Életem Új-Zélandon

Ismét elszaladt a hétvége-eleje...Igazán sokminden történt és valójában nem történt semmi különös.

Hogyan is volt?

Szombat ez bizony felejthető. Terveimmel ellentétben nem mentem sehová. Készültem a Newtown vásárba, fel a hegyre...de az egész nap ÖMLŐ eső eltérített ettől. Semmi kedvem nem volt kidugni az orrom. Maradt a szobafogság, írás és olvasás...

Vasárnap már nem lehetett panasz, NÉHA elállt az eső, de hűvös borongós volt. Délelőtt vendégeskedés előkészítése...sütés főzés rám eső része, és kis  írás-olvasás.  A hűvös és a szél  nem tántorított el egy nagy sétától, hogy lassan ellustuló tagjaimat megmozgassam...:-) Igaz, mikor kiléptem a kapunk az eső is nekikezdett...de nem hagytam magam...Igazam lett, mert hamarosan elállt. Még ebben az időben is gyönyörű volt a partunk!

Hazaérve aztán maradt a válogatás, a képek és az  olvasás...mert George volt a vacsora második részéért a felelős és lazíthattam .-) Gabriel és Anna megérkeztek, Alan elhozta őket, de nem maradt. A vacsora finom és sikeres lett. Karfiol püré leves, és egy különleges étel, melyet George alkot mindig. Alapja  füstölt pipiből, póréhagymás sütőtök püréből áll és krumpli gombóckákkal a tetején sütőben piros ropogós tetejűre megsütve. MENNYEI...Kiderült ANNA jószerivel vegetariánus így sikeres volt a menüválasztás. Befejezésnek jöhetett az almás crumble. Természetesen a frissen-fáról szedett zöldalmával :-)

Jókat beszélgettünk, Gabriel meghallgatta a kész és már adásba került riportot, megmutatta, hogy hova készül (majd ha az idő is engedi) a nagyméretű alkotás erre az épületre...és beszéltünk mindenféléről. Repült az idő,  már  11 körül járt az idő, mikor hazavitte őket George.

Hétfő reggel gyalog mentem angolozni, mivel az eső éppen nem esett...gondoltam kijárom kicsit magam reggel, ki tudja mit hoz a délután!  :-) A "klub" után hazaérve örültem a Macska Magazinnak, gyorsan egy-két cikket el is olvastam. Nagyon érdekes volt Hemmert Laciról olvasni. Ő az akivel a macska mese ürügyén megismerkedtem és ma már a Hírmondónak is rendszeresen küld rajzokat!

Kora délután George-dzsal  együtt mentünk fel a hegyre...ahol a mellényt hagyhattuk, a szemüveget megcsináltam...de a cipőt vissza kellett hozni, nem készült el az engedély rá. Szabál az szabál!

Odaúton fedeztük fel az "új" szobrot, mely nagyon érdekes, sajnos azon a részen megállni nem lehet (sokáig) autóval, de majd egy szép időben gyalog is elmegyek arrafelé...

Hazaérve maradt a fűtött szoba és folytattam a játszadozást a swan plant termésének a fotózásával...és a mag csodálatával!

Kedd és hideg reggelre ébredtem.. Kint 6-8 fok lehetett korán. Most nem esik, de el van borulva és délutánra megint esőt jósoltak. Hmmmm tehát még délelőtt megyek egy kört, hogy ne macskásodjanak el a tagjaim. Délután lehet anyu levelét megírni-kinyomtatni...és ezzel kezdetét veszi egy új hónap.

Nagy az örömöm, mert érkezett ismét egy rajz a versenyhez!

Igen, ma szombat már, és az eső  reggel óta rendületlenül ÖMLIK...Tegnap csak hűvös volt, csak esegetett....de most szakad és fúj, hogy semmi sem tud megvédeni...Tehát bent maradok.

Pedig, terveztem, hogy elmegyek a "hegyre", felviszem amit megvettem. Aztán benézek a Newtown Vásárra...de nem. NEEEM,  eszem ágában sincs kidugni az orrom...és nincs MUSZÁLY.

Tegnap kicsi volt, mert ugye az önként felvállalt pénteki látogatást holmi eső miatt nem lehet elhalasztani, de annyi is volt egész nap. Mentem az SPCA-hez, felvettem Munchkint.

Látogattunk, beszélgettem... A cicuska pedig elbűvölt mindenkit nyugodtságával, simulékony ölbekucorgásával. A képen éátható kéz egy aranyos nénihez tartozik, aki előző nap ünnepelte 99. születésnapját!!!

Innen vissza és én haza. Hideg is volt, eső is volt...és kora estére vendégek jöttek. Erősen kellett fűteni, hogy kellemes konfortérzetünk legyen. Aztán még egy finom Whisky is segített, a meleg vacsora csak lendített a jóérzésen :-) Szóval jót beszélgettünk és kellemesen éreztük magunkat.

Vendégeskedés után gyors ágybabújás következett, mert a meleg ágyból kellemesebb volt a Tv-t nézni.

Ma csütörtök és a hét az eső miatt csak a képekről szólt. No nem sok készült a héten, de a régebbiek nézegetésük során életre keltek.

Először is volt a kedd...no ekkor ÖMLÖTT egész nap az eső, jószerivel ki sem dugtuk az orrunkat a házból. Aztán eljött a szerda, akkor már menni kellett....

Az ok egyszerű, Nomaza-val a belvárosban beszéltünk meg randevút, hogy ott adom át neki a képeket, amik a szülinapján készültek. Mielőtt találkoztunk volna, még nymtattam néhány plusz képet magamnak és a hétvégére....Aztán Nomaza is megkapta a szülinapjén készült fotósorozatot, mely több, mint 100 fotót tartalmazott. "Zsiráf" bácsival megnéztük együtt a képeket, én elköszöntem és még kicsit csavarogtam. Gabrieléket nem találtam, de bementem a Kiwi Galériába, hogy kicsit Alannel beszélgetve elmondjam neki, hogy ha kell szivesen készítek képeket... Már neki is fogtam párnak, mert bizony a festményekről a web oldalára betett fotó  nem a legjobb...

Mielőtt hazajöttem volna még útba ejtettem a Museum Hotelt, mert Gabriel majd oda fog festeni valamit (ha az idő kegyesebb lesz). Megörökítettem, hogy milyen volt..  Közben persze ismét felelevenítődött az is, hogy milyen érdekesen került ez a hotel a mai helyére! Összesen 180 m-t utazott a kész épület az eredeti helyéről a Te Papa építkezése miatt!!

Délután már a festményekről készült képekkel vacakolt George :-) és láttam, hogy nagyon élvezte. Ehhez ő sokkal jobban ért, "vacakolni", alakítani. Alan is örült neki. Igaz, egy nagyméretű kép sehogyan sem akarta az igazságot...(csütörtökön még megsimételtem, de a szűk hely miatt akkor sem lett jobb sokkal)

Csütörtökön már angolra mentem. Szegény Stephanie-nak a foga teljesen begyulladt, antibiotikumot kell neki szedni (lehet, hogy ki is húzták...), majd jövő hét elején meglátogatom. Most hagyom pihenni....

Angol után sétáltam kicsit a szemerkélő esőben és összefutottam Annával, megbeszéltük a hétvégét. Hazaérve pedig már ketten mentünk vásárolni, bevásárolni. Mire ismét itthon voltunk már jöhetett a vacsora is.

Holnap pedig már péntek. HIHETETLEN...Reggel tervezek elmenni egy ZUMBA órára, majd itthoni tesz-vesz...Aztán jöhet az SPCA, látogatás, majd vendégek jönnek vacsorára. Franciska és Bandi viszi ki az unokát a reptérre, ezért utána bejönnek hozzánk.

Vasárnap (május 23.)

Erre a napra szólt a meghívás Lower Huttba egy  kiállításra.  Ezért előtte Franciskával megbeszéltük, hogy ha már ott járunk, akkor találkozzunk, utána elmegyünk hozzájuk és beszélgetünk kicsit.  El is indultunk, vittünk a kocsonyából és a levesből is, hogy ha megéhezünk ne őket terheljük. 

Lower Huttban aztán sokáig keresgéltük a helyet, a Pavillont, majd végül bementünk egy kedves magyar ismerőshöz, hogy súgja meg, hogy merre van az ahol a kiállítás lesz… Mondanom sem kell, hogy többször is elmentünk mellette….Minden jó ha vége jó,  és végre, megérkeztünk, Franciskáék már éppen hazafelé tartottak…így elváltunk azzal, hogy majd náluk találkozunk.

Mi bementünk megnézni a képeket, valamennyi kiállított képet végigmustráltuk. Megállapítottuk, hogy árban és munkában is a legjobban Gabriel alkotásai (4 kiállított képe volt itt) tetszenek mindkettőnknek! Igazi jó befektetés lenne, mert még nem érte el a “felkapottsági szintű” árakat! De hamarosan megszaladnak,  az biztos!

Gabriel és Anna természetesen már ott volt, megismerkedtünk  francia (de itt Wellingtonban élő) ismerősükkel is, aki szintén nagyon kedves és szimpatikus hölgy Nicole.

Ezután mentünk Franciskáékhoz. Bandi csülkös bablevessel várt minket, s így a mi babgulyásunkat hazahoztuk (hahaha  mindketten babot főztünk!)  Utána ettük a kocsonyát friss kenyérrel Majd egy jót beszélgettünk.

Hazaérve nem sokáig maradtunk talpon, ágyból néztük a Tv-t. Reggel korán kell kelni, ezért korán is aludtunk. 

Majdnem elfelejtettem, nagyon örülök már, mert megérkezett az első rajz is a pályázatra!

Hétfő május 24.

Bírósági jelenésem volt, mert esküdtnek választottak! Levélben hiába hivatkoztunk arra, hogy nem tartom elegendőnek az angol nyelvtudásom arra, hogy esküdt legyek, most (ez már 2. alkalom volt) nem fogadták ezt el. Meg kell jelenni és végig kell menni a „procedúrán”.

9:15-kor kellett jelentkezni és mire a regisztrálás befejeződött, addigra már kicsivel több, mint 100-an voltunk. A jelenlevőket 3 csoportba sorsolták, három tárgyaláshoz 36-36 embert.  

Mikor bementünk a tárgyalóterembe, amire engem is kiválasztottak,  már ott volt a bíró, a jegyző, az ügyész és a védő. Mikor valamennyien leültünk, bevezették a vádlottat is és ismertették előtte a vádat. Ekkor megkérdezték, hogy van-e valaki, aki netán ismeri az őt, az ügyet, esetleg a tanukat… Mivel erre senki nem jelentkezett, ekkor ismét véletlenszerű húzással egyenként kiválasztották a 12 esküdteket. Volt, akire a védő azt mondta, hogy „nem kéri”, és egyszer az ügyész utasított el valakit. Érdekes volt.

ÉS BIZONY, IGEN, engem is kisorsoltak. Nem utasított el az ügyész sem, de én a bíróhoz menve, elmondtam, hogy nem érzem magam megfelelőnek a feladatra, mert mivel nem értem tökéletesen a nyelvet, nem is tudok megfelelően véleményt mondani. Kifogásom a bíró elfogadta, szerencsére. Így aztán mentesültem a hét további napjáról is, nem kell többet menjek. Mindenesetre 11 után végeztünk! Valószínű, így igazságosabb az ítélet, ha nem csak egy ember döntésén múlik!

Ezután az esküdtek elvonultak, kiválasztani a „szószólót”. Akkor történt ismét egy változtatás. Egyik kiválasztott is rájött (vagy talán a többiek ébresztették rá), hogy nem ért mindent és ezért kérte a felmentését. Szóval helyette másikat választottak. MI pedig, akik „feleslegessé” váltunk elmehettünk, megkezdődött a tárgyalás.

Érdekes volt, mert szombaton  Évával is beszéltünk erről. Ő már 20 éve él itt, angol nyelvi közegben dolgozik, de még ő is azt mondja, hogy nem vállalta és ma sem vállalná  ezt a szerepet.  

Így ma nem tudtam menni a Social Englishre, de egy nagyon érdekes tapasztalás birtokába jutottam.

Itthon aztán maradt a szobafogság, mert kint esik. Mi a dolgozóban, írunk, olvasunk, beszélgetünk…

Közben meghallgattuk a Sydney rádió vasárnapi adását is a netről. Benne elhangzott a Gabriellel készült riportom.

Ezzel elkezdődött a hetünk...

Szerda

Egész nap ömlött az eső. Ami annyiból jó volt, hogy az itthoni dolgaimat rendezgettem és délután jött Nomasa is kiválogatni a szülinapon készült képeket. Amit én meghagytam a válogatás során mindegyik tetszett neki, így aztán mindkettőnk megelégedésére több mint 100 fotót kért kinyomtatni :-)

Csütörtök

Délelőtt angol,  Stephanie-val együtt mentünk. A legutóbbi szülinapos képek "sikert" arattak. Örültek a kinyomtatott változatnak! Meg is vették őket és még jött pár rendelés is. Meglepetésemre Wendy pedig egy Island Bay-s fotómból rendelt.

Az eső lába lógott egész nap. Hol erőssebben, hol kevésbbé...de szinte folyamatosan esett. Így aztán délután is csak az otthoni dolgokkal foglalkoztam. Közben összeállt -megvágva Guszti segítségével - a riport Gabriellel, a rádióban vasárnap megy le és majd hétfőn lesz a neten.

Kiderült mára, hogy lesznek Gabrielnek is kiállított képei vasárnap nyíló kiállításon Lower Huttban. Így aztán  készítettem egy meghívót, melyet szétküldem az itt élő magyaroknak...Kíváncsi leszek, hány magyar fog eljönni ...!

Péntek

Ez a nap már sűrűbb programos volt. Igaz, még mindig esett....de menni kellett. Előbb Lilikéhez mentem ki, mert volt a 86. szülinapja! Felköszöntöttem, kicsit beszélgettünk, aztán mentem tovább. Beugrottam egy két üzletbe...még mindig mellényt keresek. Majd irány a nyomtató-hely. Sikerült kinyomtatni minden képet, igaz,  majd még visszamegyek... Míg a nyomtatást csinálták, mentem a MW-ba vásárolni. Sikerült találni ismét olyat is, aminek nem tudtam ellenállni. Vettem Pancetát, magyar disznósajtot, kenőmájast - ami nagyon finom és George imádja!  Mikor mindezzel készen lettem, folytattam az utam, az SPCA-be. Ott egy aranyos kiscicát vettem fel, Srike (?) névre hallgatott, fekete-fehér kisfiú. Aranyos, nyugodt cicus volt! Aztán még a cicaházban is készült pár fotó, a Macska Magazinnak és egy új megkeresésre, felkérésre a Szilaj Csikó című hetilapnak.

Hazaérve pedig George-dzsal együtt mentünk vásárolni. Még mindig esett...Mindenfélét beszereztünk a következő napokra, a vendégségre...Mire hazaértünk sötét lett, igaz, alig múlt 5 óra!

Ma pedig már szombat! Eszméletlenül szaladnak a napok! DE: 

Hurrá...:-) szép az idő. A kocsonya most már fő... A leves elindítva és hamarosan én is elindulok kicsit mászkálni végre, megmozgatni a tagjaimat.

Este vendégek, Ivánék jönnek vacsorára. A sütés-főzés megfelezve, tehát egyikünknek sem teher. Lesz beszélgetés- locsi-fecsi és vége a hétnek...:-)

Mivel tegnap kora este Anna telefonált, hogy találkozzunk ma, mutassak meg egy-két üzletet, így korán mentem be a városba. Előbb még pár fotót "hívattam elő". Aztán kis séta és már össze is futottunk Gabriellel és Annával. Előbb felmentünk a kis műterembe ahol itt fest, majd pár üzletbe betértünk. Sikerült vásárolni is nekik pár dolgot ..."felkészülés az esős időszakra".

Azután elmentünk A Kiwi Art House-ba, ebbe a kis galériába, mely a Cuba Street végén van és nagyon kedvelem. Alan Aldridge a tulaj minden betévedőt odaadó figyelemmel fogad, beszélget, mesél és nagyon szimpatikus a hozzáállása.

MIvel itt is van kiállítva Gabrielnek néhány festménye, úgy gondoltam készüljön néhány fotó azokkal is. Nagy öröm az is, hogy az egyiken már piros pötty...mert eladva! Szóval készültek fotók, itt megnézheted.

Fotózkodás után még egy kávé a közeli kávézóban egy páros fotóval:

Innen még elmentem keresni mellényt, mert megkértek rá...Hihetetlen árakon láttam olyat, amit kértek, így aztán nem vettem meg. Ellenben sikerült vennem George-nak egy nagyon klassz bőrkabátot, ami tökéletesen jó méret is lett, jól választottam, mert tetszett is neki!  :-)

Hazaérve már csak a képekkel vacakoltam. Feladtam a tegnap nem feladott leveleket, szerencse, hogy anyuélra is csak ma került sor, mert így beletettem a meghatalmazást is....Most pedig lefekvés előtt még írok neked. Neked, aki itt most olvasod! Remélem tetszett, amit olvastál és örülnék, ha leírnád  véleményed is!

Ma reggel még az angol "klub" előtt elmentem gyorsan a reggeli fényben fotózni. Kiváncsi voltam most már méginkább - megismerkedve Gabriellel -,  közelről is a festményre.

Sikerült is elég jó fényeket kifogni,  lencsvégre kaptam a Suite Artists tűzfalára kitett képet, majd kicsit közelebbről is  megörökítettem az első nagyobb munkáját Wellingtonban/ Newtown városrészben. Remélem, hogy a jövőben lehetőségem lesz a további muinkáit is nyomon követni.

Angol után aztán irány a törzshelyem fotónyomtatásra :-) Az úton - már hazafelé- találkoztam Nomaza-val, így tudván, hogy nem jön ma képeket válogatni, lazítottam délután.

Kiegészítésképpen kimostam két adagot, feladtam a díjazottak jutalmát! :-) Meghallgattam a Sydey Rádió magyar adását letöltve a netről. :-) Remélem, hogy a gyerekek is meg tudják hallgatni ami róluk szól!  Természetesen abban is reménykedek, hogy hamarosan jönnek az újabb rajzok is!

Megírtam pár levelet és " semmit tettem" ....s most már mindezt csak folytatom..., mert mindjárt 5 és elkezdett esni is.

Már kezdődött az új hét, de a tegnapi Fészekről beszámolok! Délelőtti készülődés közben csörgött a telefon és bejelentkezett az a magyar felmenőkkel rendelkező festő, akiről már írtam szerdán, igaz, akkor még nem nevesítve. A francia születése ellenére (a jellegzetes r-eket leszámítva) remekül beszél magyarul. No, akkor már le is írom, hogy ki is Ő: GABRIEL HEIMLER! Igen, nagy név a maga "szakmájában"... Örült, hogy hagytam neki üzenetet és igen, szeretne találkozi magyarokkal :-) HURRÁ!

A Fészekbe éppen nem a legnagyobb számú csapat gyűlt össze...Hmm már a lelkesedés erre is csökken. :-( AZ ebéd nagyon fionom lett...A dínsztelt báránymáj  vajpuha és nyami :-) Mindenki dicsérte George főztjét. Még Gyuszi bá is bőségesen falatozott belőle! 

Mire már túl voltunk az ebéden, de még volt bőségesen akkor futott be Gabriel a párjával Anna-val.  Ők is ebédeltek, közben beszélgettünk és volt a "kultúr félóra is". Érdeklődve vették körül őket, és úgy tűnik nem érezték magukat rosszul....

Kiderült, hogy Gabriel annak a nagy külső fali-képnek az alkotója, amit pénteken a vásárlásból hazafelé tartva Newtonban megnéztem, de nem álltunk meg, így majd ezen a héten visszamegyek fotózni is!

A Fészek után még eljöttek hozzánk, ahol elkészült egy kis beszélgetős riport is Gabriellel. Kedvesek, jópofák...

Anne lengyel származású nyelvész, több nyelven beszél! Gyakorlatilag elmondható róla, hogy "professzionális tanuló!"  Kellemes-kedves  ismerősök lettek mindketten :-)

Ma már hétfő és angollal kezdek, aztán postázom a rajzverseny díjazottjainak a nyereményeket, majd jön (?) hozzám Nomaza (a színes írónő) válogatni képeket, melyek a szülinapján készültek.

Aztán már a hétköznapok következnek...

...csak hát sűrű volt a hét második fele. Előre tudott és váratlan helyzetekkel :-) Hogy mi is történt?

Szerda:

Képeket előhívatni voltam a városban, beiktatva egy kis sétát is, bementem a Cuba Streeten levő kis kedves  galériába. Franciaországban született, magyar, de most itt élő festő képei is volt éppen ott, telefonszám megadva, kiváncsi leszek, hív-e.

Aztán megérkezett egy váratlan ajándék! Szegedi Kati barátnőm egy kis képet kért és kapott részemre május elsején Macskássy Izoldától (akit én nagyon kedvelek). A képet megkapva gyorsan szép keretbe tettem és már a falon gyönyörködhetek benne...

Aztán még egy várt, de váratlan dolog. Kedves színes ismerősöm Nomaza írónő, meghívott a partijára fotózni. Igaz, utolsó pillanatban szólt, előtte csak beszéltünk róla...Ott aztán kiderült, hogy most van a születésnapja...

Szóval beszélgetős-éneklős buli egy kis étteremben. Itt bevett szokás, hogy barátok kis kávézóban, étteremben találkoznak. Összejövetelt, party-t is ott rendeznek. Ami még érdekesebb, hogy az sem szokatlan, hogy itt mindenki önmagának fizet, eszik-iszik azt amit akar...és semmi csodálkozás nincs rajta.

Szép számmal voltak  és folyamatosan jöttek a vendégek, többsége világos bőrű! Készült több, mint 100 fotó, majd hétfőn válogatunk Nomaza-val, ha nem jön közbe semmi, nekem ez a hét már beosztva!

Hazaértve folytattam a Hírmondót...és izgultam a WEB oldala miatt, mert akadozott és vacakolt már napok óta.

Csütörtök:

Délelőtt angol, együtt Stephanie-val...Aztán a végén Wendy egy nagyon jó meghívót adott... Délután azt intéztük, hogy elfogadják a jelentkezésem a szombati programra. Utána már csak és kizárólag Hírmondó...befejezés...és zárása a rajzversenynek :-)  Zsűri, mely mostanra 4 tagúvá bővült, ahogy már írtam is :-) Ilosvay Guszti a zsűri elnöke szerepében (ő felajánlott különdíjat is!), Borka Éva, Hemmert Laci mindhárman művészek és értik a dolgukat. Én pedig mint szerkesztő adom hozzá a szavazatom. Érdekes volt tapasztalni, hogy nem túl nagy az eltérés művész ember és átlag ember  véleménye között. Megszületett a sorrend, megtalálod a képek alatt!

Péntek délelőtt még a legeslegutolsó simítások a Hírmondón, de még mindig vacakolt a WEB oldalunk. Délután SPCA, aranyos kiscicával   Jupiterrel (aki neve ellenére kislány volt!) látogatás az otthonban. (előtte még a husicafatokkal kimentem sirályokat etetni)  Hazaérve már ketten mentünk vásárolni magunknak és a Fészeknek.

Szombat vendégségben egy maori Marae-ban! A Pipitea Marae-nál már jártam és készítettem is itt jó pár fotót. Sajnos bemenni sosem tudtam. Egy marae-ba, csak meghívással és külön ceremóniával mehet be az aki nem tagja annak a "falunak", a "nem maori" ember pedig még ritkább látogató belül. 

Most az első alkalom, hogy a kormányzat szervezésében és valószínű finanszírozásával a maori párt támogatásával létrejött ez a nap.

Sokan jöttünk össze! Mintegy 80 ember volt a vendég és kb. 20/40 a szereplőkkel a vendéglátó oldalon. Először egy maori országgyűlési képviselő fogadott mindenkit a gyülekezőhelyen, ismertetve a programot, a Marai múltját-jelenét, a maori szokásokat (részben). Majd szertartásos invitálás után előbb a férfiak, majd a nők mehetettek be a meeting house-ba, ebbe az épületbe:

Szerencsénk volt, mert a kora reggeli eső, a várakozás idejére elállt, és még a nap is kisütött.

Aztán a beérkezéskor a hagyományos HONGI-val köszöntöttek minden vendéget!

Itt következett aztán a program, rövid bemutatkozásokkal a vendéglátók részéről, majd kis énekekkel, köszöntőkkel némely ország részéről. Az itt jelenlevő szép számú magyar fiatal (leány-asszony) a Tavaszi szél vizet áraszt című dallal "mutatkozott be". Meglepetés számomra is, sosem látott arcok...akik 2-3 éve itt élnek a városban.

Aztán a vendégek három csoportra váltak. Én a színpadnál maradtam, ahol ez az úr, "Rakau" gyönyörű színes ruhájában mesélt a maori történelemről, az utazó, a "világot járt" maori ősökről kétezer éves múltra visszatekintve...

Megtudtam Wellington maori nevét is, és mivel a maori nyelvet úgy kell olvasni többnyire mint a magyart, ez egyszeűen így olvasható:  Upoko-o-te-Ika

Táncolt és magyarázott fáradhatatlanul. Közben a másik csoport a konyhában segédkezett, és voltak akik a Tiritiről (Treaty of Waitangi- Waitangi egyezmény) hallgattak "előadást"?

Aztán következett a "KAI", vagyis az étel, az ebéd!

Szépen terített asztalokkal, a svédasztal módra tálalt finom ételekkel...a szellem után a gyomrot is táplálták!A "szakácsok-készítők még egy dallal is kedveskedtek nekünk!

 Volt itt mindenféle friss zöld saláta, kagylók, sültek (csirke, bárány és marha), Burgonya fehér és lila változatban és az édes kumara.

Tányéromon szép kis adag kerekedett...de bevallom a kagylóból még repetáztam kicsit! :-) Nagyon finomra volt készítve!

Ebéd után még egy kis műsorral is kedveskedtek nekünk. Itt már felnőttek és gyerekek együtt.

Énekeltek, és volt poi (amit emlékszel, írtam, én is kipróbáltam, nehéz...egy kislány kettő duplával fantasztikus dolgokat produkált most!) , no meg a már szinte elmaradhatatlan a haka!

REMEK NAP VOLT! Jó kezdeményezés, sok ismeretet szereztünk és eseménydús programban vehettünk részt! Remek ízelítő a maori életből kultúrából! Jó lenne ha folytatása is lenne!

Az itt készült képekből egy nagyobb csokor majd itt lesz látható hamarosan.

Hazaérve képeket rendeztem kicsit, majd a könnyű vacsora után véglegessé és George jóvoltából netre tettük a Hírmondót.

Ma pedig már vasárnap...délután Fészek, délelőtt főzés...így elmondhatom, ma sem fogok unatkozni!

A napom olvasással és írással kezdem. Készül a Hírmondó, a cikk a magazinnak. A héten már Fészek, tervezni kell a főzést is.

A reggeli lapban vette észre George ezt a képet:

Orca csapat jár az öbölben,  a közelünkben. Gyorsan autóba pattantam és kimentem a partra, "HÁTHA" szerencsém lesz.

Előbb Hightown Bay felé indultam, majd mikor felfedeztem őket, a másik irányba, mert akkor már kifelé úsztak az öbölből. Sajnos messze voltak már a parttól, látni láttam őket, de a fotón már nem tudtam a fentihez hasonlót produkálni.

Azért nézd, hogy én mit láttam:

A nyíl közötti területen 8-10 orca úszott...
Az azért  öröm, hogy baj  nélkül  elhagyták az öblöt...

Hazaérve nekifogtam a vacsora és egyéb ételek elkészítésének...Frankfurti leves jó sűrűn... Egy kis sütőtök-fasírt "ebédre" ...és ha már a konyhában voltak elkészítettem a kelkáposzta főzeléket is holnapra. :-)

Utána kint felejtettem magam ismét a kertben, kihasználadnó a napsütést .-) Aztán már a semmittevés, kis írás, olvasás, és képek...minden mennyiségben :-)

Szombat a lazítás és semmittevés napja volt. Borongós-álmosító idő...

Vasárnap az itthoni teendők után elmentem csavarogni. Jól tettem, mert mire beértem a belvárosba már sütött a nap és nagyon kellemes sétáló-idó volt. Örömmel fedeztem fel ismét az Operaház  oldalajtóinak és külső oldalfalainak festését. Most nyugodtan, "zavaró"  sétálók nélkül fotózhattam.

Aztán kisétálva a partra érdekes látvány fogadott,a víz, mintha libabőrös lett volna. Igaz, friss volt az idő, de már ki-kisütött a nap!  Itt aztán egy ügyes -egykerekűn egyensúlyozó kosárlabdás zsonglőr produkcióját élveztem sokad magammal.

Eztán felfedeztem, hogy hol árulják vasárnap hajóról a frissen megtisztított halat és ha már ott voltam gyönyörködtem a bedobott belsőségeket megtaláló sirályokban.

Hétfőn angollal kezdtem. Igaz előbb a buszmegállóban megörökítettem ezt a kis tüneményt:

1919-es HUPMOBILE és minden darabja eredeti! Aki vezette 20 éve birtokolja és most vásárolni jött vele :-)

Délután kerteltem kicsit, majd megörökítettem a virágokat, este pedig kötöttem belőlük egy csokrot a barátoknak :-)

Most néhány az ide kukkantóknak is:

Ma már péntek, de az előző jelentkezésem után is  mozgalmasan teltek a napok.

Kedd miután a leveleimet, itthoni kötelezettségeimet letudtam irány a Botanikus kert. Régen sétáltam ott, most sütött a nap, nem fújt, gondoltam engedélyezek magamnak pár órát.Szép virágok, galambok és napsütés, gyerek, tehát volt minden.

Nézz egy :

A galamboknak is nagyon ízlett a kedvenc műzli szeretem ...

Szerdán Fészek lett volna...DE sajnos  be kell látnom, hogy a Fészek erre a napra elmúlta magát. Nem érdeklődnek emberek..akit érdekelne, már nem tud eljönni. Sokaknak pedig "más dolga van"... SZóval nem valószínű, hogy folytatjuk ezen a napon. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem nyitott az ajtónk azoknak, akik netán hétközben szeretnének beszélgetni..."csak úgy magyarul". Azok telefonálnak és jöhetnek.

Délután elmentünk a városba feltérképezni a laptop piacot. George kinézett egyet nekem, aztán végigjártuk az üzleteket, megnéztünk sok-sok gépet...és maradtunk annál, amit eredetileg elképzelt: Toshiba L500-as, 500 gig hard disc,  i3-as processzorral.

Hazaérve játszhatott vele ( és még pár napig) felpakolni rá ami nekem kell...hogy használhassam .-)

Csütörtökön délelőtt angollal kezdtem. Itt egy kedves "osztálytárs" (bal kezemnél) éppen szülinapját is ünnepeltünk:

Majd délután a konyhában felejtettem magam. Kis süti, sok rakott krumpli...közben még ez-az...és már itt is volt a

PÉNTEK délelőtt itthon szorgoskodtam. Aztán irány az SPCA, felvettem egy tüneményes cicát. Nagyon hasonlított az én régi kiscicámra, Micu-cicára.

 Aztán irány a Te Hopai, sok mosolygós arc, sok simogató kéz,  öröm osztás és kapás mindenkinek! Innen hazaérve George-ot elcsábítottam egy sétára...:-)

Aztán, most arról is,  hogy miért írtam, hogy állatok minden mennyiségben??? mert meglódult a gyerekek rajzoló-festő kedve és szép számmal érkeznek a rajzok a "kedvenc állatok"-ról! Igazán örülök, nagyon remek kis alkotások érkeztek!Közben A Sydney-i  rádió szerkesztője Ilosvay Guszti (szobrász) mellé felkértem zsűrizni Hemmert Lacit és nagy örömömre elvállalta Borka Éva is, hogy véleményt mond a rajzokról!

Még nem zárult le a benevezés, így még nyitott az ajtó-ablak!

Szombat május elseje és meglepődtem, amikor a MAJÁLIST emlegették. Olyan régen nem vettem részt ilyesmiben, hogy el is felejtettem.

Mi a reggeli borongós idő után ki-kisütő napot kihasználva elmentünk a Zealandiába, hogy végre megcsináltassuk a fényképes belépőnket. (Ezelőtt készített képek nem lettek jók) Ami ennél is fontosabb volt, hogy megnézzük végre az elkészült új épületet is, benne a bemutató-termeket, a kávézót. Az épület mérete lenyűgöző. Külsőre nem egy "nagy dobás", igaz, az egyik NAGY  ferde oldala tiszta üveg, ami különleges hatást ad neki. MIvel nem mentünk a parkon belülre erről az oldalról most nem készült kép. Majd legközelebb.

Az épület belseje gigantikus, nagy terekkel...földszinten a kiszolgáló személyzet veszi szemügyre a csomagokat, akkor, ha a kerítések mögé is be akarunk menni. Van itt egy kis ajándéküzlet is. Aztán  kiállítások-bemutatótermek a földszinten és az emeleten is. A felvezető lépcsők mellett a falon a kihalt állatok sora. A földszinti nagy teremben hatalmas kivetítőn először egy remek filmen mutatják be azt, hogy hogyan érkeztek és éltek a maorik, majd mi történt az európai telepesek érkezésekor...és hogyan -miért halt ki bizonyos faj. Többek között a MOA. Sajnos a film nem megvehető (egyelőre), reklamáltunk is, hogy ugyan miért nem? 

A film, a bemutatott állatok, madarak, rovarok,  remekül megcsinálva, sok közülük megfogható, mozgatható, hagjuk hallgatható... mondhatom mindenhol a legújabb technikát felhasználva.

Nagyon élveztük, hamarosan visszatérünk, hogy hosszabb időt töltsünk el benne. Sajnos a kinti sétát lemondtam a bizonytalan idő miatt, de majd azt is bepótolom ...

Innen aztán kicsit vásárolni mentünk a MW-hoz, majd haza. Meglepetésre megérkezett a Duna Televízió matricája is, (melyet Magdus küldetett nekem)  rajta: "Kedvencem a Duna Televízió".

Vasárnap délelőtt egy része a konyhában telt. Előkészítettem a rakott kelkáposztát. Kora délután mentünk aztán a "hegyre" látogatóba. Az idő ott gyorsan eltelt, mehettünk a heti bevásárlást is megejteni. Sikerült mindent megszerezni, azt is amit már régóta tervezek ifjú barátomnak venni...amit már bizonyára "vár" is.

Hazaérve mehetett a sütőbe a vacsora, mire elpakoltunk, tettünk vettünk, lehetett enni :-)

Hétfőn a reggel meglepetéssel kezdődött. Petimtől kaptam egy anyák-napjára szóló lapot rövid levélkével. Jól van, csak munkája az még nincs, pedig bejárta fél Európát.

A nap angollal folytatódott. Megszokott társaság, jó hangulat és még azt is felhasználta Wendy az órán amit én készítettem :-) Igaz nem mindenkinek bizonyult könnyűnek az ANZAC -ünnep szövegének- szavaiből összeállított szókereső puzzle-m.

A gyakorlás után bementem a belvárosba , hogy lefotózzam a szombaton kapott matricát a MMP-ben. Talán majd itt pár nap múlva megnézheted. Utána még sétáltam egyet, kicsit nézelődtem. Az egyik kedvelt belvárosi üzletben (ahol sok szép kiwi-maori ajándéktárgyat lehet kapni) a fiatal eladó fiú most is készséges beszélgetőnek bizonyult. Ismét jó dolgokat tudtam meg tőle.

PL.a greenstone, színe azt is megmondja, hogy hol helyezkedett el..., nagy tömbben találták (mint egy hatalmas kő) és a sötét darab-már-már fekete-  volt legbelül.

A paua shell színe pedig azt árulja el, hogy mennyire hideg, vagy meleg helyen növekedett. Minél kékebb, annál hidegebb volt a víz, ahol felnőtt.

Hazaérve irány kicsit az üvegház, a kert, majd régen készült húsleves lett vacsorára. Csirkeszárnyakkal, sok zöldséggel (két tál étel) lett a leves grízgaluskával.

Igen, hihetetlenül szaladnak a napok. Így volt ez most is. Sokminden történt, de nagyon különleges nem...

Azért elmondom.

Hétfőn angol délelőtt. Bevittem az ANZAC napon hajnali ünnepségén  készült képeket és filmet, hogy megnézzük. A téma részben úgyis ez az ünnep volt. Délután aztán volt a kert, az olvasás-írás. Mellékesen két kis "vekni" süteményt is sütöttem, vizes piskóta sok mandulával és szárított gyümölccsel...

Kedd reggel a hírekben George hallotta, hogy a Rugby Világkupa (mely majd jövőre NZ-n lesz) trófeája, az arany serleg ki van állítva az állomáson. Gyorsan kaptam magam, hogy megnézzem-fotózzam...de elkéstem. Mire beértem, már pakolták össza az állványokat. Hmmm. De ha már ott voltam, egy két fotó néhány épületrészletről, 

 kis séta és vacsorára is vettem friss tonhalat, meg salátát.

Kora délután Stephanie ugrott be értem az ovi tuán, hogy megnézhessem az új lakást amit pár hete bérelnek a közeli "hegytetőn". Valóban nagyon kellemes lakás, a kilátás csodás, kert is van a fiúknak...és közel egy focipálya. Tőlük hazasétáltam és igazán sétálva 30 perc alatt már otthon voltam. tehát nem laknak messze. Persze felfelé valószínű tovább tart majd a séta! Még maradt bőven idő a kertben kapirgálni kicsit, ki kell használni miden napsütötte percet-órát, amíg van és nincs hideg sem.

Szerda a takarítás napja. Erről nincs sokat mesélni... A kertben ellenben észrevettem, hogy a  (nagy) swanplant egy ágán 5 bizony, ÖT! monarch lepke báb is van. Remélem az időjárás kegyes lesz hozzájuk és ép bőrrel ki is bújnak belőlük a pillangók!

Csütörtök reggel ismét angolra mentünk, Stephanie mellé egy kínai (aki nagyon jól beszél angolul) is jött velünk. Az ok és cél, a gyakorlás. Most jó az összetétele ennek a másik  csoportnak, nincsenek sokan kínaiak. Igaz, itt minimálisat ugyan, de fizetni is kell. A tanár Wendy, aki a hétfői órákat is tartja.. Ízig-vérig pedagógus. Öröm hozzá járni!

Visszatérve még mindketten bejöttek hozzánk :-) jó kis társaság vagyunk (kínai-német-magyar) a közös angol nyelvvel...HAHAHA :-) de azért többnyire értjük egymást.

Délutánra bevetettem magam az üvegházba. A már száradóban levő paradicsomokat kiszedtem, az ablakokat lemostam, de a pici fehér lepkék miatt ismét  permeteznem kell ezen a héten, mert nagyon felszaporodtak a dögök...Hmmm...jó lenne egy tuti ellenszert találni rájuk. Utána még elől is kigyomláltam, mert a gaz az nő, mint a gaz...de nagyon élveztem, mert igazán kellemes volt az idő!

Ma pedig már péntek! Most borongós...rohanó felhőkkel, széllel. Majd késő délelőtt bemegyek a városba (?) aztán az SPCA következik, onnan a TeHopai. ...és vége a napnak, és vége áprilisnak...Holnap már május.

Hajnali kelés, mert erős elhatározással ma kimegyek a megemlékezésre. Minden évben láttam, hallottam, hogy milyen sokan emlékeznek ezen a napon és évről-évre egyre több a fiatal és a gyerek is kimegy a Cenotaph-hoz, amit eddig csak nappal fotóztam.

4-kor magamtól felébredtem, s mivel biztos voltam abban, hogy már nem tudok elaludni, kényelmesen elkészültem, ittam egy kávét és bementem a belvárosba. Elég messze álltam meg, hogy ne legyen később sem gondom...még sétáltam a kellemesen langy meleg hajnali órán az üres belvárosban. Igaz, már jártak elvétve emberek, és ahogy közeledtem úgy lettünk egyre többen. Idősek és fiatalok, gyerekek egyaránt.

ANZAC nap a nemzeti emlékezet napja az Ausztráliában és Új-Zélandon.

Megemlékeznek a két ország katonáira, az ausztrál és új-zélandi hadtest ( ANZAC ) -re, akik Gallipoli -ban Törökországban harcoltak az I. világháború ban. Ma már kiszélesedett az emlékezés köre azokra, akik meghaltak, és/vagy a katonai műveletek országaikban szolgáltak. Sokan a harcok színhelyén, Törökországban is megemlékeznek, és erre az alkalomra évről-évre egyre több fiatal utazik a helyszínre.

Megérkezett pontosan a kormányzó és néhány miniszter, ausztrál nagykövet, a polgármester asszony is. A tömeg pedig gyűlt...

Megható volt a látvány a hajnali derengésben!

5:30-kor skót dudaszóra masíroztak a veteránok, a katonák és a tengerészek.

A szépen nyomtatott és az érkezők kezébe adott programból mindenki tudta, mikor, mit kell énekelni, mikor ki beszél. A megemlékező szövegek rövidek voltak, majd a koszorúzás következett. Most először egy ilyen megemlékezésen, ebben az évben nem csak az új-zélandi himnusz hangzott el (maori és angol nyelven) , hanem az ausztrál is. Ezt követően  mindenki leróhatta kegyeletét a nyitott Cenotáph-ban is. Az emberek csendben, nyugodtan, beszélgetve várakoztak arra, hogy bejuthassanak...

Fantasztikus volt látni, hogy egészen kicsi gyerekekkel jöttek a szülők, hogy nem volt kordon és lökdösődés és nem tüntetett ezen a szomorú emléknapon senki sem.

Emlékeztek az emberek, büszkék voltak a hősökre és ezt a   tiszteletet és ezzel együtt a hazaszeretetet nevelik bele a gyerekekbe is! Fantasztikus volt, hogy a "végén" az elmasírozó katonáékat tapssal búcsúztatták!

Hazaérve már a televízióból tudtam meg, hogy az ünnepségre igyekvő  helikopterek (tiszteletkört akartak tenni az ünneplők fölött) közül az egyik Wellington közelében lezuhant és a benne ülők meghaltak. Borzasztó....

Igaz, most már szombat reggel, hogy ezeket leírom, de tegnap már nem jutottam ide.

Szóval délelőtt az itthoni szokásos...A Panoramio albumba feltettem még két szép szoborról készült fotót, és nagy meglepetésre a Google Earth szinte azonnal kiválasztotta :-) Lehet, hogy figyelik az albumom? (egyik és a másik )

Nagy örömömre megérkezett az első gyerekrajz is. 11-kor aztán irány Lilikéhez, egy kis tracsira. Tőle vásárlás a MW-nál, mert a házikenyér lisztet kívánt. :-) Csodás császár-szalonnát pillantottam meg úgy mellesleg, amit aztán George-GYÖRGY napra meg is vettem :-)

Innen tovább, SPCA-ben egy gyönyörű kis cicát választottam, SERENA-t. Vagy ő választott engem?

Együtt mentünk az otthonba. Vittem az elmúlt hetek fotóit is, hadd örüljenek a kis öregek. :-)

A cica és a cicákat szerető emberek is boldogok voltak, Serena kedves kis "kezesbáránynak" bizonyult! Volt, akinél kifejezetten otthon érezte magát!

Visszatérve az SPCA-be még simogattam kicsit a tesókat, majd haza.

Itthon aztán a szokásos menet. Süt a nap, akkor kert...és aztán már jöhetett a vacsora :-)

...persze előtte "nem mellékesen"  George-ot is felköszöntöttem. Haahha megkapta a szalonnát (amit én aztán a vacsorámhoz-túróscsusza feltétként meg is kóstoltam, mennyei volt).  George mást evett, így ő csak az illatokat értékelte.

Ráadásnak még átadtam a két színházjegyet is, merthogy azt is vettem az ünnepeltnek és hogy egészen stílszerű legyek, balettet nézünk majd meg, egy újszerű CARMEN feldolgozást,  az előadás pedig az én szülinapom estéjén lesz! :-)

A finom vacsora után mindketten csak pihegtünk a jóllakottságtól és az lett a vége, hogy én korán ágyba is bújtam. Ennek eredmény elett aztán a mai korai ébredés. DE legalább egyenesbe tettem a postaládám (gyűlnek nagyon ha kicsit is lazítok).

Ma délelőtt majd 10 után megyek a Newtown Marketre. Késő délutánra-vacsorára pedig vendégünk jön. Bandi késő este majd innen megy Franciskáért a reptérre. Szóval ez a nap is mozgalmasnak igérkezik :-)

Szerda és reggel, levélolvaás. Nagyon örültem, hogy a budapesti gyerekek meghallgatták a rádióműsort és magam elé képzeltem a csillogó szemeket! Igazán megérdemlik a dicséretet, gyönyörűen rajzolnak!!

A reggeli  rutinfeladatok után irány a belváros. Előbb fotók ügyében, majd a Japán nagykövetségre mentem.

A The Majestic Centre 18. emeletén levő nagykövetség adott otthont annak a fotókiállításnak, amit meg akartam nézni. Előbb a hivatalos "átvilágítás" a biztosnági őr részéről, majd részletes magyarázat (szintén tőle) a kiállításról, arról, hogy milyen sorrendben ajánlja, hogy nézzem meg a képeket, és aztán meghívás egy zöld teakóstolóra. Mindez lelkesen, kedvesen egy kiwi fiatalember által.

Miközben nézegettem az igen csak érdekes képeket, egy úr jött hozzám beszélgetni. Érdeklődött, hogy hogy tetszik, hogy jártam-e már itt ...és beszélgettünk mindenféléről a végén. Magy meglepetés volt számomra,  amikor névjegyet cseréltünk  kiderült,  hogy Ő a Japán Információs és kulturális központ igazgatója! (A másik meglepetés este ért, amikor kedves e-maillel jelezte, hogy megnézett pár fotóimat a Google Earht-ön és tetszettek neki! Sok érdekes részletét ismerte meg a városnak!)

Ha már az épületben voltam persze a fotózást sem hagytam ki. Bentről kifelé is sikerült hármat kattintani a városról.

Az első az öböl és Oriental Bay felé.

A második a város-belváros felé.

A belső terekről is készült pár kép a"földszinten", ebben az albumban azokat is megnézheted.

Innen még elmentem néhány kiállítást megnézni a kisebb és a nagyobb galériákban :-) Élveztem a szép időt a sétát, a napfényt. Hazaérve aztán feladtam a leveleket a gyerekeknek :-) és kicsit a kertre fordítottam figyelmem. ...Aztán jött egy érdekes telefon. Valaki, valahol látta egyik fotóm és most engedélyt kért a felhasználásához. Huh nem mondom, meglepett, de jólesett. Ha megszületik a "mű" és publikus lesz, majd elmondom!

Még egy érdekesség történt. 5 dollár volt a postaládánkban. Ki és miért Fogalmunk sem volt.

Eztán már csak a szokásos esti "rutin" és el is telt a nap....

Csütörtökön a reggeli szokásos tevékenységek után elmentünk Waikanae-ba. Innen gyönyörű napsütésben, rövidujjasan indultam. Hátizsákba bekészítve enni-innivaló, terítő és szalvéták. Gondoltam, hogy a látogatás után megyünk a beachre is. Sajnos, ahogy közeledtünk Waikanae-hoz, úgy borult el egyre inkább és mire udaértünk bizony már szitált is az eső. No a picknik-ből nem lett semmi.

Bandi már az otthonban. Sajnos ma is elesett...nem volt túl jól. Igaz, a körözöttes friss kenyérnek nagyon örült. A szörpöt is értékelte,..és jól evett-ivott segítségemmel, majd várta az ebédet.

Tőle paprikát szedni indultunk, de abból nem lett semmi.  Waikanae felé visszaúton  megálltunk ennél a réginek ható épületnél.

A régi stílusban, a legmodernebb anyagok felhasználásval, már alumínium ablakkal és keretettel, modernül felszerelve kínálja magát, hogy "lehet ilyet is!". Nagyon tetszett mindkettőnknek, el is fogadnánk így ahogy van, csak nem ott ahol van...:-) Nem egy forgalmas országút mellett. DE itt a megmutatás a cél!

Aztán megálltunk Waikanae  belvárosában. Míg George evett én benéztem a MAHARA Galériájába. Kívülről semmitmondó, belül sem nagy , de érdekes dolgok voltak kiállítva! Eddig még nem jártam itt. Jó volt, hogy bementem és szerencsémre a kiállítás is érdekelt. Régi fotók és Frances Hodgkins festményei voltak kiálltva. Élmény volt és legalább ennyire aranyos az a kis tér, amelyről nyílt ez a múzeum.

Szép kicsi tér, vízzel, szobrokkal, (ebből egy gyönyörűség itt) pálmafákkal és körbezárva kis üzletekkel, kávézókkal, gyerekjátszótérrel! Nem nagy, de NAGYON-nagyon hangulatos! Már sokszor jártunk a városkában, de mindig csak célirányosan Bandihoz, régebben a lakásába, aztán az otthonba, ide nem jutottuk. Most örülök, hogy megismerhettem ezt a kedves városközpontot is.

AZtán mivel csendesen de szitálni kezdett az eső, hazaindultunk. Ahogy közeledtünk Wellingtonhoz, úgy tisztult az idő, mire beértünk a város határára már sütött a nap!

 A városba érve előbb elmentünk tankolni szokásos helyünkre, majd "ha már ott járunk" akkor megvettük az új slagot (éppen akciós volt) is a ház elejére. Így a jövőben nem kell tekergetni, ez is visszahúzza magát, mint amit már a hátsó fertájon megkedveltem és ez is 20 méteres!

Hazaértve aztán megoldódott az 5 dollár rejtélye is. Postaládánkon "napozott" már hetek óta egy nagy fagylaltos dobozba beültetett nehány különleges "kövirózsa", A dobozra ráírva $ 5. VALAKI MEGVETTE!

Ezek után és a napsütés örömére magától érthetődő volt, hogy kint felejtettem magam a kertben, George felszerelte az új szerzeményt...és én pedig a végén ki is próbáltam. SOKKAL egyszerűbb lett a locsolás vele a házunk első részén, az első kertnél is.

Ezzel nap mozgalmas része is végetért, innentől már csak a "lustálkodás", vacsora, TV és a leveleim-képek maradtak!

Reggel a postáim olvasásakor jó érzés volt olvasni a véleményeket a rádió-riporttal kapcsolatban. Ez is gyerekcipős, de mégis jólesik, hogy érdekesnek találéták, akik meghallgatták.

Aztán  képek válogatása következett és a "betegnek szánt körözött"  elkészítése, mellette a  vacsora előkészítése után irány a kórház.

Mivel most a Kenepuru kórházba kellett menjek Tawa-Porirua-ba (Bandi öreg barátunkat átvitték oda), előbb irány a belváros.

Felszállva itt a buszunkra, a mindig kedves, türelmes és mosolygós sofőr egy meglepetést is okoztott. No, nem nekem, hanem a buszon utazó (nem síró, nem kiabáló) gyerekeknek! Az egyik megállóban kiszállt a helyéről, szép kis dobozkával körbejárt és cukrot osztogatott nekik! Hihetetlen, de ilyen van :

Hát nem aranyos???

MÁS:

Éppen most van a Tv-ben az a pasi akiről a hír bejárta a világot (olvastam magyar újságban is). Mesél arról, hogy miért állt meg a sztriptíz bár előtt (várt valakit, akit vitt az autóval és miért aludt a gyerek az autóban, mert mentek haza egy másik városba...SZóval nem minden úgy volt, ahogy felfújták az újságok!  Egyébként egy nagyon rendes pasinak látszik.

Vissza a mához. Bent a városban még volt arra időm, hogy kinyomtattassak képeket, most jó volt már a masina és  felhasználtam a bónuszom :-) Aztán mentem tovább. A kórházba érve Bandit úgy találtam, hogy aludt, s amikor felébredt és megismert, az első kérdése az volt:

- HOZTÁL VALAMIT ENNI? 

Aranyos volt, mert pillanatok alatt, mondhatnám türelmetlenül ette meg a friss kenyeret a friss körözöttel, melyben  pépesítettem a hagymát is. Most minden gond nélkül ette, nyelte, és csak azt sajnálta, hogy nincs több. Igaz, nemsokára hozták az ebédet és még azt is bepuszilta a segítségemmel. Utána azt mondta, még mindig éhes...Ebből azt vontam le, hogy jobban van! Délután visszavitték Waikanae-ba, így aztán csütörtökön meglátogatjuk, már ott az otthonban.

A kórházból a busszal elmentem Poriruába, benéztem a Pataka Múzeumba. Megnéztem pár érdekes kiállítást. Aztán vissza Johnsonville és haza...Kicsivel elmúlt 3 mire ismét itthon voltam. George már aztgondolta, hogy elszalasztottam az "utolsó buszt", amivel a csúcsforgalom előtt ingyenesen hazajöhetek :-) DE NEM, ügyes voltam.

Itthon aztán kis kert, levelek megírása a gyerekeknek...postázás. Vacsorára befejeztem a lencsefőzeléket, és a maradék pörkölttel megettük. Nagyon finomra sikeredett. :-)

Innentől kezdve már csak a napló, Tv marad...és lehet lazítani.

Vasárnap ment adásban a Sydney rádióban az a riport, amit a Déli szigeten készítettem. Ma pedig  meghallgatható a neten is. Nagyon megörültem, hogy Guszti művész lelke kinyílt a gyerekrajzverseny kapcsán és még arról is lelkesen beszélt a műsorban. Mivel nehéz volt a választás, az első helyezett mellé még ő is felajánlott különdíjat!!! Örülhetnek a gyerekek, akik valóban nagyon tehetségesek!

Vasárnap délelőtt megfőztem/befejeztem a Fészekre az ebédet. A székelykáposzta remekre sikeredett és a "nem húsevők"  krumplis tésztát kaptak. Voltunk jónéhányan, de nem mindannyian.  Nagy nevetések voltak a felolvasáskor, kezd érdekessé válni a dolog. Remélem mások is kedvet kapnak.

Hazaérve csak kipakoltunk és elmentünk sétálni, mert nagyon kellemes idő volt ...és Island Bay ismét "új érnyékos arcát" mutatta.

A kellemes idő ellenére azért kicsit borzongva néztük a fürdőző kislányokat...

Hazaérve már csak a semmittevésnek hódoltunk!

Hétfőn reggel váratlanul beugrott hozzánk Stephanie. Ő nem jött most angolozni, de én igen mentem. Igaz, onnan azért hamarabb eljöttem, mert Pali, kedves ismerősünk jött ebédre. Most kicsit izgul a vulkáni-hamufehő miatt. Ha nem lenne ez a gond, akkor pénteken utazna Magyarországra! Sajnos nem tudtuk biztatni...de reméljük hamar odaér..

Miután elment kicsit kertészkedtem, majd telefonálgattam és most megírom mindezt :-)

Egy ilyen  csodás pillangó megérkezik a kertbe, petét rak, majd ici-pici hernyó lesz belőle. Ezután növekedésnek indul, szép nagy hernyó lesz, majd bábbá változik. A báb előbb smaragdzöld, majd legvégül sötét barna. Akkorra "megérik" benne a Monarch lepke.

Ezt képekben megörökítve megnézheted itt.

Egy "legizgalmasabb részlet" a Hírmondó honlapján  a linkeknél - metamorfózis címszó alatt- láthatod, hogyan bújik ki a bábból a pillangó. Nem gyorsított felvétel, csak egy kezdő amatőr film tőlem :-)

 A héten már azon dolgozunk, hogy meglegyen a Hírmondó időre. Hamarosan a netre kerül a legújabb lapszám is.

De azért közben történt még ez-az.

Csütörtök itthoni tennivalók után megvettük a húst hétvégére, aztán én - irány a belváros. Előbb mentem a "törzshelyemre"  pár (speci) képet kinyomtattatni. Pechemre a nyomtatójuk, elromlott. Hmmm jöhetek vissza másnap.

Borikának egy dobozt igértem, így hozzá is mentem. Vittem kis almát is, ne menjekl üres kézzel, Zöldalmafánk egyébként is terem...Ő pedig önmagát nem tudta meghazudtolni, mert nekünk is sütött egy kis bejglit. Náluk kicsit időzve, előtte-utána párat fotózva, kihasználtam a szép napsütést!

Aztán irány a kórház, mert indulás előtt szólt Iván barátunk telefonon, hogy kedves öreg barátunk kórházba került. Hazafelé őt is látogattam. Sajnos nincs jó bőrben, nagyon sokat fogyott. Magas vérnyomás miatt hozták be Waikanae-ból.  Hazaérve ott folytattam, ahol abbahagytam...a konyhában. George mire hazaértem megtisztította a húst, feldarabolta, így nekem már "csak a hagyma" és a pörkölt készítése maradt, a vasárnapi székelykáposztához.

Pénteket korán kezdve öreg barátunk kivánságát teljesítendő főztem, amit kért, hogy enne: túrós csuszát túróval és lekvárral. Sosem hallottam ezt a variációt, de megcsináltam, a kérésének megfelelően már 10-kor nála voltam. Szegény már várt és bár nagyon örült neki, de nem tudta megenni. Azt hittem megfullad a második kanálka után, mert nem tudta lenyelni...ennyit a jószándékról.

Tőle mentem a képekért. Kiderült, hogy a gép még mindig nem jó...Képek helyett 25 képre szóló "utalványt" kaptam...Nem rossz, de ettől még nem volt kész a kép, ami kellett volna.

Hazamenve aztán kinyomtattam, ami aztán a végén mégis otthon maradt... HMMM Mentem az SPCA-be, felvettem egy aranyos kis cicát és mentünk látogatni. Florida, mert így hívták ezt a csudalányt csendes, kedves, barátságos cicus volt. Nagyon jól sikerült látogatás volt, régen időztem ennyit az otthonban.

Miután hazajöttem, George-dzsal együtt mentünk vásárolni. Magunknak, Fészeknek....és hazaérve a pörkölthöz tettem a képosztát, hogy legyen elég idejük jól összeérni...és tudjam 1-2 alkalommal felmelegíteni!

Szombat már a hírm,odnóval kezdődött, majd folytatódott. Még Guszti is felhívott, hogy megbeszéljük a rajzverseny győztesét. Érdekes, hogy mindketten egy képre gondoltunk! A képeket itt nézheted meg.

DE lesz különdíjas is...Valójában minden gyerek jutalmat érdemel, mert ügyes rajzok kerültek ide.

Délben már elegem volt a sok üléstől,. Georgenak 3-ra kellett az autót a vizsgára vinni. Úgy döntöttem, én gyalog megyek, majd ott találkozunk. 1-kor elindultam, és sétálva, fotózva kényelmesen odaértem .-) 1 3/4 óra alatt...:-)

Közben fantasztikus hullámok voltak Hughton Bay-nél és Lyall Bay-nél is. Rengeteg szörfös a vízben...

Míg az autót "vizsgáztatták" mi sétáltunk egyet, nézelődtünk a közeli bevásárlóközpontban.

Szaladnak a napok, holnap már második hete , hogy itthon vagyunk a kirándulás után.  HIHETETLEN...de igaz. Holnap Fészek nap...

Hétfőn elmentem meglátogatni Lilikét. Körülményeihez képest jól van, elmeséltem a kirándulást és jókat nevettünk :-) Miután megmutattam neki is a fényképeket, feladtam levéllel együtt anyunak. A levél a kirándulásunkról, most 20 oldalasra sikeredett. Remélem élvezni fogja.

Coco, mióta visszajöttünk sokat hízeleg és sokat van velünk. George nagy örömére gyakran telepedik az ő ölébe is. Azelőtt ilyen csak ritkán történt.  Ilyen esetekben sokszor vesz fel lehetetlen pózokat. Mint ez is:

 Csak az esik neki zokon, ha nevetünk, mert akkor ugy-e a hasunk is rászkódik és akkor sértődötten elvonul.

Kis lazítás után jöhetett a kert, hét elején pedig már elkezdtem a Hírmondót is.

Ma aszisztáltam egy lepke megszületésénél. Nem volt egyszerű...Tegnap ugyanis elszalasztottam egy pillangó kibújást. DE VAN MÁSIK szerencsére, ma már készültem. Ez a báb is egy cserepes növényre került. Így aztán ma reggel már 8-kor behoztam, mert már tegnap este is nagyon barna volt. Beállítottam a fényképezőgépet és vártam. Közben 10, majd 5 percenként csörgettem az órát, hogy nehogy elszalasszam. Addig levelekre válaszoltam, megfőztem a vacsorát, szöszmötöltem, de be-bekukkantottam, hogy hol tart "a baba".

 1 órakor már nem mozdultam mellőle...és sikerült filmre venni, hogyan bújuk ki a bábból. Nagyon rövid idő alatt. Az egy másik kérdés, hogy még nem tudom, hogyan mutathatom meg nektek is, ... de majd szólok!

Mikor kibújt és már szépen kinyúlt a szárnya, de még nagyon nedves volt, nem tudott volna repüni, kivittem a kertbe. A szél furcsa alakzatot produkált belőle:

Ott meglepve láttam meg az "ikertestvérét",  ezért mellé tettem az almafára. Együtt szárogatták szárnyaikat tovább a kellemes napsütésben.

Coco a ház alá bekérte magát, most örömmel megtettem, így bizos nem vadássza le a szárnyikat próbálgató lepkéimet. Az a jó, hogy most a swanplantok nagyon nagyra nőttek, sok hernyócska is van még. Így aztán lehet, hogy sok szép pillangó lesz jövőre is!

13. nap

Ébredés, reggeli, csomagolás és pakolás után  George még megnézte kedvenc Tv műsorát (vasárnap 9-10). Addig elmentem a környéket bejárni, pár szelet kenyérrel a kacsáknak kedveskedtem, majd kicsit tovább. A legnagyobb meglepetés a gyönyörű Queens Gardensban ért. Miközben szorgosan fotóztam a szépségeket, érkezett egy pár kerékpárral és hallom, hogy a férfi mondja, hogy "ott az a nő, akinek a kőkertje van Island Bay-n". Kiderült hogy ők is ott laknak és megismertek :-) Kicsit beszélgettünk. Most kerékpártúrára indultak  a környékben. Visszamentem a motelba, ahonnan már George-dzsal együtt mentünk még várost nézni, hogy legalább a belvárosban kicsit "képben" legyünk.

Az idő pompás volt, perzselő melegen sütött a nap. Arra gondoltam. hogy menjünk, és majd útközben meg-megállunk és legfeljebb majd Pictonban sétálunk még nagyot az indulás előtt. (Sajnos ez, mint később kiderült,  rossz ötletnek bizonyult.)

Elindultunk Nelsonból, meg-megállva...gyönyörű tájak ismét, csodás hegyek-völgyek, folyók.Aztán egy kisvároskában egy érdekesre-szépre festett házak, üzletekkel:

Majd egy hosszú kerítésre ismét sok-sok pár cipőt aggattak az arra járók. Meglepően jó állapotban levők is voltak rajta!

Aztán ahogy közeledtünk Pictonhoz egyre jobban beborult, egyre gyakrabban esett és egyre inkább hűlt a levegő. Mire megérkeztünk Pictonba, ott már jeges-hideg déli szél fogatott minket.

Rövid sétát az "esőszünetben" azért tartottunk. Aztán visszavonultunk az autónk védőszárnyai alá és VÁRTUNK.... Vártuk, hogy behajózhassunk, hogy hazainduljunk.

Az eső egyre jobban estett, a szél fújt, de sor került e behajózásra és végre elindultunk. A biztos elhelyezkedést választottuk, a hajó közepén, így a billegést kevésbbé érezzük. Igazunk lett, mert körülöttünk néhányan zacskóval kézben mászkáltak, egy nőt láttunk a "betegszobába" vinni. A mellettünk ülő pár hölgy tagja is kissé pánikosan, tengeribeteg lett. Szegény egyébként is asztmás volt. Szerencsére nagyobb baja nem lett.

Kikötöttünk, hazaértünk. Cicánk nem győzött nyávogni nekünk, gondolom, panaszkodott, hogy olyan sokáig egyedül hagytuk. A szomszéd etette, de a simogatás elmaradt...(nem a szpmszéd miatt, Coco senkivel nem barátságos) Még éjjel is nyávogott, mintegy kérdezve, hogy ott vagyunk-e? Sosem nyávogott még ennyit!

Kirándulásunk mérlege: utaztunk az autónkkal 2700 km-rt. Hajóztunk kis és nagy hajóval. Én még repültem is helikopterrel és gondoláztam (a levegőben). Az, hogy mennyit sétáltunk azt nem tudom számszerüsíteni.

Az időjárás kegyes volt hozzánk. Télre, húvösre készültünk, helyette nyáriasan meleget kaptunk. (kellemes meglepetés. Fordítva sokkal rosszabb lett volna!)

Eljutottunk a Déli sziget legdélebbi csücskére és a magas hegyekbe is. Óriási távolságok emberi élet jelenléte nélkül, a háborítatlan természet és a meseszép tavak és folyók. Boldog vagyok, hogy sikerült kicsit megismernem ezt a csodás világot. George sofőrködése mellett zavartalanul gyönyörködhettem mindenben. Köszönet neki érte!

Most már április 11. egy hétbe telt, míg bepótoltam a két hét írnivalóit.

Ezalatt az egy hét alatt volt már Fészek, voltak vendégeink, Zsófi és Zsolt. Ami még történt, hogy színházban is voltunk. A Miss Saigont néztük meg!  Remek előadás volt, kellemesen éreztük magunkat.  A hét gyorsan eltelt és jövő héten folytatódik az átlagos megszokott életünk és írhatom a Hírmondót.

12. nap

A reggel borongós, de kellemes meleg. Megreggeliztünk, de most egy kávéházban a főutcán, mely állítólag a legjbb Hokitikában. A bacon and eggs igazi, bőséges adag volt. Így aztán az út előtt „feltankoltunk” gyomrunkba és utána az autóba is. ... Még kimentünk a lagunához, ahová előző napi sétám során „elrejtettem” egy szép darab uszadékfát és ugy-e a kincset nem szabad ott hagyni. Aztán nekivágtunk a folytatásnak.

Indulás után többször is meg kellett állni, a köveket átpakolni, mert idegesitőn zörögtek....HAHAHA Mi meg nevettünk saját magunkon. HAHAHA hihetetlen mennyiségű követ vagyunk képesek innen hazacipelni! ..és KÉPESEK VAGYUNK! - (voltunk)

Shanthytown volt a következő megállónnk. Régi kis városka, skanzen szerűn megőrzött házakkal. Az odavezető mellékúton mindenféle régi szerszámok, eszközök. A meglepetés akkor ért, amikor mindezért még 27 dollárt is le akartak rólunk fejenként gombolni. Hát nem...ezért nem fizetünk és nem mentünk be a „faluba”. Gyakorlatilag minden kisváros egy-egy utcája, vagy az egész ilyen. Máshol nem kellett a látványért fizetni. Most sem tettük.

Megyünk tovább. Gyors megálló akkor, amikor egy út menti telken kismotorok sorakoztak.

Egy másik helyen pedig öreg autók „kellették roncsaikat”. 

Aztán egy meghökkentő ötlet, két földbe állitott autó jelentette a kaput.

Hihetetlen ötletesek, viccesek és persze kiváncsi a fotós.

Az út csodás tájakon vezetett keresztül. A magasló hegyek, a hatalmas fák, a smaragdzöld sikság és legelésző mindenféle állatok. Egy-egy tó és folyó ismét. Majd következett egy híd. Új-Zéland  leghosszabb függő-hidja. Ezt nekem nem lehetett kihagyni természetesen. Ezen át kellett mennem, még ha a visszzaút flying fox lehetőségét ki is hagytam, én visszafelé is inkább sétáltam. Élmény volt és sokkal stabilabb, mint gondoltam, mondom ezt annak ellenére, hogy természetesen 1-2 átsétáló kicsit meglengette a hidat.

Aztán még egy-két kilátó(s) helynél megálltunk, de a túlnőtt fák sajnos a kilátás nagyrészét elvették tőlünk. 4 óra után érkeztünk meg Nelsonba. Kiválasztottunk egy kis motelt, mely a folyó közelében volt.

A kisvároskában rövid sétát tettünk, majd vásároltunk, mert holnap nem lesznek nyitva üzletek. Ezután egy internet kávézóba indultunk lefoglalni a jegyünket a Ferryre. Ettől kellett függővé tennünk a továbbindulást.

Sajnos hétfőre már nem volt jegy egyetlen komphajóra sem, igy kénytelenek vagyunk már vasárnap hazaindulni. Nelsont nem fogjuk nagyon megismerni. Azért még tettünk egy sétát a közelünkben, majd  sötét lett. Vacsora friss lazac, friss saláta és még mindig tart a sütike, Erika féle recept alapján készült desszertünk remek utitársnak bizonyult. A dupla adag végig kitart. Finom, porhanyós és a formáját is megőrizte.

11.       Nap

GYÖNYÖRŰ napsütés, kék ég és ez a nap, amikor megláthatom a gleccsereket. Összepakolás után mentünk egyenesen a helikoptert foglalni, ismét csak én, mert a bátraké a szerencse. A választásunk arra az útra esett, mellyel megláthatom a Fox és a Francz Joseph glecsert is, az utóbbinál le is szállunk!  A helikopterről pedig még a Mt. Cook megmutatta közelről magát! 

Leszállás és séta közben hihetetlen meleg és a talpiunk alatt a vastag hóréteg, mely már keményre "olvadt"...persze nem süppedtünk benne és a méretek azok leírhatatlanok.

Elmondhatom CSODÁLATOS volt! Az idő gyönyörű, a hó fehér, az ég kék csak itt-ott felhő... A repülés mintegy fél órát tartott, 240 dollárba került, de elmondhatom a Déli szigeti kirándulásunk igazi csúcsa, koronája volt ez! Maradandó és elvehetetlen élmény! Csodálatos....ha erre jársz nehogy kihagyd!

A repülés után jöhetett a kávé, és indultunk is tovább északnak. Közben láttuk azt is, hogy kezdenek erszkedni a felhők, így éppen jókor, jó időben jártam a csúcson!

Folyók, tavak, sikság. Majd egy ici-pici falucska Whataroa, ahol egy maori galériába néztünk be. Itt az alkotó Kereama Armstrong nagyon kedvesen fogadott minket, Körbekalauzolt és büszke volt szép dolgaira. Igazán különleges darabok is voltak nála, több ezer éves mammut csontból és egyéb régi csontokból faragott dolgok. Sajnos azok számunkra megfizethetetlenek. Azért nem jöttünk el vásárfia nélkül.Kaptam egy szép Hei Tikit, mellyel már régóta kacérkodtam. Nagy meglepetésünkre annyira örült az érdeklődésünknek a művész úr, fotózásnak, hogy egész jó még kedvezményt is adott. Ha netán arra jársz, hivatkozz rám, hogy tőlem hallottál-olvastál róla, hadd örüljön, hogy híre ment :-).

Ezután már csak Hokitikában álltunk meg. Itt a városka kivezető szakaszán, de még közel a belvároshoz, találtunk egy szép kis motelt. Modern, 3 éves Bella Vista. Úgy hirdette magát, hogy CSAK drágának néz ki! Igaza volt, nem volt drága...Internettel és kellemes kis "lakásokkal". Igaz, nem volt benne főzőalkalmatosság....Csak teát lehetett benne készíteni.

Georgeot otthon hagytam pihenni,  körbejártam a környéket. Szép kicsi templomok, nagypéntek révén a katolikus templomba is betértem egy köszönömre. Éppen mise volt, nem zavartam sokáig. Aztán ki a partra a lagunához. Visszaérve George kipihente magát, vele is indultunk sétálni. Előbb kivittük a sirályoknak a megmaradt zacskós-főtt rizst. Nagy volt az öröm és a lelkesedés közöttük.  Megnéztünk a mesés jade üzemeket és üzleteiket. Még láttunk egy alkotót is. Fantasztikus szépségek és csodás alkotások. Ügyes kezű kedves ember és ügyes kezű, de morcos ember is volt. Egy köveket festő, aki zokon vette a fotózást…

Sétánk végeztével a városka legjobb fish ß chips üzletében megvettük a vacsorát, amit aztán a szobánkban ettünk meg. Tisztes adag volt! Sajnos beborult, hideg nem lett, de a naplementét nem volt esélyem megörökiteni most sem a nyugati parton.

Az internetünk itt a motelben a kábellel továbbra is csak fogadóképes volt (197 e-mailem érkezett), de válaszolni nem tudtam, valami titokzatos kórság miatt nem küldte el a megirt leveleket. Hmmmm...

Az emailekből ellenben megtudtam, hogy az Utazás a világ körül – Ausztrália és Új-Zéland versenyre nevezett képeim közül egy (a Naplemente) bekerült a kiállitási anyagba. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mindezt Gábor Csaba nagykövet úrtól tudtam meg, aki egy e-meilben gratulált. Jólesett.

Borzasztó meleg lett, nehezen aludtunk el mindketten. Aztán jött egy viharos szél, majd eső, mely rövid ideig tartott, de kissé lemosta a poros autónkat is.