01.

Mivel a borúsan indult a reggel, így nem mentem le a partra, mert nem tudtam volna napfelkeltét megörökíteni. Így maradtunk itthon lazítás-pihizés és telefonálgatás az ismerősöknek. Semmittevés :-)

02.

Délelőtt készülődés, sütés-főzés, vendégvárás.

Vendégeink meg is érkeztek. Judit osztálytársam volt hosszú éveken keresztül. Már óvodába is egy csoportba jártunk, majd általános iskolába 2-8-ig, utána még négy év a gimiben és persze közben a hétköznapokban is sok időt töltöttünk együtt. Ő és férje Sándor, valamint felnőtt lányuk Nóri érkezett hozzánk Ausztráliából, ahol rokonokat látogattak meg.

Közös késői ebéd és beszélgetés után tettünk egy nagy sétát Island Bay partjainál. Elsétáltunk egészen Owhiro Bay-ig, majd a hegyen keresztül vissza.

Itthon ismét beszélgetések, ahol aztán meglepő dolog is kiderült! Sándor nagymamája és George valamikor egymás mellett lakott "ajtószomszédok" voltak Pesten!!! Milyen kicsi a világ!

Este vacsora, majd kimentünk a Mt Victoriára, hogy a város esti fényeiben is gyönyörködhessünk. Az idő kegyes, ki kell használni.

Aztán már elment mindenki aludni, hogy az előző napok hiányait pótolja. Persze készültünk a holnapra is. Cél a város megismerése kicsit.

03.

Bőséges reggeli után irány a város. George bevitt a Cuba Street-ig, ahol a vödörkutat kötelezően megnézték. Innen séta a belvárosban, majd a Cable car-ral felmentünk a Botanikus kert tetejére. Séta a botanikus kertben, rózsakertben. Juditot a hatalmas hortenziák is elvarázsolták.

A Rózsakert után következett a Parlament benne egy "túra", majd a Szendvicsek vásárlása után ebéd a Magyar Parkban.

Aztán folytatva a sétát A St. Paul templom szépségei, majd a Wellington Múzeum kiállításai, Portré kiállítás a a Shed 11-ben, séta a Waterfront-on, és zárásképpen a Te Papa következett. Utána a Museum Hotel előtt randiztunk George-dzsal és jöhetett a megérdemelt vacsora és a pihenés. Jó pár kilométerrel a lábunkban nem vágytunk sehova menni.

04.

Ezt a napot kirándulásra szántuk. Nagyot sétáltunk Paraparaumunál a parton. Judit nem győzte összeszedni a kagylókat és a formásabb uszadékfákat. Kérdés, majd hogyan mit visz el...

Kicsit tovább mentünk, megnéztük az Autómúzeumot, én pedig még beugrottam Bandit is megnézni Waikanae-ban.  Szegény csak tejen és vizen él, de erősebb fájdalomcsillapítót kap, így most nem fájt neki az érintés. Sajnos lassan elfogy....

Hazafelé még bementünk vásárolni, mert Nóri már 5-én hajnalban visszaindul Ezért az esti vacsora után még kis beszélgetés, pakolás és "ajándék küldés". Mindenki igyekezett viszonylag korán lefeküdni aludni. Nóri már 4-re a reptérre ment. Ezért már este búcsúzkodtunk.

05.

Mivel taxi vitte, mi nem kisértük ki a hajnali órán értelmetlen lett volna. Juditék is visszaaludnak, mi fel sem ébredtük... 8-ra mentem vérvételre, a szokásos éves ellenőrzés, de egyébként is valaki kering bennem, amit nem tudok, hogy mi okozhatja, de nem jó a közérzetem és már pár napja kávét sem iszom (az pedig nagy szó!) .

Hamar intézünk mindent mire Juditék felébredtek már otthon voltunk és aztán együtt mentünk csavarogni. Előbb Zsuzsiékhoz ugrottunk be, majd Gabrielék munkáját néztük meg, ahol Shiffel is tudtak beszélgetni, közös ismerősükről cseréltek információt. Innen elmentünk megnézni a távoli rokon volt házát, azét, aki már régesrégen meghalt. Gyönyörű helyen szép házban éltek, a kilátás a közelből ilyen. Aztán  Éváékat látogattuk meg. Juditékat  otthagytuk és mi elszaladtunk Lilikét megnézni. Ő fizikailag nagyon jól van, a szellemiek leépülése sajnos megállíthatatlan.

Itthon egy leves, majd mi felmentünk a Tepu Te Ranga Marae-hoz, onnan még az apácák "birodalmát" is meglátogattuk. Visszafelé pedig a Marae-ban Anna invitált be minket a lakásába.

Hazaérve már George várt miket finom vacsorával. Aztán Juditék is készülődésbe fogtak. 2 napra leruccannak a Déli szigetre.

06.

Reggeli után 1/2 8-ra levittök a Ferry-hez Juditékat és két napra búcsút intettünk egymásnak.

Itthon még kicsit kerteltem, majd pihentem... Tv-t néztem, örültem a magyar lány - Arn Gréta - sikerének a teniszben, aki ma Aucklandban legyőzte Sarapovát...

Most pedig igyekszem bepótolni az elmaradt beszámolót.

Remélem találtál érdekességet! Üdv és legyen nagyon jó napod!

Dec. 30. Ma csak itthon nyüzsögtem...ezzel-azzal mindennel és "semmivel". Készülődés az évvégére, a vendégekre és Hírmondózás is kicsit, hogy haladjon az is.

Dec. 31. Az év utolsó napjára csavargásba fogtam. Előbb piacot terveztem, de az mégsem volt. Utána bementem a városba Gabrieléket megnézni, haladnak a munkával...

Előtte-utána  végigfotótam a Cuba Street-en a zenészeket. Egyike-másik már ismerős, így kicsit beszélgettünk is.

Hazaérve kis pihenés, lazítás után felmentem a Tapu Te Ranga Marae-ba. Buce-nak vittem pár képet-könyvjelzőt és még egy kört tettem az újabb fotók kedvéért. 

Naplemente idején irány a tengerpart, hogy megörökítsem az UTOLSÓ naplementét 2010-ben. A látvány csodás volt, de kicsit bekúsztalk a felhők, így nem lett annyira látványos, mint az elmúlt évben.

Este 10 után pedig bementünk a belvárosba, ahol mindenféle rendezvényeket igértek. Szemben a 2008-as programmal igaz, hogy az idei több helyzínen is volt, az idő is kegyes volt, mégsem aratott számunkra olyan átütő sikert, mitn amire emlékeztünk. Írták is az újságok, hogy ez csendes évbúcsúztató volt, de gyönyörű ifőben, szép fényekkel.

Hazaérve , telefon anyunak...üzenet a családnak és már 2011-et írunk!

Kedd kora estére szomszédunk is megérkezett és apósával karöltve nagy lendülettel vetette magát a ház szépítésébe. Díszítik a menyasszonyt, eladósorba kerül...

29. Szerdán délelőtt igyekeztem itthon elrendezni dolgokat, majd a városba irányítottam magam, hogy ismét megörökítsem, hogy Gabrielék mennyit haladtak a munkával. Haladnak...persze idejükből sokat elvesz az állvány fel és leszerelése...de tartanak tőle, hogy netán ellopnák (mégha heccből is), de akkor nekik kellene kifizetni...

Szóval dolgoznak, haladnak...és pár nap és elkészül az új alkotás, melybe egy harmadik besegítő is akadt, egy tanárember.

Nekem ez a kép tetszik leginkább, a három alkotóval, igaz, itt magát az alkotást látod legkevésbbé...azt megnézheted az albumban.

Tőlük nagyot sétáltam hazafelé. Itthon aztán a vacsora-alkotás  rám eső részét megcsináltam. Tárkonyos-tejszínes-zöldséges-csirkeleves. Hús panírozás és desszert előkészítés. A desszerthez csak a sok-sok epret mostam meg, hogy a készen vett Pavlova azzal legyen díszítve! A vacsora főmenüje George kreációjában rizi-bizi rántott hússal.! :-)

Miért is ? Mert Gabrieléket meghívtuk vacsorára, ugyanis holnap lesz G. szülinapja és gondoltuik ez is egyfajta ajándék neki! Egész napos munka után nem mindegy... Minden jól sikerült.

Gabrielnek még sikerült a kertben egy rózsaágat is találni (lásd a képen)  rajta sok-sok virággal (csak megjegyzem, a végén mégis itthagyták véletlenül).

Zsuzsiékkal is megbeszélték, hogy együtt mennek szilveszterezni...Mi egy bejelentkező "vendég" miatt itthon maradunk... Greorge régi zenész társa jelezte, hogy erre jár "beugrana". No majd meglátjuk. lehet, hogy "potyán" maradunk itthon? 

A vacsora nagy része elfogyott, a Pavlova mind a sok eperrel, a Gabrielék által sütött édesség megmaradt "szegényebb" napokra...

Végül George még hazavitte őket... Este aztán megállapítottuk, hogy nem való már nekünk ez a sok evés...Ellenállni nem tudunk, (ha már ott van), de ennyit nem eszünk az átlagos hétköznapokon...

Jöhetnek már a lazább napok. Most azért izgulok kicsit, hogy Juditék még nem jelentkeztek Sydney-ből. Azért remélem, hogy csak a sok program miatt nem és másodikán megérkeznek.

Miután kaja túltengésben szenvedtünk kicsit lazítottunk ez ügyben.

27. Hétfő

Délelőtt romeltakarítás...Este a vacsora közeben és után csak minden leöblítésre került, mosogatás mára maradt. Ezt is megfeleztük. Mikor a "részemmel" végeztem (apróságok + tányérok) én bementem a városba. George-ra maradtak a nagyobb edények és a poharak.

Meglátogattam Gabrieléket. Új munkába kezdtek és ezt is meg szerettem volna örökíteni. Az idő langyos meleg, párás-felhős volt az idő. Erős szél volt, ezért aztán rohantak a felhők is, nagy eső nem lett. Munkájukkal haladnak, bár harcolnak az állványokkal. Mivel a járdát foglalják el, éjjelre le kell szedni...és reggel újra vissza hmmmmmmmm nem egyszerű.

Míg ott voltam jött egy nagy felhő és sűrű szitálásba kezdett, ezért aztán úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom, hogy a gép megázzon...Irány haza.

Aztán már nem történt semmi.  Vacsorára maradékoztunk :-) Lustálkodtunk és vártuk a beigért esőt. A szél maradt, az eső éjszakára érkezett meg.

DE AKKOR AZTÁN NAGYON ...

28. kedd

ÖMLÖTT éjjel, reggel és  egész délelőtt. Hozzá jött a nagy szél. 50-60-70 szinte folyamatosan, de közben egy egy nagy löket is!  A Rimutakáén 160 km-rt mértek! Itt is lökdöste a házat  rendesen néha még a szék is megremegett alattam...

Coco is a szoba menetédkében lustálkodott:

Ahogy mondják, ezalatt a kicsivel több, mint fél nap alatt itt több, mint 10 cm eső esett. A Déli sziget bizonyos nyugati részein, pedig FÉL MÉTER!!! egy nap alatt!!!

Most már vacsora után vagyok (könnyű zöldséges-hagymás tojásrántotta) és éppen süt a nap, de Gabriel telefonált, hogy bent a városban már ismét esik!

Várjuk a tulajdonos szomszédot, aki mára igérte érkezését. Kulcs nálunk, így még el sem mehettünk volna. Lassan 6 óra, de még nem érkezett meg.

Érdekes az Európából ideérkezőnek az itteni karácsony. Egyrészt az időjárás, a meleg, a nyár, mindenfelé  a "hurrá nyaralunk" hangulat. Ekkorra ugyanis a gyerekek nyári szüneten, a szülők is ha lehet nekik ilyenkor mennek szabadságra, munkahelyek is ilyenkor húzzák le a rolót (már ha tehetik).

A szent este  nem a meghitt családi együttlété, hanem a munkahelyi-baráti társaságok bulizásáé. Többnyire szórakozóhelyen, ritkábban házaknál, esetleg munkahelyen, vagy tengerparton eltöltött órák ezek. Éttermek, bárok dugug vannak és előre lefoglalt asztalok miatt a betévedő nem biztos, hogy helyet talál! (mi nem akartunk betévedni, megmaradtunk a magyar hagyományoknál)

Az ajándékok karácsony napjának reggelére kerülnek a fa alá (persze némelyeknél folyamatosan gyűlnek...) , és a csomagok kibontása ekkorra esik. A délelőtt az ajándékok kipóbálásának ideje : szörf, gördeszka, és egyéb szabadtéri játéklehetőségeket rejtők, csakúgy mint otthon a korcsolya, a sítalp, vagy a hódeszka szezonja ez.

Közben pedig legtöbb családban pulyka kerül a sütőbe és a nagy családi zabálás ideje következik... Mi ezt a hagyományt sem követtük...

Szent este itthon barátokkal, csendben, meghitten, de jókedvű nevetésekkel megszakítva!

Első nap Ivánéknál voltunk vacsorán. Napközben az előző nagy vacsorát emésztettünk és aztán spóroltunk a sült sonka vacsorára! ... minden finom volt és nem mellesleg fantasztikusan aranyos képet kaptam tőlük! Louis Wain munkáját. 

Egy másolat, de az eredeti kép még a múlt században készült, s a kapott másolat is mára már  "muzeális" darab. 

Ma, boxing Day, egy család érkezik hozzánk vacsorára. Napközben maradunk a szokásunknál, nem igazán eszünk gyümölcsön kívül semmit... Most még erről a mai napról kicsit.

Boxing day... Hihetetlen de minden üzlet nyitva, eszméletlenül nagy leárazások, minden karácsonnyal kapcsolatba hozható dolgot leáraznak 50-70-90! %-al!  Sokan arra rendezkedtek be, hogy ilyenkor veszik meg a következő évi képeslapokat, ajándékokat! ...de olyanról is hallottam,hogy az igazi ajándékot még erre a karácsonyra! Rengeteget lehet spórolni.

George is meglepte magát egy monitorral, melyet ma szuper áron lehetett megkaparintani. Igaz, ő nem ment érte egyik üzletbe sem, az ajánlat az Interneten jött és a monitor már holnapra meg is érkezik!

Vacsorára ma Ivánék érkeznek. Ennek örömére megalkottam desszert-kiegészítésnek az Erika blogjából tanult karácsonyfát! Nagyon nagy ötlet! Jövőre is alkalmazom!

A vacsorát George-dzsal felezzük... Enyém az előétel (kókuszos-curry-s halszeletek-szuper finom, kevés rizzsel) a leves (zöldséges gombaleves),  és a desszert (gesztenyepüré -Zsuzsitól és a karácsonyfa), övé a főétel, a felgöngyölt hús (rolled roast)  zöldség körettel.

Így, hogy most megírtam mindezt, ezután a délutáni készülődést nyugodtan folytom! A tervezett tengerparti napozós-olvasást kihagyom, mert eszméletlen erejű szél van és az a parton nem kellemes. Aztal készítés után így  végigheverek a napos ágyon és ott olvasok addig, míg neki kell kezdeni a vacsora (más részemről csak a leves)  készítésnek.

Legyen szép napod!

Egy nagyobb méretű kép itt.

Legyen vidám napod!!!

Köszi, hogy benéztél...

Boldog karácsonyt!

Remélem a fácskád alatt lesz egy csomag szeretettel, egy csomag boldogsággal és egy csomag egészséggel töltve! Ha mindezek megvannak nagy gond már nem lehet!

December 24.

Ezt a pohutukawa virágot ma fotóztam neked!

Boldog KARÁCSONYT !

23. csütörtök  Reggel még gyorsan a ház előtt tettem kicsit rendbe a kertet, az elnyílt rózsákat levágtam, kihúzgáltam a gaz gazokat. A következő napokban erre nem lesz időm.

Orhideákat ma folytattam az  átültetést. Sokat azért,  mert kinőtték a "házukat", némelynél a kérget felfrissítettem és több órán keresztül  harcoltam velük. Az elszáradt részek és a túlnőtt gyökérzet irtása nem volt egyszerű. Bevetve fűrész, metszőolló, kés .. némelyikkel már azért is harcot vívtam, hogy kivarázsoljam a műanyag "cserepéből", mert azért ilyen 5 litereseket bizony "nem olcsóért adják", Ha lehetett nem törtem szét. Kivétel az, amit már maga a növény is szétnyomott. Délben kávészünetet tartva délután 5-re !!! lettem készen. A lábam remegett, a derekam fájt és mint aki nem szokta a fizikai munka ilyen intenzíz formáját alaposan elfáradtam!

A kicsik még hátra vannak, de szerencsére ők kisebb fizikai munkával megoldhatók majd "pihenésképpen". Még maradtak az üvegházban, meg kell találni a helyüket (az üvegház mödötti árnyékos" lenne az ideális. Ahhoz ellenben előbb Georgenak kell majd megoldani, hogy a nagy "cserepek" ne a földön álljanak. Az orchideáknak alulról is kell a levegő! AZ a hely ideális  lenne azért is, mert nyáron árnyékos, és az üvegháztetőről lecsurgó reggeli pára folyamatosan nedvesen tartaná a kérget, melyben az orchideák vannak.

SZóval mára ennyi...most megyek pihenni, holnap húzós műszak :-) Reggel megyek friss halat venni a halasnál, majd zöldségért-gyümölcsért  a piacra. Utána kicsit rendet rakok az üvegházban, mert ma félbehagytam...aztán kicsit  pihenek és  jöhet a vacsora főzés. SZENT ESTE lesz, vendégekkel.

Így aztán elképzelhető, hogy holnap nem jelentkezem. Ha így lenne, kívánok neked békés estét, szeretetteljes légkört és finom vacsorát. Ajándék az élet, örüljünk neki!

Eső és szél. Az elmúlt két nap erről is szólt. Meleg van, de tegnap és ma is nagyon erős szél fújt. Tegnap sok esővel, ma szárazon.

21. Kedd annyira esett, mit esett, ÖMLÖTT, hogy nem bírtam magam rászánni, hogy bemenjek a kórházba délelőtt, kora estére pedig vacsoravendégünk jött. Nagyon sajnálom Bandit, de rettenetesen nyomasztó látni az állapotát, segíteni pedig nem tudok...

Vendégünk vacsorára Gyuri volt, mivel felesége Anikó Magyarországon, gondoltuk ne legyen egyedül. Persze nem elveszett "gyerek", süt-főz és nem mellesleg sokat dolgozik. Nekünk is hozott a saját készítésű zserbóból...

Vacsora, tracsi és megbeszéltük, hogy a szent estét se töltse egyedül, így eljön akkor is hozzánk. Zsuzsiékkal együtt öten leszünk.

22. Szerda Reggel az itthoni dolgaim után készítettem egy kicsi levest Bandinak, "HÁTHA". Friss borsós zöldségleves, májgaluskával, leturmixolva. Sajnos nem lett nyerő, mert "nem tudja lenyeli"... igaz, hogy azért 3 deci tejet míg ott voltam megivott.

Nagyon szomorú látni, hogy mennyire megy tönkre, és lassan fogy el...

A kórház előcsarnokában érdekes "kiállítást találtam" gyömbérkenyér házakat. A képeit itt láthatod.

Aztán míg kifelé jövet fotóztam ezt a szép pounamut (jade/green stone) a fiatalember is kedvet kapott:

Aztán  hazajöttem, majd elmentünk az orchideáknak tápot venni. A kéreg megvan, át kell ültetni őket. Hazaérve néhány naggyal megbirkoztam, majd vacsora következett.

Közben kiderült az is, hogy a 9 kiló csokit nem én nyertem :-( sajnos. Annak azért  örülhettem, hogy mégis megérkezett mindenkihez a naptáram! Köszönöm NZ/  Magyar Posta! :-)

Terveimmel ellentétben nem a városi csavargás lett a mai program, hanem kórház látogatás.

Kedves öreg barátunk bekerült a kórházba, így aztán délelőtt oda mentem el. Nagyon le van gyengülve, mindene fáj, hozzáérni sem lehet. Borzasztó volt látni. Tőle haza jöttem és már nem volt kedvem semmihez...

Így maradtam itthon, kicsit olvastam, írtam és a kórházban készült fotókat ide is feltettem. Nézd meg nyugodtan, mert természetesen nem betegeket, elesetteket fényképeztem....

A Fészek terítőis is megszáradtak, szerencse, hogy abban az egy órában épp nem esett. Most olyan monszunos, meleg, de esős napok járnak. Még estére is 20 fok fölött van a szobákban is a hőmérséklet. Kint sem hűl le annyira.

A kertben észrevettem, hogy egy bábból kibúlt a pillangó, vele is barátságot kötöttem:

Még néhány képet itt is találsz róla.

Aztán már más nem is történt...

Most izgulok kicsit, mert Juditék ma indulnak Budapestről a nagy útra, de Ferihegy és Frankfurt repülőtere kicsit bizonytalan a hó miatt. Remélem, hogy azért valahogy majd csak ideérnek, az ausztráliai tartózkodásuk rövidul meg. Szurkolok, hogy ne sokkal.

Ez az utolsó alkalom ebben az évben, hogy a „Fészekben” találkozunk.

A délelőttöm lazán telhetett, mert tegnapelőtt és tegnap mindent elő-,  illetve elkészítettem. Így aztán a reggel az olvasásé maradt, leveleimet válaszoltam és újságokat olvastam. Az idő kellemes meleg, de sűrűn, intenzíven  esik az eső, így a kert megvár…

Az ebédhez csak a tésztát kellett frissen kifőzni indulás előtt, a vadashúst és a szószt melegíteni és már mehettünk is a Newtown Community Centre-be.  Mire odaértünk már többen megérkeztek, így gyors közös pakolás és már kezdődhetett is az ebéd.

SOKAN voltunk! Régen nem volt ekkora a létszám! HUSZONHATAN a Fészekben!  A vadasmarhahús siker  aratott, finom volt, puha és mégis egyben marad a szép nagy szelet.  Borika, Marika és Zsuzsi is hozott süteményt! Volt mákos és diós bejgli, valamint krémes –kókuszos sütemény. Örült mindenki a fiataloknak.  Voltak gyerekek, voltak új arck, volt visszatért vendég.Gabrielék is megérkeztek, igaz, most kicsit késve, de a lényeg, hoyg pont annyi maradt, amennyi nekik kellett. Senki nem maradt éhesen. 

Miklós, Anikó férje is kedves, segítőkész, egy igazán szimpatikus pár! 

Jól éreztük magunkat, az ebéd, majd egy kis "emésztést könnyítő" kultúra.

Egy könnyű kis idézettel vezettem be, melyt a napokban találtam Wass Alberttől:

„…

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"

Utánam Éva felolvasása most kissé hosszúra és bánatosra sikeredett. A sütemények  ízlettek mindenkinek, utána volt alkalom beszélgetni, ismerkedni, kávézni-teázni, majd még néhány karácsonyi ének is elhangzott. Most alig akartak elmenni az emberek.  Szerencsére senki nem jött utánunk a terembe, így nem volt gond, hogy tovább maradtunk.

Hazaérve behordtuk a cuccokat, majd azért kicsit fáradtan ültünk le szusszanni..George elaludt és én meg  még mesélek nektek.

Peregnek a napok, sűrűsödnek a tennivalók, de nincs panasz. Itt minden jól halad, mert igyekszünk JÓL alakítani.

Ami kicsit keserít a jó szájízen és ront a közérzetemen,  sajnos már 2 ismerősöm is azt jelezte, hogy a régen feladott levélcsomagot NEM kapta meg, mely igazán bosszantó lenne, ha így maradna….kedves MAGYAR POSTA légyszi J

16. Csütörtök

A délelőtti itthoni tennivalóim után pontosan megérkezett Anikó, akivel ismét nagyon jót beszélgettünk, életüktől és a munkáról. Örömöm csak növeli, hogy egy új „munkatársat” is köszönthetek benne, januártól reményeim szerint "rovata lesz" a Hírmondóban.

AZ már csak hab a tortán, hogy a férjével együtt eljönnek a Fészekbe is. Vele -nem átlagos munkája okán-  remélek majd  riportot készíteni.  Abban pedig reménykedni fogok, hogy nem „először és utoljára” jönnek a Fészekbe és elkezdődik a fiatalodás....

Lesétáltunk a partra is a sirályoknak szánt cafatokkal. Sajnos most nem voltak annyira éhesek, vagy bátrak, hogy a kezünkből ettek volna…

Ami ellenben érdekes volt , hogy rengeteg gyerek  volt a parton. Mint kiderült,  a velünk szemben levő iskola tartott egy szünet előtti nagy bulit itt! A gyerekeknek (már hazafelé készülődtek) valószínű mindenféle "homokozós" feladatuk is volt, mert alaposan fel volt túrva a parti föveny...

Hazaérve George azzal fogadott, hogy a Capital Times wellingtoni újság egy fotót kér tőlem az angol tanárnőnkről. Még nem az újság számára vagyok "ennyire ismerős", a Aro Valley-i Community Centre-ben ajánlották, hogy én bizonyára tudok nekik képet adni. Belekerült jó kis időmbe, míg végignézve a fotókat sikerült olyan képet találni, ahol Wendy megfelelő. Többnyire ugyanis csak valami vicces helyzetben fotóztam, vagy pedig már letöröltem a nagyfelbontású képet, s csak az volt ami pl. ebben az albumban is. Kíváncsian várom a folytatást :-)

17. Péntek

Délelőtti itthoni műszakom után frissen sült sütivel felszerelkezve bementem a műterembe Gabrielékhez. Kicsit beszélgettünk, majd fotóztam is az új képet és ahogy alkotják a következőket is... Igeazi Gabriel-kiwi-Anna ötletkombináció!

Tőlük  igyekeztem haza, mert vásárolni kellett menni.

No, ez nem volt izgalom-mentes. Mivel a Fészekre kitaláltam (Ó én balga ???), hogy kedveskedek az év utolsó összejövetelére kicsit különlegesebb-macerásabb ebéddel, még nem sejtettem, hogy milyen nehezet találtam ki. A terv: vadas-marha, melyhez mindig a crosscut steak-et szoktuk venni. Meglepetésre nem volt a törzshelyünkön, ahol sajnos most nem szóltunk oda előre telefonon. Mikor kiderült, hogy NINCS, bocsánatot kért miatta a hentes! Körbetelefonálta a közeli üzleteket, a henteseket, hogy segítsen. Itt sem, OTT sem volt, illetve egy helyen egy „talán”, de már nincs ott a hentes… Hmmmm Azért elmentünk, leadtuk a rendelést, hogy majd holnap reggel jövünk érte, mikor ott a hentes. A többi egyebet megvettük. Alig hogy hazaértünk, pár perc múlva csengett a telefon. A hentes valaminek véletlenül bement a szupermarketbe és felhívtak, hogy sorry, de nincs az a steak és már a hétvégén nem is kapnak. Hm… Gyors iramodás egy újabb henteshez, ahol aztán nagy megnyugvásunkra sikerült! Mivel 27 !!! ember jelentkezett be, ezért 30 adagot vettünk, ha netán még beesik valaki…. Este még előkészítettem a húst, pácoltam. A több mint 5 kiló egyenletesre szeletelt hús GYÖNYÖRŰ minősítést kapott, mikor kibontottuk a csomagot!

18. szombat

Foglaltoskodás a konyhában, kicsit olvasás-levelezés, majd mentem a Newtown Peoples Marketre. Ez most Karácsonyi Vásár is volt. Tervem szerint én is "vásároztam" volna, de sajna a nyomda kicsit rámcáfolt, persze szivesség lónak sem szabad a fogát nézni… Beszúrták a kérésem a sok megrendelés közé. Örülök annak,  amit megkaptam. Az első sorozatot már elajándékoztam, illetve majd fogom, a megmaradt pár darabbal meg nem volt  érdemes kimenni, jó lesz máskorra. MAjd amikor több készen lesz, akkor nekifogok.

A zöldséges piacon előbb vásároltam még gyümölcsöt, pár zöldséget jövő hétre, majd bementem a vásárba. A kettő közel van egymáshoz.  Érdekes módon míg a zöldségpiacon rengetegen voltak, itt csak lézengtek. Érdekes társaság gyűlt most is össze, kedves és fura, de jókedvű, segítőkész emberek gyülekezőhelye.

Shirin játszó gyerek fotózására csábított, természetesen könnyen engedtem...Aztán még a SANTA is megérkezett...Csattogott a gép, és ha kiváncsi vagy a részletekre,   itt megnézheted. AZ utolsó  pár kép készült ma (30-40 kép).

Hazaérve aztán a vadast csináltam meg, hogy holnapig már a mártásban érlelődjön tovább. Elkészültekor a nagy edényeket a kádban hűtöttem...hahaha jól mutattak.

Aztán jöhetett a megérdemelt vacsora, utána  lazítás :-) Kicsit a kertben, mert hihetetlenül meleg volt! Még a légkondit is bekapcsolta George a nappali-dolgozóban. Mióta itt vagyok még nem kellett hűteni ez előtt...jó, hogy az új szerzemény nem csak fűt, de hűteni is tud.

...és most írok neked is. Neked, aki idáig jutottál az olvasásban szép napot kívánok és legyen vidám a karácsonyi készülődésed!

hellókarácsony

 Az idei karácsonyra már nem biztos, hogy Európába ér, de talán valaki "jó ajándék" ötletnek tartja  a Wellingtonban  megjelent fotóalbumomat, vagy a könyvjelző sorozatot örömmel postáznám. (a költségeket a megrendelőnek kell állni.) 

Mivel minden hónap 15, most is az ezt megelőző napok a Hírmondóról szóltak. Szerencsére időben sikerült befejezni, postázni és netre tenni, így most kicsit lehet lazítani. Olvasható a Hírmondó! Nagyon nem lazíthatok, mert gondolnom kell januárra és arra, hogy a hónap első napjaiban vendégek lesznek. Velük kell sok időt eltöltenem, így a Hírmondót kicsit előre kell "pofozgassam". A vendégeimet egyébként már nagyon várom! Nagy öröm, hogy kedves volt osztálytársam itt kalauzolhatom majd!

Tegnap este, kicsivel 9 után még észrevettem, hogy micsoda fények vannak odakint, s így sikerült megörökíteni:

Azt igértem szombaton, hogy holnap folytatom...no ezt nem történt meg, de remélem senki nem haragszik érte...

Most kicsit pótolok.

12. Vasárnap

A napom főzéssel kezdődött. Ez is része a szülinapi ajándéknak, hogy én főzök, enyém a konyha...Készült a tavaszi bableves, a vaslábosban sült, a sült bébi cékla és a céklalevél-szár savanyúság, zöld saláta, zárásnak friss tejszínes-eperrel megbolondított "gyertya" .  Jól hangzó menü, Éváék jöttek ebédre és beszélgetésre.

Miután elmentek még romokat takarítottam, majd pihentem kicsit és elmentem a Botanikus Kertbe. Hogy miért, azt itt leírtam. Nem ismétlem önmagam, de megkérlek ha ellátogattál oda, akkor a cikk végén lehet értékelni az olvasottakat - látottakat, tedd meg légyszi, hogy a pontozással és ha kedved van egy hozzászólással is besegítesz!

13. hétfő

Délelőtt bementem a városba jegyet venni jövő év márciusra! Bizony, nem lehet elég korán! Ismét lesz koncert a Kormányzó Palota kertjében! Két év kimaradt a tatarozása miatt, egyszer helyette a Basin Reserve krikett pályán volt, de az elmúlt évben az is elmaradt.  Mivel csak 3000 jegyet adnak ki (ebben a vendégek is benne vannak) igyekezni kell a vásárlással. A korlátozott szám nem a kert mérete, hanem az eső esetére tervezett TSB Aréna befogadó mérete miatt van!

Nagyon örülök, hogy a műsorban szereplők is igéretesek. Közülük az egyik énekesnőt Aivale Cole-t  (a képen középen) nem is olyan régen a szamoai énekeseknél ismerhettem meg.

Hazaérve aztán nekiestem a Hírmondónak, mert már mindjárt 15 és ugy-e akkorra már készen kell lenni!

14. kedd

Megjött egy csomag a nyomdából. Még mindig nem minden, de újabb "gyerkőcök születtek" .

Hamarosan Gabrieléket látogatom meg, majd Alaint...és utána a Hírmondó kerül nyomtatásra...

Csütrötökön írtam utlojára. Azóta sokminden történt.

Pénteken igaz, belefért egy kis lazítás is :-) Itthon rendezgettem a "sorainkat" ...készültem a szombatra. Megsütöttem több tucat palacsintát. Közben nagyon jó időzítéssel megérkezett anyunak a képeslapja is, melllékelve az aranyos szalvétákkal! Hihetetlenül jól időzített! Merthogy:

December 11. George születésnapja.

"Nem az a fontos az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal!"

Ebből az alkalomból George tőlem egy Gabriel-Anna képet kapott. Nagyon beleszerettem már az első látásra is, ez pedig egy jó ürügy volt, hogy meg is vegyem!

De még elmesélem, mert az ajándékok sorába ez is beletartozik, hogy mit kapott reggelire.

Egy szelet kenyér gondosan szív alakúra vágva, megkenve vastagon májkrémmel, vékony csíkra vágott kaliforniai pirospaprikával körbedekorálva, a tányéron körberakva paradicsommal ...hihihi, nagyon jól nézett ki!

Mivel két részletben jöttek a barátaink, most is mint általában megosztottuk a teendőket. Volt ebéd Franciskáékkal (ők este már nem értek rá), vacsorára Zsuzsiék és Gabrielék jöttek.

Reggel először is feltettem a vizet, mely nagyon lassan, de biztosan "főddögélt" egy egész (feldarabolt) csirkével. Egy nagy bőrös csirkemelle pácba került...és én pedig elszaladtam a piacra. Friss zöldség-gyümölcs...kell jövő hétre is. Hazaérve zöldségeltem be a levest és hagytam továbbra is lassan bugyogni.

11 körül George előkészítette és sütőbe tette a vacsorának valót, egy szép báránycombot. Lassú sütéssel (7-8 óra) készült egy új recept szerint.

Mivel Franciskáék  vacsorára is mennek majd tőlünk, nekünk is kell még enni ma (elszoktunk a nagyevésektől), ezért csak mindenből "mutatóba" került a tányérokra. Húsleves petrezselymes grízgaluskával, az egészbesült csirkemellből kapott mindenki szeleteket leöntve sajátszószából készült barna-mártással, rizzsel. Palacsinta  és eper tejszínnel. George kapott egy DVD-t, finom csokit :-) Bandi és Franciska maradtak beszélgetni és tőlünk mentek tovább. Fotózás elmaradt ekkor...mert kicsit fotókat nézegettünk. Közben Ozsgyáni Misi Operett DVD-jét hallgattuk és énekeltek vele, mindeközben én a romokat takarítottam el a konyhában, készülve az esti második felvonásra :-)

Aztán mikor ők elmentek, sütőbe került a hús mellé az apró burgonya és a friss saláták készítése is lendületet kapott George által. Megérkeztek elsőnek Zsuzsiék, nagy meglepetésre nem csak az ünnepelt kapott ajándékot egy üveg finom Port-ot és két rudat az egészen frissen sült bejgliből, hanem még én is "a frissen-sült kiwi asszony" egy gyönyörű kis kiwivel lepett meg Zsuzsi. A kiwi teste poszumszőrből van :-)

Aztán hamarosan Gabrielék is befutottak. Ők is ajándékkal kedveskedtek a szülinaposnak! Igazi Heimler ajándék "kiwisedve". Flexből készült szatyorra festett kép ajánlva-dedikálva Georgneak! Szuper!

Az igazi meglepetés még tőlük a francia sütemény, melyet készítettek..(.Gabriel kislánya által lediktált recept alapján) erről sajna nem készült kép...mert mire "fotózni kéne" észbe kaptam mindent megettük...

Vacsoramenü: húsleves a zöldségeivel-a főtt husijaival. Báránycomb apró egészbesült burgonyával, kusz-kusszal, kétféle friss salátával. Bejgli Zsuzsitól, francia süti Gabrieléktől és az én palacsintám...Közben elfogyott két üveg finom spanyol vörös bor is :-)

Aztán még sokáig beszélgettünk...jól éreztük magunkat.

Tervezzük a következő együttlétet. Valószínű mi Zsuzsiékkal elmegyünk szilveszterezni, ahol az elmúlt évben is voltunk. Franciskáékkal pedig egy még távolabbi esemény lett megbeszélve, márciusban ismét lesz a kormányzókerti koncert... Hétfőn megyek jegyet venni rá!

Most mikor ezt írom már vasárnap. Ma ebédre Iván és családja jön. Egyszerű ételt főzök. "Híres" tavaszi bablevesem mellé a mostanában megkedvelt vaslábosban-sütőben sült kreációból lesz egy nagy adag. Most a hagymás krumpli bacon-nel és csirkemell szeletekkel lesz megbolondítva. Dessezrtenk  elfogyasztjuk a "gyertya-süteményeket" friss epres-(folyós)tejszínes öntettel.

Kora este pedig, ha jó lesz az idő és még nem fáradtam el teljesen, akkor kimegyek a "Cristmas Carol"-ra, a Botanikus Kertbe, melyen majd az európai nemzetek felnőtt és gyerekcsoportjai mellett magyar gyerekek is énekelnek-táncolnak (?)  ....

SZóval ennyi.. innem majd holnap folytatom! Köszi, hogy elolvastad, köszi, hogy nálam jártál! Legyen szép napod-estéd!

Hétfőn hagytam abba, majd egy "összefoglaló" született a MIÉRT-ről. Most elmesélem, hogy mi is történt azóta, hogy NZ állampolgár lettem.

Szinte semmi....jobbára itthon voltunk. Nagyon lehűlt a levegő és szinte ki sem dugtuk az orrunkat a meleg szobából.

07. Kedd: délelőtt a fogásznál jártunk egy ellenőrzésre és alapos fogkőeltávolítáras. Ezt 4 havonta megismételjük. Rövid idő, sok pénz, de komoly bajt előzhet meg. Innen elmentünk vásárolni a MW-ba. A pénztárnál ez a hatalmas csoki Miku kellette magát.

9.5 kiló csokoládé !!! ...és meg lehet nyerni :-) Csak elfelejtettük bedobni a cédulánkat. No de megyünk még.

Hazaérve már csak a fűtött, meleg szobában maradtunk. S ezt tettük szerdán (08) egész nap. Kifejezetten hideg volt.

Csütörtökre kicsit javult a helyzet, és volt ma egy randevum a városban. Anikó nem régen érkezett férjével Wellingtonba és magyar társaságot keresett. Szeme elé került a Hírmondó, megkeresett. Így találkoztunk a Te Papában. Míg beszélgettünk,  egy könnyű kis saláta és kávé mellett,  megismertük egymást. Ki-miért is van itt kölcsönösen meséltünk.

Kedves vidám ifjú asszony, Petimmel egy évben született. Jó humorú, jó gondolkodású,  aranyos.

Még sétáltunk egyet. Láttuk ezeket a vízparton sétálni. Vicces nem?

Eljutottunk a Magyar Parkba is:

Itt Anikó éppen elmélyülten szemléli a téglára írt neveket.

Hazaérve kitettem magam a kertbe, kellemes lett délutánra az idő és az üvegházba az eső sem esett be. Így locsoltam, majd az elvirágzott rózsákat vágtam le. Utána jöhetett a vacsi, Tv és most mindezt elmesélem.

Legyen szép napod!

Vagyis:  miért is lettem állampolgára Új-Zélandnak?

Mivel többen megkérdezték, sokat gondolkoztam rajta, most leírom.

Mikor először kijöttem ide én itt az első perctől OTTHON éreztem magam. Kijöttem körülnézni, amolyan háztűznézőbe,  megtapasztalni az itteni életet, a nyelv nemtudása ellenére is itthon voltam.

Az emberek kedvesek, az utcán mosolyognak, nem akarnak eltaposni és nem nevettek ki bugyuta próbálozásomat a nyelvvel...SŐT biztattak, dicsértek és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok...és általuk, azt érzem  egyre jobb lettem.

Emlékszem az otthoniak arcán fura mosoly suhant át, amikor hazamenve azt merészeltem mondani, hogy én otthon éreztem magam és hogy kicsit kiwinek is születtem, ezért visszamegyek és ott fogok élni! Mondtam ezt annak ellenére, hogy tudom és vallom, hogy én itt is magyar vagyok és magyar is maradok!

Természetesen mindehhez az is kellett,  (ami  a legfontosabb láncszem  ebben), hogy George és köztem ideális a kapcsolat, egymást kiegészítve , támogatva, segítve élünk. Hasonlóan gondolkodunk és cselekszünk.

Ebben az országban, annyi különböző nemzetiségű ember él. Ebben az államban, ahol minden ember egyelő, ahol tiszteletben tartják a másik nemzet kulturáját, szokásait, ahol senkiből is lehet valaki és segítik, ahol az igyekvőket támogatják,  jó élni. Persze mindezt senki után nem szórják kétlapáttal, utánam sem.... Mindenért tenni kell, mindenért dolgozni kell, mindent csinálni, és főleg akarni kell.

Mikor még "csak" állandó lakosként már választottam, és választhattam, hogy milyen kormányt, milyen polgármestert akarok, akkor büszke voltam ezekre a jogaimra.  Már állandó lakosként is úgy bántak velem, mint egy állampolgárral! Szinte minden megilletett, amit az állampolgárait! Ennyi év után pedig úgy éreztem, hogy ahol engem elfogadtak, ahol így bánnak velem és gondoskodnak rólam, annak az országnak én büszkén leszek állampolgára, (természetesen megtartva a magyart is! ) ha elfogad. 

Pár hónapja szántam rá magam erre, hogy igen, adjuk be a kérvényt. (Azt is tudnotok kell, hogy ez nem megy ingyen...) Izgultam, mert környezetemben többnek nem sikerült első próbálkozásra. Sokan az állandó lakos-i címet is csak több év után kapták meg, vagy még akkor sem... DE most mondjam, hogy nekem az is, ez is gördülékeny volt? Már az elbeszélgetés alkalmával is meglepő simán ment minden. Aztán emlékszel? Egyszer írtam: "Levelet hozott a posta, Mikulási ajándékot fogok kapni".

Boldog voltam és az eskütételkor büszke is. Magyar jelzésú ruhadarabban mentem, magyar maradtam, de kiwivé is váltam.

Nagyon jólesett ismerőseim gratulációja, érdeklődése és nagyon rosszul esett, hogy a barátnak hittek hallgattak és kicsit eltűntek....

06. hétfő és Új Zéland állampolgára lettem

A mai nap a megszokott "rutin" szerint kezdődött.  A szokásos házon belüli tennivalók. Vendéglakás ágynemű, törölközők mosása, aztán az ágytakarókat is bedobtam a gépbe...meleg és szél volt, minden gyorsan megszáradt.

Közben izgultam bevallom....mert mára a "télapó" nagy ajándékát kapom. Tudom eddig titokzatoskodtam,  már egyszer jeleztem, hogy levelet hozott a posta, s igéretet az ajándékra.  ITT NINCS TÉLAPÓZÁS...ez csak az én kis játékos viccelődésem volt. A posta levelet ugyan hozott, benne, hogy december 6-án megkapok valamit...Igaz, nem a télapó hozza, hanem a polgármester adja ÁT. Ez pedig a hivatalos papír, hogy megkaptam az állampolgárságot!  Mivel megtarthatom a magyart is, így beadtuk pár hónapja. Nagy meglepetés, hogy elsőre és hamar elfogadták és ma esküt is tettem! 

Itt még a "várakozás izgalmában" , az eskü előtt, mellettem szintén új állampolgárok.  Összesen 88 ember kapta meg ma az oklevelet.

Sajnos nem Celia adta át, hanem a polgármester helyettes Ian McKinnon. MIlyen érdekes is az élet, vele múlt hét szombaton ismerkedtem meg az End of Year Partyn. Persze akkor nem esett szó kettőnk között erről az eseményről. Nem mondtam meg itt sem senkinek, mivel ceremóniához kötött, nehogy közbejöjjön valami...

A képen még Samuel Jackson kaumatua  (maori előljáró) is ott van pár éve őt is ismerem ...kicsi ez a város! Sajnos hamar elment, most nem volt alkalmam vele beszélni.

Utána volt egy kis "vendéglátás", de egy két csipet után mi úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vacsorázni. Egy  kellemes thai étterem lett a kiválasztott. Nagyon finom halat ettem kókuszos csilis mártásban  rizzsel.

Most pedig megírtam nektek a nagy nap történéseit.

Legyen jó napotok nektek is, legyen kellemes a MIKU meglepetés, álomszép hetet mindenkinek!

05. Vasárnap

Ma semmi dolog nem volt tervben. Délelőtt elmentek a vendégeink. Igazán nagy rendet hagytak maguk után, így egyelőre nincs gondom a lakással, mosás majd hétfőn.

Ahogy a számítógépnél újságokat olvasva ültem, egyszer csak azt vettem észre, hogy Coco valamit behozott a szájában... Egy egérke került álkapcsa csapdájába. Ő gondosan vigyázott rá, ezért mikor elengedte az étkezőben, a kisegér el is iszkolt. Szerencsére  nem futott be semmi alá-mögé, így sikerült elkapnom a konyhában. Kitettem a kertbe. Coco egy darabig őrizte, az egérke néha hihetetlen nagyokat ugorva villámként cikázott a fűben... Aztán egyszer sikertült igazi EGÉRUTRAT nyernie és Coco szemelől tévesztette.

Ennyi élmény és izgalom, majd a délelőtt olvasással-írással telt. 1 órakor pedig elmentünk a "hegyre". Másfél óta beszélgetés után mentünk vásárolni, "ha már a közelben vagyunk".

Hazaérkezve, kipakolás és egy tea után nemsokára mentünk is Franciskáékhoz vacsorára. A kaja finom volt, a beszélgetés kellemes és már igazán sötét lett, mire visszaértünk a városba. Ezért aztán megálltunk a fánál, hogy néhány képet csináljak. A napközben is erős szél ekkorra azonban már hűvössé is vált és én nyáriasan öltözve nem töltöttem sok időt a szabadban...

A 27 méteres "fán" a 40 ezer égő mindenféle színben-fomában változtatja magát, különleges látvány az éjszakában.

A fa alatt sok-sok nagyméretű műbőrpárna, melyen heverni lehet és gyönyörködni a fényekben. Most nem mentem el odáig, majd egy kevésbé szeles estén!

Ez az az időszak, amikor mindenfelé évvégi partikat, összejöveteleket szerveznek. Ezek a legkülönbözőbb minőségű és mélységűek lehetnek.

Vannak kis baráti csoportok, munkahelyek, klubok és egyesületek. Egy ilyen rendezvény volt december 4-én az ESOL szervezésében az általuk szervezett angol nyelvtanfolyamok csoportjainak. A nyelvcsoportok, a  "házi tanítók" és diákok, a családok összejövetel. Szeretem ezeket az alkalmakat, mert a legkülönbözőbb  színű és nemzetiségű színes emberek és főleg gyerekek jönnek ide. Ez már a 6. év, hogy ilyenre "hivatalos" vagyok és természetesen fotózok is.

Sok fotóval igyekszem megörökíteni és persze a legnagyobb öröm, találkozni tanfolyam-társakkal és beszélgetni, egymás főztjéből enni...mert mondanom sem kell, de itt is érvényes a "hozz egy tányért" szabály. Természetesen olyat, amit könnyű állva, kézzel, max. egy villával enni.

Mindenki, aki elmegy a rendezvényre visz valami ételt, édességet, ami jellegzetes étele hazájának. Én az utóbbi időben körözöttet viszek, mert egyszerű, gyors és finom. Egyébként is mindig nagyon sok az édesség!

Rengeteg képet készítettem. Egy válogatást itt megnézhetsz.

Mikor mentem, még bementem a piacra, kedvenc árusomnál mindent összeválogattam, majd megkértem, hogy őrizze meg nekem, míg visszajövök. Szép áru, jó ár és mosolygó fiú. Még lehet, hogy a jövőben egy fotózásra is megkér...(ha meglátja magáról ezt a képet ...hahahaha)

Itthon kipakoltam, lecuccoltam és nemsokára készülődtünk az esti programra. Előbb sétáltunk egyet, majd beültünk egy kis (nem túl régen nyílt) kerti "étterembe". Mivel sok jót írt róla az újság, kiváncsian vártam, hogy vajon milyen lesz.

George csak a hamburgerüket akartam megkóstolni, én pedig a steak-et.

Elég szép adagot hoztak, persze tudtuk, hogy ezek nem óriás adagok lesznek.

Maradjunk annyiban, hogy nem volt rosz, az árának megfelelt...de nem ez a hely, ahová álmaimban vágyni fogok.

A műsor Flamenco Fiesta. Spanyol énekes vendége a wellingtoni Flamenco dance klubnak.  Telt ház a Newtown Community Centre-ben. Remke hangulat, egész jó táncosok, a spanyol a jellegzetes "bánbatos" énekes...érdekes, hogy a táncosok és énekesen arca csak ritkán tükrözött önfeledt boldogságot. Mindegyiken amolyan bánatos faarc tánc közben. A progdukció tetszett, de valahogy ez olyan idegenné tette nekem.

Megnézheted a válogatást az ott készült képekből (vaku nélkül lehetett csak és nem volt nálam állvány!)  itt.

Szárnyalnak a napok!

01. szerda

Ma szinte egész napra kint felejtettem magam a kertben. Élveztem a napot, locsoltam, gyomláltam, kiszedtem a túlnőtt - elvirágzásnak indult növényeket... kis pihenőben befejeztem egy cikket, melyhez képeket válogattam, ill. frisseket készítettem. Nagy öröm a lepkevárás :-)

02. csütörtök

Ma vacsoravendégek jöttek. Ezért előbb egy általános porszívózással kezdtem a napot, majd egy időre "kizártam" magam a konyhába. Vacsorára egyszerű-nagyszerű ételekkel készültem. Bableves tavaszi módra. Ilyen levest otthon mindig az első fejtett babból készítettünk. Persze most nem abból, csak egy jól beáztatott tarkababból készült. Aztán a "vaslábos csodája" című kreációm következett. Ebben az a jó, hogy egyszerű nagyszerű és vendégváró...ha később, vagy korábban érkeznek a vendégek sincs gond. Desszertnek a melegre és az eperszezonra tekintettel friss-epres hoki-poki fagyi mandulával.

Vendégeink Anikó és Gyuri kicsit korábban érkezett, így jó volt minden időzítésem :-) Én már készen voltam, ami meg még nem, beszélgetés közben "magától" alakult.

Anikó egy süti költeménnyel lepett meg. Ez maga a kis csoda, kedves volt tőle, hogy munkája mellett ennyit pepecselt...

Anikó 10-én idul haza Magyarországra karácsonyi-újévi látogatásra és majd a sógornőjével együtt jön vissza januárban. Gyuri marad, valószínű végig dolgozni fog.

03. péntek

A délelőtti itthoni (rutin)  tennivalóim után irány a város. Előbb Lilikét látogattam meg, majd séta - kávé a belvárosban. Éppen megörökítettem azt is,  amikor a szomszédunkkal a TV készített riportot. A bevárosi tömegközlekedés átalakítása, egy utca csak buszok által használhatóvá tétele sok millió dollárba került a városnak. Pár napja nyitották meg és már 3 súlyos baleset történt! Rengetegen tiltakoztak anno ellene, de az akkori önkormányzat nem hallgatta meg a "jóslatokat", hogy túl szűk a hely a nagy buszoknak...túl sok a kiadás minimális (PÁR MÁSODPERC!!!) idő nyereségért. Felesleges pénzkidobás és veszélyhelyzetet teremt. Teremtett is!

A képen a szomszédunk, a tömegközlekedési vállalat nagyfőnöke (rózsaszín ingben), éppen erről faggatták.

Persze én nem hallottam miről folyt a beszélgetés, nem mentem oda, (ő nem is vett észre) csak lesipuskásként lőttem...

Kis csavargás, egy nem túl régen nyílt japán üzlet felfedezése...sikerélménnyel! Aztán mentem a Kiwi Art House Galériába.

Karácsonyi vásárt hirdetett Alan, a galéria tulajdonosa. Gabrielékkel és még sok más művésszel. A vásárra kitett alkotások elsősorban most kisebb képek voltak. Persze a nagyokat sem dugták el. Itt egy egész sorozatot lőttem, régi és új ismerősöket megörökítve :-)

Mire hazaértem már 7 is elmúlt. George megvárt a vacsorával, megettük a "maradékokat" és  ünnepélyesen eltüntettük Anikó legkisebb gyertyáját! Finom volt!

...és ezen a napon nem történt semmi különös. Vagy mégis, ma reggelre kinyílt az egyik kaktuszom virága:

Gyönyörű, átmérője 8-10 cm! Maga a virág jóval nagyobb, mint a gömb kaktusza.

Aztán leveket írtam, postáztam itthon délelőtt, majd egy vizit a városban (sikertelenül) már délután. Aztán kis séta a sétálóutcán. Találkozás régi "ismerős" lánnyal aki a zsebpénzét utcai énekléssel szerzi. Fantasztikus hangja van! Itthon aztán  kert, garázs-virágok és....

....és hernyók:

Ez a hernyócska éppen most válik bábbá... A kép tegnap készült, mára kiderült , hogy szegényke az átváltozásban elpusztult. A hernyók a swanplantról előszeretettel költöznek a mellette levő nagy Yucca-ra, ma már 3-4 báb van a levelei között.

 Este még anyunak is befejeztem-nyomtattam a "napló-levelet". Aztán jöhetett a semmittevés. Írtam-olvastam és közben fél szemmel a TV-t néztem.

Mára ennyi, legyen jó napod!

29. Hétfő  Ma reggel megérkeztek a nyomdából az A/3-as poszterek.

Kis meglepetés Gabrieléknek és egy próbálkozás nekem :-) "A te játékod" szokta George mondani. Így van.  Tervem szerint lesz egynémely barátomnak ajándék (különösképpen annak, aki visszajelez nekem, hogy szeretne belőle egyet kapni. Extra plussz hozzá, hogy Gabriel/Anna által dedikálva! ...és amit nem ajándékozok itt-ott el, azt megpróbálom majd eladni :-) :-) Persze a lehetőségek korlátozottak, és időkorlátok is vannak! Első 5 jelentkező biztos kap belőle :-) Rajta! Írj, ha szeretnél ilyet! Megjegyzem, postán nem küldöm, a mérete miatt és túl sokba kerülne úgy becsomagolni, hogy a postán ne sérüljön...DE valahogy eljut :-) Ha másképp nem, hát majd viszem. 

Hogy mi ez? Kicsit vicces, kicsit humoros, de mindenképpen Gabriel/Anna modellkedésével a kalapra festett képek megörökítése.  Íme:

Délelőtt aztán bementem a városba, Gabrieléket is meglátogattam a műteremben. Ők is kaptak 5-5 képet :-) "fizetség gyanánt".

Hazaérkezve vendéglakás került sorra, még vacsora előtt a lehúzott/kimosott ágynemű is megszáradt :-)

A vacsora gyors és könnyű, aztán már lehet is lazítani!
Üdv mindenkinek, aki idáig jutott az olvasásában, legyen szép napod! :-)