Kedden, 16-án írtam utoljára. Azóta peregtek a napok és ma már szombat és kora este, vacsora előtt vagyunk. Még ezután várom Guszti telefonját, hogy beszélgessünk valamiről a sydney-i magyar adásban.

De még ne a mai napról szóljon a beszámolóm,  menjünk sorba. Mi is történt? 

Szerdán

Itthon, elkezdődött a KÖRTE szezon is. A feleslegessé vált körték megint zacskókba kerülnek és a postaládán kínálják magukat. Szerencsére becsületes emberek élnek itt. Kerti munkák közben figyelemmel kisérem a hernyócskáim növekedését is.

Aztán kora este egy szép cica is vendégségben járt nálunk. Coco ellenben nem volt vendégfogadó kedvében így ez a szép cica menekülésre kellett fogja a dolgot!

Igaz később még a szomszéd (általunk sem kedvelt) cicáját is elűzte nagy veszekedések közepedte!

 

Aztán már itt is volt a csütörtök! Délelőtt Stephanie-vel mentünk angolra. Szuper volt. Igaz, csak 3 diák és két tanár volt jelen, de mi aztán minden percét kiélveztük! Stephanie-t nagyon kedvelem, szuper anyuka, klassz három gyerekkel.  Ami meglepő volt, már 20 éve együtt a férjével. Annyira fiatal , de 16 éves kora óta alkotnak egy párt!

Délutánra maradt a kert, kis konyha, vacsorakészítés. George még mindig a kerítést festi (utálja is rendesen), mert a hajlatok-szögletek, kapcsoalti pontok miatt igazi vacakolós munka.  

Közben készült a Hírmondó, hamarosan lapzárta. Sajnos ebben a hónapban nem volt sikeres a rajzpályázat, mert bizony EGYETLEN RAJZ SEM érkezett….Remélem a következő felhívás nyerőbb lesz! Mivel e-mailben várom a rajzokat, sok múlik a kedves szülőkön is. Gondolom rajzoltatni a gyereket, kis rábeszéléssel, ötlet adással lehet, de ő egyedül nem tudja nekem elküldeni! Kedves szülők, nagyszülők, tanítók és óvónők, ismerősök és ismeretlenek segítsetek nekik! A megmaradt jutalom a következő hónapra áttevődik, így márciusban két gyerek is kap postán ajándékot ! DE minden gyerek megkapja az oklevelet is!

Ennyi a reklám..Aztán már péntek.

Most fordított sorrend. Délelőtt itthon, majd délben elvittem Lilikének kis hazai ízeket tartalmazó dobozokat. Sajna nem nyitott ajtót (délután kiderült még ágyban volt), a dobozokat ott hagytam, de elmaradt a beszélgetés. Onnan mentem uborkát vásárolni a vasárnapi Fészek ebédhez.

Aztán irány az SPCA. Most nem volt kicsi cica, amit elvihettem volna. Ezért egy kutyust választottam. Aranyos volt, bújós, csöndes, kedves. De majd leszakadt a karom, míg az autóba-autóból-autóba-autóból cipeltem ide-oda. Mindösszesen legalább 6-8 kiló. Most is tudatosodott bennem miért is kedvelem jobban vinni a kiscicákat…Azzal együtt, hogy ez a fiú: APPLE (igen, alma!) aranyos, szeretnivaló jószág volt!

 

Hazaérve elcsaltam Georgeot egy sétára. Gyönyörű idő volt, a víz csodás színű és kellemesen sétáltunk. Vacsorára „maradékot” ettük, így nem kellett azzal foglalkozni.

 

És ma már SZOMBAT! 

Reggel elmentem a közeli anglikán templomba, ahol Garage Sale volt. Erre Stefaninak is fehívtam a figyelmét a héten. Megfogadta a „tanácsom” és eljöttek mindannyian. Így aztán megismerkedhettem a nagyon kedves-szimpatikus férjével is. Eztán lementem a partra, mert én bizony azt hittem ismét lesz ott VALAMI….de nem volt semmi. Hmmm Az idő csodás, azért születtek képek...Itt és itt megnézheted :-) Ezért hazajöttem és előkészítettem a holnapi pörköltnek valót. Sírtam is rendesen, mire az 1-1 ½ kiló hagymát megtisztítottam és felvágtam.George közben az "utolsókat" simogatta az utcafront kerítésén!

Aztán 2-kor ismét irány a part, mert a kiírás szerint akkor keződik a Maci Fair. No ez sem hozta meg a várt sikert, csak egy szép macis gyereket találtam…a szervezés nem kapott tőlem ötöst…

 

Innen ismét haza, majd a közeli Empire moziba mentem, ahol 5-től  volt az eredményhirdetése egy fotós versenynek "Teputeranga Island" . Nem nyertem díjat, de tapasztalatot igen.

Közben George már a netre is tette az új mesét, a Hírmondót és én is elküldtem az értesítéseket. Majd várom és megköszönöm a visszajelzéseket.

 

Ma kedd, munka a házban, a háztartásban, főzés, mosás...kis munka a kertben, lazításként "vacakolás" a Hírmondóval :-) szóval eltelt a nap.

Estére válaszolgattam a leveleket és megörültem Fritz fotós ismerősömtől kapott képeknek! Egyet megmutatok. A kép vasárnap készült a parton, a szörfház teraszán.

Most tudtam meg -George súgása után- , hogy milyen nagy fotós társaságába csöppentem ekkor! :-)  A mellettem álló úr a nagy ágyújával Peter Bush nagy rugby fotós! ÖTVEN éve űzi ezt a hivatást!

A szélfútta hajú hölgy pedig az "Island Bay Marine Education Centre"  igazgatója dr Judy Hutt.  Oda többször benéztem már, vendégeimet is elviszem (már akit érdekel), szerencsére most már minden vasárnap nyitva van, ott lehet a tengeri herkentyűket kézbefogni, nézni, ismerkedni velük. Gyerekek gyakran tanulnak ott, biztos több ismeretet szereznek, mitha csak a könyvekből tennék! Vasárnap is jártam ott, mielőtt felmentem volna Fritzet meglátva a teraszra. Akkor többek között ezt is fotóztam:

Most pedig megyek aludni...

Mindenkinek üdv és legyen jóóóóóóóó napotok!

 

 

 

A cím és a valóság is örömünnep a városrész számára, ez kezdődött el szombaton. Emlékeztek azt írtam, hogy borongós-esős-szeles volt a reggel. Nos délutánra kicsit csendesedett errefelé a szél, az eső is elállt, így aztán úgy döntöttem, megnézem mi van a belvárosban, visszafelé pedig kimegyek a partra...

Jobb lett volna, ha teljesen itt maradok..de ez utólag derült ki. A városban megnéztem egy "verseny előkészületeit" Gördeszkások gyakoroltak és bemutatóztak a "gödörben" . Fantasztikus milyen ügyes srácok, félelmetes amit csinálnak. Nekem a legögyesebbnek egy kis fiatal fiú tűnt, de nem vagyok tisztában a szabályokkkal, elvárásokkal.

Bátorság és ügyesség kell mindenképpen ezekhez:

 

Ezután elindultam haza, de előbb még kimentem a partra. Nagyon jól tettem. :-) Ott igazi nyári hangulat, gyerekek és zene, bohócok és buborék eregető :-)

Most egy csokor fotót kaptok...a szöveget nem írom mégegyszer, mert a technika ördöge lenyelte egyszer őket!

Szóval a képek:

Aztán már tényleg irány haza, George steak-et készített, friss salátával. Finom volt, de megállapodtunk, ha steaket akarunk enni, akkor legközelebb étterembe megyünk...

Közben megkaptam ezt a linket, melyen kedves ismerősöm, Hilda számol be a sz.fehérvári fotókiállításról.

Vasárnap délelőtt piacra mentem, mert friss zöldség kellett a vacsorához, és gyümölcsök :-) Vettem barackot, csodás szilvát és epret. Dőzsölés :-)

Hazaérve egy kávé után elmentem a közeli Garage Sale-re. Lefotóztam Áginak, de csak a kapuból, nem akartam zavarba hozni azokat, akik csinálták.

 Nem nagy vásár volt, sok apróság, játék, könyvek és porcelánok-kerámiák, ruhanemű kerül eladásra. Azért két apróságot nekem is sikerült vennem...

Ezután mentem a partra. Itt igazi vásári hangulat, mint a búcsúkon...Az öbölben pedig sok-sok hajó! Kisebb, nagyobb, és nem csak azok a halászhajók, amelyek rendszeresen itt kötnek ki.

Ezután vásárolni mentünk, majd vacsorára :-) George finom kínait alkotott.

 

Hétfő: délelőtt angol, onnan Stefanie-vel jöttem haza. Délután nekem kert...George még a kerítéssel vacakol...reparál és fest. Ma felavatta a nagynyomású járdatisztítót is... Aztán írom a naplót. Pechemre valami miatt nem mentette , nem tudtam áttenni sem, így újra kellett ezt a hétvégét írnom. Hmmmm, irgum-birgum!

Kicsit utol kell érnem magam az írni valókkal (is), mert a héten már Hírmondó, új mese, hétvégén pedig főzős nap, Fészek :-)

Míg írom fél szemmel olimpiát is nézünk...Érdekes, de egyelőre még magyarokkal nem találkoztam, remélem azért ők is előkerünek!

 

 

Az elmúlt pár napban "néma" maradtam, mert nem történt semmi különös, ellenben elszaladt az idő. Szóval, hol is hagytam abba?

Szerdán mégsem sikerült Peti fiammal a megbeszélt beszéltgetés....Hmmm....és azóta sem. Ezzel mindent elmondtam.

10-től Fészkelődtünk, no egyáltalán nem volt tömeg, összesen 3-an jöttek el. De mi legalább jól kibeszélgettük magunkat! :-)

Délutánra előrehoztam a takarítást, mert csütörtökre úgyis mozgalmas nap igérkezett. 

Csütörtökön reggel felfedeztem, hogy már kibújt a petéből az első pici hernyócska

és nagy örömmel láttam, hogy vendégpillangóm több petétvel is megtisztelte a kertben levő swan-plantokat!

9-kor  Stefanival indultunk az "új" angolra. Aztán nagy meglepetésünkre majd csak a következő héten kezdődik! No, azért nem estünk kétségbe. Csináltunk magunknak angol órát :-) Ő német én magyar és angolul beszélgetünk .-) Most ő jövtt be hozzánk, kertben nézelődtünk, néhány növényt-virágot, hajtást kapott ajándékba is. Majd kávé-tea és megmutattam neki egy közeli "JÓ" és olcsó üzletet. Ő aztán innen ment a legkisebb fiáért (3 van neki) a közelünkben levő oviba.

Aztán maradt megint a délutánra kis kert-üvegház, majd olvasás. Ennek eredményeképpen aztán el is szunyókáltam, melynek következménye az éjszakai olvasás lett 3-4-ig :-)

Péntek délelőtt az itthoni tennivalók végeztével mentem Lilikéhez. Névnapjára gondoltam felköszöntöm és meglepem egy kis paprikás krumplival is. Szép, meleg, napsütéses időben indultunk. George is jött velem a belvárosig, én mentem tovább. Mikor már ő kiszállt az autóból, kellemetlen-hideg szél volt...(rövidujjasan indultunk).  Lilikéhez érve ott már esett az eső! A felhő a háztetőkön! Kölcsön is kértem egy esődzsekit, mert innen az SPCA-hez mentem...felvettem egy tüneményes kiscicát, aki HUNTER névre hallgatott és mentünk a Te Hopai-ba.

Csodásan vislekedett, mindenkivel kedves-dorombolós volt. Engem is megkímélt, mert mikor visszaértünk az SPCA-be, akkor "pakolt ki azonnal a kavicsosba".

Hazaérve ismét várt az olvasás, ismét belealudtam...és éjjel ismét olvastam. Igaz, most valami más is hozzájárult az ébredéshez. Földrengésre ébredtem, nem itt volt a közelben, nem volt nagy, nem volt hosszú, de ébresztett...és aztán  ráadásul esős-viharos szél fütyürészett kint. Előjelzésben 100 km feletti szelet jósoltak...valószínű egy-két löket jóval felette volt.

Reggel - és már szombatnál járok!-, aztán ború, szél,  de kellemes meleg...Mikor éppen indulni akartam, hogy megnézzem a közelünkbe tervezett-hirdetett "autósversenyt", ami házilag alkotott lejtőn leguruló alkotásoknak hirdettek elkezdett esni és mindez széllel párosulva nagyon kellemetlen. Így aztán inkább itthon maradtam.

Így nézett ki, mikor a szomszédék felé kinéztem az étkező ablakon:

A ruhák vízszintesen röpködnek a szárítón :-)

Mivel nem igazán esik, a szélben megszáradnak :-)

Most aztán fél szemmel a téli olimpiát is figyeljük a Tv-ben :-) és minden további program a hétvégére időjárásfüggő. Majd meglátom...és akkor ti is! Legyen nagyon kellemes hétvégéje mindenkinek, aki idáig jutott az olvasásban!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma végre ici-picit beszéltem Petivel...de remélem holnap folytathatjuk. Megkaptam a kiállításon készült képeket is Veronikától. Itt megnézhetitek Ajándék lónak ne nézzük a fogát...de úgy tűnik, kicsit magasra lettek némely képek feltéve...

Aztán 9-kor jött Stephanie és együtt mentünk az Aro Valley CC-be, hogy egy újabb angol csoporthoz csatlakozzunk. Itt is Wendy lesz a tanár és majd csütörtökön lesznek az órák...Ha együtt megyünk jobb mindkettőnknek. Stefanie egyébként német, a férje orvosnak pályázott ide. Három fiú gyerekkel érkeztek még tavaly. Aranyos nő, a gyerekek is kedvesek. Nem túl messze lakunk egymástól.

Hamar eljöttünk a "beiratkozás után" és bementünk az ő otthonukba. A házat bérelik, nincs rossz helyen...

Délután kitalálhatjátok! Kert és üvegház....A Swan planton még néhány petét felfedeztem...tehát lesznek hernyók-lepkék :-) Aztán vacsora és emailek olvasása - Tv.

Ma egyet sem fényképeztem, képzeljétek! De nem vagyok beteg...:-)

Kivételesen most este egyet George fotózott. Coco kora estéken alig várja, hogy vacsora után elhelyezkedjek a Tv előtt, (akkor nézzük a híreket) és hátradőljek. Már jön is az ölembe és felveszi ezt az érdekes pózt. Karjai kinyújtva, hasal rajtam:

Ennyi történt ma :-) Most elvonulok még olvasni, hogy holnap korán kezdhessem a napot, Petivel kicsit többet tudjak beszélni. Remélem nem felejti el...

 

 

 

 

 

No azért előbb kezdjük reggel...

Ma angollal kezdtem. Már csaknem két hónapja nem volt, így kicsit vártam is a "csapatot", az ismerős és az esetleges új arcokat. Pár ismerős volt, de elárasztotta az órát a régi és új kínai csapat. Sajnos rajtam kívül csak egy valaki nem volt az, igaz, ő is ázsiai...No de nem volt rossz, Wendy hozta magát és remekül megtervezte-szervezte az órákat :-) Ez akkor is jó volt, ha szomoru aktualitást és témafeldolgozást Moira halála adta. Ezért az új-zélandi temetési szokásokról beszélgettünk.

Hazaérve várt a kert, az üvegház, a napfény :-) Gyönyörű idő volt! Végre egy Monarch lepke is tiszteletét tette nálunk! George vette észre :-) Persze gyorsan fényképezőgép és már meg is van, klikk ide. Aztán azt is felfedeztem, hogy nem csak itt járt, de hagyott egy kis "csomagot is" . Ezek után majd igyekszem mindig nyomon követni a növekedését, és remélem a pillangóvá válását is sikerül megörökíteni!

Aztán locsolás (az üvegházban nem esik) , pakolás és vacsora, majd ismét locsolás...mert napok óta a kertben sem.

Ekkor pottyant rám valahonnan a ház mellett egy szép megtermett weta. Csak lesöpörtem a vállamról és mivel Coco is éppen "segédkezett" nekem, persze ő is kiváncsivá vált és összeakasztotta a bajuszát Ő uraságával:

Innetől már minden a megszokott mederben. Nektek is elmeséltem...

Mehetek aludni! DE előbb még megmutatom, hogy milyen érdekes történik még ma "velem" a világ másik felén, a képeimen keresztül. 

Ha valakit érdekelne:

Tisztelettel meghívjuk  Önt

 

Kaprinay Éva (ÚJ Zélandról)

ENYEDI BÉLA

Murányi Gábor

fotóművészek

 

„MÁS-KÉP”

című tárlatára,

 

egy pohár borral és lila hagymás zsíros kenyérrel,

 

2010. február 8-án 17 órakor.

 

A tárlat megtekinthető:

 

8000 Székesfehérvár Máriavölgy út 33.

Hétfőtől péntekig 08-16 óra között,

egy hónapig

 

Telefon:

06 20 661 33 71/ 06 20 455 9295

 

 

A tárlatot megnyitja:

 

 simon m. VERONIKA,

a  Székesfehérvár-ért Művészkör kurátora

 

Veronika kegyes túlzással minősített művésznek, bocsássátok ezt meg nekem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IGEN, a címből is kitalálhattátok, hogy voltam a Civic Squeren. De hogyan is telt a mai nap? 

Délelőtt kis képrendezgetés...(lemaradások ici-pici pótlása), közben rakott krumpli alkotás  vacsorára, majd amikor 12 után a délelőtti hezitálás után mégis kisütött a nap, már nekem sem volt maradásom... Georgeval együtt irány a belváros.Ő egy üzletbe ment pár "halaszthatatlant" megvenni, én pedig a magam örömére tovább :-)

A téren, legalább 50 métert kígyózott a sor a Múzeum előtt - még mindig a pöttyös kiállítást nézik - és sok-sok gyerek volt!

Kiderült ez a megnyitó a kínai újév, - a tigris éve lesz- most a gyerekeknek, és a gyerekhez szólt! Gyerekek táncoltak, rajzoltak és versengtek...

 

Aranyosak voltak és persze színes ruhácskáikkal, ferde szemükkel és széles mosolyukkal mindenkit elbűvöltek! Most leszek megint bajban, mert ismét 300 felett lőtt a gépem és igaz sokat kiszórtam belőlük, még mindig jócskán maradt!

Mielőtt felszálltam volna a buszra, egy csodán akadt meg a szemem és közelébe érve láttam, hogy nem semmi a "hölgy"! "AKI" ugyan 3 ávvel fiatalabb, mint én, de saját nemében már azt mondják, hogy szép kort élt meg! Ráadásul POMPÁS kondícióban volt! 

Kiváncsi vagy, hogy mit láttam? Itt megnézheted és ezzel mára búcsúzom...

Holnap angol ismét! Már kezdett hiányozni, mert gyorsan felejtek...

Sajnos Wendy a tanárunk kora este szomorú hírrel telefonált. Kedves önkéntes segítője Moira, aki az angolon mindig vidám, mosolygós volt, meghalt. Nagyon sajnálom őt, tényleg kedves és szimpatikus volt. Hihetetlen lelkesedéssel jött minden hétfőn közénk. Mikor megismertük, már elmúlt 80, de tele energiával, életkedvvel!!!  Wendy kérése volt, hogy egy fotómat, melyet Moiráról készítettem egy ilyen hétfői alkalommal, felhasználhassák a búcsúztatásnál. Ez csak természetes...ugy-e mondanom sem kell.

 

 

 

Igen, ez a nyár időszaka, amikor peregnek az események és az ember csak kapkodja a fejét, hogy hova is menjen, mit is örökítsen meg.

Tegnap volt a Waitangi Day (Ezen a napon írták alá az angolok és a maorik a megállapodásukat. Ebben a szerzõdésben Anglia biztosította a bennszülötteket a védelemrõl, cserébe viszont kötelezte õket földjeik egy részének eladására. A szerzõdést kétnapi vita után elfogadták, ám a maorik, úgy tûnik, máig nem egységesek a szerzõdést illetõen. Időnként újabb és újabb követeléssel állnak elő! Néha igazuk van-volt, de néha hajmeresztő a kérés...Érdekesség még, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ebbõl kifolyólag az angolok írták le úgy, ahogy azt hallották. Szerintem meg magyar jegyezte le, mert a maori nyelvet fonetikusan kell olvasni, ellentétben az angollal .  

Szóval ragyogó napsütés, és a Waitangi park:

Mint egy marae bejárat :-) és utána nagy zöld terület,  futballpálya méret, körben sátrakkal (olyannal is ahová csak úgy be lehet térni a tűző nap elől, kiállítókkal, ismeretterjesztőkkel, árusokkal, étellel-itallal...Alkohol egyáltalán nem volt! ...és hogy most visszagondolok, alig-alig láttam dohányzó embert!

Volt ünnepélyes megynyitó,  köszöntő, és műsor.

 

A középen kalapos úr a kaumatua (akivel volt szerencsém az elmúlt évben megismerkedni és most meglepetésemre ismerősként is köszöntött !) Természetesen maori nyelven mondta köszöntőjét. Mellette a maori díszben levő öreg úr szintén kaumatua lehet, de ő nem beszélt.

Hongival köszöntek el  egymástól és ismerősöm is így köszöntött ! Érdekes volt :-)  :-)

AZ énekesek, táncosok, együttesek mind-mind maorik voltak és nagyon jó hangulatot csináltak.

 

 

Közben el-elsétáltam a vízhez, a tengerben levő szökőkút közelébe és persze képek és képek készültek. ...és még sok száz!

Egy maori alkotó megmutatta, hogyan készül a flexből az origami virág és a végén még nekem is adta!

Aztán összefutottam maori ismerősökkel, akiknek az üzletük is van. Aranyosak, kedvesek és örültek a jól sikerült hongi fotónak! (az engedélyt megkaptam rá!)

Összesen 600 képpel jöttem haza...

Majd a Picasara készül néhány összeállítás a Waitangi Day címmel, külön albumba teszem majd a képeket a flex"művészről". Kerülnek majd képek az "emberek" albumba és a tegnapi napnak lesz még egy albuma, mégpedig a Rugby 7 szurkolóiról. Hát az látni kell...A város egy nagy karneváli hangulatban ezen a pár napon! tegnap volt a  döntő is, sajnos nem a kiwik győztek...Ezt már George-dzsal együtt élveztük, mert jött és 3-kor RANDIZTUNK :-) aztán együtt sétáltunk nézelődtünk és nevettünk a sok vidám emberen...és együtt velük!

A képeket majd lassan-lassan töltögetem nézzetek vissza időnként!

Ma vasárnap reggel 9 elmúlt mire ide értem ...és még nem tudom, hogy rászánom-e magam a Kínai Fesztivál megnyitójára... EZ kiderül majd számotokra is, de csak holnap. Majd  jelentkezem...Addig is szép hétvégét mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat :-)

 

 

 

 

 

Igen, már hétvége...Délelőtt nem tudtam tartani a tervezett "10-kor bezárom a gépet". Annyi válaszolni való gyűlt össze, hogy bizony nem sikerült...Mire a végére értem, a gyönyörű napsütésben érdekesen hullámzó ködöt láttam az ablakomból. Kis mozgás úgyis kell  és irány a part, megszemlélni, hogy mi is van ott? HÁT SEMMI nem volt....mármint szinte semmit nem lehetett már ott látni!

Közben hátamon éreztejm, hogy melegen süt a nap, ha visszafelé néztem még kék volt az ég és mire hazaértem ott már ismét csak foltokban lehetett látni a ködöt. Teljesen le is izzadtam annyira meleg volt!  Fura látvány. Hamar elmúlt szerencsére, a reptér sem zárt le.

Aztán kis rendezkedés itthon, kis ez-az, majd mentem az SPCA-be. Ott egy tüneményes kiscicát választottam. Pepper, mert ez volt a neve, dorombolt mikor kézbe vettem. Az autóban nem nyafogott...és az idősek kezében is egészen nyugodt volt. Élvezet volt vele örömet okozni!

Visszavittem a látogatás után, és remélem, hogy hamar talál örökbefogadó családot!

Aztán George-dzsal elmentünk még vásárolni, majd vacsora...még kicsi matatás a kerben...és jöhettek a rugbí meccsek :-)

Itt megjegyzem, hogy sok jelmezest láttunk ma már az utcákon, akik a meccsre igyekeztek. Élvezem a TV közvetítés alatt is, amikor a nézőket mutatják! Karneváli hangulat!! No, majd holnap, bizonyára lencsém elé is kerülnek :-) mert megyek a belvárosba Waitangi Day :-) érdekes eseményekkel....Szóval készüljetek, mert majd jelentkezem!

 

 

 

MÉGIS!

Szerencse, hogy Zsuszi barátnőm is olvassa a blogomat és mituán feltettem az előző bejegyzést, rámcsörgött, hogy bizony, nem tegnap volt hanem MA lesz a felvonulás! gyors helyzetigazítás (szerencse addigra a dolgaim nagy részét befejeztem .-)....irány a belváros!

Mert Wellington élete az elköövetkezendő pár napban bizony erről fog szólni! Nagy tömeg volt már mire beértem, de még pont az indulás előtt elcsíptem a kupát:

Aztán persze végigfotóztam a menetet, kicsit és nagyot, énekeseket és játékosokat, nézőket és gyerekeket...szóval élvezettel csattogott a gép! Képek a felvonulásról itt:

 

A Civiq Squere-ren aztán a polgármester asszony, Kerry Prendegas teljes "harci díszben" köszöntötte a csapatokat, majd jó versenyt kívánt nekik .-)

 

Innen hazaérve maradt-megvárt a kert...mert mint ahogy a képen is látszik gyönyörű idő volt ma is, élvezettel tölti az ember ott az időt.

Sikerült is csütörtököt mondani, mert a szépen megírt visszatekintés egy rossz kattintás miatt elszállt...Most kezdhetem előlről :-( Tehát újra, csak attól félek, ez már nem lesz olyan jó, és frappáns, mint az első ötlet volt...

Mint meséltem, lejjebb szorítottam a számítógép előtt "ücsörgés" óraszámát. Így aztán 10-kor kikapcs...és négy előtt (de inkább később) nincs bekapcs....Így a levelek megválaszolása az, ami előnyt élvez, de azért nehéz tartani... este aztán sokáig maradtam, mert elkezdtem hírmondózni is...

A hét elején kaptam egy jó hírt!  Az Utazás a világ körül 2010  fotópályázatra két fotómat elfogadták.  Így az itt készült képeim, közül kettő majd láthatók lesznek itt-ott magyarországi kiállításokon és megjelennek majd a pályázati anyagból készült fotóalbumban is.

A hét eleje...minden nap az elvégzett munka jutalmaként mentem sétálni, csavarogni is pár órát. Island Bay a megunhatatlan akkor, ha egy rövid-gyors séta, egy "szellőzködés" is elég, vagy éppen csak kavicsrugdosásra vágyok...:-)

Kedden aztán kicsit távolabbra mentem...Amelyik busz előbb jön és "ahova a busz visz",  ugyan leszálltam itt:

ahol már szerettem volna máskor is megállni. Néztem a leszálló repülőket, jobboldalon van a reptér .-)

Innen nagy séta következett egészen eddig. Aztán még tovább.... de itt csak megálltam, mivel foglalt volt a pad, nem ülhettem le. Majd még séta egy kanyart ...és aztán busszal vissza. Folytatás a kertben otthon. Felfedeztem az első BÁB-ot, melyet már nagyon vártam...

Jól elbújt...és a hernyókat sem látom...:-) Lesz PILLANGÓ!

Szerdán aztán elmentem Lilikét meglátogatni, visszafelé egy sétát engedélyeztem magamnak a Botanic Gardenben . :-)

Igaz, most egy kis ösvényt választottam, ha lesz időm a Picasara teszem fel az új képeket egy albumba.

Megálltam a békás szökőkútnál. De csak simogattam, puszit nem adtam...nincs szükségem hercegre...van nekem egy George-om :-) Ma kiderült , hogy közben lemaradtam a Rugby 7 parádés felvonulásáról...:-(

Innen továbbmenve (hercegi gondolatok adták az ötletet),  betértem az új épületbe, mely a Legfelsőbb Bíróságnak ad otthont, amit pár hete Vilmos herceg adott át. Nem is gondoltam, hogy ennyire egyszerűen és simán bemehetek, fotózhatok, a teremben is! Senki nem követte (legalábbis számomra látható módon) a lépéseimet, a táskám bontogatását-lencsecsere miatt...szóval akár még "rossz" szándékom is lehetett volna (?)...! Lehet, hogy rám volt írva, hogy jó ember vagyok?

Érdekes megoldással készült a tárgyalóterem. Az épület belsejében van egy nagy, lapos "buborék".

A tárgyalóterem nem túl nagy...de csodás és hatalmas mennyezet-ablaka adja a természetes fényt (is).

Olyan mint egy hatalmas szépen csiszolt drágakő!

Mire hazaértem George részben levágta a füvet elől, én is élveztem még a kellemes napot a kertben, közben megszabadítva jónéhány gaztól is a földet a virágokat :-)

A munka után jól megérdemelt vacsora következett...és már lehetett lazítani a Tv előtt.

A meglevő sárgaborsó főzelékre kellett feltét, ennek receptjét leírom, mert NAGYON finom lett! Könnyű  és gyors REcEPT! 

30 dkg csirkemell volt az alap. Kis kockákra vágtam, mintha pörkölt készülne. Egy tálban megkevertem az alábbi masszát: 1 kk. fokhagyma por, 1 kk kukorica keményítő 1 mokkás k. só, 1 evőkanál olaj és 2 evőkanál tej. Ebbe beleforgattam a húst, majd lefedve állni hagytam 1 órát (addig kert) .

Étkezés előtt 5 perc alatt átsütöttem (nem túl forró 1 kanál olajon) és vajpuhaságó lett a hús!

A főzelékre kiváló feltét, de rizzsel - párolt zöldséggel is el tudom képzelni!

 

 

 

Mit is csináltunk a hétvégén?

Szombaton elmentem a Newtown Fair-re. Hihetetlen meleg volt és így nem volt nagy forgatag sem. Az emberek vagy a parton, vagy árnyas fák alatt, vagy a házakban kerestek "menedéket". Mindenesetre jól elszórakoztunk Zsuzsival :-)  most szemben álltunk egymással :-) Elpasszoltam pár növényt, egy-két apróságot...és záróra előtt hazamentem. Pihegés, lazítás semmittevés...Persze ha tudom, hogy másnapra megjön az eső is, akkor azért talán lementem volna a partra. DE még 6 órakor is perzselt a nap nem volt kedvem égetni a bőröm...

Vasárnap  a tervezett programok egy részét elmosta az eső. Ki akartam menni a Teddybear Fair-re...Ahol tavaly jártam, és nagyon élveztem. Rengeteg csodás öreg-fiatal macit kaptam akkor lencsevégre. Akkor már volt pár macim, de azóta szorgosan gyűjtögetem a miniuatűr mackókat. Ha meglátok valahol "elcsábulok".  Elsősorban a puha igaziakat, de ma már csak az igazán apró méretűeket részesítem előnyben! Max. 10 cm a mérethatár, vagy valami miatt különleges! Nézd a kis gyűjteményem:

 

SZóval a maci fair elmaradt az eső miatt, csakúgy mint a piaci vásárlásunk, mert a parton nem csak esett, de nagyon fújt is és inkább visszaültünk az autóba.

A látogatást "a hegyen" most nem szalasztottuk el, nem úgy mint az elmúlt vasárnap, elfelejtve a bejelentkezésünket. 

Ez után a látogatás után mentünk el vásárolni, mert gyümölcs-zöldség az kell :-) Sikerült is venni majdnem mindent a kedvelt és jó minőséget tartó M.W üzletben. DE a lényeg, hogy még a vacsorának valót is most itt frissen vettük. Elcsábultunk egy szép vastag szelet (fél kilós) tonhalra. Mellé friss zöldsaláta. Otthon aztán George jóvoltából gyors és MENNYEI LAKOMA kerekedett:

Ennek csak egyetlen szépséghibája van, hogy bizony a tenger és az óceán közelsége ellenére elég borsos ára van a tenger gyümölcseinek.  Egy kiló tonhal árából csaknem 3 kg sertéshús vehető, vagy akár 4-5 kiló csirkecomb.... Igaz, van olyan bárányhús, ami árban még meg is előzi... A birkák hazájában, ugy-e milyen meglepő???!!! Emlékeztek, mennyire ledöbbentett a közel $40-es juhtúró, ami ráadásul meg sem közelítette az igazi szlovák brinza ízét!

Sajnos ide is begyűrűznek a nehézségek, de ahogy mondani szoktam: Szegények vagyunk, de jól élünk. Havonta egyszer-kétszer megengedünk magunknak egy-egy ilyen luxust is!

Most hétfő itt és már február elseje. Készítem anyukámnak naplószerű beszámolót, hogy feladjam, mellé a képeket. Sajnos Petim nem jelentkezik, így róla semmit nem tudok :-( Bizonyára jól van, dolgozik, nem ér rá....(rám).

Az idő ma borongós, esőre hajló. Kisebb nagyobb szünetekkel szitáló és szemerkélő. DE az üvegházban nem esik, így oda megyek kicsit dolgozgatni és LOCSOLNI! Előtte elkészítem a vacsoránakvalót. Zöldséges csirkemell lesz, majd előtte frissen készített rizzsel. Közben az is eszembe jutott, hogy egy hete kaptam és "költöztek át ide" a hernyók amint írtam is, megnézem-megmutatom hova fejlődtek:

Örömmel tapasztaltam, hogy már kétszer akkorák, mint voltak SŐT! az egyik elkezdett bábbá válni! majd figyelem!!!

Szóval itt most befejezem, megyek dolgomat intézni. Addig várjatok türelemmel, nektek szép napot!

Belejöttünk a magyaros ételek készítésébe. Ennek az adta az apropóját, hogy George kolbászt akart készíteni és mint már írtam is, INGYEN kapta a zsírszalonnát. JÓ sokat, persze ajándék lónak nem bíráljuk a mennyiségét...Lett  kolbász, készült a tepertő és ma még pár húsos nagyobb darabból abált szalonna is :-) és emlékeztek, még a sirályok is kaptak belőle. Most talán sikerül képet is ide tenni:

 

Adtunk a kalóriáknak...igaz, bőségesen erősítettünk lila hagymával is. A konyhai munkálatok után mentem az SPCA-be, onnan egy szép kislány cicát vittem az idősekhez. Mondták, hogy hiányoztam (múlt héten nem mentem), és ezt bizony jólesett hallanom. Sajnos a fekete cicalány nagyon félős-félénk volt. A kezemben-ölemben nyugodtan elvolt, de mindenki más csak rövid ideig élvezte a társaságát. Így aztán fotó sem készült róla, még így is szereztem pár "harci sérülést".

Hazaérve befejeztem a vacsorának valót...majd elmentünk egy sétára! Bizony ez a nap kicsit ünnepi is. 6 éve annak, hogy ezen a napon megérkeztem. George mondta, hogy olvasta a blogban...hahaha ő nem tart ilyesmit számon.... De azért megállapítottuk, hogy szép volt, jó volt az elmúlt 6 év és ha ilyen lesz továbbra is, egye-fene jöhetnek még az évek, így együtt:

Az esti hírekből megtudtuk, hogy amit mi reggel úgy éltünk meg, hogy a háztetőn van a felhő, az a wellingtoni repülőteret megbénította...  Köd és leállás, várakozó utasok tömege. Ekkor azt is megértettük, hogy a sétánk során miért láttuk a repülőket szinte 5 percenklént felszállni...estére hozták be a lemaradást... Persze emlékszem, amikor egy hasonló hömpölygő ködöt pár évvel ezelőtt láttam, akkor 3 napig volt lezárva a reptér!

 

 

 

 

Igen, délelőtt 10-kor kikapcsolom a számítógépet, mert MUNKA VAN... azért itt is előfordul, hogy  tudatosan és terv szerint, dolgozunk :-) Igaz, most kicsit csúszűásban vagyok, de a technika kibabrál velem...

Folytattam a "nagytakarítás projectet".  A kedd-szerda-csütörtök erre ideális időt hozott. 10-3-ig munka, majd part-séta és feltöltődés napfényenergiával.

Szerdán megkaptam A Macska magazint is :-) így azzal együtt vonultam a partra! Benne volt egy kedves cicafotóm is. Ami a leginkább tetszett a sok érdekes tudnivaló mellett,  az a mese, amit aztán hangosan fel is olvastam :-) HAHA, bizony! Nem zavart senkit, mert szerencsére itt nem heringek módjára vannak az emberek a parton.

Tegnap (csütörtök) volt a majdnem teljes kipakolása a hálószobának. Az idő még mindig nagyon kedvezett (nem úgy, mint most, mikor ezt írom, a felhő a háztetőn és szitál a köd...). Ezeket a dolgokat csak szél és páramentes időben célszerű elvégezni, különben a szőnyegek nem száradnk, és a pára beül a szekrényekbe... Tehát túl vagyunk ezen is. Most egy "menetrendet" készítek magamnak, hogy a jövőben egy vetésforgó alapján már ne ennyire kampánymunka legyen.

Közben George előkészítette a kolbásznak valót, összekeverte a masszát -a köményes (nem köménymagos, fennel) kolbásznak-valót -,  és már együtt betöltöttük.

Ezután a maradék zsírcafrangokat (ami a tepertőből és a kolbásztöltelékből bőségesen maradt) levittem a sirályoknak. Nagy volt az örom  "és a marakodás".

 Igaz, közben a Panoráma Magazin is megérkezett, de most nem vittem magammal, a kezem nem  újságfogó állapotú a zsíros falatoktól. ...mert itt nagy megbecsülése van a szép magyar magazinoknak!

A parton sokan voltak, rengeteg gyerek. Kis totyogóktól az ügyes nagyokig, mindenki élvezte a vizet...már aki szereti a NAGYON HIDEGET...Én nem.

Igaz, én is bele-belementem a vízbe, mert a homok és az apró kavics forrósága a meztelen talpamnak időnként elviselhetetlen volt! Csak 4 óra után mentem le, mintegy másfél órát voltam kint és majdnem "leégtem". Nem véletlenül mondják, hogy itt nagyon kell vigyázni a nappal, a napozással és óva intenek az ártalmas sugaraktól!

Ma péntek, munka a konyhában, majd egy látogatás állatkával...és lassan vége a hétnek.

Nehogy elfelejtsem, hogy miért fontos a mai nap:

Bizony, hogy ma 6. éve, hogy Új-Zélandra érkeztem azzal a szándékkal, hogy életem összekötöm Georgedzsal. Bizony, szalad az idő, de ami a lényeg: 

Köszönjük jól vagyunk együtt.

Valamilyen oknál fogva nem tudok csatolni most a képeket....hmmm

Igen az elmúlt napok úgy teltek...Elhatároztam, hogy délelőtt max. 10-ig hagyom bekapcsolva a számítógépet, mert nagyon elterel ....Aztán meg munka is van, úgyhogy dologra!

Hétfő: délelőtt sütés-főzés. Barátaink Bandi és Franciska jöttek vacsorára. Bandi születésnapja alkalmából ezt a "vacsorát is kapta". Egy megjegyzésben elejtette, hogy a Fészekre lehetne főzni rakott káposztát, mert azt nagyon szereti. Nos, akkor oda nem az készült, de tudtam, hogy nagyon szeretné, így hát a mai vacsorára neki készült. Leves tárkonyos-csirkemelles-tejszínes és desszertnek joghurtos eper"saláta" mandulával és csokireszelékkel :-) Még én a konyhában, George a garázsban szorgoskodott. A kerítés egy szakaszát festette :-)

Mikor a vendégek megérkeztek, Franciska hozott 5 hernyót is ajándékba.

Tudjátok, a monarch lepke hernyója! Sajnos az én kertemben még ebben az évben nem jelentkeztek, Franciskánál pedig lassan elfogy a palánta (swan plant), amit ők esznek, és csak azt!!! Szerencsére nekem szép nagyra megnőttek, így ez az öt szép hernyó új lakhelyet kapott. Franciskával még egy sétára is elmentünk. A fiúkat hagytuk beszélgetni.

Hazafelé ritka látvány, szép ló és lovas a The Parade-on!

Kedd:  A reggelt bútorpakolással kezdtem. Az étkező szőnyegét kezdtem takarítani felavatva a szőnyegtisztító gépet. A gép jól dolgozik, de sajnos a tisztítása gondokat fog okozni...Lehet, hogy emiatt vissza is visszük. Vásárláskor ugyanis direkt hangsúlyoztam, hogy csak olyan kell, ami utána is könnyen tisztítható...mert belebüdösödik a szösz, kosz, amit nem lehet kitakarítani... DE a szőnyeg szép lett.

Közben George is feltette a helyére kész-lefestett kerítésdarabot. Pont ez a szakasz látható a gép mellől is. :-) Szép lett, jöhet a folytatás. A többit már a helyén fogja festeni, nem kell leszerelni.

Nekem pedig következtek a nappali szőnyegei és ahol a "papok táncolnak" .... a padlószőnyegen. Majd 4 órára kellőképpen elfáradva lehúztam a rolót. Lesétáltam a partra feltölteni az elveszett energiát. Az idő gyönyörű, de már a kapun kilépve tudtam, különleges lesz a parti látvány!

A felhő / köd gomolygott a szikrázó napsütés közepette! Fantasztikus látvány! Mikor először láttam ilyet, azt gondoltam, hogy valahol nagy tűz van...és a füstöt látom!

A parton sok napozó-fürdőző. Én is mezitláb, maszíroztattam a kavicsokon-homokon  a talpam. A vízről most is megállapítottam nekem bizony hideg... DE A LÁTVÁNY különleges, hogy nem volt látható a sziget, a Tapu te Ranga (miközben süt a nap) fantasztikus!

Több kép majd ha időm lesz, itt a Picasa albumban.

Vacsorára értem haza. George a lassúfőzőben készítette silverside- marhahúst. Párolt zöldségekkel- csípős és tárkonyos mustárral mennyei lakoma!

Szerda:  Ébredés és levelek írása-olvasása, kis tracsi Kati barátnőmmel, (Petim sajnos napok óta nem elérhető),  majd a szőnyeg lespriccolása a dolgozószobában. Ez a legjobban igénybe vett szoba :-) Ugyan miért is? hahaha. A padlószőnyeg alapos takarítást igényel, ezért előspricc, egy intenzívebb tisztítóval, majd utána  jöhet a gép :-) A terv mára ez, az idő szép, a nap süt, szél nem fúj...lehet munkálkodni! Elkezdem MOST!

 

 

Vasárnap ….és igen, velem mindig történik valami.

 

Korán reggel még  a háztetőn volt a felhő, és sűrűn szitált a "víz". Aztán 11 –kor mégis elindultam. Igaz, hogy a piacra készültem, de már a buszmegállóban tudtam, hogy még előtte „eltérülök”. Ott vettem ugyanis észre a kis plakátot, hogy a Zöldeknek lesz egy rendezvényük, a Frank Kitts Parkban, a Save  the planet picknik.

Ezek után persze leszálltam a buszról a belvárosban, hogy majd átsétálok a Civic Squere -n. Ott aztán meglepve tapasztaltam, hogy ma tarthatták meg a tegnap elmaradt Gay & Lesbian Parade-t,  vagy talán csak annak a Fair részét.

Tegnap ugyanis zuhogott. No, itt ugyan nem sokat időztem, de egy - két  érdekes képet készítettem. Pl. az énekesnőről is, akinek fantasztikusan jó ének-hangja volt, igaz, oldalról fotózva nem mertem volna tűzbe tenni a kezem nőiességét illetően ….nézz a cipőre …

Azt azért el kell mondjam, hogy itt sokkal toleránsabbak az emberek velük és a mássággal szemben.

 

Innen tovább a Frank Kitts Parkba mentem. Az idő mintha kezdett volna kipendülni. A téren nézelődtem, mert egy-két kirakodás is volt és ismerős arcokat is  láttam. Ott volt Russel Norman a Zöld párt egyik vezetője, országgyűlési képviselő és aztán egy ismerős arc tűnt fel a színpadon. Először nem voltam biztos a dolgomban. Körbesétáltam, fotóztam, aztán megérkezett a válasz a hangosbemondóból: Ezen a napon a DJ szerepét (a magyar származású) Tánczos Nándor, a zöldek volt országgyűlési képviselője tölti be. Amiért bizonytalan voltam, az a frizura! Nándorhoz az évek során hozzátartozott a rasta haj. A térdhajlatig ért már neki!!! Most rövid hajjal egészen megváltozott.  Beszélgetésünkkor elmondta, hogy jól van mióta nincs a Parlamentben, és hogy a kislánya Pirimaya a szegedi nagymamánál töltötte a karácsonyt.

Ezután már tényleg a piacra indultam. DE ismét eltérültem. Nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzek be abba a kis galériába, "Maori Arts Gallery" ahol olyan sok szép maori dolgot árusítanak. Ott volt a tulaj Anne, kicsit beszélgettünk. Mivel nagyon kedves volt, feltettem neki a kérdést, hogy a fotózás kedvéért a kislánnyal (akiről kiderült, hogy az unokája) nem mutatnának be egy hongit. Készségesen belement, majd mikor megérkezett a férj, őt is odahívta és máris elkészülhetett "A" kép, melyet talán Katalin is fog tudni használni.

Ugy-e milyen érdekes? Tegnap még csak beszéltem róla, ma pedig már képben is vagyunk… és képen is van.  Persze ehhez elengedhetetlen, hogy a kamera mindig a kezemben legyen.

Így volt ez akkor is, amikor a piacon felfedeztem egy alakot, egy arcot, akit aztán  követve elkattintottam lesipuskámat is.

 

Mindezek után nem felejtettem el, miért is indultam, friss zöldség, gyümölcs is került került a szatyromnba és irány haza. A busszal szerencsém volt, éppen a megállóban volt, mikor odaértem. Itthon azán már a szokásos tevékenység, és vacsora.

George volt a főszakács és most azt is megmutatom, mit kaptam vacsorára.

Egyik kedvenc kínai kajánk, egy pohár borral. Megsúgom, hogy ma nem bírtam megenni…

 

...és itt a vége fuss el véle :-) Vagy mégsem?

Ha mesét szeretnél hallgatni, ma felkerült ide egy új mese :-)

 

 

Pár napig csöndben voltam, mert valójában ilyen csöndes napok vannak mögöttem. Csöndes, de dolgos...és sokminden történt, de nem történt semmi.

Itthon dolgoztunk. Mindketten a magunk területén...George kerítést festett, fúrt-faragott javított. Nekem a nőiesebb oldal maradt. A kert, a konyha.

Persze mellette írtunk-olvastunk és a már unalomig emlegetett: képeimet rendezgettem. Igaz, most nem teljesen öncélból, de nagy örömmel... Megkeresett e-mailben Dr. Vámos Lászlóné Katalin  igazságügyi főtanácsos, protokollszakértő akinek weboldala nagyon sok érdekes tudnivalót tartalmaz. Képekre lenne szüksége (maori témában) és lehet, hogy tudok neki segíteni. Csakúgy, mint Zsuzsa is azonnal segítőkész volt! Mindenesetre, ha választ a képeim közül, akkor az nagy megtiszteltetés lesz :-) Otthon már olvastam egy könyvét, most egy kicsit belestem a neten feltalálható írásaiba is!

Közben az is kiderült, hogy Gusztinak is felcsillant a szeme, amikor megírtam a protokoll oldal  elérhetőségét, és máris kért egy interjút tőle :-) Ha netán nem hallottad volna, akkor a Sydney magyar rádióban hallhatsz engem is :-), igaz, kicsit zavaros volt a telefon vonal...

Csütörtöki munka után már hulla voltam...így aztán nem mentem sehová. Tegnap mire készen lettem a betervezett dolgokkal ellenben a felhő ült a háztetőre, tehát nem volt kedvem elmenni sehová. Aztán jött az eső is, ami kitartott még mára is. Délelőtt ÖMLÖTT így  a kilátás a számítógép mellől:

Rászántam magam a "mégis vasalni kell" dolgok eltüntetésére a kosárból, ami teljesen megtelt. :-) Közben szólt a rádió,  kellemes zene és néha hírek!

A legutóbbi érdekesség, egy Aucklandban megnyíló áruház dolgozókat keresett és a meghirdetett állásra többórás sorbanállással több, mint 1500-an  jelentkeztek! Az állás pedig valószínű csak a egyszerű munkakörökre vonakozott, minimálbértől kicsit többet igértek ( óránként $ 1 plusz, vagyis 13.50-ért), és kicsivel több, mint 160 embert akartak felvenni...Hmmm, bizony itt is begyűrűzik a munkanélküliség és sokan vannak akik munkát keresnek, vagy az alkalmi kisegítői munka helyett fix állásra vágynak.

Ezért aztán nem győzzük eleget hangoztatni az ide készülő magyaroknak, hogy csak biztos angol tudással és jól begyakorolt - itt keresett szakmával induljanak útnak...DE leginkább akkor is csak úgy, ha otthonról már találtak munkát és kaptak munkaajánlatot!  A "sokmindenhez értek", "nagyon ügyes vagyok"  a mai világban nem elegendő! Túl nagy az utiköltség és fennmaradás ára, nagyon nagy a kiadás egy "hátha sikerül"  munkát találni kiutazáshoz! Takarítói-kertészi állásra senki nem kap tartózkodási engedélyt!

Ilyenkor azért elgondolkozom azt is, hogy milyen jó nekem. Nem volt ilyen gondom, nem kellett állást keresnem. Igaz, előtte dolgoztam 33 évet, sokszor 2-3 ember munkáját is végezve. Ide úgy jöttem, hogy nem kell dolgoznom "csak saját szórakozásra".  Annyi munkában töltött év után nehezen, de beletörődtem. Kénytelen voltam, angol tudás híján nem sok esélyem volt és magyarul nem sokan akartak tanulni ...szerencsére beszédhiba sem sűrűn fordult elő. Akinél meg előfordult nem igényelte a tudásomat. Ezéret aztán maradt a nyugalmas htb szerepkör, mely amolyan nyugdíjas vagyok-at jelent.  :-)

Gyakran jut eszembe édesapám, aki nem engedte anyukámat dolgozni, amikor sok-sok munkával töltött évvel a háta mögött, betöltötte a nyugdíjas kort. Ő is azt mondta anno neki, amit ideérkezésemkor George nekem: Dolgoztál már eleget és van annyi, amennyiből megélünk. Gyűjteni már nem kell és nem is fogunk semmire. Ezek a szavak csengtek a fülemben és "beletörődtem" ebbe. Bármennyire is hihetetlen, az első időben ezt is nagyon nehéz volt megszokni.

Szombat van és a naptáramba bejegyzett, tervezett programot sajnos elmosta az idő. De nem bosszankodok. Most is bebizonyosodott, mint már számtalanszor, hogy akkor kell menni a partra, amikor süt a nap....:-) a mosás, vasalás, mosogatás megvár, azt lehet esőben is :-)

Hamarosan a netre kerül egy újabb mese a gyerekeknek ismét Mátyást részesítjük előnyben.

Itt, nekünk most mindjárt vacsoraidő, csak a hűtőt takartjuk ki:-) Aztán már a semmittevés következik. Vasárnap és még a hétfő is szabadnap Új-Zélanson. Remélem jó idő is lesz, mert tervek vannak, célok is. Majd elmesélem, hogy mi valósult meg.

Szép és kellemes hétvégét nektek is, akik idáig jutottatok az olvasásban!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hétfői hercegi kézfogás annyira fellelkesített, hogy kedden nagy takarításba fogtam.

George is „kedvet kapott”. Nekifogott kívülről ablakokat mosni. Ez nem olyan egyszerű művelet itt mifelénk, mert a magas, nagy ablakok miatt csak nagynyomású vízzel és 2-3 méteres csövön levő kefével lehet és kell ablakot mosni. Szóval kemény munka. Igaz, gyakran az eső, erős széllel párosulva megoldja ezt.

A hálószobában leszedte a függönyöket is, azt belülről is letakarította. Érdekes, hogy én azon látom leginkább a belső „piszkolódást”.

Míg ő szorgoskodott, végigposzívóztam a házat, közben megállapítottuk, hogy egy alaposabb szőnyegtakarítás is elkelne hamarosan, most a jóidőben.

Az étkezőben kicsit átpakoltam, mostam, teregettem, selejteztem, itt-ott.

Közben "ebédszünetben" elmentünk vásárolni valamit a slaghoz, mert nem úgy működött ahogy kellett volna. Ha már ott jártunk, beugrotttunk az egyik elektromos (csak porszívókat árusító)  boltba is, ahol rászántuk magunkat az 50 %-al leárazott szőnyegtisztító megvásárlására. Hurrá, majd kihozzák, ha megérkezik.

A másik üzletben, míg George a csatlakozók között keresgélt,  megleptem magam egy szintén leárazott kaktusszal.

Ezzel karácsonykor már kacérkodtam, de sokalltam az ünnepi árát. Most ez is akciós volt, így nem tudtam ellenállni a kis mexikói kaktusz karácsonyfának!

Hazaérve folytattuk, ahol abbahagytuk, kertészkedtem még kicsit  és már a gyönyörű idő ellenére nem volt erőm sétálni menni…

 

Kedden aztán borongós reggel volt, vasalásra alkalmas. Ezt ritkán cselekszem, mert a szélben szárított ruhák nagyon szépen száradnak és én imádom a friss levegő illatát így a ruháinkon!

Befejezve  a vasalást mentünk a Zealandia Parkba. Az oka kettős volt. Megújítani a támogató-tagsági  kártyánkat és a nagy WETA-kat szerettem volna megnézni. A kártya újítás sikerült.  Fényképeset kapunk majd, ezért ott helyben elkészült a fotó is, és majd  pár nap múlva kiküldik.  Sajnos az óriás Wetákat (egér nagyságú) nem volt időnk megvárni, mert csak 3:30-ra hozták ki őket a Somes Islandról. Nekünk akkorra már mozijegyünk volt.  Néha itt is előfordulnak. Coco szereti őket, gondolom bő fehérje forrás :-) Ezt a kertemben fotóztam valamikor. Ilyen a Weta. Ha  már ott voltunk,és csodálatosan kipendült az idő, napfény meleg, szellő sem... akkor séta a parkban. Egy Californiai quail (fürjek) család is megmutatta magát:

 

Aztán felfedeztem egy tuatara-t is:

 

 

Franciskának 2:30-ra igértük az érkezést!

 

Lower Hutt mozijába vett nekünk jegyet Franciska, hogy az Avatar-t 3D-ben is megnézzük. A wellingtoni mozik zsúfoltak és sokára kaptunk volna jegyet rá. Így meg kellemes a hasznossal, kirándulás is.

Az AVATAR FANTASZTIKUS 3 D-ben. Nagyon tetszett először is, most élvezetem nagyon, mert sokkal jobban értettem is. Szerencsére nem bömbölt a hang, mint az első helyen. A mozi után Franciskáéknál Bandi főztjét vacsoráztuk. Finom volt. Aztán a fiúkat hagytuk beszélgetni otthon. Mi pedig kimentünk fotózni a Hutt folyó gátjára. Csodás idő volt! MELEG és nem fújt a szél sem és gyönyörű fények voltak. ...és egy amint Franciska éppen „alkot” :

Ennyi a történés az elmúlt két napból. Ma ismét meleg, párás a levegő,  lesz munka és igyekszem majd kellemes szórakozást is találni :-) Megyek és el is kezdem....

 

BIZONY a cím nem vicc...

Kezet fogtam a leendő királlyal! Valóban!!!

 

....és most elmesélem, hogy miért is gondoltam azt pár óráig, hogy nem fogok egy darabig kezet mosni…

 

Ma reggel Wellingtonba érkezett William herceg, Erzsébet angol  királynő - aki Új-Zéland uralkodója is egyben-, unokája. Mivel több nyilvános programja is volt, gondoltam, készítek pár képet én is a fogadtatásáról, s ha lehet róla is.

Nagy nap ez az életemben, egy egyszerű földi ámde KIVÁNCSI „halandó életében” :-)

10 után indultam be a városba. A felhő a háztetőnkön és apró szemekkel szitált is. Nem a legbiztatóbb.

A Basin Reserve után láttam, hogy a balra kanyarodó út le van zárva, így gondoltam, hátha még a Világháborús emlékműnél vannak, gyorsan leszálltam. Mire visszaértem a kanyarhoz gyalog, kiderült, hogy éppen vége lett az ottani ceremóniának. Nem is mentem tovább, hanem irány ismét a buszmegálló és felszáltam egy érkező buszra. (Miért busz? Mert a busz ingyen van nekem  és ebben a helyzetben a városban LEHETETLEN lenne parkolót találni!!!)

 

A belvárosban már csak lépésben haladt a busz is,  ezért jobbnak láttam, hogy még a Vodafone épületénél  leszállok.  Séta a most átadásra kerülő Legfelsőbb Bíróság épületéhez, mert hogy oda várják a herceget.

 

 

 Ott már szép számmal voltak emberek és meglepően magas létszámmal a rendőrök és füldugóval , melynek spirálban csavarodik a szára”  sétáló civilek… A kordon felállítva az épület köré és odaérve az is kiderült, hogy a hervceg és kisérete – a teljes új-zélandi „vezérkar"  már bent van az átadási ünnepségen. Lehetettt nézelődni, érdeklődni, hogy hol a legcélszerűbb megállni. Sikerült elég jó helyen találnom. Közben mellettem egy pasi kétszer egymás után elájult….de ragaszkodott ahhoz, hogy marad…Ja, hogy miért is, mert addigra szikrázó napsütés lett, MELEG, perzselő napsütés! A jóember is három réteg vastag cuccban álldogált. Persze aztán nekivetkőzött, mindenéből csavarni lehetett a vizet.

Aztán az épületből kisétált a herceg és mindenki aki akkor éppen vele volt.

Nagy meglepetésemre William egészen a kordonig sétált és boldog-boldogtalannal beszélgett, mosolygott és kezet fogott, fotózkodott.

 

Így én is azon boldogabbak közé tartoztam, aki közvetlen köztelről fotózhattam és aztán kezet is foghattam vele!

Igaz, előbb fotóztam, majd a jobb kezem nyújtottam, aztán persze bosszankodtam, hogy nem tudtam mindezt lefényképezni.

 

De egészen közeli fotókat azért igen. Azután még sétáltam egy kört…és egy rést észrevéve, már közelebb kerültem …

 

 

Ekkor már azt sem hagytam ki, hogy most bal kezemet nyújtva jobbbal egy fotót is készítettem!

 

Itt az én kezem fogja William herceg és mosolyog a fura helyzeten. Igaz, nem nézett a kamerámba.

 

Most mit mondjak, azért nagyon jólesett . Csinos, magas, kedves, közvetlen…

Az meg, hogy ezek után majd elmondhatom, kezet fogtam egy leendő királlyal…. Lesz mit mesélni majd az unokáimnak is (mert remélem egyszer azok is lesznek).

 

 

Ez a nagy mosoly –kézfogással- a mellettem tolószékben ülő kislánynak szólt! Micsoda örömet okozott annak a gyereknek!

Aztán persze azt sem hagyhattam ki, hogy kezet ne fogjak Új-Zéland miniszterelnökével John Key-vel, aki kicsit elárvulva, sokkal kisebb figyelemmel kisérve, a kordonnál alkalmat adott a fotózásokra.  

 

 

Egész úton hazafelé azt mondogattam (mint ahogy még sokan ezen a napon), hogy majd sokáig nem fogok kezet mosni, de sajnos nem tudtam megtartani.

Hazaérve ugyanis irány kert, kihasználandó, hogy meleg van,  süt a nap és a pár esős nap után minden gaz háromszorosára nőtt. Így kénytelen voltam kezet mosni…

DE a fotó megmarad, a ma készült képeket majd valószínű beteszem egy Picasa albumba is. IDŐVEL…

Nagy nap ez egy földi „halandó életében”, így az enyémben is!

 

Hihetetlen ez az időjárás itt is. A csütörtöki mesés idő után péntek szombatra TÉL LETT...

 

TV-BEN HALLOTTUK most este:  A szél miatt Wellingtonban 6 !!!! foknak érezzük a levegő hőmérsékletét, ha sokáig kint tartózkodunk. Persze gondolhatjátok, hogy ezek után nem volt kedvünk kint tartózkodni... Az idő téliesre fordult, jellemzően télen szokott hasonló lenni.... Második napja szobafogság a nyárban! Erős szél, vizszintesen száguldó esőfüggönnyel és HIDEGGEL! BRRRR..Fűtünk!

Így aztán a napok a szűámytógép előtt teltek. George jóvoltából új ruját kapott a honlapunk.

Felkerült a helyére az új Hírmondó is :-) . Kapott egy linket a gyerekrajzok gyűjteménye is. Remélem gyarapodni fog sok szép gyerekrajzzal! 

 

Kedves szülők-nagyszülők a segítségetek nélkül mindez nem jöhet létre. Előre is köszönöm, aki most kedvet kap és rajzoltatja gyermekét-unokáját, vagy a szomszéd gyerekét! Ezúton is köszönöm Magdinak a lelkesedését és kitartó szorgalmát, mellyel segít és támogatja az én kis közös "játékomat"a gyerekekkel.

 

Közben sokat gondolkoztam, a blogomon kicsengő "hurrá optimizmusomon", ami sokakban otthon, mint ez mostanában kiderült,   visszatetszést vált ki. Most nem, de egyszer visszatérek még rá, hogy itt sem kolbászból van a kerítés, semmi nem hull senki ölébe és bizony mindennek ára van! Otthon 33 évig dolgoztam, igaz, itt nincs munkahelyem, de nem jelenti azt, hogy nincs munkám... :-) igaz, azt magamnak, magam szórakozására végzem, ezért nem is teher, hogy panaszkodjak rá....!

Az megnyugvással töltött el, hogy fiam egyedül, nagyon szépen megszervezte édesapja temetését. Most neki is nehéz napok-hetek következnek. Higgyétek el, mindezt innen távolról "szemlélni" nem egyszerű.

 

 

Hogy gyakran leírom, amit ettünk, vagy főztünk, hát az nem azért van, mert a hasunk körül forog a világ (bár néha George-nak igen), de elsősorban azokért az ismerősökért van, akik kiváncsiak a receptjeinkre, az itt készült ételeinkre... Ki az ötletért, ki pedig "csak úgy". Sokkal kevesebb a felhajtás a baráti társaságunk összejövetelein, kisebb a rongyrázás, mint anno jellemezte az otthoni magyar szokásokat. Nincs nagy eszem és főleg nem jellemző az "asztal alá iszom"....ezért működik egyszerűen jól a dolog! Vacsora, vagy ebéd egyszer nálad, egyszer nálam...mégha nem is ragaszkodunk a szigorúan vett 1-1-hez!

Csak ennyit akartam ma elmesélni...és célom továbbra is a megszokott stílusban folytatni...Ráadás és zárás: egy különleges, a tegnapi rózsakerti sétán felfedezett rózsa:

 

 

Igen, már hétfő és elég sűrű volt a hétvége.

SZombaton délelőtt bementünk a belvárosba, mert kiváncsiak voltunk a Frank Kitts park autóparkolójában rendezett Arts-vásárra.

Karácsony előtt kezdődött ez az "akció" és szombaton 10-4-ig lehet itt árusítani és persze nézelődni, vásárolni. Lehet, hogy a karácsonyi forgatag és forgalom látványosabb volt, most ellenben nem voltunk elájulva tőle. Igaz, volt néhány érdekes és ötletes termék...de mindösszesen nem volt nagy dobás...

A legjobban az újságpapírból készült fonott használati tárgyak kiegészítők tetszettek. ötletesek és nagyon jó színvonalon elkészített dolgok voltak!

Aztán még sétáltunk egy nagyot, majd hazafelé én leszálltam az Island Bay pályáinál ....ahol a két nagy pályán egyszerre több csapat is krikettezett!

Fantasztikus látvány, csodás fények és színek:

Ezután már itthon a kert és a napsütés élvezete következett!

Vacsora George reszortja ismét, REMEKELT .-) Egyszerű, könnyű és finom!

Friss tonhalszeletet vettünk hazafelé és azt megsütve (1-2 perc egy-egy oldal!!!) mellé friss saláta Mennyei volt :-)

 

Közöltem, erre is rá tudok szokni a lazac mellé felvesszük a repertoárba! Igaz, legközelebb vastagabbra hagyva a szeletet, rózsaszínűre hagyva a belsejét...Szóval NYAMI! 

 

Ez volt a szombat és aztán készültünk a vasárnapra!

Tervezett kirándulásunk fő célpontja Shannon az OWLCATRAZ volt.

Vasárnap reggel Wellingtonban nagyon szeles volt, már-már gondolkoztunk rajta, hogy talán mégsem...de nekem menőkém volt. Tehát Franciskáékhoz elmenve, átülve az autójukba elindultunk együtt. Mint kiderült nagyon jól tettem, hogy nem hajlottam a franciska által előzetesen sugallt maradásra. Az út kellemes, az idő igazi kiránduló idő volt egész nap. A magán parkhoz érkezve előbb megebédeltünk a magunkkal hozott elemózsis dobozból. (mielőtt rámszólnátok, hogy mit is ettünk: füstölt csirkehús és zöld saláta, nyakon öntve egy-egy doboz sörrel.)

Ezután már jöhetett a séta! A család aki ezt a parkot létrehozta 30 évvel ezelőtt nagy-nagy lelkesedéssel vezeti, bővíti és az ideérkező látogatókat kalauzolja. Érdekesség, hogy a városka FOGDÁJA is a területükön van...ami ma már természetesen más látványosságokat mutat a látogatóknak! :-)

Itt Janette az egyik tulajdonos, aki mérhetetlen kedvességgel mutat, magyaráz a park létrejöttéről, a bagoly gyűjteményről, a kinti növényekről és mindenről, ami érdekelheti az idelátogatókat! Kedves, figyelmes, segítőkész és nagyon-nagyon szimpatikus!Mint kiderült, mára az ilyen-olyan baglyok száma túllépte az 1500 darabot!!!

Mikor elmondtam célomat a fotózással megengedte, hogy pár képet az egyébként nem fotózható területen is készíthessek, ott, ahol a baglyok élnek, nevelődnek. Egy nagy helyiség, ahol csak beszűrődik a fény, szinte állandó a félhomály.  

Kilépve a parkba mesés látvány fogadja az itt sétálót, annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt hatalmas kárt tett egy szélvihar, több szá!!! fát derékbatörve, kicsavarva...szerencsére a természet gyorsan felülkerekedik!

Aztán még különböző állatokat láttunk, sok szép növényt, patakot, tavacskát tündérrózsákat...ELBŰVÖLT minket mindaz a látvány, ami ott fogadott. Néhány kép még itt (idővel)  azokról az állatokról, amiket a séta során láttunk. Persze készült még sok-sok gyönyörű fotó, majd egyszer azokra is sor kerül!

Aztán lementünk abba a mesterséges barlangba is, melyben a szentjános bogarakat, világító rovarok ezreit(?) millióit(?) nevelgetik...és látványosságként mutogatják. Ez az érdekes  sötétben lépegetést, világító pontocskékat a labirintust,  el kell ismerni nagyon élveztünk és fantasztikusnak találtunk! Ha erre jársz, nehogy kihagyd!!! Ugy-e érthető az ok ebben az esetben,hogy itt nem tudtam fotózni...

Innen aztán irány Palmerston North, ahol Zsófi és Zsolt várt minket, mikörben Franciskáék elmentek egy barátjukat meglátogatni!

A fiatalokkal egy meseszép parkban találkoztunk és együtt sétálgattunk-beszélgettünk a sok gyönyörűség között a parkban, a rózsakertben.

 

Erről a sétáról néhány kép MAJD itt ha ráérek.

Tőlük elköszönve már hazafelé folytattuk az utunkat! Igaz, még tettünk egy kitérőt Ildikóékhoz, akik pillanatnyilag Waikanae-ban egy csereházban laknak...

Csodás a ház, fantasztikus környezet, igazi pihenőhely.

Aztán elkészült egy közös fotó:

...és ekkor már tényleg indultunk hazafelé.

Ekkorra elkezdett esni az eső és végigkisérte a hazafelé vezető utat. Egy szerencsénk volt, mikor már megálltunk a garázsnál elcsendesedett, így szárazon értünk a házba.

Igaz, aztán annál nagyobb lendülettel zuhogott tovább.

MOST hétfő, mindjárt 2 óra, kellemes napfény és ezennel részben utolértem magam az írással is A képek tömegét későbbre hagyom. Engedélyt adok magamnak: ....mehetek a kertbe.

 

 

 

 

Tegnap láttuk-hallottuk a hírekben, hogy egy japán bálnavadász hajó nekiment a környzetvédők által használt  Ady Gil elnevezésű könnyű sporthajónak. Ez a különleges technológiával készült, az amerikai lopakodó bombázóhoz hasonlító kis felderítő gyors hajó az ütközésben kettétört. Mára kiderült, hogy sajnos el is süllyedt. Igaz, szerencsére a hajón tartózkodók közül senki nem sérült meg. Egy magyar környezetvédő nő is tagja ennek az ausztrál szervezetnek, ekkor a vezérhajón tartózkodott, amelyről természetesen ezt a gyalázatos tettet filmre is vették. 

Remélem, hogy komoly büntetéssel zárul majd a dolog, mert a japánok ilyen-olyan címen továbbra is vadásszák (és fogyasztják) a bálnákat!

 

A délelőtt itthoni tennivalók után mentem az SPCA-be és felvettem egy tüneményes kislány cicát? Bueber-t. Aztán irány a Te Hopai, ahol végigsétáltunk a folyosókon, a hall-okon, a szobákba is be-bementünk és sok mosolyt csaltunk az emberek arcára.

A kicsi cicalány végig dorombolt, kedves volt és nyugodtan ült az ölekben :-)

Remélem, hogy hamar örökbefogadókra talál.

Hazaérve nem volt maradásom és lementem még a partra, mert csodálatos idő volt! Fantasztikus fények, meleg és fürdőzők...

Mezítláb sétáltam a homokon...de amikor betévedt a lábam a vízbe, gyorsan lehűltem....

 

A séta jólesett, hazaérve következhetett a vacsora és lazítás...

 

 

Ma Fészek nap. Ezért aztán korábban keltem. Megfőztem az ebédet. Csontleves grízgaluskával. Sárgaborsó főzelék-sertéspörkölttel.

Nagyon ügyi voltam, mert mire megérkezett az első vendég, addigra már készen is lettem. A megszokott szerdai társaság jött össze...sajna fogy a létszám....DE együtt voltunk, jót nevettünk és aki akart ebédelhetett is.

Postánkkal megérkezett Nárciszéktól egy szép naptár :-) Kaptunk még karácsonyi üdvözletet, s volt aki támogatta a Hírmondót is!!! Ritka fecske sajnos, de nagyon jólesik!  :-) Ma  megkaptam az első visszajelzést is, hogy van aki megkapta már azt a naptárt, amiben az egyik fotóm is benne van...örülök és remélem, hogy tényleg örömet okoz majd annak, akiknek küldettem belőle.

Nagyon örültem annak is, hogy Katica rajzát is elküldték! Igaz, most valahogy nem gyűlnek úgy a rajzok, de talán még lapzártáig érkezik még néhány. Jó lenne, ha Ózdról többen is küldenének....

Meglepetés volt, hogy Magdi jelezte, hogy az orosházi újság is megírja majd az ovisok "sikereit" a tengeren túlra küldött rajzokkal!

Délután kis kert...George füvet vágott ...én jószerivel semmit tettem...:-) Azt is kell néha.

Ildikó is elküldött pár képet a tegnap készültekből, amit Franzi készített rólunk. Ebből egyet megosztok veletek, mert itt az "óriások piknik asztalánál" ültünk le pihenni a séta során, majd innen indultunk vissza, haza.

Estére jött a másik meglepetés. A Panoráma Magazinban megjelent Erika és Béla cikke arról, hogy hogyan érezték magukat ANNO a Fészekben :-) Kedves cikk és nagyon jópofán írt Erika :-) 

 

 

 

 

 

Tegnap egész nap a kertben voltam :-) Napsütés meleg és "dolog". Élveztem egészen addig, míg nem kezdtem érezni a hátam...SÜTÖTT A NAP! Aztán kibicsaklott a bokám is..amelyik laza és könnyen megesik vele. DE túléltem és túlélem :-)

Ma vendégekkel volt találkozóm. Már pár hete már Új-Zélandon utazgató magyar-osztrák házaspár, Ildikó és férje Francz. Randevú az állomáson, majd végigsétáltunk a belvároson. Ezt-azt megmutattam, megnéztünk Magyar Parkot, a St. Paul teplomot, a Parlamentet és a Government House-t...Végig sétáltunk a Lambton Quay . Járunk a Cuba Streeten, ahol az esernyő alatt megnéztük a nyáresti programokat is.

Aztán jött egy ebéd, majd elmentünk még egy kis sétára, kávéra. Sajnos a Cable Car-nál olyan hosszú volt a sor egész nap, hogy nem álltunk be...majd legközelebb. Aztán úgy döntöttünk, hogy  irány Island Bay. Itt már George-dzsal kiegészülve együtt sétáltunk-beszélgettük együtt a parton.

Érdekes játékot láttunk. A "fiúk" vízbombákkal lövöldöztek és egészen ügyesen céloztak :-)

Hazaérve aztán fish and chipset hoztunk  vacsorára. Szerencsére a vendégek is élvezték :-) Ildikónak is ízlett a cápa. Majd elváltunk azzal, hogy talán a hétvégén ismét "erre járnak".

Érdekes volt, ahogy egyre többet jártam, egyre kevésbbé fájt a lában :-) Remélem már így marad...

Mindösszesen kellemes emberekkel ismerkedtünk meg és kellemes napot töltöttünk együtt.