije beválogatta fotóját (fotóit) a legjobb 100 közé, amelyeket a november 2-ától 1 hónapig a WestEnd City Centerben állítunk ki. Gratulálunk! 
Szeretettel várjuk a kiállítás megnyitó ünnepségére is, hogy együtt örülhessünk annak, hogy ilyen sokakat megmozgatott az örömteli pillanatok rögzítése, az egészséges és rendellenességgel született gyermekek élethelyzet azonosságainak bemutatása.

Időpont: 2010. november 2., 11 óra

Helyszín: WestEnd City Center, Földszint, Mátyás pihenő, Testa Rossa kávézó

Örülnék, ha valaki arra járva megnézné és elmesélné, hogy milyennek találja!!! Fotót külön megköszönöm!

Neked kívánok szép hétvégét! Kellemes időt és jó szórakozást!

Okt. 26. kedd

Erre a napra Franciskával volt randevúm megbeszélve, így reggel igyekeznem kellett...Ágynemű csere, majd irány a Te Papa, randevú a kávézóban. Így aztán közösen végignéztük, most már sokkal alaposabban a fotó- kiállítást.

AZ új kiállítást is végigjártuk. Érdekes volt a rengeteg gyerek, iskoláscsoport, különböző feladatokkal szaladgáltak és "dolgoztak" szorgalmasan!

Kávészünetet tartva majd tovább mentünk a Civic Square-re. Itt is bekukkantottunk a múzeumba, ahol több új képzőművészeti kiállítás is volt. Voltak gyönyörű maori jellegű faragások. Sajna most nem lehetett fotózni őket. Nagyok és csodásak, bármelyiket elfogadnám!

 Voltak szép és érdekes képek és voltak olyanok is, amire azt mondtuk, hogy kár, hogy nem vagyunk elég "műértők".... Hmmm...mire nem mondják azt, hogy művészet...

Kis séta még közösen, majd aztán elváltunk ki-ki haza. Engem várt a kert, mert a reggeli borongós, ködös idő délutánra gyönyörű napfényes lett. Még belefért az ágyneműmosás is, estére pedig meg is száradt. Szeretem a napon-szélben száradt ruhák illatát!

Okt. 27. Szerda

Ma adták át a wellingtoni repülőtér új terminálját a SÜTŐTÖKÖT! Mit ne mondjak, elég furán néz ki ...illetve sehogyan sem néz ki kívülről.

A képen látható a légierő gépe, azzal érkezett a miniszterelnök és még nem tudom kik, akik megnyitották az új épületet....

Belsejébe sajna nem mehettem. Azon keresztül  csak utasok mehetnek- jöhetnek...kicsit kukucskáltam egy kinyíló ajtónál, ahol hatalmas akváriumok és gyönyörű halak kellették magukat, de ez nem a különleges része.

Majd novemberben lesz egy nyitott délelőtt, majd akkor elmegyek :-) Addig itt láthattok róla pár képet.

Ezután még sétáltam egyet, majd itthon a kertben folytattam. George levágta a füvet, majd vacsorát készített. Jóllakottan aztán leültem mesélni neked :-)

Örülök, hogy itt jártál, hogy olvastál és remélem tetszett is.

Az európai május 1-nek megfelelő munkaszüneti nap, ami a munkásoknak szól. Az ünnepnapot okosabban választották meg, határozták el,  mert minden évben október utolsó hétfőjén van.  Így a dolgozók egyből három napot kapta ajándékba, anélkül, hogy össze---vissza kellene variálni a napokat.

Tehát ma szabad nap volt a dolgozó embereknek (kivétel a kereskedelem és vendéglátás) és mi is lazítottunk... Most nem akartunk semmit sem venni a "soha nem látott akciók is hidegen hagytak. Kicsit ez-az belefért, de gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Délután lazulásképp megnéztem Ozsgyáni Misitől kapott CD, melyen remekül összeállított ceglédi műsorukat velük együtt dúdoltam végig... Itt is köszi Misi!

Délután felfedeztem, hogy kibújt a "tojásból" az első hernyócskám. Ici-pici még, talán félcentis ha lehet és cérnavékony. Elindultam fotózni, de nem sikerült...nem értettem...és George segítségét kértem. S ekkor jött a derült égből villámcsapás! Nem tudtuk kivenni a memóriakártyát! A fejem lufivá változott...és lesápadtam...majd a méregtől nem láttam. Ugyanaz a baja, mint pár héttel ezelőtt. Most csak annyi változott, hogy nem is próbáltuk meg "kierőltetni"....holnap megy vissza, mert garanciás még. Azért ez nem valami biztató a jövőre! Majdnem sírok...

Önmagam vigasztalva és azért is, hogy egy kis színt vigyek ebbe az oldalba, mellékelem kis "játékomat", melyet Gabriel kalapra festett munkájával követtem el.

Ma volt a napja, amire a Wellingtoni Magyar Közösség meghirdette az ünnepséget.

Mivel hétfő Labour day, bizony az elmúlt évek során is csekély volt a látogatottsága ennek az ünnepségnek. Sokan elutaznak, vagy kirándulós programot szerveznek kihasználva a 3 napos muinkaszünetet.

EZ az idén is így volt. Mindösszesen 18-an voltunk a wellingtoni 2-300 családból!

A legkisebbek a virágcsokor kopjafára helyezésében segédkeztek.

A megemlékezés után a Connoly Hallban egy kis frissítő, kávé-tea, majd közösen megnéztük a Temetetlen halott című filmet Nagy Imre életének utolsó hónapjairól. 

Mire hazaértünk elmúlt 6. Jöhetett a vacsora és most ezeket megosztom veletek