Életem Új-Zélandon

12. hétfő

Kora reggel már készülődtem a zsúfoltnak igérkező napra.

Először  az önkéntes központokból érkezettek  országos találkozójára voltam hivatalosan felkért fotós. Ezért már 8 órakor a városban voltam, ahol a Konferenciára érkezőkkel ismerkedtem, régi ismerősökkel találkoztam. Kicsivel 10 után elköszöntem, hogy még a délutáni program előtt albumba is tegyem a képeket.

Ez után a kis itthon töltött idő után mentem a mi kis kézműves csoportunkba. Ott jókat nevettünk...Jane behozott egy nagy doboz anyagot, mely valakinek a szekrényében lapult, és ki-ki választhatott vihetett belőle felhasználni. Én is kotoráztam, egy darab anyagnak a színe megtetszett és mikor megláttam, hogy egy szép nagy kör ki van vágva belőle kicsit bohóckodtam vele. Egyhangú kérésre meg is örökítettem és megigértem, hogy az albumba is beteszem :-) Az anyag maradt, de a kép itt:

Kicsit korábban eljöttem, mert,  meg akartam nézni a kora reggel felvett Skócia- All Black rögbi meccset, mielőtt elmegyek az állófogadásra.  Jó meccs volt, nagy fölénnyel nyert az All Black. Utána rögtön indultam. Előbb Éváékhoz vitt el George, hogy aztán tőlük már együtt menjünk Szentirmay Klára konzul asszony házához (haza busszal jövök, nekem sokkal egyszerűbb). A csekély számú jelentkező miatt a tervezett találkozás mégsem egy  bérelt teremben a belvárosban, hanem  háznál lett megtartva. Az Ombudsmanok Világkonferenciájára érkezett Professzor Dr Szabó Mátéval, az alapvető jogok országgyűlési biztosával és feleségével találkozhattunk. Kicsit furává tette a helyzetet, a  találkozást, mert reggelre ezt a levelet kaptam:

"Kedves Éva, Megkérném, hogy a fogadáson ne fényképezzél. Lesz valaki, aki a Magyar Szó számára fotózik, és szivesen rendelkezésedre adunk a képekből. Üdvözlettel Klára" 

A kérést természetesen tiszteletben tartottam, nem fényképeztem. A professzor előadása után még beszélgettünk a vendéggel, de eljöttünk, mert Éva egy csoporttalálkozóra/megbeszélésre kellett hogy menjen. Indulás előtt még jeleztem, hogy a Hírmondó 15-én jelenik meg és nekem legkésőbb előtte nap kell a kép, hogy megjelenhessen (vagy akkor nem). Most várok.

Még egy JÓ HÍR azért: A mai nappal véglegesen  lezárult a nevezés a Hírmondóban meghirdetett rajz-versenyre.  Nagy öröm, hogy az USA-ból ismét jelentkeztek gyerekek. Nem lesz egyszerű a döntés!

11. vasárnap

A délelőtt előkészítéssel és főzéssel telt. Rakott brokkoli (előkészítés mára, vacsorára) és húsgombócok paradicsom mártásban.

Mire készen lettem lehetett készülődni. Karori, Futuna kápolnában koncert 2 órától. Mivel az idő nagyon esőre állt és nem volt célszerű busszal menni (kétszeri átszállás és vasárnapi menetrend), irány autóval. Ezért nem kellett nagyon korán indulni, persze napsütésben, kellemes időben jó kis kirándulás és nézelődési lehetőség :-).

Ma ugyanaz a hgedűs játszott, mint aki a szerdai koncerten, Simon McLellan. Mellette volt még egy maori szinész, Jim Moriarty, aki felolvasott.Bevallom most a felolvasás valahogy jobban lekötött és érdekesebbnek találtam.

A koncert után visszaúton megálltam Alan galériájánál, ahol egy kiállításmegnyitó zajlott már egy órája. Sokan voltak, ismerősök, néhány ismeretlen fiatal és főleg művészek. Kattogtam kicsit, kivittem Arielt egy  sétálni is...majd jöttem haza.

Mehetett a sütőbe a rakott brokkoli, ami nagyon finom lett. Folytatás más csak laza itthonlét...

09. péntek

Már hetekkel ezelőtt be lett írva a naptáramba Koncert délidőben. DE most nem a szokásos templomi (márcsak azélrt sem mert péntek...), hanem az Egyetemre szólt a meghívás egy kedves fiatal (leendő) operaénekestől. A  Fredi Jones 3. év végi záró vizsgakoncertjére hívott.  Egy régi felvételen itt láthátjátok-hallhatjátok. Azóta sokat változott, erősödött a hangja!

Koncert előtt mert gyönyörű volt az idő, hagytam egy kis sétát is magamnak. Aztán jött a koncert. Borzasztóan nehéz dalokat választott...számomra egyik sem volt igazán ismerős. Ami kedves volt tőle, hogy a műsorfüzetébe az én fotómat választotta! A vizsgát nem akartam megzavarni sok fotózással, mert azért mégiscsak az Ő NAPJA! Csak pár kép itt.

Innen még bementem gabrielék műtermébe. Nagyon jól haladnak az új képpel. FANTASZTIKUS lesz! Ariel aludt...nem maradtam okáig..

A napos szép időt kihasználva jöhetett a kert...majd vacsora...és semmi más...

10. Szombat

Mára is maradt a jó idő...ezért már korán reggel kimentem a kertbe egy kicsit kapirgálni...Aztán egy zuhanyozás után be a városba. Ott azt gondoltam, hogy már rendezték az új szoborcsoport körüli területet. Sajnos felesleges volt az út, még körbekerítve, a markoló  is ott van, így kép nem készült. Ezen bosszankodva vissza is fordultam gyorsan. Még a Newtown piacon vettem banánt és brokkolit.Itthon pedig nekivetkőzve gumicsizmásan kitettem magam a kertbe/üvegházba.

George a műhelyben takarított, selejtezett és rendezgetett. Mondanom sem kell, mindketten jól elfáradtunk. Könnyű vacsorát még készítettem: rántott hús krumpli pürével és párolt spárgával. NAGYON finom volt így párosítva!

Este pedig mivel a TV-ben semmitmondó műsor volt, a felvettek között válogattunk. Az Operaház fantomjára esett a választás, amit már az ágyban fekve néztünk meg! Nagyszerű film volt!

7. Szerda

A szokásos menetrendemen csak kicsit változtattam. Korábban mentem be a városba, hogy megnézzem a Porté Galériában az új kiállítást.

A nagy felújítás-megerősítés után ismét kiállítás...és táncos képek! Balettáncos (többnyire végzős) hallgatókról készült nagyszerű képek. Volt időm kényelmesen végignézni, elolvasni a rövid leírásokat a hallgatókról. Remélem lesz majd alkalmam akkor is eljönni, amikor a táncosokból egyik-másik is itt lesz.

Innen továbbsétálva megnéztem az új-készülő szoborcsoportot. Mikor a tervezet képét néztem, finoman szólva nem voltam elájulva tőle SŐT!...de a valóságban látva és a méreteket érzékelve megváltozott a véleményem. Miközben fotózgattam, egy munkásruhában levő emberrel is elkezdtem beszélgetni. Kedves volt, magyarázott és szépen mosolygott miközben fotóztam. Elmondta, hogy szamoai származású,  osztrák ősökkel...Szólt, hogy reggel mikor teszik be az utolsó  részeket és lesz majd egy ünnepélyes program is, műsorral...menjek el. Ezért aztán, ha már fotóztam (biztos-ami biztos) kitöltettem vele az ilyenkor szokásos papírt, hogy felhasználhatom a róla készült képet. Aztán persze hazaérve ért a meglepetés...de ezt majd később mesélem!

Ez után a koncert következett. Itt találkoztam Dórával és a magyarországi vendéggel Jutkával. Meghallghattuk a koncertet, majd elsétáltunk a Bank Múzeumba, majd a Parlamentbe. Zsuzsival ettünk egy kis ebédet, ittunk egy kávét. Judit és Dóra elmentek egy túrára. Zsuzsival mi az irodájába mentünk.

Hazaérve a képekkel játszadoztam és kicsit jobban utána néztem a szobornak. Ekkor jött a meglepetés. A munkásember a szobrok alkotója,  Michel Tuffery volt akivel beszélgettem!!!

Az újságnál is örültek a képnek...jövő héten benne lesz. A vacsorát George készítette, fincsi volt, ismét sikerül "pukkadásig enni magunkat". Aztán gyorsan este lett és a nap is eltelt. Megbeszéltünk, ha felébredek, akkor korán bemegyek, hogy megörökítsem a szoborcsoport befejező mozzanatait.

08. Csütörtök

...és eljött a reggel. Pontosan hatkor kinyílt a szemem...ezért aztán még 7 előtt bementem a belvárosba. Már nagy ütemben folytak a munkálatok. Szerencsére szép napos - kora langy volt, a szél sem fújt nagyon. Persze azért nem volt baj, hogy a dzsekit vettem fel :-)

Beemelték az utolsó kinákat, mind a helyükre került a végső elrendezését a szikláknak-köveknek már nem vártam meg.

Igyekeztem haza. Várt a mosás, a kert és a szokásos tennivalók .

Vacsorára "maradékot" ettünk kicsit felturbózva és ezek után már csak a lazítás vár/várt ránk...

Reggelre gyönyörű Cicaképek érkeztek a gyerekektől. Milyen csodás munkák kerülnek ki a kezükből...Még mindig érdekes számomra, hogy Ózdról nem jön semmi...nem küld senki...PEDIG jó ajánlatom volt a gyerekeknek. Igaz, hogy el is tudják küldeni szülői/nevelői segítség kellene.

Ma nyílt a kávézó. Mivel szerettem volna frissen fotózni és lehetőleg még "üresen",  korán elmentem. Szerencsémre a fiatal fiú, aki megtudakolta, hogy mikor nyílik nem jó időpontot adott meg...így sokkal korábban érkeztem, mint ahogy hivatalosan megnyílt volna....de úgy látszik kellőképpen határozottan vonultam be, így nem szóltak rám...nem mondták, hogy ne lehet...s én teljes nyugalommal fotóztam jobbról-balról...innen-onnan...

Nagyon élveztem ...teljesen üres volt, csak  egy alkalmazott volt ott, kedves fiatal fiú...(osztrák ősökkel, de Argentínából érkezve!) . Megittam a kávézó első kávéját. Jó volt...de tudják, hogyan kell számolni. Egy capuccino 4:50-be kerül...kettő árából 20 deka kávét vehetek...Azért nem fogok minden nap idejárni...Még bementem egy kis üzletbe, ahol a tulaj legutóbb kedves és figyelmes volt, utána  lefényképeztem és ma odaadtam neki a képet. Meglepődött, de örült neki!

Útban hazafelé felfedeztem egy helyet, ahol a HOBBIT bélyegek minden változata még kapható. Örültem, mert elsőnapos bélyegzett borítékost sikerült vennem. Remélem, majd 'Kati Csabája' is örülni fog...

Hazaérve két üzenet is várt. AZ egyik, hogy készen lettek a könyvek (bevásárlás után mentünk értük) - ezzel már három változata lett a Driftwood-oknak.... erre az évre teljesültek az apró álmok...

Másik üzenet, hogy jövő héten egy  Önkéntes Központok országos találkozója (Network of Volunteer Centres in Aotearoa New Zealand) lesz, ahová  meghívtak fotózni. Így jövő hét (hétfő-kedd) ...nem múlik el unalmasan.

Ezek után elmentünk bevásárolni, ezt-azt elintézni. Hazafelé megvettük a keddi pizza vacsorát és hazaérve meg is ettük egy egy pohár finom vörösborral. Lazítás és puihegés....majd pakolás és ez a nap is lezárul hamarosan.

Korán keltem, mert késő este érkezett egy e-mail Pouline-től, hogy S.O.S. kellene nekik fotós, aki megörökíti a Nemzetközi Önkéntes Manager Nap eseményét a KPMG házban.

Úgy voltam vele (már 10 után!!!), hogy ha felébredek és lesz kedvem elmegyek, ha nem, hát nem, legközelebb majd hamarabb szólnak.Felébredtem...már 6-kor ébren voltam, ráadásul nagyon szép napos idő volt, már jártam az épületben szintén az önkéntesekkel,  tudtam, hogy gyönyörű a kilátás...így elmentem.

1/2 8-tól reggelivel egybekötött beszélgetés, majd 1 órás tréning. Több önkéntes csoport vezetője volt ott. Ismerősök és ismeretlenek...Fotóztam szorgosan bent...és kifelé is alkalmanként.

A buszmegálló felé sétálva észrevettem, hogy a Midland Parkban kezdik felállítani a karácsonyfát...hihetetlen, hogy már közeledik, hihetetlenül rohan az idő!

Hazaértve gyorsan albumba rendeztem az önkéntesek képeit, hogy mire 1-re az Arts csoportba megyek készen legyek. Sikerült megcsinálni. A csoportban pedig érdekes képeslapot alkottunk Peggy vezetésével.

Hazaérve jöhetett a vacsorakészítés. Időközben kiderült hogy ismét megjelent a " fotós-tudósításom" az elmúlt szombati  Island bay-i eseményről. A Busy bee címmel láthatod.

Vacsora után ismét képek következtek...és a napló. Ma tüzijáték...itt a durrogást hallani fogjuk. Lehűlt a levegő és kellőképpen el is fáradtam, így nem volt kedvem bemenni...

JÖJJÖN A SEMMITTEVÉS!

Sokmindent terveztem erre a napra.

Először  a Fine Arts Galériába mentem, ahol végzős hallgatók kiállítása volt. Érdekes volt, sok jó ötlettel vannak tele ezek a fiatalok! Egyiket-másikat magamnak is megvalósíthatónak látok...Innen még bementem a City and Sea -be, hogy megtudakoljam pontosan mikor is nyílik a Coronation Caffe. Szerencsémere egy fiatal fiú körbetelefeonált és megtudtam a megnyitó pontos idejét -jövő hét kedd. A Portré Galéria még nem nyílt meg, jövő héten az is, ennek örülök, nem lesz unalmas az a hét sem. 

Ezután máe a koncertre indultam. A buszmegállóban magyar hang ütötte meg a fülem. A nagyon régen nem látott Gyöngyös házaspár üldögélt ott, buszra várva. Magyar rendezvényre már csak akkor mennek/jönnek, ha valami nagyon illusztris vendég van.... (hmm) Nem sokat beszélgettünk, mert nekem jött a buszom. Koncert a kis kápolnában Karoriban, ahol ismét gyönyörű fények voltak és Gale Force Gospel kórus énekelt. Nagyon jó hangulatot csináltak...élveztem.

Innen sétáltam egy buszmegállóhoz, útközben pedig szerencsém volt, mert éppen nyitva volt a ST. Mary's templom is, így abban is tudtam pár képet készíteni.

Hazafelé még beugrottam Gabrielékhez a studióba. Ariel aranyos, Gabriel és Anna keményen dolgoznak. 

Itthon aztán lehetett lazítani...

Ez a két nap azzal telt, hogy itthon voltam :-) Ilyen is ritkán fordul elő, hogy "nem megyek sehová"...

02. Péntek

Esőre álló idő, süvítő szél....hol esett is  kicsit, hol megállt...

Marion jött hozzám reggel. Őt nem ismertem előtte, de a Time Bank-on keresztül kerültünk kapcsolatba. Neki fotókra volt szüksége és ezért beszéltük meg a találkozást. Pontos volt, kedves és szimpatikus. Ő Angliából költözött Wellingtonba és hozzám hasonlóan szeret itt élni. Készültek képek, beszélgettünk-teáztunk...aztán még egy időpontot előre jegyeztünk.

Mikor elment egy kis lakástakarításba fogtam...mert hát (sajnos) nincs bejárónő, kertész és mindenes. Így aztán magam uram, mert szolgám nincs.

Kicsit előkészültem a holnapi GARAGE SALE-re is...és vége a napnak.

03. Szombat

ÖMLIK AZ ESŐ. DE legalább nem fúj nagyon. Az autót kivittem a garázsból még korán. Kicsit összekészítettem pár dolgot és vártam Zsuzsit. Ő is megérkezett. "berendezkedtünk" és vártuk a vásárlókat.  Nagy meglepetésre még egészen korán két fiatal lány egyből megvette a 3 yukkát!

Aztán jöttek a nézelődők, a vásárlók...és pár dolgot sikerült mindkettőnknek eladni. Zsuzsi és én is jól jártunk...lett egy kis zsebpénz (hahaha)  a megunt feleslegből. A nem szemétbe dobott, túlszaporodott növényeim jól hoznak a konyhára. Persze, költeni is kell  a megmaradó növényekre, a táp és a védekezés pénzbe kerül és nem is kevésbe...

DE ami még ettől is fontosabb...Jól éreztük magunkat. Tracsiztunk, ismerősökkel és ismeretlenekkel, mert a hol szakadó, ÖMLŐ hol csak csepergő, de el nem álló esőben folyamatosan jöttek az iskolába hirdetett vásár miatt...Mi pedig jól kihasználtuk ezt az alkalmat. Még vendégek is érkeztek. Ilonkának egy magyarországi rokona van itt. Ilonkát és a rokon  Jutkát elhozta a közös (bulgár) barátnő Dóra, aki járt már a Fészekben is (a képen középen). Megbeszéltük, hogy jövő héten eljönnek ők is szerdai a  koncertre, majd kávézás Zsuzsival a Parlamentben.  Jutka pedig még bemehet egy csoporttal a parlamenti túrára is.

A vásár végeztével még megbeszéltük Zsuzsival, hogy már majd csak magunknak, de szervezünk egy GARAGE SALE-t december elejére.  Aztán én már csak pihiztem...George készítette a vacsorát...és mindjárt végetért a nap.

Halloween és Hobbit

Mindenhol és minden mennyiségben...

DE előbb ahol abbahagytam

Kedden színházban voltunk. NAGYSZERŰEK voltak a táncosok. Ha nem tudtuk volna, akkor nem is gondolunk arra, hogy férfiak táncolnak...(tütüben, spicc cipőkkel, nőiesen, kecsesen). Persze aztán ráébresztettek arra, hogy ez egy paródia..Élveztük nagyon az estét, a műsort!

Okt. 31.

Szerda reggel a Cable Car végállomásához mentem először. Itt kirakodóvására  iparművészeknek. Sok szép dolog...rengeteg turista, de nem sok vásárló (én sem vettems emmit).  Séta  lefelé a Botanikus kertben, majd koncert. Amiről ismét csak azt mondhatom NAGYASZERŰ volt.

Kis séta még a belvárosban, majd haza...kert és vacsora s jöttek a gyerekek HALLOWEEN jelmezesek aranyosak, kedvesen és örültek a cukorkáknak. Aztán hamar este.

...és már November!

Franciskával randiztunk, majd sétáltunk a belvárosban, kávéztunk a Whaerewaka-nál. Fotóztunk sokat... Bekukkantottunk a készülő királyi kávézóba...

Hobbitok sétálnak a nagy POSTA épület tetején:

Aztán hazaérve még George-ot csaltam el egy sétára...majd a vacsorafőzést fejeztem be és nemsokára megérkezett Ági és Roland. Közös vacsora, beszélgetés után ....jöhetett a lazítás :-)

Vasárnap

Okt. 28.

a nap a Fészekről szólt. Délelőtt készülődés. Sütés-főzés...Mivel rántott csirkemell és petrezselymes burgonya volt párolt brokkolival, a munkamegosztás is megszületett.

George része  a rántott hús, az enyém a krumpli és a főzés. Így aztán pontosan és időre elkészültünk. A Fészekbe 18-an jelentkeztek be. Mindenki eljött, csak Zsuzsit hiányolták többen is... Francisaka is a hiányzók listájára került...DE voltak újak! Eljött egy házaspár, akik Temesvárról érkeztek 4 évvel ezelőtt. A férj román, a feleség magyar...és eljött a gitáros Cormac is, akit  a tanára mutatott be pár hete.

Az ebéd elfogyott, volt még sütemény és Cormac koncertet is adott. Nagyon jól éreztük magunkat . Érdekes volt, hogy Ariel mennyire szereti a zenét! Elbűvölve nézte/hallgatta a gitár muzsikát.

Hazaérve már csak lazítottunk s bár az idő szépen kipendül, nem csináltunk semmit, csak "elvoltunk"..A gép még kimosott, kiteregettem, de estére nem száradt meg, maradt a kötélen.

Hétfő

Okt. 29.

Reggel a romeltakarítás befejezése.... Este George elmosogatott, nekem már csak a pakolás maradt hátra (és bementeni a kiteregetett ruhákat mert esőre állt, szitált sűrűn). Ezek mellett elkészítettem két ételt, a két nagy csirkemell felhasználásával. Mivcel kiolvasztva lettek már nem lehetett tartogatni.

Egyikből fokhagymás csirkemell lett (ez lett a vacsora krumplipürével), a másikből 'éva curry' készült, csak még a brokklolit/karfiolt nem tettem bele. Azt majd vacsor/evés előtt.

Jött a telefon, hogy Gabrielék bent hagyták a friss halat a Community Centre hűtőjében...Ezért én buszra szálltam és bevittem nekik a műterembe.

Közben mutatta Gabriel, hogy már majdnem elkészültek a képpel. Ajándék lesz nekem...Házak,  Ózd és Wellington összekomponálva! Majd összekötjük egy kisebb foto-kiállítással december elején, mert addig mindannyian elfglaltak vagyunk!!! Arielt elvittem egy rövid sétára és élvezte is. Hazaérve pedig még kis kert, kis ez-az...és már este is.Még elküldtem a Cook Straite News-nek a kért képeket...A jövő heti lapszámba valószínű bekerülnek.

Kedd

Okt 30.

Nány apróság reggel korán, majd bementem a városba nyomtattatni. Daniel az üzletben volt így minden erőlködés nélkül kedvezményt is kaptam. Ezért megrendeltem ismét két könyvet, mindkettő a driftwood-okról szól, de mindkettő kicsit más.

Képeket is nyomtattam, meg a jövő évi Fészek naptárt. Majd meglátom, hgy hányan rendelnek belőle. Felkerestem az üzletet, hogy megvegyem a mágneseket. Sajnos már csak párat kaptam, de felírtak...(és láss csodát, délután felhívtak, hogy egy másik üzletükből még ötöt sikerült szerezniük, holnap mehetek érte :-)

Hazaérve George-ot egy sétára csábítottam, csodálatos idő volt! Nagyot sétáltunk, jólesett, de még nem másztunk hegyet, majd 1-2 nap múlva. George kicsit ellustult az utóbbi időben, nem szerettem volna, hogy most megerőltesse magát! 

Itthon kis kertelés, majd George ment a vacsoráért. Kedd, akkor a szokásos pizza egy pohár finom vörösborral. Utána szusszanás és lazítás. Persze inkább szörnyűlködünk a hurrikán puszításán az USA-ban.

Este színház!!! Les Balletts Trockadeo remélem nagyon jól szórakozunk majd!!!

26. Péntek

Előbb nyomtattatni mentem...de felesleges út volt, mert Daniel nem volt az üzletben, így  "mégsem jött össze. Itthol az újságot olvasva láttam meg az új látványosságot, így bevásárlás előtt még George-dzsal együtt kimentünk a reptérre. Itt ma reggel adták át a hatalmas Hobbit reklámot a Gollum-ot. Igazán érdekes, lenyűgözően nagy 13 méter!!! Persze az ára sem volt csekélység, mint este a hírekből megtudtam 250 ezer dollárba került az elkészítése és az elhelyezése.

Eztán a bevásárlás következett. Vasárnap Fésze és bár a húst már megvettük, de még kis ez, kis az kell és persze nekünk is  a jövő hétre. Nem sokkal hazaérkezésünk után Zsuzsi jött be, elmeéslni, hogy mégsem lesz Island Bay Market novemberben. A "vezetőség" és közte érthetetlen feszültség...és a felajánlott terem-méret nem elegendő. (lehet, hogy nem is baj, hogy nem sikerült a fotókönyv nyomtatás?) 

Vacsora lecsós virsli /vagy inkább virslivel lecsó  és ....este lett.

27. Szombat

Ma a Paekawakawa Reserve-be igérkeztem. 10-re ott voltam. Addigra szerencsére már az önkéntesek is megérkeztek. Először Jannifer-rel bejártuk a terepet, amit szeretne megmutatni képeken a pályázathoz (ezért kellettem én). Aztán az önkéntesek láttak munkához, de ekkor én már továbbálltam, mert:

a hónap utolsó szombatja- találkozó a Time Bank-osoknak is. (nem voltunk sokan)  Jövő hónapban már az első születésnapunkat ünnepeljük. A bal oldali vöröshajú lányról kiderült, hogy  a nagypapa magyar származású volt! Kicsi ez a világ...

Innen hazaérve előbb a délelőtti képeket tettem rendbe, majd megfőztem a vacsorát...Paprikás krumpli! Már régen volt...és felbontottuk a virsli csomagot tegnap, most enni kell...

Mire készen lettem még sütöttem is egy kis sütit, majd ismét egy születésnapra mentem. A közelünkben levő Dittybox kis üzlet, melyet egy fiatal grafikus tart fenn...most ünnepelte az 1 éves születésnapját. A születésekor is ott voltam, így aztán most sem hagytam ki.Sok fiatal jött, kedves társaság és Gavin nagyszerű ötletei vonzzák a vásárlókat is. Persze fotóalbum is született a készült képekből.

A szokásosan korai vacsora után pedig LAZÍTÁS következett.

Szerda szokásos menetrend...

Itthon, majd fotónyomtatás, és Koncert, melyen nagyszerű Koru trió Schubertet játszott. Kis magyar kapcsolat is volt, a hegedűs német származású, de Magyarországon is tanult egy évig, és játszott a Bartók vonósnégyessel Európa szerte.

Innen elsétáltam Gabrielékhez. Ariel nagyon aranyos volt, ha meglátja a fényképezőgépet, azonnal mint egy kis sztár már mosolyog és huncutkodik.

Gabriel halad a képekkel, tervez egy kiállítást már az új studióban novemberre. Nekem is felajánlott egy kiállítási lehetőséget, lehet hogy élek is vele, de majd csak utána, mondjuk december elején..

Itthon kis kertelés, majd vacsora...és kora este még Guszti is bejelentkezett a sydney-i magyar rádióból.

Csütörtök

Ma Zsuzsival volt megbeszélve közös ebéd. Előtte még megnéztem két kiállítást. Először a photospace Galériában:   

Utána a Parlamenthez tartozó Bowen House galériájába néztem be,  ahol a Massey végzőseinek kiállítása volt látható. Érdekes volt a természetes anyagok, fa, növények bemutatása, a feltalálási helyükkel! Szépek és kellemesek a ruhaanyagok, elkészített ruhácskák. Itt fotózni nem  lehetett, de a titkárságtól mire hazaértem megkaptam ezeket a képeket:

Itthon még üvegház, majd vacsora és végül ez a napló ...zárta a napot.

Kedd 23.

Gyönyörű napsütésre, friss levegőre, de alig szellős napra ébredtem. Mindezeket kihasználva  a mosógép beindult, én pedig kitettem magam a kertbe :-) A gaz gazok nőnek, a növényeket vissza kell vágni és némelyiket átültetni. A gyarapodó paradicsompalántákat is cserepekbe, mert hamarosan jön a vásár...

Ezekkel jól elszórakoztam. George közben bement a városba "fondos dolgot vásárolni". Míg oda volt, jött a telefon, hogy amit vasárnap megvett/kifizetett, ma már meg is érkezett. Mehetünk az új fényképezőgépemért. Ezért ahogy hazaért fordulhatott is vissza. Ekkor már együtt mentünk, mert ez az  én új  játékszerem :

Persze csak a házat vettük, mert a régi gép valamennyi lencséje használható az új házhoz. Lehet tanulni, gyakrolni majd vele. A régi gép is megmarad egyelőe...majd George gyakorolhat vele.

Hazafelé megvettük a pizzákat és ezzel megvolt a vacsora is és aztán nem történt semmi...csak a megszokott csendes este.

Vasárnap 21. Magyar Ünneplés

A wellingtoni közösség erre a napra hirdette a megemlékezését az 56-os eseményekre. A délelőtt itthon, kicsi kert...és még egy kis ennivaló készítése az ünnepség utáni beszélgetésre és a mozira.

A Magyar Kertben kezdődő megemlékezésre 13!-an jöttek el...(mondhatnám 14, de George ott maradt a vetítést előkészíteni a Hall-ban) ...szóval egyre jobban fogy a létszáma azoknak, akiknek fontos az együttlét...a magyarság.

Innen hazafelé még bementünk megnézni Valikát, aki azért nem jött mert beteg.Nagyon örült nekünk...és kicsit még elbeszélgettünk. Aztán itthon vacsorára egy kis chips-et hozott George,  még egy hamburgert is magának.

Hétfő 22. KIWI ünnep - Labour day - Amolyan május elseje - hosszú hétvége a dolgozóknak.

Nekünk semmi különös, estére vacsora meghívásunk volt. Kihasználtam a szép napos-kissé szeles időt és kétszer is beindítottam a mosógépet, mellette ágyneműt cseréltem és hogy a kert is lássa hasznomat, kimentem.Elől kiszedtem a fűből ( csak a fele területre futotta erőm és kedvem) a mohát és a gazokat.

A nagy kuka háromnegyede megtelt! Neki kell fogni a permetezésnek...Az ősszel még  szép fűben nő a gaz, a moha...és kezd olyanná válni, mint amilyen volt. Nem örülök neki. Több időt kell fordítani rá! ...de valahogy amikor időm lenne az időjárás nem kegyes, és fordítva.

Vacsorára Éváékhoz mentünk. Mielőtt ettünk volna még levágtam Iván és Márton haját is. Finom vacsi készült, desszert is egészen érdekes-finom volt, András készítette. Vacsi után még egy kis beszélgetés és jöttünk haza elpilledni....

Péntek 19.

Ugy-e az volt a terv, hogy ma fotózni kell a wellingtoni önkénteseknek. Mivel egy ez szabad program lett volna (összekovácsoló tréning - kötélmászással és egyéb finomságokkal), de ...

ÖMLÖTT AZ ESŐ

Így aztán jött az üzenet, ne menjek, mert elhalasztva. Ezért én az elhalasztott programomhoz visszatérve elindultam Poriruába. Szerettem volna valamit vásárolni, mert ezek előtt mindig ott tudtam venni és reménykedtem, hogy "hátha" most is. Odafelé még ömlött az eső, de szerencsére mire odaértem elcsendesedett. Ha már kimentem előbb leszálltam a Pataka Múzeumnál is, mert számos kiállítást hirdettek. Körülnéztem-fotóztam és persze rácsodálkoztam néhány "MŰVÉSZI"-nek nevezett alkotásra, melyhez nem vagyok eléggé kifinomult ízlésű...valahogy nem tudok lelkesedni olyasmiért, amiben ugyan értékelem az alkotó fantáziáját, de nem úgy mint művészet...Hacsak nem úgy nézem, hogy komoly MŰVÉSZET mindezt eladni galériáknak-múzeumoknak.

Innen elsétálam az üzletnegyedbe. A kis üzlet már nem volt ott, de kérdezősködésemre megtudtam, hogy csak elköltözött. Még elmentem az új helyre, de sajnos amit szerettem volna az már nem volt nekik. Nagyon sajnálom, mert így át kell alakítani az ötleteimet. Mire ezeken túl voltam már gyönyörűen sütött a nap és szép idő volt.

Hazaindultam. Nagy meglepetésemre Tawa-n felszállt a buszra kedves ismerősöm. Lara. Nagyon örültünk a találkozásnak. Kellemes, fiatalos életvidám nő, aki sokat utazik. Jövőre lehet, hogy ő is jön Magyarországra abban az időben, amikor én is ott leszek. Mikor leszálltunk a buszról még készült pár kép, ebből egy:

Megbeszéltük, hogy a jövőben csinálunk egy-két közös programot is. Hazaérve még csak szusszantam kicsit, mikor bejött Zsuzsi. Sajnos bekövetkezett a sejtés, mégsem lesz több Island Bay market a Community Centre-ben. Helen túlszervezése visszafelé sült el.

Vacsorára rántott csirkemájat ettünk ...

Szombat (20) ragyogó napsütés!! Ennek örömére (no meg azért, hogy ki tudja mi lesz még) lementem egy nagyot sétálni még reggel. 1/2 9 sok ember kocog, fut, kerékpározik..néhány szörföst is láttam...Gyönyörű napsütés, távolban a Déli sziget hegyei némelyen hó...

Hazaérve szusszanás, majd zuhany, átöltözés és Franciskához mentünk ebédre. Kellemes beszélgetés, finom ebéd, majd sütemény. Ebéd után pedig vissza Wellingtonba, mert egy programra szerettem volna elmenni. A szamoai származású  Lindah Leopu munkái fotókon és bemutatón is.Erre a bemutatóra szerettem volna mindenképpen odaérni.

Az jó volt, hogy előbb értem és volt időn érdeklődni fotózás szempontjából. A kezdet nem igért sokat,  mert a szervezők a Galéria szabályai miatt elzárkóztak ettől. Aztán amikor kiejtettem Aivale Cole nevét, az 'ajtó kitárult'  és felvittek az öltözőbe!!!

HURRÁ és készülhettek képek :-) Lindah nagyon kedves volt. Persze ő dolgozott a lányokat igazgatta...sminkelte és tanácsokkal látta el. Én pedig szorgalmasan fényképeztem őket.

(Aviale a képeket látva megjegyezte, hogy: Lindah el van varázsolva munka közben!) Aztán a bemutató már lent ...mivel láttam, hogy mások is fotóznak és senki nem szól rájuk én sem tettem táskába a kamerát, kattogtam vele ott is.  Képek majd holnap talán, most mára elég volt. Pihenő....holnap ünnepelünk.

Mielőtt este lett volna sem untakoztam. Persze azt sosem szoktam...de vannak kivételek, amikor a jó is jobb...Mielőtt Franciskával találkoztam volna még tettem egy rövid sétát, mert korábban érkeztem. Itt benéztem a Kura galériába, ahol már viszonylag régen jártam. Most is felfedeztem  pár különleges dolgot...

Találkozás a Te Papa kávézóban Franciskával. Már nagyon régen nem láttuk egymást. Sok gondja volt, betegségek is elérték (közben akkor engem is) , de most nem jött közbe semmi.  Előbb ott beszélgettünk, kávéztunk, majd megnéztünk egy-két termet. Felfedeztük,jhogy kitették a SILVER FERN (páfrány) xilofont.

Még ott a múzeumban ettünk egy-egy salátát és kimentünk a szép időbe, jó levegőre. Azt eddig nem mondtam, hogy kellemes idő, napsütés...kicsit friss széllel. Sétáltunk a belvárosban és zárásképpen megnéztük Gabrieléket is.

Hazaérve George-ot elcsíptem a garázsajtóban, így együtt mentünk vásárolni. Előbb a Warehouse-ba vettem egy nagy dobozt (ha vásárba megyek meg itthon is egy helyen tárolni a cuccokat) , meg egy zsák virágföldet. Aztán Pak and Save, kaja...

Itthon gyorsan vacsora készítés - rakott krumpli. Mióta a vaslábosban csak nyersen szeletelt krumpliból készül tényleg gyorsan elkészíthető! Persze a sütési idő nem rövidül, csak az előkészítés nem olyan macerás. Míg sült a számítógépen dolgoztam és észrevettem egy SOS felkérést. A wellingtoni önkénteseknek kellene  fotózni. Felkérés az utolsó előtti pillanatban, de szerenbcséjük volt, még velük is meg tudtam beszélni, egyeztetni, tehát holnap sem fogok unatkozni! :-) Közben megjött a köszönőlevél is a Southland Party-fotózásért....

Vacsora után csak kicsit szusszanhattunk, indultunk is a koncertre. A régi múzeum épületében rendezett koncertet a NZSM és a brazil nagykövetség. Vendég egy fiatal brazil gitárművész Aliéksey Vianna.  A színházterem megtelt és az első 5 sorban csak a nagykövetségekhez-külképviseletekhez tartozók ültek.

A koncerten készült az első kép, a többi már a fogadáson:  csoportkép a külképviseletek jelenlevő tagjai. A hármas képen a brazil nagykövet és felesége, középen egy angolról régebben megismert brazil lány. Az utolsón pedig Jane-nel (aki szintén gitárművész  s nem mellesleg doktorált is ebből, már írtam róla) van a brazil fiú, aki kedves, közvetlen szimpatikus.  Még egy magyar származású fiatalemberrel is megismerkedtünk, aki szintén gitáros. Meghívtam a Fészekbe...többet róla majd akkor, ha el is jön!

Nagyon kellemes este volt, a klasszikus gitár szépen szólt...s mikor már hazafelé jöttünk az eső elkezdett csöpörögni.

Nem volt semmi dolgom, csak egészen egyszerűen képtelen voltam aludni 3 órától...Egy ideig még forgolódtam, de aztán jobbnak láttam felkelni.

Természetesen a számítógép előtt töltöttem az időt. A 2013-as Hírmondót kezdtem el , kis változtatás, kis szinkronra hozás 1/2 7-kor éreztem azt, hogy talán tudnék még kicsit aludni. Igaz, már nem mentem be a hálószobába csak itt dőltem le. Sikerült 1/2 9-ig aludni. Akkor még pár intéznivalóm volt, majd mentem be az elkészült könyvekért.

Előtte még betévedtem egy tánccsoporthoz. Mikor itt sétálok gyakran megállok nézni a táncosokat. Most észrevettek, behívtak és ugy-e mondanom sem kell, hogy fotóztam...

A képeskönyvem készen lett. Most már sajnálom, hoyg nem mertem kockáztatni és sokkal többet rendelni, mert nagyon mutatós darab lett belőle (talán majd legközelebb):

A séta tovább folytatódott. Ekkor már a koncert felé indultam, de előbb megálltam valami ennivalót venni, mert a gyomrom erősen üresnek találta magát.

Mondanom sem kell, hogy a koncert nagyszerű volt, a fiatalok remekek! Az egyetlen fiú hegedűst még a földrengés sem zavarta meg a játékában!  Le a kalappal előttük!

(Mint kiderült 5.5 volt a rengés, szerencsére nem tartott sokáig és nem is keletkeztek károk. George  nem is érezte meg otthon.) A koncertről  még Gabrieléket is meglátogattam a studióban. Két művön is szorgosan dolgoznak. Gabriel a nagy munkát kezdte el Ron-nak, és készül a nekem szánt kép is, mely az én nagy "ugrásomat" örökíti meg Ózd-Wellington házaimmal.  Ez utóbbin éppek Anna dolgozott. Természetesen Ariel is jelen volt.

Hazaérve aztán a már elkészített leves mellé most egy kis krumplis tészta készült vacsorára. Mire készen lettem vele Jan is megérkezett, és elmondta, hogy mégsem tart igényt a kis lakásra. Nem búslakodtunk, mert nem mi kerestünk lakót, hanem ő keres magának egy kis lakást. Szurkolunk neki, hogy sikerüljön.

Vacsora, TV és most azt gondolom, hogy korai alvás....

A délelőtti itthoni kertészkedés és a szokásos tennivalók után mentem be Newtownba.

Itt Tamalikával volt találkozóm, neki vittem el a megrendelt képeket. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire meglepődött a képek láttán! Azt mondta, hogy az elkészült fotókat nézve sokkal szebbnek látja a saját képeit! Ez nagy dicséret volt és jólesett érezni, hogy mennyire örül. Kávéztunk-beszélgettünk és mosolyogtam azon, hogy "kinevezett The BEST FRIEND" -nek :-) Újabb találkozót beszéltünk meg, ami majd nála lesz...

Kicsit sétáltunk együtt még, majd szétváltak útjaink. Benéztem egy-két üzletbe, majd haza.Ezeknek a cicáknak ellenálltam, pedig csuda jól néztek ki a magas olyan 80 cm volt:

Itthon George éppen az üvegmosó fát (Bottle brush) metszette, majd füvet vágott. Kicsit besegítettem.

Nagyon nagy sajnálatomra az 'utolsó előtti pillanatban' érkezett az üzenet a brazil nagykövetségről, hogy mivel nem érkezik meg a gitáros a repülőgép miatt (?) az estére tervezett koncert elmarad. Most nem örültem annak, hogy megnéztem az e-mailleket még készülődés előtt, mert így azt sem tudtam meg, hogy vajon mi történt volna, ha mindezt nem tudva mégis odamegyünk...DE tudtuk, nem mentünk.

A rossz hír mellett jó is, jelezték, hogy megérkeztek a könyvek amiket csináltattam, holnap mehetek értük. Kiváncsian várom, hogy milyen lett.

George ment és hozta  a keddi elmaradhatatlan pizzát, lett vacsora és jött az este.

A Hírmondó postázása délelőtt, mely időközben a netre is felkerült. Ha még nem láttad, akkor a www.hirmondo.org oldalon megnézheted, vagy onnan letöltheted.

Postára vittem a feladandó újságokat és az Arts csoport következett 1-3-ig. Ma az indiai nő Pam hozott megtanulnivalót. Indiai mintákat-hímzés trükköket tanultunk és ki-ki kisebb-nagyobb munkába fogott.(még én is)

Ez után Jan bejött hozzánk beszélgetni, a kis lakást megnézni...aztán .... majd meglátjuk.

Vacsora előtti percekben kedves látogatóknak örülhettünk Roland és Ági nézett be hozzánk. MIvel éppen evéshez készültünk, végignézthették amíg mi ettünk (hahaha), majd ittak egy kávét és beszélgettünk a mindennapjaikról. Rájöttek, hogy pihenniük is kell , nem lehet mindig csak dolgozni, hajtani!

Elmentek...mi maradtunk és elröpült az este ...

Mára gyökeresen megváltozott az időjárás. Szép napsütés, felhő semmi...de nagyon hűvös szél, ami ugyan nem fújt erősen, de nagyon lehűlt a levegő.

Még előkészítettem a vacsorára szánt curry-t Éva módra, este majd csak egy rottyantás kell és mellé a rizs. A napsütés  arra csábított, hogy ha már George nem akar jönni, én busszal menjek el a koncertre Karoriba. Majdnem pontosan oda is értem, DE...

• Indulás innen pontosan, de a második busz 8 percet késett
• és a Courtney Place-t lezárták, forgalmat elterelték - TORLÓDÁS - mindez azért, mert már a vörös szőnyeges nagy hacacáréra készítik elő ezért friss aszfaltot kap!!!

De mindösszesen csak 5 percet késtem, szerencsémre nem voltam egyedüli késő, hárman osontunk be egyszerre. Akkor már szólt a zene (mindig pontos a kezdés, ez tetszik nekem!!!) és a más koncertekről már ismert orgonista - Douglas Mews -  most egy csuda aranyos kis csemballón játszott!!!

Előadását szinesítette, hogy egy szinész - David Allen - Shakespeare és Marlowe műveiből  olvasott fel. Az koncertidő gyorsan elszaladt, még utána  egy-két kép a templomban, mert csodálatos volt a fények játéka a falakon,  majd kint is, kis séta Karoriban és busszal vissza. Ott szálltam át, ahol Gabrielék új műterme van, még benéztem volna hozzájuk is. Sajnos oda nem lehet bemenni "csak úgy", s még nem volt telefonszámom, így nem értem utol őket. A kapu mindig zárva, egy mágneskódos kártya nyitja azt is és a liftajtót is, ami egyenesen a műterembe visz és csak ott nyílik...

Hazaérve még Éva kérésére meghívó szerkesztés a következő vasárnapi megemlékezésre, aztán utolsó simítások a Hírmondón, a holnapi nyomtatásra és internetre feltevésre előkészítés ... majd  jöhetett a vacsi..Tv..

Igen, ma az első nap, az első alkalom, hogy az Island Bay Communtity Centre-ben vásárt rendeznek. A fő szervezője ahogy már írtam is Zsuzsi volt és mindez neki köszönhető. ...DE

A nap időjárása rettenetesen indult! ÖMLÖTT az eső, süvített a szél... el voltam készülve, hogy senki nem lesz. Annyira ömlött az eső, hogy ezt a rövid utat is autóval tettük meg, mert minden szétázott volna a 2 perces séta során. A meglepetés akkor ért, amikor odaértünk csaknem egy órával a hivatalos nyitás előtt! Helen bekavart Zsuzsinak és SOKKAL korábban nyitotta a termet!!! Mire odaértünk már sok hely foglalt volt...és olyanokkal is, akik nem jelentkeztek be...kellemetlen és bosszantó. Nagyon sajnáltam Zsuzsit...de aztán minden megoldódott (már amennyire lehetett) és a vásár megnyitotta kapuit...és még nagyobb meglepetésemre SOKAN JÖTTEK IS!!! Mindent összevetve nem volt rossz elsőre, de sok-sok tanulságot is le kell vonni belőle!

Itt végezve kis szusszanás, majd átöltözés és Ariel születésnapját mentünk köszönteni.

Gabrielék egy ismerősénél volt a party. Kiderült, hogy Valika szomszédainál! Mi már a végére érkeztünk, de nagyon kellemes volt a hangulat, sok finom édesség és ennivaló is. Volt sok ismerős (főleg a galéria megnyitókról), de ismeretlenek is..Ariel jól játszott a gyerekekkel, de mihelyt meglátta Annát, már nyafogott is...Túlságosan össze vannak nőve!

Hazafelé még egy kis 'könnyű' vacsorát vettünk magunknak és lehetett lazítani.

Péntek és felemás idő...hol beborul,  hol nem , fúj a szél nagyon, de nem esik...Készülök a Hírmondóval és a holnapi Island Bay Market-re.

Szól a telefon, (akkor nem is kapcsoltam, hogy ki is az, aki hív.)

Mondja: menjek le a partra, mert a Déli sziget nagyon jól mutatja magát...Előbb még visszautasítottam, de eztán letéve a telefont elgondolkoztam, hogy nem árt egy kis séta és ha ideszóltak telefonon, akkor valószínű tényleg nagyot mutathat magából... Igaza volt a telefonálónak (akiről később kiderült egy ismerős a Historical Society-ből)

A TAPUAENUKU hegyen (mely tőlünk mintegy 120 (+) km-re van a Déli sziget északi részén)  friss hó, a látvány gyönyörű valóban! Még bementem a Communtity Centre-be, megmutatni a képeket.

Aztán már csak itthon tettem a dolgom. 90 %-ra kész a HÍrmondó. A vacsorát ma hozta George  :-) Ő a kedvenc hamburgerét és csak egy kis chips-re vágytam...de finom volt, jó adag.

...és kellemesen eltelve -de nem álmosan-  indultunk a koncertre. Most is a St Andrew's templomba mentünk. A NZSM nagyzenekar adott koncertet. Tényleg nagyon sokan voltak:

Ügyesek és túlnyomó többségben nagyon fiatalok! Igaz, Georgenak az ifjú zeneszerző modern zenéje nem igazán tetszett...de mindösszesen nagyon jó volt a program és valóban élveztük az előadást. Utána még egy kicsit (nagy volt a szél ezért csak kicsit) sétáltunk a belvárosban, elmúlt 10 mire hazaértünk. Itthon még megnéztük a TV-ből felvett "esti mesét" a sorozat aktuális részét...és alvás...

(Azért megsúgom itt még, hogy mit is takar a cím: New Zealand School of Music)

Tervezett program volt mára, mely már reggel kissé felborult.

Franciskával és Jan-nel volt megbeszélve randevú egy kis csúztatással. Jan meg én s hétfői arts csoportba járunk együtt. Ő kiwi, csodásan rajzol-fest, gondoltam hármasban is érdekes lesz a nap. Ez borult, mert Franciska lemondta reggel a randit.  Ezért atán kissé később indultam a Te Papába. Útközben megnéztem az új éttermet, melynek a séfje magyar. (de még nem láttam benne senkit- kiderült 11-kor nyitnak...de nem kopogtattam)

Abban az utcában egy kedves szines üzletbe kukkantottam be, mely nagyon mutatós dolgok vannak mindig, majd egy fodrászüzlet kirakatában a WOW-ra készült alkotást csodáltam, majd be is mentem megörökíteni, mert ez a ruha hajból készült!

  Hajruha 

EZ után már tényleg a Te Papa következett. Ott előbb pár madarat örökítettem meg (Hírmondóba), majd Jan-nel találkozva tettünk egy sétát a ruhák között, melyek flexból, tollból és kutyaszőrből készültek. Mivel egy  program is kezdőtt itt, előtte lementünk ebédelni és beszélgetni. 

A maori művészek tartottak egy kis ismertetőt az elmúlt évek programjairől és nem mellesleg közben szintén művészek alkottak ott helyben. A képen látható, elkezdett munka kb. egy ÉV !!! múlva lesz kész! Hihetetlen türelem és aprólékosság! Érdekes volt megismerni mindezt, kellemes időtöltés.Volt még egy maori hölgy, akit szintén lefotóztam azért,  mert nagyon ismerős volt az arca...hazaérve kikerestem a képet és úgy tűnik igen, őt fényképeztük a Te Papában pár évvel ezelőtt. Persze a végleges választ tőle várom...s majd akkor meg is mutatom.

Innen már hazajöttünk. Jan is itt lakik Island Bay-n, nem messze tőlünk. A folytatás kicsi kert...mert nem mondtam még, de ma kellemes, napos idő volt! Neki lehetett vetkőzni rövidujjasra.

Szokásos szerdai program.

Mielőtt a koncertre mentem volna, még fotókat nyomtattatni mentem. Egyrészt Tamalika számára készítetteket, másrészt kinyomtatni egy fotóskönyvet. Kiváncsian várom az eredményét és ha jó lesz akkor jöhet a folytatás!

Tovább sétáltam, szép napsütéses idő volt, de néha nagyon kellemetlenül fújt a szél. A koncert érdekes volt, a hegedűsök nagyon jók, egy fiatal lány - Megan Ward -  különösen. Tetszett a játéka is és az is, hogy mennyire élvezte a nem könnyű muzsikát!

A koncert után elsétáltam Gabrielékhez. A régi - új műterem érdekelt. Szerencsére összetalálkoztam Gabriellel és megmutatta az új műtermét! A szobájuk nem túl nagy, de világos és festeni (télen befűteni)  elég,  de a TERÜLETÜK az emeleten hatalmas !!! Kiállításokat is lehet majd ott rendezni!  Szuper!

Egy kép arról, ami ott legjobban tetszett nekem:

Az a 'boltív' valami fantasztikus! Hazaérve aztán még George-ot is elcsaltam egy sétára. Igaz nem volt elragadtatva, mert  mire leértünk a partra kellemetlenül fújt a szél. Így  nem is időztünk. Ő még a könyvtárba ment én meg haza, vacsorát sütni. Kis rántott pipi mindenféle zöldségekkel :-)

Aztán következett a képek rendezése, Hírmondózás, mert érkeztek új képek is a gyerekektől...Aztán TV és alvás.

Délelőtt itthon tettem-vettem és meglepetésre Tamalika -indiai ismerősöm -  hívott fel. Valamikor együtt jártunk angolozni, de ő kimaradt (azóta én is).

Hívott, hogy most van egy kiállítása és megnézném-e a képeit? Mivel délutánra nem volt betervezve semmi, így elfogadtam a meghívást és találkoztunk 1-kor Newtownban. Előtte még bementem a Community Centre-be is és kifizettem a Fészek bérleti díját, lefoglaltam a termet 2013-ra, így már most bebiztosítottam a helyünket.

Tamalikával elsétáltunk a kávéházba, ahol kiállította a képeit. Kérésére készítettem képeket is róla és a képekről, kávéztunk-beszélgettünk. A csónakos képe kifejezetten tetszik.

Miután elváltunk még sétáltam egyet Newtownban, majd 3-kor George-dzsal randiztam. Együtt mentünk vásárolni. Kihasználtunk, hogy kedvező áron kínálták a csirkemellet, így magunknak és a Fészeknek is bevásároltunk belőle. Ha már ott volt még kis ez-kis az is került a kosárba.

Hazafelé megvettük a pizzákat kedd révén ez a vacsora és ezzel véget is ért a mozgalmas része a napnak...Este már csak a laza nyugalom.